A boldogságot keresni kell, vagy hagyni hogy ránk találjon? (beszélgetős fórum)

Aha, bevonza álmában

Csakúgylehet!

A boldogság is relatív.

Te tudod, mi a jó neked.

Kedves Rita!

Attól, hogy szinte ugyanebben a témában a sokadik fórumot indítod, nem fogsz találni senkit! Szerintem elég sok tanácsot kaptál eddig is, azokat fogadd meg! Járj társaságba, és ne aszerint nézegesd a férfiakat, hogy milyen a külsejük! És igen, nyissál azok felé, akik Téged észrevesznek!

Is-is, de nem mindenáron, görcsösen.

Járjon az ember nyitott szemmel.

A lehetôség úgyis szembejön.

Én ugyanilyen típus voltam/vagyok. Most már férjnél. Rengeteget voltam egyoldalúan szerelmes, és a végén már menekültem az ilyen helyzetektől. Az utolsó csalódás után, 1 évembe tellett mire összeszedtem magam, és az alatt az egy év alatt, mintha direkt lehajtott fejjel jártam volna, hogy senki ne keltse fel a figyelmem. Aztán kezdett újra kinyílni a világ, és két külön dolog zajlott bennem párhuzamosan. Egyrészt szépen kerestem a magam boldogságát, olyan örömforrásokat, amiket nem másoktól kellett remélnem, hanem magam is biztosítani tudtam magam számára. Tudatosan figyeltem a szép pillanatokat, és igyekeztem úgy hozzáállni az élethez, hogy ha egyedül maradok, akkor is boldog lehessek. Mindent beleadtam a tanulásba, munkába, hobbiba, hisz a befektetett munka legtöbbször garantált sikerélmény.

Ami ezzel párhuzamosan zajlott... eközben is láttam a férfiakat, volt aki vonzott, sokszor nős férfiak, sosem mozdultam, ők sem, és én szép csendben örültem, hogy a lehetetlen köti le a figyelmemet, és így sokkal csapongóbb is voltam. Időközben megtaláltam a helyemet, és valószínűleg ez változtatott a kisugárzásomon is... és bár nem mondom, hogy a férjemnél tétlenül ültem, és vártam, hogy ő lépjen, de biztos vagyok benne, hogy ő a jutalma volt annak, hogy elfogadtam a helyzetemet, és megdolgoztam végülis önmagamért.

A boldogság szerintem az, amikor az ember meg van elégedve az életével.

Mert úgy él, ahogy a legjobb neki. Van családja, barátai, akikkel jól kijön, akikre számíthat, ha segítségre van szüksége.

De ezért tenni kell. És nem is keveset.

Az alap az egészséges önbizalom. Ha az nincs, akkor semmi nem lesz. Ha én nem hiszek magamban, milyen alapon várom el, hogy mások higgyenek bennem???

rita99:

Nem szabad rágörcsölni a pártalálásra, mert annak tutira kudarc a vége.

A boldogság benned van.

a pasik ,szerelem ,szex az csak a ráadás.:))

Akkor épp itt az ideje,hogy ne álmodozz:)

lépj a valóságban,ismerd meg önmagad és tudni fogod sorsodat...innen indulj el,és rád talál a boldogság:)

Én mindig álmodozós típus voltam. Mióta az eszemet tudom mindig van éppen aktuálisan olyan pasi akiről álmodozom, aki miatt töröm magam, akitől szeretnék többet. Ezekbe a helyzetekbe talán túl sok időt fektetek bele, nehezen tudom elfogadni hogy nem lesz belőle semmi. Aztán jön a csalódottság, önbizalom vesztés, kiábrándulás az élettől.

Nem tudom hol rontom el. Nem szabadna kinézem magamnak XY férfit, hanem várjak arra hogy a férfiak válasszanak engem és adjam be a derekam annak aki bepróbálkozik nálam?