Dühroham (beszélgetős fórum)
Ha vagy olyan viszonyban anyukával, akkor én a helyedben elolvastatnám vele a hozzászólásokat... Talán ösztönzőleg hatna rá, leesne neki, hogy mit is "művelnek" a férjével ketten.
Hát elég baj h a férj igy viselkedik,mert az ember nem egy számitogép h mindent el raktározon és mindég mindent tudjun.a nőnek ez ellen tenni kéne,fontos volna h egy kapcsolatba a másikat ne alázuk meg és ne nyomjuk el de erre nagyon kevés ember képes.a veszekedések ha mindennaposak akk jobb külön mint együtt,a gyereknek az volna a jópélda ha nem volna vita mindenapos feszültség.
Azért ezzel vitatkoznék.
Hogy "működhet" valaki jól apaként, ha a gyerek annyával így bánik?? Az apaság nem abból áll, hogy csokit veszek a gyereknek, focizgatok vele, meg lehet vele menőzni a haveroknak.
Egy IGAZI apa (és anya is) jó példát mutat a gyerekének. A te ismerősöd/rokonod nem épp ez a kategória.
Hát ha a férj sakkban tartja a feleségét, akkor ez egy bántalmazó kapcsolat. Ha meg azt se hajlandó megérteni, hogy a gyerekének jobb élete lenne veszekedések nélkül, akkor a gyerekét se szereti igazán, mivel nem hajlandó áldozni érte. A feleség meg rendkívül befolyásolható lehet és kimosták az agyát. Minél gyorsabban ki kéne lépni ebből a kapcsolatból, mielőtt teljesen elveszti az önbizalmát és egy depressziós, öngyilkos hajlamú élőhalott lesz belőle. Minél tovább marad benne egy ilyen házasságban, annál nehezebb lesz kilépni. A gyerekről pedig ne is beszéljünk. Egy depressziós, nulla önbizalommal rendelkező anya és egy önző, érzelemmentes apa hogy tudná őt támogatni lelkileg? Főleg a kamaszkorban, amikor annyira érzékeny az ember. Bajok lesznek itt, ha nem lépnek.
Tökéletes példa, hogy lehet egy gyerekből érzelmileg sérült felnőttet nevelni...
Egyáltalán nem elfogadható.
Egy érett férfi viselkedjen a gyerekei előtt és a feleségével szemben.
Problémák mindenhol vannak, de a saját viselkedéssel mindenki magát minősíti.
Így van,nekik kellene, csak az ilyen elmérgesedett helyzetekben, már nem hiszem hogy elérnének bármit is.Tanácsot adni lehet, ha rokon, aztán, vagy megfogadják, vagy nem.A döntés az övék.
Én is ezt gondolom, egy harmadik ember csak rávilágít a problémára, kettőjüknek kell a mindennapokban ezt megvalósítani, mármint a harmóniát a gyerek körül.
A gyerek miatt vannak együtt, mégis ő az, aki a legtöbbet elszenvedi ebben a kapcsolatban... :(
Szia kismackó!:)
Lehet, hogy megérne tényleg, ha van még esély, hogy rendeződjön a kapcsolat!De,sajnos, nem igazán segítene szerintem.Egy próbát megér, de azt mindkettőnek komolyan kell gondolni! itt a legnagyobb szenvedő fél a gyerek!
Szia Gizus!
Igen, nagyon rossz, mert a gyereket sajnálom, de azt nagyon. Mindkettőjüket szeretik, mindkettőre szüksége van, de összetörik a kis szíve, ha látja mindezt, meg aztán az ilyen kisgyerek hajlamos magát hibáztatni, hogy miatta veszekednek. Mindig azzal nyugtatják a külvilágot, hogy minden rendben, pedig dehogy! Mindketten szeretik, imádják a gyereküket, ezt nem vitatom, s azt sem vitatom,hogy vannak hullámvölgyek és hegyek. DE! A hullámvölgy ne a gyerek előtt zajlódjon! Egymást hibáztatják, de én azt hiszem,hogy egy kívülálló szakember talán segíthet. Én hallottam családterápiáról is, persze, nem tudom, mennyire hatásos az ő esetükben. EGy próbát talán megérne!
szerintem ez szörnyű. ha idegbeteget akartok a gyereketekből csinálni, akkor maradjatok együtt.
Biztos szereti a gyereket, ezt nem vitatom, de, hogy a feleségét nem, az biztos!Uralkodik rajta,sakkban tartja azzal, hogy nem tud megélni őnélküle.Kényelmes álláspont, hogy azért nem teszek semmit, mert a gyerek, közben a gyerek mindezt végig nézi, hogy apa ordít anyával! Közben pont az ő érdekeit nem veszi apa figyelembe!A gyerek csak kicsi, de nem hülye-bocsánat! Mindent ért ő, és felfog,mert okos!.
Apucinak már nem kell anya, lehet, van más, ezt nem tudhatjuk, de a kényelem szempontjából ráfogja, hogy a gyerek nélkül nem tud élni.Otthon megvan a tiszta ruha, meleg étel,egyebek,máshol meg megkap mást!Ez a leg kényelemesebb,nem kell felvállalni, hogy kifele kacsingat a kapcsolatból.A feleség meg őrlődik, hogy mit csinált rosszul,hibásnak érzi magát, pedig nem az!Ha szeretem a párom akkor nem ordítok vele,és nem terrorizálom,hanem leülök vele, és megbeszélem,ha van,ami nem tetszik.De nem üvöltök, mert a gyerek lelkivilágát teszem vele tönkre!
Azt tanácsoltam,hogy keressenek fel valami szakembert, aki tudna valami helyes utat javasolni.
De az apa nem tud meglenni a gyereke nélkül, s azzal tartja sakkban a feleségét,hogy úgysem tud megélni egyedül. Ami sajnos igaz is.
Nem normális. Ahogy az sem, ha csak a gyerek miatt vannak együtt. Senkinek sem jó, leginkább a gyereknek rossz.
És azt se felejtsük el, hogy nem szabad hülyének nézni a Gyerekeket. Olyan radarjuk van mindenhez. Állítom, lehet hamarabb megérzik, hogy valami nem okés egy kapcsolatban, mint maguk a szülők. Nem lehet Őket becsapni. Ezért valóban kár együtt maradni, hiszen így milyen példát látnak?
Néma kapcsolat is működne, de a gyerek is megérzi, akkor annak sincs értelme.
az apának fel kéne nőnie.. nem fog belehalni, ha nem látja minden nap... és talán gondolkodjon felnőtt módra, hogy a gyerek érdeke nem ezt diktálja.. és persze a sajátjuk sem...
Tapasztalatból mondom, nem jó a gyereknek egy ilyen kapcsolatban, sőt... A mai napig összeszoruló gyomorral megyek a szüleimhez akik mit sem változtak... és szörnyű volt az állandó káromkodást idegeskedést látni, hát még abban felnőni. Az ilyen kifogásoknak semmi értelme, persze a legegyszerűbb a gyerekre fogni mindent :/ be kell ismerni hogy ez nem működik, és mindenki menjen a maga útján.
és ez akkor is igaz, ha nincsenek veszekedések.. én így nőttem fel.. családot tettettek.. sosem veszekedtek, csak elmentek egymás mellett...
hát, vannak gondjaim... vagy voltak... ez sem az igazi...
Igen, értem, de az apa ragaszkodik a gyerekéhez, mondván belehalna, ha nem látná naponta. Apaként jól működik, de sajnos nem mindig megfelelő a viselkedése, ami bizony a gyerek kárára válik.
nem a dühroham a fő probléma, bár persze az sem OK, de az a gond, hogy minek együtt maradni a gyerek miatt? az őszinteség sokkal fontosabb, és a tiszta helyzet, a gyerek számára is, mint az hogy tettessünk családot!
szerintem az ész nélküli ócsárolás, vagdalkozás semmilyen körülmények között nem elfogadható
a gyereket sajnálom - láttam ilyen körülmények között felnőtt gyerekeket (3 testvért - mindegyiknek komoly érzelmi gondjai vannak a mai napig)
Sokan fogják írni: MINDENKINEK jobb külön kiegyensúlyozott körülmények között, mint egymás mellett folyton stresszben, veszekedve.
Szerintetek az mennyire elfogadható egy párkapcsolatban, ha a nő nem emlékszik valamire, amit tegnap a párja mondott és emiatt a férfi dührohamot kap, ordít és ócsárolja a nőt, s persze lehordja minden hülyének. A történet szereplői ráadásul szülők, és a gyerek ezt a veszekedést végignézi és nagyon rosszul éli meg.
A történethez hozzátartozik: anya és apa nem a legjobb kapcsolatban vannak egymással, de a gyerek miatt együttvannak. A gyermeknek mondván családban jobb, de a mindennapok sajnos nem olyanok, amilyennek egy igazi családban lehetne.