Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Ahogyan Anya lettem fórum

Ahogyan Anya lettem (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Ahogyan Anya lettem

1 2 3 4
97. Li Dzsin (válaszként erre: 94. - ANEMONE75)
2014. szept. 28. 20:15
Nekem a szülésznőm azt mondta, h 9 hónapot legalább adjak magamnak mire eltűnik a hasam. A hasszorítós bugyi nagyon jó találmány, nekem sokat segített mindkét császárom után - ahogy ment le a hasam mindig egyre szorosabb! :)
2014. szept. 26. 15:06
Egyébként most 7 hetes a kislányom,gyönyörűséges.Mikor elmúlt császár után a reszketés,és a mellemre tették,semmi nem érdekelt,csak hogy ott van és el sem akartam hinni,hogy az enyém:-))Ha nem kapom a beszólást,nem is foglalkoztatott volna a dolog tovább:-((És csak tőle:-((pedig először azt akartam,hogy ő legyen bent a szülésnél,csak a végén nem szóltunk neki,mert megadtam a páromnak ezt az esélyt,és be is bizonyította,hogy higgadt,és türelmes is tud lenni.
2014. szept. 26. 14:43
Bocsánat,de jól esett kiírni magamból!
2014. szept. 26. 14:42
Sziasztok.Nekem is volt ilyen kétségbeesett gondolatom,miután 12 ó.hagytak vajudni,aztán közölték,hogy császár.Sírva is fakafdtam,a doki vígasztalt,hogy semmi baj,.de a baba érdeke,aki mindenért kárpótolt is.De rosszul esett,hogy nem tudom megszülni,és a párom aki végig ellátott,még az örökös pisimet is ő ürítette az ágytálból,nem lehet ott,és nem ő vághatja el a köldökzsinórt.Nehezen éltem meg,hogy nem foghattam meg rögtön a babát,de vígasztalt,hogy legalább neki kijutott ez az öröm,hogy először ő tartotta a kezében.Mndezek után,másnap jött a barátnőm,és elkezdett okoskodnio,hogy szerinte csak beindították nálam a szülést,még nem akart kijönni,és minek császároztak meg.Mert ő a fiát is,meg az ikreket is csak úgy kipotyogtatta.Ja és a páromat is hibáztatta,hogy nem 'járatott' be,mert nem éltünk házaséletet a terhesség alatt,mert féltette a babát,miután az amniocentézis után 1 hónappal kicsit Pecsételtem,és bent tartottak a margitban 5 napig.Ugyanis azért császároztak mert a baba feje nem akart befordulni a szülőcsatornába,és végig azt mondogatták,milyen szűk vagyok.Szóval:elég az ember baja,és akkor még traktálják is!Anyám meg most egy hónap után is megjegyzi,milyen nagy a hasam még mindig.Nem tudom annak mikor kell lemennie!Viszont eszem,hogy legyen sok tejci.És már felkészültem a barátnőm,ha legközelebb is ezzel a császárral jön,merthogy babalátogatásnál is ezzel piszkált.-Akkor beszólok neki,hogy viszont én szoptatok,és jó sok tejem van,pedig nem voltam olyan bögyös mint ő.Mondjuk már 1 hónapja fel sem hívott,úgyhogy megkérdőjelezhető a barátsága ami pedig 25 éves.
2014. ápr. 10. 10:33

Nem olvastam végig minden hozzászólást. Már én is írtam egyet régebben. Remélem, előbb-utóbb rendeződik a fórumindítóban a dolog, és szintén remélem, hogy szépen kinövi a dolgokat a pici is. Itt a hoxén trapiti írta az örökbefogadott kislányáról, hogy oxigénhiánnyal született, és hetekig alig lehetett bepelenkázni, olyan feszesek voltak az izmai, alig lehetett megmozdítani a végtagjait. Jósolták is nekik, hogy lehet, hogy tolókocsiba kerül. A Dévény torna rendbe hozta, szuper értelmes kislány, folyton pörög, meg sem áll... Szóval, bizakodj!


És - lehet, hogy furcsán hangzik - de inkább azon legyél elkeseredve, hogy császárral született, mint azon, hogy megszületett természetes úton, de olyan súlyos oxigénhiánya lett, amit már nem lehet kikezelni. Láttam olyan embert, már felnőtten... úgyhogy örülj, hogy nem lett nagyobb baj! Ehhez képest az se baj, ha le van maradva, majd behozza!


