Kikészít a családom! (beszélgetős fórum)
Hali!
Köszi, neked is!
Nekem már tele a hócipőm mindennel, de remélem másnak azért jól telnek az ünnepek!
Halihó..:))
Boldog Karácsonyt kívánok nektek!
Remélem,kellemesen telnek majd ezek a napok,ha nem,próbáljátok meg elviselni nyugodtan!
Nálunk csak a lányom kap ajándékot,még nem vettem semmit,fánk sincs még.Semmi ünneplés,alig várom hogy vége legyen.
Az előbb vittem haza.
Fárasztó 2 hét volt, orvoshoz vittem, aki beutalta a kórházba, aztán látogattam szinte minden nap. Utána 1 hétig nálunk volt. Kész vagyok!
A férjemnek volt kellemetlenebb, eddig nem szólt semmit, de ma már megkérdezte meddig marad anyám.
Amúgy nem volt vele semmi gond, de rossz így látni betegen, soványan. Meg hát nehezen fértünk el.
Jesszusom. Ha 6-an nyomorognank 2 szobaban, azt hiszem, nalunk is mindenki depresszios, stresszes es idegbeteg lenne.
Anyukadat elhozni tudom, hogy jo szandek vezerelt, de nem vagyok rola meggyozodve, hogy jo otlet volt...
Mi nem csapunk nagy cécót a karácsonyból. Nincs ünnepi asztal, mert mit és hol ülnénk ugye körbe. Ugyanúgy eszünk, mint máskor, csak éppen karácsonykor 3 napig van vasárnapi ebéd. Fenyőfa is kicsi lesz,nem is férne el nagyobb, és hát a gyerekek sem igénylik, tavaly is a kis fát is szépen feldiszítettük a gyerekek szobájában, örültek annak is. Idén megint van fiatal cicánk, már várjuk, mit fog akciózni a karácsonyfával:))) A Jézuska csak a fát hozza meg, becsenget és odatámasztja az ajtóhoz, a kisebbik lány kedvéért:) Diszíteni már együtt szoktuk. Az ajándékokból sem csinálunk nagy ügyet, mi a férjemmel egymásnak nem veszünk semmit. A gyerekek kívánságait tudjuk, a kislány levelet ír a Jézuskának és gyűjti a jó cselekedeteket. Mindig megbeszéljük, milyen jó dolgot tett és hogy azt a Jézuska felírja az ő külön mennyei papírjára és számon tartja egész életében. Közben kicsusszan a titkos kívánság is, amit igyekszik a Jézuska teljesíteni, idén is sikerül neki :)A nagylánnyal pedig már megbeszéljük, mit szeretne, ő maga kérte így, hogy biztos legyen a dolog. Anyunak meg ma a piacon vettünk nadrágot, ezt hazavittük és fel is próbáltattuk, kell is rajta felhajtani. Nem meglepetés így, de örül neki. Még a tesóméknak adunk valamit, ha beállítanak a szokott félórás toporgásra. Ha jön a sógornőm, az kisebb sokkot okoz majd nálam, de igyekszem jó pofát vágni. A fiaiknak pénzt adunk, mert gyűjtenek mindig és így kérték, a tesóméknak meg valami különlegesebb italt és édességet. Ezzel el is tudtuk a kört, a szélesebb rokonságban már nem ajándékozunk, elmaradtak az ilyenkor régen szokásban volt látogatások is.
Sziasztok. Itt vagyok, majd visszaolvasok ha lesz egy kis időm. Most indulok ajándékot venni a gyerekeknek.
A mama tegnap jobban volt, ma meg már megint fekszik. Délután hazaviszem. Tesóm szabadnapos, majd ellesznek.
Igen és elég nehéz :( Bár, inkább anyu, mint anyósom, aki konkrétan életében kétszer látta a 7 éves unokáját...undorító ember!
Megállapítást nyert,máshol sem egyszerű több generáció együtt élése. Főleg ha ez kényszerből alakul így.
Mindegy, már nem is érdekel az egész...a házasságunkat csak a gyerek drótozza ösze így is...
ÁÁÁáá,de gáz,amit írsz:((Az tényleg igaz,hogy idegenné válnak,egy idő után,és ez nagyon furcsa,mert még is csak egy család lennétek ti is,és össze kéne tartani,segíteni egymást!
Nálunk is a férjem az, aki melléáll anyunak,de persze anyu meg a tesómért van oda, aki csak néhanapján néz rá, akkor is toporog, mint egy idegen...A tesóm annak idején lakást kapott, autót, bútort, nagy lakodalmat, egy csomó cuccot...én ezekből semmit, maradtam otthon a régi ócska házban, elviselem anyut, hogy mivé tette a betegség... De a férjemet persze nem szeretik a tesómék, lenézik, mert nem diplomás, meg nem milliomos...Ez van :(
Probálj tul élni mást nem tehetsz ha csak nem költöztök el...
Gondolom,a sógornőd hatására!Nálunk is ez van,amióta férjhez ment,tiszta hülye....
Nem véletlenül írtam neked tegnap!
Mint ha csak a mi történetünk lenne,minden szemétnek elhordta a páromat aki mindent félre téve hordja anyut a kórházba.Esküszöm nem értem milyen ember lett a báttyámból még ők vannak megsértődve.Minden kapcsolatot megszakítottam velük. Persze a párom sem egy szent, de anyámat szó nélkül viszi amikor kell.Szerintem a sógornőmék már arra gyúrnak, hogy beköltözhessenek anyám lakrészébe is minnél előbb.
Én nem fogok szarozni egy hülyével,ha a szép szó nem elég van más is...Azért kattantam be,mert a barátomat kezdte el alázni és ezt nem fogom hagyni neki!Rám,mondhat bármit,de rá nem..arra az emberre aki az első szóra szabit vesz ki,ha anyát kell vinni valahová,ha beteg vagyok...stb
Nálunk ugyan így van,azzal a kivétellel,hogy én olyan fülest nyomattam a nővéremnek,hogy mindenki csak pislogott!Okoskodjon a saját lakásában.
Nem sok hiányzott hozzá. Anyukám daganatos beteg, és parkinzonos, januárba volt egy kisebb agyvérzése is. Csakis miatta nem ütöttem meg.Persze Ő nem tud rájuk haragudni.
Húúú,de pofán rontottam volna a sógornődet!!!!
Ugyanekkor történt (anyukámat kerekes székkel tudom vinni)a sógornőmék beültek az autóba és ott hagyták anyámat mikor tudták a háziorvoshoz kell vinnem azért mentünk haza előbb. Ott mentek el a rendelő előtt autóval mégsem vitték el,én utánnuk mentem volna busszal.
Anyukámat egy éve gondozom, van egy báttyám akinek a nevére iratta a fele ingatlanát,hogy oda építkezhessenek a sógornőmmel.Mikor a nyáron "haza" mentem az anyukámmal a sógornőm rám ordított az udvaron, hogy "minek hoztad ide anyádat, igazán hagyhatna már élni bennünket". A testvérem egy szót sem szólt. Nem látogatják, nem vitték még egyszer sem kezelésre pedig hetente kétszer is kell menni. A kedves beszólás után közöltem semmilyen kapcsolatot nem fogok tartani velük. Számomra meghaltak.
Messziről,könnyű okoskodni.
Csinálja... Az "L" kimaradt... :D
Na igen, ettől meg alapból is mindig kész vagyok, mikor valaki mástól várja, hogy megoldja a dolgokat, aztán meg csak kritizál... Akkor csinája jobban, ha annyira tudja!
ÁÁ,de szomorú ez:(Sokszor a nők érzéketlenebbek mint a férfiak.
Hát, ez már régen volt.
Annyira rendbe jött, hogy "normálisan" él. Már ő is elmúlt 70 mostanra. Saját gyereke sose lett, a második élettársával él, neki van egy lánya.
De a mai napig nagyon kell vigyázni, hogy ne idegeskedjen, mert hamar rosszul lesz.
Egyébként a testvérek közül ő az egyetlen érző lélek, nagyon szeretem. A két huga meg azt se veszi észre, ha bakanccsal tapossa egy másik ember lelki világát. Sőt, ha szólsz neki, teljesen értetlen mind a kettő...:(
Komolyan nem értem,az emberek a saját családjukkal hogyan lehetnek ilyen érzéketlenek???
Szerencsétlen fiú:((Tudsz róla valamit mondani?Mi van vele mostanában?Lett családja és helyre jött idegileg?Tudom,semmi közöm hozzá...szóval,ha nem akarsz..
Nálunk is volt ilyen a családban: mama agyvérzést kapott, menni se tudott, se mozogni. A legidősebb fia ápolta, a két húga meg odajárt kritizálni, de olyankor még őket is ki kellett szolgálni. Segíteni persze semmi.
Mama idő közben teljesen leépült, a saját fiát se ismerte meg, ami hugok szerint a fiú hibája (pláne, ha épp tiszta pillanatban mentek, és a lányait épp megismerte).
A vége az lett, hogy a fiú idegösszeroppanást kapott, és alig 40párévesen pszichiátrián ápolták hónapokig.
Szóval kérdem én, ha valaki nem segít, mit szól bele abba, hogy a másik hogyan gondoskodik róla???
További ajánlott fórumok: