Reménytelenül (beszélgetős fórum)
Itt az ideje h végre élj,az idődet ne pazarold olyan férfiakra akik nem becsülnek sőt valamilyen formába se szeretnek te csak adsz és adsz cserébe mit kapsz,ha igazán egy normális társra vágynál hát nem tartanád fent ezt a kapcsolatot de mivel lépni nem mersz igy uszol az áral és nem tudod h medig fog tartani ez pedig félelembe tart,nyis mások felé miért baj ha ép társkeresön keresztül ha az elsö ismeretség nem fog öszejöni hát még akad pár férfi akivel meg ismerkedhetsz,sose tudni h mit hoz a jövö!
Hahó! Segítsetek! Végre összeszedtem magam ma reggel elmondtam sokmindent, ami fáj tőle. Hát nem igen volt értelme! Azt mondta, ilyenkor szoktak a férjek elhúzni otthonról, ő nem bírja ezeket a lekizéseket! Már napok (talán hetek is), hogy alig alszom éjszaka, már odáig jutottam, hogy félek az éjszakától, mert csak jár az agyam. Este elég nyugodt voltam, kiderítettem magamról a neten, hogy tényleg társfügő vagyok. Ez jó, mert most megpróbálok ellene tenni, megbecsülni magam. El is aludtam, most meg megint fent vagyok!:( Csak bírjam ki, hogy ne hívjam, ha meg ő hív, akkor távolodjak tőle!! Mindenképpen új alapokra akarom helyezni a kapcsolatunkat, ha még egyáltalán tudok belőle megbecsülést kicsikarni irányomba !?
Mennyivel bölcsebben látod az életet, mint én 30 évesen!! Sajnos én a magánéletben nagyon naiv voltam. Azóta "művelődtem" ki, mióta mások véleményét olvasom a neten. Már vagy éve akartam írni a fórumra, de csak ma vettem a bátorságot! Nem bántam meg! Rengeteg olyan gondolatot olvasok, ami már nekem is megfordult a fejemben, de újra és újra hallanom kell, megerősítés kell, hogy túlléphessek! Köszönöm Neked is!
Van, aki 35-40 nap alatt, van, aki 2 honapig is uton van. Nezz csak utana! Fantasztikus beszamolok vannak... meg a szenvedes is mas - ahogy irjak...
Ezekre a kérdésekre egyszerű válaszom van. Mégpedig a felszínesség... De erre te magad is rájöttél. Sajnos a mai világban, légy akár hány éves már nem a szenvedély, az érzékiség, a gyengédség, a biztonság számít. Hanem a külsőségek, lepedő akrobaták, felszínes beszélgetések. Megfelelési kényszer a környezetnek. akár bevalljuk magunknak akár nem... Én a fiatalabbak táborába találkozom, de ne hidd, hogy én könnyebb helyzetben vagyok. A 30 év körüli férfiak, akik hozzám illenének, már az udvarlás halvány jelét sem mutatják. Sőt egyből jön a szöveg, "szia mizu, tali?" Semmi de semmi nem érdekli őket, csak mikor sexelünk már végre. És ha megtörtént a sex majd utána eldönti akar e velem lenni. Mint egy felpróbálható kesztyű, amit leveszel, ha mégsem tetszik. Nos én ekkor határoztam el, hogy köszönöm szépen nem kérek egy felszínes kapcsolatból sem. Mikor a DING-emet elveszítettem, talpra kellett állnom, és megőriznem a méltóságomat. Nem másokért, hanem saját magamért. Nehéz elengedni egy olyan férfit ( én esetemben aki viszont szeret), aki tudja hogyan kell veled bánni, aki tud udvarolni. De mégsem lépünk tovább... Az indokok nem lényegesek. Az idő eldönt mindent. Meg kell tanulni elfogadni a jelent, remélni a jövőt, és nem foglalkozni a múlttal. Egyedül nagyon nehéz, ha van egy barát aki lefoglalja a szabadidőd egy részét, stb, akkor picit könnyebb. Először a perceket fogod számolni, és büszke leszel rá, hogy még 10 perc eltelt, és nem írtál. Ha kitartó vagy pár nap múlva, órákban számolod, később pedig minden este hálát adsz magadnak, és istennek, hogy újabb nap tovább léptél megaláztatás nélkül. Még akkor is ha lélekben nem szakadtál el, büszkeséggel fog eltölteni, hogy fizikálisan már megtetted az első lépést. És ez így fog tovább menni. apró célokkal, de eredményesen. Később már sem a gyűlöletre sem a megvetésre nem lesz szükséged, ahhoz, hogy elfogadd a helyzetet. Egyszerűen tisztelni, szeretni fogod az együtt töltött időt, de tovább fogsz lépni.
Azt én is érzem, hogy nem kell hozzá hűnek lennem! Nyitott szemekkel járok, de nem igazán akad az utamba senki érdemleges (mármint aki a szexnél többet akarna! az olyan meg nem kell!!!). A jelenlegi életem elég zűrös, mármint a vagyonmegosztás, stb. miatt is. Azon is jó lenne túl esni, csak magamtól függni (jelenleg én fizetem a volt férjemmel való közös hitelt, hogy ne kerüljek KHR-be).
Erről már hallottam!! Hány nap alatt teszik meg??
Javaslom, indulj el jovore az El Camino utjan. Legyalogolod a 8-900 km-t, es mindent maskepp fogsz latni! Problemak megoldva!
A mostani divat senkinek nem kedvez (sajnos). Én messze vagyok az 50től bőven és elég sok próbálkozásom volt a férfiakkal (persze mihez képest) és azt kell mondjam az esetek többségében (legalább 80%) azért lettem dobva vagy azért mentünk szét, mert volt nálam jobb. Nem feltétlen csak külsőben értem ezt. Na de miért jutottam ide? Tudtam, hogy valami nem stimmel, nem hallgattam a megérzéseimre sokadik alkalom után sem, persze voltak oscar díjas alakítások is, de nem ez a jellemző. A lényeg, ha érzed, hogy nem vesznek komolyan ne maradj a kapcsolatban. Ne alacsonyítsd le magad se szeretői se pótlék szintre, mert többre vagy hivatott. Ha minden egyes új lehetőséghez félelemmel állsz hozzá, akkor életed végéig maradhatsz ebben a kapcsolatban ilyen formában, bár én azt mondom, hogy előbb utóbb ennek is vége lesz. Vajon meddig leszel elég neki?
Most itt hiába tanácsoljuk neked azt, hogy hagyd el, nem fogod (sajnos), viszont nyugodtan keresgélhetsz mellette félelem nélkül. A te esetedben ez egyértelműen nem megcsalás. Én úgy gondolom, ha nem ilyen negatívan állsz hozzá a szerencse melléd állhat simán.
Biztos meg lehet szokni nélkülük is! De még most hiányzik az érintésük, a közelségük, és persze a szex is (még nem szoktam le róla)! Persze csak olyannal, akihez érzelmek kötnek! Ez is akkor értékelődött fel bennem, amikor nem volt kihez bújni, megsimogatni, szeretkezni, stb. A mai napig vele vagyok a legbizalmasabb, érdeklődik irántam, stb. talán ezért is vagyok még neki..mert néha ez annyira hiányzik!!!
Nagyon is!! Elsírtam magam annyira azt írtad le, amit érzek, és tudom meg kell tennem!!! Már néhányszor elmondtam a vele kapcsolatos érzéseimet, és persze gondolatban ennél jóval többször. Próbálom a gondolataimat arra összpontosítani, hogy haragudjak rá, utáljam meg, stb... aztán felhív, és olyan ösztönösen tudja, mikor több kettő nálam... és persze visszaszerez. Egyébként a barátnője ezt nagyon tudja. Tőle kellene tanulnom!! Packáztatja, hideg vele.. és ez működik. Csak én nem ilyen vagyok, nem szeretem a macska egér játékot, és nem értem miért kell a férfiakkal így bánni. Én kinyitom a lelkem, és ...az elevenbe szúrnak bele! Miért??? Színészkednem kellene, hogy értékesebb legyek nála?? Becsüljön?? Miért nem tudják, hogy milyen értékes a szeretet?? Miért nem tanulják meg becsülni?? És ő még a jobbikból való!
Azt mondják van kisugárzásom, és tényleg jó társasági lény vagyok (ha időnként oda kerülök). De ez mostani divat nem kedvez nekem. A férfiak 10-20 évvel fiatalabbakat keresnek, én meg nem akarok állandóan attól tartani, hogy mikor talál valaki (ilyen értelemben) jobbat nálam! Lényegében nem érdekelne, hogy milyen külsőleg az a másik (nyilván bizonyos vonzalom nem árt) csak belsőleg elfogadható legyenm. Nálam ez most nagyon felértékelődött!!!
Bocsi, a helyesírási hibákért
Ferfi nelkul is van elet! Ideje onallo eletet elni tervekkel, celokkal, mert az elet nem all meg az 50-nel... Sot!! Akkor kezdodik!
Amit eddig nem tudtal, mertel megtenni, nem volt ra ido, penz, barmi, ideje hozzafogni!
Meselhetnek boven az ilyen evekrol!!
Eletet, tartalmat, szint, mozgalmassagot, batorsagot, mereszseget a manak, melybol tartalmas mult lesz holnap!
Az a baj, hogy azt érzem semmi sem olyan egyedül, mintha azt egy társsal tenném. Egyébként tényleg megnyugvást kellene találnom, de ez még nálam csak beletörődés lenne, nem igazi béke. Amíg a volt férjemmel nem ment tönkre a házasságunk addig nem volt ilyen fontos ez. Azóta értékelődött fel a "társ" fogalma mióta az nincs.
Én azt mondom az idő eldönt mindent. Nem vagy már tinédzser, tudnod kéne, hogy az idő gyógyít. Viszont erősnek kell lenned, és tartásnak. Nem azért, mert majd mit szólnak a szomszédok, hanem kizárólag saját magad miatt. Tessék szépen elhagyni. Elmondani neki az érzéseidet. Hogy több vagy holmi szeretőnél, eleget vártál, s mivel ő neki ez kényelmes volt, s ilyen olyan indok miatt nem lépett így hát nincs más választásod mint elhagyni őt. Tudatosítsd benne, hogy milyenek a te érzéseid iránta. Nem kell megalázkodni, de jó ha tudja. Így nyitott kaput, hagysz, hogy rövid határidőn belül felfogja mi történt körülötte. ne keresd ne hívd, ne írd neki, semmilyen formában. Hidd el, ha fontos vagy jelentkezni fog. egy hét egy hónap, vagy egy év múlva, de fog. Idő kell neki míg átértékeli azt, mennyire hiányzol az életéből. Ha nem, akkor jobb hogy most tovább élsz. Azért mert 50 éves vagy, nem kell elásnod magad. Jogod van a boldogságra. Ne feledd a kor nem erény, hanem állapot. De tisztában kell lenned azzal, hogy igenis fontos ember vagy. Tiszteld magad, szeresd magad. akarj élni, és akarj nő lenni. Ne függj tőle, és senkitől sem, hidd el, ha erre rájössz, akkor rájössz arra, hogy több van benned, mint hitted.
Nagyon fog fájni az elején...Mikor elhagyod őt. Gomboc ül majd a torkodban, melyet nemtudsz lenyelni. Könny szökik a szemed, mikor egy magányos pillanatban átfut a lelki szemeid előtt.. Fájni fog, mardosni fog... Nem fogok hazudni, hogy könnyű lesz, én nem azt tanácsolom ,hogy aaj felejtsd el, nem érdemel meg téged. Ez nem ilyen könnyű...De lépd meg ezt a lépést, és el telik egy hét és rá fogsz jönni, hogy bizony poklok poklát járod meg, és magányos vagy, és hiányzik, és egy részed belehal, de valami... valami mégis könnyebbé tett... S ekkor rájössz, hogy már nem vagy második... Már nem kell azt az érzést érezned, hogy más mellé fekszik le, mással tölti a szabadidejét... Ne feledd: Hazugságban élni, olyan mint félig élni. Több vagy annál mint hiszed magadról. Fel kell állni, felejteni soha nem lehet... De felállni igen. És ha megtanulsz önmagaddal együtt élni, akár egyedül is, akkor szép lassan fel fogod dolgozni a körülötted zajló eseményeket. De semmikép se magadat ostromold, mert azzal semmit nem érsz el. Ha úgy csinálod ahogy mondom, akkor keserédesen, de túl fogsz lépni. És esélyt adsz magadnak, hogy újra fontos legyél valakinek. Nem második, harmadik... hanem EGYETLEN lehessél. Remélem tudtam segíteni.
Szerintem is kapcsolatfüggő vagyok! Amikor a volt férjem csalása kiderült pszichológushoz is elmentem hátha megnyugvást találok. Ő úgy fejezte ki magát, hogy "egybeolvadtam" vele. Tényleg úgy éreztem, mintha fél ember lennék nélküle. Megfogadtam, hogy többet egy férfit sem fogok az én értelmezésem alapján, mélyen szeretni! Aztán mégis ez lett belőle, hogy ugyanolyan módon belemásztam, törődös, együttérző, gondoskodó, aggódos vagyok azzal szemben, akit szeretek! Lehet, hogy én csak így tudok... ráadásul ezt várnám vissza, ami meg a férfi jellemből nem is következik.
Tényleg nem jó címet adtál a fórumtémának, de ha ezt te is észrevetted a cikk írásakor, akkor még korrigálhattad volna, de nem ez a lényeg.
A jelenlegi "kapcsolati ismeretséged" tényleg csak pótlás, mankó.
Végérvényesen szakítsd meg, tisztítsd ki a gondolataidat, építsd fel új önmagadat és előtted a világ. Amennyire el tudsz szakadni a múltadtól annyira reményteljesen tekinthetsz a jövőbe.
Ez az én véleményem az elmondottak alapján.
Manapság marha nehéz normális párkapcsolatot felépíteni.A helyedben elhajtanám ezt a pasit,mert csak kihasznál érzelmileg.Keress valami olyat az életedbe,ami nem a társkereséssel kapcsolatos.
Szerintem kapcsolatfüggő vagy és nem szerelmes, nagyon nehéz ebből kitörni, nekem is nehezen ment, de lehet. Semmiképp nem pazarolnék még egy percet se tovább erre a férfira 3 év is épp elég volt, ha ennyi idő alatt nem volt képes dönteni, akkor már nem is fog.
Nem biztos, hogy jó címet adtam meg fórumtémának, mert titkon mégis reménykedem, hogy nem így van! Ikerként születtem, nagy családban nőttem fel sok probléma közt is szeretetben. 18 évesen már a volt férjemmel voltam, sosem éltem egyedül. Jól kerestem mindig, én lettem a családfentartó. Aztán mikor pár éve a karieremnek vége lett, kevesebbet kerestem (még így is átlagon felülit!), akkor kiderült, hogy a magánéletem is romokban hever. A volt férjem több éves munkahelyi kapcsolata derült ki. Mára már elváltunk, persze a vagyonmegosztás még hátra van. Nem lesz egyszerű, mire a végére érünk nem sok marad. Senkire sem támaszkodhatok a szüleim egyik testvérem, és sok rokonom már nem él. Amikor a legnagyobb lelki válságban voltam, akkor akadtam össze a társkeresőn egy férfival. A sors küldte, lelki támaszom volt. Egy évig csak leveleztünk, sms-eztünk, a hangját sem ismertem. Bár pár hónapon belül már tudtam, hogy van egy barátnője, akkor már nem tudtam elengedni. Függtem tőle, kapaszkodtam belé. Az első találkozás olyan volt mint a mesében, hosszan öleltük egymást, akkor hallottam először a hangját is. Titkos kapcsolat lett belőle, három éve testi kapcsolattal, a részemről szerelem. Bár a barátnőjével nem egy házban élnek, amolyan szabadidős, wellnes-es, bulizós kapcsolat az ővék, a sznob társasága így fogadja el őket. Ma már tudom, hogy sosem fog engem választani, én csak "pótlás", "desszert" vagyok neki. Pedig egészségi gondjai miatt én aggódok, együtt érzek vele, a barátnője legyint egyet rá, a baráti társaságban leégeti, alázza. Mégis ő kell, és nem én. Tudom lépnem kell, de úgy érzem nem fog sikerülni mást találnom. Kis vidéki városban lakom, a munkám is magányos, a társkeresők "felhígultak" nem is nagyon merem kiadni magam, fényképet feltenni. 50 évesen van egyáltalán lehetőség még igaz, kölcsönösen gondoskodó, megértő szeretetet (szerelmet) találnom? Hogy kezdjek hozzá? Rossz magányosan élnem, félek egyedül maradni. Én is adnék soko-sok érzelmet, csk végre én is kapnám ugyanezt vissza, szeretnék valakinek az első számú lenni, fontos emberként. Társként.
További ajánlott fórumok: