Elnyomás otthon (beszélgetős fórum)

Hidd el,jól döntöttél,pomek!!Huzamosabb időn keresztűl tűrni az állandó"beléd rugást"nem lehet,illetve lehet,csak az ember belefárad,és ráteszi a mindennapokra a bélyegét!

Ne tudom,milyen neműek a gyermekeid,de ha ez lesz a példa előttük,az a jövőjükre nézve sem túl szerencsés(ami a jövőbeni párkapcsolataikat illeti)Az,hogy most így érzel teljesen normális....12év hosszú idő.

Sziasztok! Visszaolvasok gyorsan.

Felgyorsultak az események. Többször beszéltünk az utóbbi napokban, úgy néz ki tudomásul veszi, hogy nem akarok visszamenni hozzá, de teljesen ki van borulva, egyébként én is. Megvisel nagyon, lelkileg is, meg az előre nem látható jövő miatt is. Ő természetesen vissza szeretne kapni, de tudja, hogy lehetetlen, hogy nekem már nem megy. Ma lesz a mindent lezáró beszélgetésünk, nem húzhatom tovább. Azt mondta, hogy ha úgy döntök, hogy elválok, nem fog akadályt gördíteni elém, tudomásul veszi. Hát nem egyszerű, még így sem. Most is úgy dobog a szívem, majd kiugrik, feszült vagyok. Most nem úgy félek, mint napokkal ezelőtt, ez most már más (és remélem nem fog visszafordulni a dolog a fenyegetés, megfélemlítés irányába). Nagyon nehéz lezárni 12 évet.

Szerintem a mindennapi stresszhelyzet egy olyan tényező, amitől ha megszabadulunk, akkor örülünk és nem kívánjuk vissza még azt sem, ami mellette talán pozitívumként jelentkezett.

Szerencsére a topic-indítónak van saját lakása, tehát van hová mennie. Van, akiket ez tart vissza attól, hogy új, stresszmentes, rendezett életet éljenek. Pedig ezek az emberek nagyon rosszul teszik, mert az állandó stresszhelyzet komoly fizika is lelki problémákat okoz, az immunrendszered pedig teljesen legyengül. Gondolom, nem kell elmondanom, hogy milyen betegségeket okoz...

Kell a stresszhelyzet, de gondolj bele, ha állandóan gyorsabban ver a szíved és a vérnyomásod is a fellegekben jár... No, ezt senki nem sírja vissza. :)

De ilyenre vágysz, mint amilyen a topicindító férje? Mert én nem értem, hogy fog hiányozni egy ilyen kapcsolat véleményed szerint Neki? Nekem biztos nem hiányozna és nem is hiányzott anno.

Ha most egy "kedves és szép beszédű,megértő és a viselkedése kifogástalan,a kapcsolatunk a nyugalom és harmónia csodálatos elegye" pasikával élsz, akkor miért kívánsz ennél kevesebbet, ennél sokkal rosszabbat másnak?

Jahh, nem átlagembernek való..hanem valami mazochistának.

Nekem valahogy az jön le a soraidból, hogy te is ilyen kötözködőféle vagy, mint a fórumindító férje, és ezt valami különleges dolognak tartod. Vagy te vonzódsz egy ilyen elmeroggyanthoz, és próbálod különlegesnek beállítani az állandó egyensúlyozást, erőfitogtatást, hatalmi harcot.

Én viszont tudom, hogy jól döntött.

Ugyanilyen típusú volt a férjem, 10 éve hagytam ott, és soha, egy percig sem hiányzott azóta a közös életünk! (Vagy 10 éve nem világosodtam még meg.) Ha nem teszem meg ezt a lépést, most lenne két kezelhetetlen gyerekem, akik bárhol szívesebben lennének, mint otthon, és lenne nekik egy idegroncs anyjuk.

Bármikor, amikor ilyen történeteket olvasok, felzaklat, és felháborít, hogy hogy bánnak emberek azzal, akit a legjobban meg kellene becsülniük.

Hidd el, vannak olyan emberek, akiktől a legokosabb menekülni.

Hidd el, jól döntöttél! :)

Én kitartást kívánok Neked és nyugodt, kiegyensúlyozott életet, amit nem a félelem ural. No, és egészséget, mert az a legfontosabb! :)

Sziasztok!

Visszaolvastam a hozzászólásokat. Igen, nekem kell döntenem és már döntöttem is, és ki kell állnom magamért, még ha most nagyon nehéz is, azért, hogy esélyt adhassak magamnak és a gyereknek egy nyugodtabb életre. Meg kell tennem.

Tegnap felhívott telefonon és több, mint egy órát beszélgettünk. Teljesen normális hangnemben. Megértette, amit elmondtam neki, de nagyon szeretné, ha visszamennék és fogadkozott, hogy változtatni fog, mert nagyon fontos vagyok neki.

Csak az a baj, hogy ez már nem az első eset, többször történt már ilyen, ugyan így ígérte, hogy oda fog figyelni, de a kezdeti néhány héttől eltekintve előbb-utóbb mindig ott voltunk, ahol a part szakad.

Az az igazság, hogy sikerült megenyhítenie, nyilván nekem is hiányzik a közös életünk, de csak az, amikor rendezetten tudtunk élni, a többi egyáltalán nem. Most viszont be kell már látnom, hogy ez sosem fog változni, lett volna rá már számtalan lehetőség.

Le kell zárnom, bármennyire nehéz is lesz és el kell kezdenem felépíteni az életemet újra, a nulláról.

Köszönöm a segítő és együttérző hozzászólásokat. Megírom majd a dolgok alakulását.

Érdekes egyébként, hogy attól függetlenül, hogy tudom, vége lesz ennek az egésznek, nem érzem a felszabadulás érzését, mert rémesen hiányzik az eddigi megszokott életem (nem a viták, a kínlódás, a megalázottság és bezártság, hanem a jó napok és a megszokott hétköznapok). De ez csak idő kérdése, tudom, rendeződni fog.

Jaj atyám...

No akkor hagylak drága szép estét és jó puffogást.

*most talaltam*

Azért lehet megszokni a bántalmazást, mert nem folytonos, vannak szünetek, és akkor azt sugallja az elnyomó fél, hogy lehet így is, csak rajtam múlik, ha még jobban alkalmazkodok, még jobban igyekszem.

Vigyázat ez csapda, tudatos manipuláció!

De csak nagyon sokára ismered fel, amikor már benne vagy nyakig, hiszen miért is akarna bántani, hiszen azt mondja szeret.

De az ő szeretet nyelve ez : elnyomás.

Nem ellened irányul elsősorban, hanem mindenki ellen, aki közel kerül hozzá. Viszont jó érzékük van olyan, amúgy erős nőket megtalálni, akikben mélyen él a félelem a bántalmazástól, elnyomástól, mert esetleg átéltek hasonlót gyermekkorukban. Tudat alatt őrzik ennek lenyomatát, ezért ismerős nekik a múltból a stílus, a nyelvezet, és olyan kötődést indíthat el bennük ami nehezen kontrollálható, mélyen a tudat alattiban van a gyökere. Más típusú férfi nem is biztos, hogy meg tud indítani bennük ilyen erős vonzódást. Tehát ha tudod magadról, hogy érintett vagy, gyermekkorodban átélt sérelmeid folytán, akkor igyekezz, ne ösztönösen dönteni, elköteleződni egy kapcsolat mellett. Ebben az esetben nem biztos, hogy hallgathatsz az ösztöneidre, hiszen azok tévesen rögzültek benned. Képes lehetsz arra, hogy felülírd ezt a negatív mintát, de először is félelmeid dacára fel kell tárnod, szembe kell nézned a kisgyermekkori élményeiddel, utána képes leszel elengedni őket, és beépíteni egy új programot, tudatosat, ami már a te saját munkád eredménye lesz, tehát sokkal inkább a tiéd, mint az előző, hibás. Kicsit lehet, hogy fura lesz, mert új, és más, de semmi okod félelemre, nem az identitásod veszíted el, csupán egy fájdalmas részed gyógyul meg.

Ez nem a tehibád. Ez a fajta ember szeret téged,szereti a családját, ő úgy érzi, hogy ti csak a pénz álltal lehettek boldogok, ezért hajtja annyira. Ezért nem szereti az ellenkezést, mert ő úgy hiszi, hogy ő mindent megad nektek és tökéletes amit csinál. De viszont tudnod kell azt is, hogy azt a fajta szeretetet, megbecsülést amire te vágysz sosem fogja megadni. Nem tudja, mert inkább olyan ösztön embereknek ismertem meg ezt a típust aki azt hiszi, hogy a szeretet pénzben mérhető.

Nem mondom meg, hogy mit csinálj, ezt neked kell legbelül érezned. Az biztos, hogy te küzdöttél érte már eleget. Jogod van azt tenni ami boldogátesz.

Nem akarom megbántani azt akinek ez a problémája. És tényleg sok erőt és kitartást kivánok !!

De! Már bocs,de ki veszekszik itt??? ÉN??? Nézzétek már hányszor szóltam hozzá!! Ti lovagoltok folyton ezen ,hogy én mit irtam 2x v 3x.

Ferré, ne ved így a lelkedre.

Mint mondtam ez az infó nekem kell. Én az ilyen tipusu embert előszőr meg szeretném érteni. Ehez sajnio tetszik vagy sem információ kell.

Te ebben nem hiszel, én a mai nap után egyre jobban.

Tanácsot meg csak úgy lehet adni ha ismered a részleteket. Sajnálom, hogy a kíváncsiságom feszéjez téged, de ne ezen veszekedjünk már itt könyörgöm.

Igen.Igénye van a balhéra.

Igen.Elvárja,hogy álld a sarat.

Igen.Utálja a könnyeidet.

Igen.Azt meg főleg,ha azt állítod,hogy ez miatta van.

Igen.Már rég kidobott volna,ha nem te lennél A felesége és a családja része.Így viszont...

:)Nehéz eset,igen.:)

Nézd.Az biztos,hogy mással könnyebb,meg szebb és jobb.Összehasonlíthatatlanul.Az ilyesféle emberrel csak úgy lehet boldog az ember hosszú távon,minden f*sz viselkedése ellenére is,ha...elég mély a kötődés.Azt meg nem lehet csinálni.Vagy szíven szúr,vagy nem.Halálos.:-)Nem tudom jobban elmondani,ha ismernéd miről beszélek,ma nem erről fórumoznál,amiről itt.Tulajdonképpen az ilyesféle emberrel nem azért kell együttmaradni,mert azt gondolod a te hibád a perpatvar,hanem azért mert nélküle még rosszabb,durván rosszabb...Ha ez nincs...Az kibírhatatlan,persze.Az ilyen emberhez nem alkalmazkodni kell,hanem kezelni.És ebben vastagon benne van az is,hogy olykor bizony "visszaütsz".Mondjuk úgy,hogy napokig azért hallgat,mert ottmaradt.Nem úgy szól?Akkor eszi,ahogy viselkedett.Stb...Gyilkos...:-)De ezt bírni/gyűrni kell.Nem átlag embernek való.Egy átlag emberrel...ez várható,ami nálatok lett,igen.

Am nem fogtok elütni a nagy átlagtól.Az átlag évszámot lehúztátok egymás mellett.