Értünk dolgozó angyalok (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Értünk dolgozó angyalok
:) kedves! Kedves,hogy hálád jeléül "tollat" ragadtal!
Valószínű Te is egy "angyal" vagy, eloszor is,mert "azt kapsz,amit adsz!" :) másodszor pedig ,mert volt "idod" ezt felfedezni,észrevenni es hálát mondani érte! Legyen csodas életed es légy körülvéve továbbra is angyalokkal! :) <3
28 éve eü dolgozóként,sajnos gyakran tapasztalom a szűkebb és tágabb munkahelyi környezetemben amiről írtál Krisz42 :-(...de azért,sok olyan kollégám is van,aki szívvel lélekkel végzi a munkályát...remélem én is közéjük tartozom!
..a nevükben is ,köszönöm a soraidat Banyaci :-))
Igen én is láttam, hogy a tínító nénink küzd a kollégákkal. Ráadásul a szívvel lélekkel tanítónak elismerés sem jár. Mert nem az kap évente díjat aki a diszes vagy viselkedés zavaros gyerekből kitudja hozni a maximumot, hanem az, akinek a jóképességű gyerekei az osztályból sorra nyerik a versenyeket. Hiszen egy diszgráfiás gyerekkel négyesre föltornázni a nyelvtant, csak az tuddja mekkora munka akinek van diszes tanulója. Viszont ezt nem igazán értékelik, mert a négyes nem kiemelkedő eredmény. Ugyanígy a diszlexiánál vagy a hiperaktív, de ötös tanuló gyereknél. Nehéz nem beállni a sorba.
Szóval köszönöm, ha vannak itt olyanok, akik nem "csak" dolgoznak, hanem oktatnak, gyógyítanak, gondoznak, vagy csak kedvesen szólnak a munkahelyükön útjukba kerülő nehéz emberekhez.
Megfogott a cikkednek az a része, amikor a kisfiad alsós tanító nénijéről írsz. Én is tanító vagyok, mindig érdekeltek a gyerekek családjai is, akiket tanítottam. De amikor egy alkalommal mondtam, hogy sokat beszélgetek a szülőkkel nemcsak az iskolában, hanem az utcán is, úton-útfélen megállítanak és sok olyat is elmondanak, ami talán nem is tartozik az iskolához, csak egyszerűen tanácsot kérnek vagy megosztják örömüket, bánatukat- hát nagyon komolyan kiakadtak! Nem részletezem, de nagyon kioktattak, hogy vegyem tudomásul, hogy én egy hivatalos személy vagyok... Igen, ez addig igaz is, amíg a munkahelyemen vagyok! De miért kell nekem elzárkóznom az elől a közeg elől, ahonnan nap mint nap érkezik az a kisgyerek?! Hiszen alapvetően odatartozik, akarva, akaratlanul is hoz egy stílust, egy morált és nekem arra kell építenem az iskolában. Hát miért nem ismerhetem meg jobban?! Na nem szaporítom a szót, olyanná kellett lennem, mint a kollégáim.
Nem azt mondom, hogy én angyal lettem volna, de sok segítő szándékot tudnak visszafogni és letörni azok, akik mereven a szabályokhoz igazodnak. Sajnos vannak egypáran.
Most itt az ideje, hogy azokról is írjak, akik a munkájukban a hivatásukat találták meg. Akik tudják, hogy emberekkel dolgoznak. Ők azok akik nem fásulnak bele látványosan. Akik együtt éreznek és megkönnyítik a gyógyulást, vagy az iskolai, óvodai éveket. Most róluk írok.
Ugrás a teljes írásra: Értünk dolgozó angyalok