Hogy ne féljen másoktól a gyermek (beszélgetős fórum)

Szerintem semmi nem lehet ciki,amit egy ilyen pici gyerek csinál! Ne másnak akarj megfelelni,hanem a gyerekedet akard felnevelni. Nem egészen értem,mit jelent az,hogy magasan van a mérce a testvéred miatt... Még,ha egy lakásban laknátok is: semmi köze hozzá,hogyan neveled a gyereked,ráadásúl,ha jól veszem ki a szavaidból,őt gyakran a rosszindulat hajtja,tehát nem lehet etalon!

Egyébként nekem 1,5 múlt a kisebb fiam,és a doktornéni sem érhet hozzá,mert azonnal zokogni kezd. Ez teljesen normális (szerintem),minden gyerek átmegy egy ilyen korszakon,ki elöbb,ki később ki is növik.

Azt sem hiszem,hogy lehetne gyereket túlszeretni,bár a nővérem nekem is ezt vágta a fejemhez,mert nagyon vigyázok a gyerekeimre (utcán kézfogás,stb). Na,az ő 10 évesét a házuk mellett ütötte el az autó,mert arra nem képes,hogy lent legyen velük a játszótéren (pedig nem dolgozik),és figyeljen rájuk. Persze,én tojok rá,mi a véleménye,és a nagyfiam is csak a mi környékünkön engedheti el a kezem (3 éves),és ez addig így is lesz,míg nem szól,hogy ciki. Most foghatom a kezét,jól össze puszilgathatom,de marha gyorsan le fog pattintani ám... :-)

sok dologban igazad van. Ami a tesómat illeti, abban is. Egészen elképesztő dolgokat művel. Milliókat keres a férje, most mégis 20ezerért adott el nekünk egy gyerekbiciklit, ami a fiamnak majd 5 éves korában lesz jó. Azzal a dumával, hogy meg akarják tőlük venni, úgyhogy most SOS döntsük el, h megvesszük-e. Én hirtelen nem gondoltam, h engem képes átejteni, csak később állt össze a kép....Szomorú.

Nem tudom, mit tehetnék. Tény, hogy volt egy-két jó dolog, amiven segített, amikor épp jóban voltunk. Szóval nem merek teljesen rosszban lenni vele. De így meg nagyon sokat veszekszünk. Persze sarkamra állok mindig, de mégis napokra elrontja a hangulatomat.

Például olyanban segített, hogy az ismerettségük révén bejuttttak minket egy ngyon jó fejlesztőközpontba. És ez nagyon jó. Vagy például - mivel a férjem ilyen kisigényű - a lakásvásárlásnál egy nagyon béna lakásba szeretett bele. Én meg engedtem. Már többszázezret be is fizettünk (el is buktuk), mire tesóm azt mondta, hogy na jó, ezt nem hagyja, és közbelépett, segített nekünk egy nagyon jót választani! Nagyon nem mindegy, mert most egy értékes, szép helyen lakunk, a gyerekemnek pedig maga a paradicsom. Ráadásul alkudni is segített, hisz az eredeti árát ne mtudtuk volna megfizetni 8mi azért nme is gondolkodtunk ebben a környékben). Tesóm nem kishitű, ezért ő a lehetetlennnek is nekivág. Aztán előbb-utóbb bejön neki. Igaz, ez gyakran mások kárán. Például anyósát szívből utálja, tiltj tőle az unokákat, ennek ellenére félmilliókat csikar ki tőle rendszeresen, plussz havi appanázst küld nekik- de mondom, a férje milliókat keres, csak hát semmi sem elég. :(

Ahány gyerek, annyiféle. Most még nem lehet megmondani, mivé válik később. Attól, hogy most ilyen félénk, később még lehet vagány. De ha nem lesz annyira "belevaló", az se egy tragédia.

Az én gyerekeim nem voltak félénkek kicsiként sem, talán azért, mert segítség híján mindenhova magammal kellett cipelnem őket, és így, bár velem voltak, mégis sok emberrel találkoztak. Nem mondom, hogy biztosan ez volt az oka, de egy ismerős anyukánál nagyon félénk volt a gyermek, viszont ő még akkor is a szomszédban lakó nagyira bízta, ha a boltba szaladt el.

Normanna, azt, hogy már most pár napot a nagymamánál töltsön a gyermek, nem tartanám jó ötletnek. Tölthetnek együtt minél több időt, de főleg eleinte jó, ha te is ott vagy (később, ha úgy érzed, már hagyhatod a mamánál kis időre). Egy ekkora gyermek úgy éli meg, ha nem vagy vele, hogy örökre elmentél. Az idő számukra még szinte semmit sem jelent. Egyáltalán nem ciki, hogy úgy reagált a gyermeked a szomszédékra. Egyébként se kell másoknak megfelelnetek.

Férjedet próbáld rávenni, hogy aktívabb legyen, pl. foglalkozzon ő a gyerekkel, amíg te főzöl, ilyesmi. Nővéred valamit nagyon bizonyítani akar, a te önbizalmad rombolása árán próbálja növelni a sajátját. Ne érezd kevesebbnek magad emiatt, meg tudsz állni a saját lábadon is. Csak szeresd a fiadat, most még nem kell "direktben" önállóságra nevelned, úgyis egyre önállóbb lesz majd idővel.

Minden jót nektek!

Én nem érzem cikinek, engem nem zavar. Hát ha egyszer nem volt neki szimpi a szomszéd :) Ne aggódj, jövőre el sem tudod rángatni a játszótérről, meg a szomszédoktól.

Ölelgesd csak, meg csókolgasd, ezzel rosszat nem teszel, sőt.

Türelem :/ Kb. ennyit tehetsz.

Esetleg azt, hogy ha kiabál utánad, akkor megnyugtatod szavakkal, hogy ott vagy, ne féljen, ilyesmi, hogy tudatosuljon benne, hogy akkor is létezel, ha nem lát :)

Az én fiam is egy gyerekimádó, emberszerető, társasági baba volt, aztán ahogy okosodott és jött elő ez a szeparációs szorongás, inkább változott matricává :)

Most majdnem 21 hónapos, és már sokkal nyitottabb, mint mondjuk egy fél éve. Heti két délelőttöt családi napköziben van és teljesen jól elvan szerencsére, bár még mindig inkább egyedül játszik, de nem sokat sír utánam, elterelik a gondozók ügyesen a figyelmét :)

Azét kicsit sokat vársz el a gyerekedtől.1évesen az enyêmek is rajtam lógtak:),ez a természetes,én ilyen kicsikênt max.a játszòtérre vittem őket,de ott is mellettük voltam mindig.Teljesen természetes,h odaszalad hozzád,legalább biztos,h jó a figyelme,reagâl a környezetére.Ettől mêg nem derül ki,h vagány lesz-e.Szerintem korai lenne nagyszülőknél hagyni,3éves koráig nagyon szüksége van rád,főleg este,elalváskor,ő még el se tudja mondani,h mi baja,h fél,ráadásul az éntudat is csak 3éves korra fejlődik ki,addig nagyon fontosneki,h mindig lásson téged.Nem tudja elmondani,kifejezni,ha valami trauma éri,ezért nem panaszkodnak,csak sírnak.Ráadásul sok dolgot még nem értenek meg,tehát nem úgy êlik meg,mint ahogy egy felnőtt lereagâlná.

Nővéred nem nagyon lépett túl a gyerekkoron,nagyon gyerekes,ahogy viselkedik,ráadásul egyszerűen rosszindulatú is.Nyugodtan mondhatod a fiadnak még ha most nem is érti,h nem szeretnéd,ha ő ilyenné vâlna ha a nővéed ott van.Te felnőttebb vagy,érettebben gondolkozol,ne hagy,h ő befolyásoljon.Nem az ő értékrendje a mérvadò,egy ember bemegy vhova,elintêz dolgokat,ezért nem kell felnézni râ,hétköznapi dolog,a 17êves fiam,sőt a 15éves lânyom is el tud intézni dolgokat.

De én cikine kérzem. Te nem? A minap is egy kedves szomszéddal összefutottunk, kb. hasonló korú gyereke van, az övé elvolt, az enyémhez hozzászólt, aki égtelen nagy bőgésbe kezdett!! :(((

Hibáztatom magam a nyár miatt, amikor keveset vittem társaságba, pedig akkor nagyon volt kedve menni (vagyis lett volna). De akkor még nem volt kedvem túl sokszor játszótérre vinni, mert még nem járt, nem csinált semmit, a homokozóba beletettem, csak lfele bámult, és seperte az arcába a homokot. Na mindegy...

Az is lehet a baj, hogy túl sokat ölögetem, csókolgatom!!! Nem?

Mióta a szoptatást abbahagytam, úgy veszem észre magamon, hogy kompenzálok, pl. gügyögök, nyivákolok, nyájaskodok vele, üntyürüm-püntyürüm.. Másfelől van, aki azt mondja, h annyi szeretet kell adni a gyereknek, amennyit csak lehet.

Az én kisfiam 15 hónapos és ugyanezt csinálja, ha számára idegen ember jön, akkor szinte le sem tudom tenni az első negyed órában.

Ha valahol vagyunk, akkor is a közelemben marad.

De sosem gondoltam, hogy emiatt önállótlan lesz, szerintem is életkori sajátosság és majd elnövi.

Ne törődj senkivel csak a kis fiaddal.

Szerintem a leírtakból, te vagy annyira erős, hogy fogod tudni igen is jól nevelni és úgy ahogyan kell.

Sok sikert mindenben!

Ez a szeparációs szorongás, és szerencsére kinövi :)

Életkori sajátosság, és azzal rontasz a legjobban a helyzeten, ha "lepasszolod". Most pont annak kell tudatosulnia benne, hogy bár külön személy vagytok, anya mindig ott lesz, ha kell, mindig számíthat rád a gyermek :)

Szeretnék tőletek kérdezni azzal kapcsolatban, hogy a gyermeketek hogyan tudjátok önállóságra, önbizalomra, vagányságra, nyitottságra, örömre nevelni?

A fiam cuki és mosolygós tényleg. De kb. 1 éves kora óta - szinte a szülinapjától datálható - megváltozott: fél! Fél, tart a gyerekektől, felnőttektől.

A játszótéren, ha egy gyerek odajön az ő játékához, ő odaspurizik hozzám! Sajnos.

Valamint járunk közösségbe, ez hetente két alkalom, és ott is - ellenben a többi gyerekekkel - ő többször rámcsimpaszkodik, nyekereg, mászik rám. Pedig szeret odajárni, mert amikor beszélek a foglalkozásról, az ottani játékokról stb., akkor mosolyog.

Ez lett volna az alapkérdésem. még 3 dolgot szeretnék hozzáírni. Az egyik, hogy gondoltam rá, hogy 3 napra nagyszülőhöz - akit nagyon szeret - leadnám a fiamat, hogy önállósodjon. Jó ötlet? Most 14 hónapos.

A másik, hogy sajnos a férjem is egy gyerek, szóval kettejüket nevelhetem úgymondván, de a fiam sajnos tőle sok önbizalmat, nyitottságot nem tud ellesni. Például tegnap is vendégségben a férjem alig szólalt meg, valamint volt olyan, hogy rajtakaptam, hogy elréved a tekintete! Vagyis nem is strapálta magát, hogy legalább nyomon kövesse a beszélgetés fonalát...:(( Tanácsot kérni tőle a gyereknevelés terén pláne nem tudok. Még a kérdést sem érti úgymondván. Nemhogy a megoldást tudná.

Nehéz ez így. A férjem olyan, hogy magától semmit nem csinál. Pl. ma reggel amikor felébredt a fiam, bementünk hozzá: beszéltünk hozzá, kedveskedtünk, én felvettem, beszéltem tovább hozzá, a férjem pedig megállt csendben a kiságynak támaszkodva, összekulcsolta a karját, és állt, mint aki mára végzett a dolgával. Külön szólnom kell minden apró lépésért, hogy például a kezemben a gyerek, légyszi, húzd már fel a redőnyt, mert nem látunk semmit stb.

A harmadik dolog, hogy a családban elég magas a léc, ami a gyereknevelést illeti, mivel a nővérem hihetetlen rossz természetű- velem kapcsolatban. Mintha utálna. Ma is felhívott, és közölte, hogy nagyon besz.ptam ,mert ő bizony nem fog nekem semmiben segíteni a jövőben, pedig ő hihetetlen dolgokat el tud intézni, stb... Hát az igaz, hogy egyre ügyesebb a dolgok elintézésében, az évek alatt sokat fejlődött, és valahogy tényleg olyan erős akarata van (ellentéte a férjemnek), hogy tényleg szép eredményeket tud felmutatni. Csak a tesójával (azaz velem), meg az anyjával (azaz anyuval) veszekszik állandóan...

Szóval egy ilyen környezetben kell a fiamnak NEKEM ügyesen a megnyugtató, magabiztos környezetet varázsolni.