Azt hiszem, az is baj, hogy mostanában mindenki ilyen dolgokkal van elfoglalva: van-e tej, hogy született a gyerek, mit csinál... Persze, jó dolog érdeklődni egymás iránt, de másra kellene helyezni a hangsúlyt. Volt, aki itt azon szörnyülködött, hogy a cigányasszony nem tudta, hény foga van kint a gyerekének - mert ők mást tartanak fontosnak, azok is, akik szépen gondoskodnak a gyerekükről. És valljuk be, nem lesz semmi baja a gyereknek attól, ha nem tudom, 9 vagy 10 foga bújt már ki. Szóval, valami nincs rendben mostanában, abból kiindulva, mennyi minden esik rosszul - jogosan - a kisgyerekes anyukáknak. Meg másoknak is...

2014. márc. 28. 14:17

Köszönöm a hozzászólásokat! Uhh vannak még érdekes és egyben bunkó beszólások másoknál is ahogy olvastam...

Próbálok pozitív maradni, de nem könnyű. A fiam szinte mindenben le van maradva. A plafonon vagyok mikor megkérdezik mit csinál már... Inkább hagyjanak minket békén! :S

91. Borrdi78 (válaszként erre: 89. - Tittike1982)
2014. márc. 18. 20:41

Neken orvosnal volt ilyen tapasztalat, baromi rosszul esett; ikreim vannak, tehat 2 nem is annyira kicsi gyerek volt a hasamban, plussz egy adag extra magzatviz. Szal akar 3 gyereknek elegendo... Es ehez nem vagyok tul magas sem, 164cm. Lenyeg, h baromi nagy hasam volt es sajna meg is maradt. Mar teljesen visszafogytam, sot, kevesebb vagyok, mint terhesseg elott, de a hasam nem ment vissza. Es jojjon a story: allergia vizsgalatra mentem. Mar a telefonos egyezteteskor megbeszeltuk, h nem vagyok terhes es nem szoptatok. Amikor beleptem, a 60+-os asszisztens no kozli, h en nem reszesulhetek a tesztben, mert terhes vagyok. Mondtam neki, h amint ezt elore megbeszeltuk, nem vagyok... Erre o csak eroskodik, h de, hat latja... Mondom neki, h higgye el, h tudnek rola, ha a volnek, azert ilyen a hasam, mert nemreg szultem es nem ment vissza... Erre o: - mikor? En: - 14 honapja. O: - es meg mindig ekkora???? Na itt mar en ereztem a helyeben kellemetlenul magam es en akartam a bunko megjegyzese elet elvenni a kovetkezovel: - igen, de ikreket! :) erre o bevitte a kegyelemdofest: - es hanyas ikreket?

Es ez egy notol, az egeszsegugyben... Baromi rosszul esett, gondolhatjatok, utana milyen derusen folyt le a fel oras vizsgalat. :(

90. Tittike1982 (válaszként erre: 89. - Tittike1982)
2014. márc. 15. 11:43
Utólag azon röhögtünk a férjemmel, hogy azt kellett volna neki mondani, három hetes a kicsi, és már a kilencedik hónapban vagyok a következővel :-D
89. Tittike1982 (válaszként erre: 87. - Mazsinka)
2014. márc. 15. 11:42

Egy másik sztori a sok közül: a három hetes (!!!) kisfiamat tolom a babakocsiban, amikor találkozunk a 90 éves szomszéd nénivel. Megnézi a gyereket, aztán végigmér és megkérdezi:

- Nahát, és már úton is van a negyedik?? - (Mert persze nem ment vissza a hasam szülés után...)

- Nem.

Továbbra is meredten nézi a hasamat:

- És nem kapott a hasára homokzsákot, hogy visszamenjen?

- De.

- Hát nem ment vissza.

- Nem.

Erre rámered a cicimre:

- De teje azért van elég, ugye?

88. Klaudia910402 (válaszként erre: 87. - Mazsinka)
2014. márc. 14. 12:50
mindet lekéne verni aki ilyenkor barmi negtivat mond, csak mert szerinte a szules olyan mint a filmekben.jaj gyorsan lihegunk meg nyomunk kettot azt kinn is van -.-'
87. Mazsinka (válaszként erre: 82. - Tittike1982)
2014. márc. 14. 09:11

A hölgyek ne olvassák tovább:


annak, aki beszól egy császáros anyukának, hogy később depiben ússzon, leverném péklapáttal a ...

86. Zelka31 (válaszként erre: 83. - -zsuzsa84-)
2014. márc. 14. 08:44
Gratulálok a babádhoz, szép gyors szülés. Kívánom, hogy a következő is ilyen legyen!!!
85. Zelka31 (válaszként erre: 82. - Tittike1982)
2014. márc. 14. 08:43
Hát akkor pontosan érted, hogy egy-egy "kedves" beszólás milyen jól tud jönni...
2014. márc. 14. 08:42

Igazatok van, tényleg nem az a lényeg HOGYAN született a Fiam, hanem hogy most kihozzuk a mozgásfejlődéséből azt amit csak lehet.

Nagyon szeretjük, és sokat "foglalkozunk" vele, biztosan ez is hozzájárul a fejlődéséhez :)

Én majd helyrejövök, az idő sokat fog segíteni, illetve a hozzászólások is segítettek.


Nem kizárt persze hogy HA lesz számomra legközelebb akkor könnyebb szülésem lesz, meglátjuk.

2014. márc. 13. 14:41
Kedves Zelka! Az én szülésem, olyan volt, mint ahogyan mindenki elkézeli (leszámítva, hogy túlhordtam, és be kellett feküdnöm a szülés előtt 4 nappal). 8-kor kezdődött, de 10-ig aludtam, aztán éjfélkor magzatvíz el, 1-től iszonyatosan fájt, de 2.40-kor a karomban volt. Hidd el, te jobban megszenvedtél, ezért méltán lehetsz büszke magadra. Nem fontos a hogyan, csak a végeredmény. Az első babámat 12 hetes terhesen elvesztettem, úgyhogy úgy indultam szülni, hogy jöhet bármi, csak egészségesek legyünk. Nekem szerencsém volt, neked sajnos nem. A hangsúly a szerencsén van, erről pedig senki nem tehet. Lehet, a tesónál te szülsz meg pár óra alatt és én fogok két napig szenvedni... Jó egészséget nektek!
82. Tittike1982 (válaszként erre: 49. - Zelka31)
2014. márc. 12. 13:17

Szia Zelka!


Az ilyen beszólások sajnos tényleg mindennaposak. Amikor az én nagylányom megszületett, a férjem még aznap éjjel eufórikus állapotban írt egy kör-e-mailt minden ismerősnek és rokonnak, valami olyan szöveggel, hogy "ma éjjel császármetszéssel megszületett Zsófi lányunk ilyen és ilyen paraméterekkel", fényképek mellékelve. Erre jött egy rokon válasza (55 körüli nagynénim), hogy hát gratulál gratulál, DE MIÉRT CSÁSZÁR??? Na hát a szülés utáni hormonzavarban én ezen a "gratuláción" napokig bőgtem, hogy még szülni sem tudtam rendesen. Most már, a harmadik császár után csak vállat vonok, ha valaki érdeklődik. Nem hiszem, hogy olyan jól végződött volna, ha hüvelyi úton engedik megszülni a 4070 grammos, 37 cm fejkörfogatú, farfekvéses babámat!


Ne hallgass senki véleményére. Éltek mindketten, ha a kisfiad a Dévény torna segítségével behozza a lemaradását, akkor tényleg minden kerek. Tökmindegy, hogy hogy született meg. Azt, hogy milyen ember lesz belőle, az elkövetkező 18-20 év nevelése fogja meghatározni. A diplomaosztóján a kutya nem fogja megkérdezni, hogy hogy született, mikortól bilizett és meddig szopizott.


Sok boldogságot a kisfiadhoz!!

81. erolin88 (válaszként erre: 80. - Klaudia910402)
2014. márc. 12. 08:16
Én vettem egy hordozókendőt és itthon abban cipelem. Szereti, olyan jókat alszik benne.
2014. márc. 11. 20:27

[link]


Ebben vannak reszek amik a kotodes kialakulasarol es megerositeserol is szolnak.En pont ezt irtam itt le elobb, hogy azert alakult ki nehezebben mert elvittek egybol, meg sem foghattam stb.Ahogy a babanak, nekunk sem jo ez... Tudom hogy szukseg volt ra, remelem nem okozott neki maradando traumat.Most ossze-vissza puszilgatom meg olelem ot folyton, szerintem a sokadik utan mar nem orul xD

2014. márc. 11. 09:22

Kell kis idő mire a fórumindító elfogadja a történteked, de aztán már csak legyinteni fog a történtekre.

Igazság szerint ezt a "sablont" rá lehetne húzni másra is. Ilyen pl a szoptatás. Ugye aki nem tud vagy nem akar szoptatni az szar anya, ha a gyereked fél évesen nem jár, akkor az gáz, ha 1 évesen nem szaval az gáz.

Egymást stresszelik az anyukák ezekkel a marhaságokkal és sajnos tapasztalatom szerint sokszor még kamuznak is a látszat fenntartásáért. Csak nem tudom, hogy az mire jó.

18 óra vajúdás után én már könyörögtem a császárért, de nem kaptam meg, mert már nemsok volt a végéig. Nem szégyenlem, bár már én is kaptam a pofámra emiatt.

78. Zebra25 (válaszként erre: 55. - Gotoau)
2014. márc. 11. 09:18
Tetszik:)
77. M0ncsa (válaszként erre: 73. - 25800e2d09)
2014. márc. 11. 09:15

:)

Hat, az biztos, hogy kihagyott euforiat emlegeto (irigy) osanyak, meg fejcsovalo vedonok-dokik nem sokat lenditenek a dolgon. Komolyan, nem is ertem az ilyen embereket, foleg a szakembereket, ok igazan tudhatnak, min mennek keresztul szules utan a nok. Tovabba nem mindenki olyan nagypofaju hazisarkany, mint szerenysegem, hogy azonnal derekban harapja kette a bezzegeloket. Pedig ezt kellene tenni.

76. Mazsinka (válaszként erre: 60. - Moki-kopi)
2014. márc. 11. 09:12
A második gyereked azért született meg 4 óra alatt, mert dokit és szemléletet váltottál? Nem hiszem. Fel kéne fogni, hogy ez egy lutri, az lesz, amit a gép dob. Neked ezt dobta.
2014. márc. 11. 09:11
Neharagudj, de ez oirási marhaság... Nem attól leszel jó vagy rossz anya, hogy miként szülöd meg... Inkább szenvedtél volna még tizen órákat, és még nagyobb baj lehetett volna belőle, mint, hogy császárral szültél... Én is császárral szültem, de nincsenek álmatlan éjszakáim, és rossz anyának sem érzem magam. Pedig én is megéltem a poklok poklát a szüléssel... Toxémiás voltam, és a toxémia mint később kiderült, ráhúzódott a lányom beszédközpontjára, ezért indult meg nálunk jóval, (nagyon jóval) később a beszéd. És még most sem hozta be teljesen magát. Én úgy érzem megtettem mindent. Terhes lettem, úgy, hogy nem is lehetett volna, megszültem, úgy, hogy bele is halhattunk volna, és nevelem amennyire csak tőlem telik. Mióta kiderült az NSIje sok segítséget kapunk az ovónéniktől, és logopédustól. Minden olyanban segítenek, amihez még anyaként is kevés vagyok... Ettől még nem leszek rossz anya, és te sem leszel rossz anya. Mindent megtettél. Ha minden ember azzal foglalkozna, hogy a körülötte levők miként gondolkodnak, sokan nagyon sokan már rég a diliházban lennénk... Soha ne felejtsd el, a körülötted levők, mindig és örökkön örökké sokkal jobban fogják tudni mi jó neked, mint saját maguknak... Mivel a saját házuk táján nem söprögethetnek, és látják, hogy nálad van felvevő piaca a dolognak, rád fognak zúdítani minden olyat, amiben saját maguk a vétkesek. Anya vagy, és nő! Tele olyan ösztönökkel, ami férfiakban nincsen meg. Amíg te a szíved legmélyén ( nem a beléd magyarázott lelki sérülések miatt) van, az a helyes út. Minden nap, minden órában, minden igazi édesanya, mindent megtesz a gyerekéért. Akkor is így van, ha másoknak ez nem tetszik. Ne felejtsd el, minden ember más és más.. Lehet te nem úgy csinálnád ahogy én csinálom a lányom körüli dolgokat, de én meg nem úgy csinálnám ahogy te a fiad körül... Lehet te a rizst jobban szereted, én meg a sültkrumplit, érted? Tudom buta példa, de nem kell ugyan úgy cselekednünk, ahogy a szomszéd, testvér, vagy akár a szüleink tették... Attól vagyunk egyéniségek, hogy mások vagyunk, saját értékrendel. Ettől lesznek a gyerekeink is szintúgy mások. Húzd ki magad, mosolyogj, és élvezd ki az együtt töltött időt, és ne bánkódj, és keseregj felesleges dolgokon!! Mert millió más dolog van, ami teljes embert kíván, és anyaként nem teheted meg, hogy a múltban merengj:)
74. M0ncsa (válaszként erre: 71. - Erolin88)
2014. márc. 11. 09:10

Igy van :) 4 csaszaros anyukaval talalkoztam a korhazban (plusz jomagam), es mindenkinek lett teje 2 napon belul. Ha 5 hete szultel, akkor te meg nagyon az elejen vagy, helyre fogsz razodni hamar, meglatod :) Csinald ugy, ahogy neked es a picinek a legjobb, mindenki mas meg le van sz@rva. Foleg, ha ennyi okostojas van a kornyezetedben, akik tapintatlanul majd megmondjak a tutit... pfff.


Jo babazast!

73. 25800e2d09 (válaszként erre: 72. - M0ncsa)
2014. márc. 11. 09:08
Jaj nem, nem, nem, csak hozzáfűztem illetve tovább a gondolatod :-) tudom hogy TE nem írtad le. Ellenben a kezeletlen depresszió főleg ha nincs vagy kevés a háttértámogatás sajnos sokáig húzódhat.. jókat írtál, egyetértek amúgy. :-)
72. M0ncsa (válaszként erre: 70. - 25800e2d09)
2014. márc. 11. 09:06

Pontosan errol beszelek en is :) Hozhato peldanak az osszes orokbefogado anyuka, vagy a szamos olyan, akik hetekig csak uvegen keresztul nezhettek az inkubatorban fekvo koraszulott babat.

A szules utani depresszio is normalis, de egyreszt fuggetlen a szules modjatol, masreszt meg napokig, legfeljebb hetekig tart, nem honapokig. Ha jol emlekszem, a cikkiro babaja mar 8 honapos, ennyi ido alatt mar lenyugszanak a hormonok, es helyre kellene zokkennie a dolgoknak. Ha meg nem, egy jo pszichologus sokat tud segiteni. Ebben nincs semmifele leiras, reszemrol legalabbis.

71. erolin88 (válaszként erre: 68. - M0ncsa)
2014. márc. 11. 09:01

Hát a tej dolog szerintem genetikai, mert császár ide- oda, depi ide- oda, hogy nem jó élmény a szoptatás ide- oda... van tejem rendesen. Hiába nem szeretek szoptatni a gyereknek ez a jó, így kitartottam az elején is, meg most is. Szerintem az, hogy kitartottam a szoptatás mellett segített könnyebben kilábalni a depiből is, meg kötődni a fiamhoz. És hiába császár ugyan úgy indult be a tejem, mint annak aki simán szült.

Nem tartom az orvosok gonoszságának a császárt, megváltásnak éreztem akkor, hogy az ügyeletes döntött, hogy akkor futi- futi, mert ez így nem fog menni. A szülés utáni hormonzavarban kissé nehezen tudtam azokat a dolgokat feldolgozni, a helyükre rakni. És megborultam pár hétre. Mostani állapotomban, bárkit agyonvernék, aki ilyeneket szól be. Nem konkrétan a császár okozta nálam a kötődési problémát, inkább a körülmények...

70. 25800e2d09 (válaszként erre: 68. - M0ncsa)
2014. márc. 11. 09:00
Hozható példának a csecsemőkori vagy bármilyen kori örökbefogadás is. A kötödés kialakul ott is. Anya-gyermek szintű. De nem szabad leírni azokat akikben felmerülnek ilyen kétségek, a félelem a depresszióra való hajlam, bizonyos pszichés beállítottság (ezt most nem gúnyként értendő) olyan bizonytalan lelkiállapotot idézhet amit nem tudsz elképzelni csak ha benne vagy. Anyum átélte a baby bluest mégis kialakult a kötődés. Nem hibáztatom érte, felnevelt. De ezen át kell esni. Majd alakul a cikkíró is.
69. M0ncsa (válaszként erre: 66. - Dominós)
2014. márc. 11. 08:53
Hat, vagy a felsirastol, vagy a jo eg tudja, mitol. En speciel lemaradtam a sajat szulesemrol :D Meglepomod ugyanugy szeretem a kolkomet, mint barki mas... Az teny, hogy eleinte van az emberben egy "ez tenyleg az en gyerekem??" erzes, de akinel ez nem tunik el nehany honapon belul, annal komoly gondok vannak.
68. M0ncsa (válaszként erre: 63. - Erolin88)
2014. márc. 11. 08:50

Az teny, hogy nem ismerlek, de magamat igen, es azt tudom, hogy ha a kornyezetem az altalad felsorolt baromsagokkal jott volna, elkuldok mindenkit a halalba. Igaza van dominosnak, hulyekre ne hallgass.

Ha figyelmesen elolvasod a hozzaszolasokat, rajossz, hogy mi arra reagaltunk gotoau-val, hogy nehanyan a csaszarra fogtak a szules utani depressziot, gyerekhez valo kotodes meg a tej hianyat, ami nyilvanvaloan baromsag. Egyikunk sem mondta, hogy a csaszart szeretni kell. A csaszarmetszes egy szukseges rossz, nem pedig az orvosok ordogtol valo, szandekos gonoszsaga.

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook