Depressszió (beszélgetős fórum)
De mitől van ennyi depressziós ember?
Mert, hogy sok van, az mindenhol látszik.
Én nem az vagyok, de én is sokszor vagyok szomorú, mérges bizonyos dolgok miatt, amiket látok, hallok.
Pl. én szomorú tudok lenni, hogy a környezetemből a múlt héten a 6. fiatal ment el külföldre. De nem orvos, mérnök, hanem huszonéves fiatalok....mosogatni, kevés nyevtudással. De van kettő, akik gyerekekre vigyáznak, házimunkában besegítenek. Ez mi?
Igaz!
Nem tudtam én sem a külömbségeket!
Nem baj, nagyon jót vitáztunk a semmiről. :D
Adjuk most már vissza a fórumot joanna51-nek.
Ezek szerint az én esetem nem orvosi volt joanna51. Sajnálom. Nem tudtam, hogy ekkora a különbség.
Ja, semmi gond. Megesik :).
Mivel én csak a köznapi értelemben (nem orvosi) vett depresszióra gondoltam, így kiegyezhetünk egy 1:1-ben? :D
" Meg kel magadban keresni az okokat, hogy mi az ami kiváltja, és ha mind ez megvan változtatnod kel rajta."
Az a közeg, amikor a mamád beteg és a papád belebetegszik a tehetetlenségbe. Amikor a haverod belerokkan, hogy 3 éve nem talál a szakmájában munkát és robban lefelé. Amikor a testvéred megcsalja a férje és próbálod feltámasztani. Magára hagynád őket? Ügyes!
Nem hagynám őket magukra hanem segítenék nekik, ez nem az a közeg, ezt nyilván cinizmusból írtad.
Ha más is így gondfolkodna, mint te nem lett volna aki neked segítsen. Irigylem az önbizalmad, meg vagy róla győződve, hogy te btudod a megoldást :D
Tévedsz. Nekem nem volt lehúzó közeg, a gyógyuláshoz sem kellett környezetváltozás. A depresszió agyi zavar, a neuronok kevéssé reagálnak bizonyos hormonokra, illetve alacsonyabb bizonyos hormonok szintje. Sok tényező közrejátszhat még, ezért javaslom mindenkinek a naplózást, segít kiszűrni, nála épp mi van hatással az állapotára. Ez a legyél pozitív maszlag a depiseknek jó lehet, aki tényleg orvosi értelemben depressziós annak többet árt, mint használ. Ha pozitív tudna lenni nem lenne depressziós.
Az a közeg, amikor a mamád beteg és a papád belebetegszik a tehetetlenségbe. Amikor a haverod belerokkan, hogy 3 éve nem talál a szakmájában munkát és robban lefelé. Amikor a testvéred megcsalja a férje és próbálod feltámasztani. Magára hagynád őket? Ügyes!
Nem akarok veled személyeskedni, de szerintem neked kellene magadba nézned!
Az még senkinek sem segített, ha "rácsapták az ajtót". Ha valóban bajban lettél volna, tudnád ;).
Már megbocsáss, de segíteni csak azon lehet,
1-aki kéri
2-aki változtatni akar rajta
3-ha hülyeségekkel nem tömöd őket.
Ha nem lenne bennem empátia nem foglalkoznék velük.
A hangnemed meg egyenesen undorító és visszataszító.
Veszed a bátorságot magadnak és azt kritizálod azt aki a kezükbe adja a megoldás kulcsát.
És igen selejtezzék le! Mert az alkoholistának sem használ ha alkoholisták között van.
Tudod nekem már nincs bajom pont ezek miatt.
És mosolyogtathat akit csak akar az életkedve nem fog változni.
A másik meg értelmetlen katyvasz amiket ide leírtál.
A barátok azok akik segítenek neked, akiktől jobb a kedved. Hát miért kéne őket kiselejtezni? Ezáltal a többi fogalom is amiket leírtál az értelmét veszíti.
Itt a lehúzó közegről volt szó pakman, te valamit nagyon félreértettél. Lehet, hogy azok az emberek a barátaid akik droggal kínálnak, vagy elmondják neked, hogy ne vesződj vele úgysem sikerül. Gratulálok hozzá. Empátiázgassál velük szépen, és építsétek fel a szép új jövőt. :)
Hallottátok az okosságot: akinek baja van, azt selejtezzétek le! :D Most!
Nesze neked empátia, segítőkészség, összetartás, kitatás a bajban, barátság... stb. :) !
-Bajod van vazze? Huzááá el innen! Mostantól pozitívkodok :D !
Ez lenne a szép új jövő? Wow!
Keresd a mosolyt - nekem ez az egyetlen tanácsom! Törekedj arra, hogy a környezetednek okozz minél több vidám pillanatot (így nem kell mindig magaddal törődnöd + észrevétlenül, automatikusan változni fogsz).
Majd el felejtettem, hallgass pozitív dalokat, kowlsky meg a vega nagyon jó ezen a téren.
Nekem az segített, hogy kikerültem abból a közegből (14 évvel ezelőtt), ami az elindítója volt, miközben volt akikre lelkileg is számíthattam (a szüleim).
Így is - gyógyszerek nélkül - 6-8 évembe került, hogy helyre jöjjek és egyszer visszaesésem is volt (3 éve), de megint talpra álltam - immár teljesen saját erőből.
Hát először is el kel döntened, hogy változtatni akarsz rajta. Meg kel magadban keresni az okokat, hogy mi az ami kiváltja, és ha mind ez megvan változtatnod kel rajta. Ez egy nagyon fájdalmas dolog. Minden változás fájdalommal jár. Meg kel találnod a módját, hogy a fájdalmadat használd. Ez bármi lehet, a legjobb egy küzdősport vagy valami amihez erőkel, bele kell vetíteni. Fontos a környezetváltozás. Rendezd át a lakásod pl. Jó ilyenkor ha olyan dolgokat csinálsz ami önbizalmat ad de depresszió nélkül nem tennéd meg, pl ejtőernyőzés, a lényeg, hogy büszke legyél magadra amiért megmerted tenni. A leg fontosabb viszont az, hogy tudatosítsd magadban, hogy nem vagy a saját magad ellensége. Miért ártanál magadnak? Ha nem akarsz az lenni kelj fel és harcolj ellene. Bármi áron le kell küzdeni. Ha rád tör az érzés mindig ismételd magadban ezeket: Harcolj ellene! Nem leszek többé áldozat!
Nagyon fontos még az, hogy pozitív környezet vegyen téged körül. Új baráti körre van szükséged aki nem húz le, akard őket megérteni, tanulj tőlük, és ne nézz tv-t. A negatív szennyek áradata az a doboz. Ha nagy filmes vagy függj rá a vígjátékokra, de nehogy romantikusak legyenek.
Nekem így sikerült. Tegyél magadévá mindent ami erősít. De a legfontosabb az az, hogy akard, szívd fel magad rajta, hogy milyen vagy és hajrá ugorj bele.
Nem a" ma rossz napomra" vagy az egyszerű általános téli ingerszegény rossz közérzetre, hanem az igazán /orvos által/ igazolt komoly betegséggel küzdőkre.Azokat várom, akiknek sikerült kikerülni valahogyan ebbeől az ördögi körből.Tapasztalatokat szeretnék kérni.
Neked hogyan sikerült???