Örökbefogadás-őszinteség (beszélgetős fórum)

Örökbefogadás szempontjából kereseünk olyan nőt, aki nekünk adná kisgyermekét. Több info privátba telefonszám megadásával.

Frte

Sziasztok!

Nem tudjátok, hogy a lakiteleki babatalálkozóra hol lehet jelentkezni?

Szerintem a rokonaid nagyon szepen csinaltak ! Igen a gyermeknek joga van tudni az IGAZAT !

A legtöbb esetben a valosag nem fog valtoztatni a lenyegen , tehat hogy , a szeretete az örökbefogado szulöke !

Amikor ez megvaltozik , tehat a szeretet , akkor az örökbefogado nem volt alkalmas az örökbefogadasra !/mert ugyebar idönkent a verszerinti szulö sem ,alkalmas a szulöi hivatasra.../

nem,lenne jó ha halogatná,nert jóbb ha tőlle tudja,

meg mint mástól,nekem is vann egy ismerősöm akik,

ikreket,fogattak örökbe,mikor eljött az idő ők,

elmonták az igazat,azóta már nagymama és nagypapa,

Rokonaim örökbe fogadtak egy újszülött kislányt, Laurát (végig támogatták az édesanyát a terhesség alatt, ők vitték haza a kórházból a babát). Amikor Laura bölcsis lett, az egyik kis társa azt mondta neki, hogy a gyerek az anyja hasából bújik ki. Hazatérve megkérdezte az anyját: "anya, akkor én a te pocakodból bújtam ki?", mire az anyja: "nem, kicsim, te egy másik néni hasából jöttél, de annyira szerettünk, még mielőtt megszülettél volna, hogy hozzánk jöttél haza". Ennyi volt. Biztosan lesznek majd még kérdések, de rettegés nincs.

A másik kedvenc sztorim, amikor az osztálytársam gomnáziumi biológia órán, a vércsoportok tanulmányozása során jött rá, hogy ő biz nem lehet a szükei gyereke. (Persze először tévedést sejtett, de aztán kiborult a bili, hatalmas családi botrány kerekedett.)

Sziasztok!

Természetesen, el kellene mondani. De én most a másik oldalról írok, aki úgy nőtt föl, hogy nem tudta. Persze rosszindulatúak itt is voltak.. de nem nagyon jött nekik össze. Én pszichológushoz kerültem.. tőle tudtam meg, amikor elmeséltem neki, hogy van egy visszatérő álmom. Tehát én már sejtettem is valamit, de bűntudatom volt, mert úgy gondoltam ez nem lehetséges, hogy pont engem a 80-as években.. Nem mondták el, én kérdeztem rá, először akkor sem, majd csak kis várakoztatás után. :) De milyen az, amikor a gyermek kérdez rá?

Persze, megamaradhat tüskeként az is, hogy 18 évet hazgságban éltél le.. De nem feltétlenül.. A mai világban szerintem már sokkal egyszerűbb elmondani, már nem tabu téma ez annyira, inkább "fölkapott".

És pár évvel ezelőtt mondta a szakember, aki ezzel is foglalkozik, hogy a nem kívánt terhességek 50% fölött vannak.. és sokan ennek ellenére megtartják a babát.., milyen élet lesz az kérdezem én? nekem biztos jobb volt, mert szeretetben nőttem föl még akkor is ha azt titkolózás övezte!

Csak ennyit akartam..

Kezd a gyermek "kis"kamasz lenni,és nem biztos,hogy megérti vagy jól reagálja le.Nagyon nehéz....

Persze ettől fügetlenül el kell mondani.

Jogos, hogy retteg, mármint azért, mert a gyermeknek igen is JOGA van tudni az igazságot...

Hogy kiderül, az biztos...

Mi úgy tervezzük, hogy megfogadjuk a pszichológusnő tanácsait, és szép lassan, fokozatosan, az értelmi szintjéhez mérten adagoljuk majd a dolgokat.

De, hogy tudni fogja, az már most kétségtelen....

Szerintem már kicsi korától úgy kellett volna nevelni, hogy tudja, örökbefogadták a SZÜLEI. Hiszen nem azok a szülei, akik nemzették, hanem akik felnevelték, felnevelik. De nagyon keményen visszaüthet, ha mástól tudja meg az igazat. Az idegenek, rosszakarók máshogy fogják felvilágosítani, mint a szülei.

Kiváncsi vagyok, hogy alakul a sorsa ennek a családnak. Minden jót kívánok, erőt és őszinteséget!