Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Szülés közben meghalt a kislányom... fórum

Szülés közben meghalt a kislányom... (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
97. sane (válaszként erre: 96. - 0c08cb3084)
2013. nov. 16. 17:20
Köszönöm...
2013. nov. 8. 19:39
Őszinte részvétem, sok erőt kívánok a gyászhoz neked és családodnak!
95. sane (válaszként erre: 88. - Mihaliktunde)
2013. nov. 8. 19:11

:((( Sajnálom.. ez rettenetes... én is ugyanígy érzek... ezt lehetetlen feldolgozni...

Sok erőt Nektek!!!

<3

94. sane (válaszként erre: 92. - Szepa74)
2013. nov. 8. 19:09
:'( Részvétem... :(
93. 1a05563e94 (válaszként erre: 1. - Sane)
2013. okt. 30. 13:12
Nagyon sajnálom..(((
92. szepa74 (válaszként erre: 1. - Sane)
2013. okt. 22. 16:41
Nagyon sajnálom ami veled történt.Sajnos én 3 babát gyászolok, ha teheted mindig menj ki hozzá a temetőbe mert akkor legalább közeledbe fogod érezni és ott kitudod adni a fájdalmad.7 éve járok az első babánk sírjához és nincs olyan hét,hogy nem lennék kint,nyáron akár naponta is.Ezt nem lehet feldolgozni.Sajnos:(
91. 72497ec515 (válaszként erre: 89. - Zsüly18)
2013. okt. 22. 16:02
"nyomorék" olyan csúnya szó nem tudsz valami szebb szót esetleg ? sérti a fülem
2013. okt. 22. 15:39
nagyon sajnálom:(((
89. Zsüly18 (válaszként erre: 27. - Sane)
2013. okt. 22. 15:36

sziasztok..


sane:az én unokahúgom is belekakilt a magzatvízbe,de hálistennek időbe észrevették,máskülönben meghalt volna,vagy egész életébe nyomorék lett volna..

88. mihaliktunde (válaszként erre: 27. - Sane)
2013. okt. 22. 13:48

Nagyon sajnálom ami Veled történt, fogadd résztvétem. 2011. március 27-én veszítettem el a kisbabámat, 35. hetes terhes voltam. Hányással és nehéz légzéssel kerültem be a László Kórházba, ahol 32 órán keresztül nem látott nőgyógyász, infúzión kívül semmit nem kaptam. Hétvége volt, idegen kórház, addig húzták a dolgot, amíg meg nem fulladt bennem a kisbabám, nekem pedig császármetszés közben leállt a légzésem, újra kellett éleszteniük. Később kiderült, hogy sav került a vérembe, ez vezetett a tragédiához. Ezt egy időben elvégzett vérvétellel meg lehetett volna állapítani, és ha időben megcsászároztak volna, Hanna a pici lányom esélyt kaphatott volna az életre. Ez két éve és 7 hónapja történt, azóta sem tudtam feldolgozni, bár van már 2 gyerekem, mégis őt akartam a világon a legjobban. Esténként arra gondolok, mikor fekszem a sötétben, hogy ez csak egy rossz álom és ha reggel felébredek, akkor ugyanott folytatódik az életem, a pocakomban van az én drága csöppségem. Ezt senki nem tudja, és senki nem érti meg, milyen álomba sírni magad, álmodban újra átélni a borzalmakat.

Bepereltem a kórházat, tavaly nyáron felkerestem egy ügyvédet, akinek orvosi diplomája is van. Két hete volt az első tárgyalás, ahol a kórház elismerte, hogy hibázott, már csak az összegen kell megegyeznünk. Ez mind szép és jó, csak azóta pokol az életem, ráment a házasságom, mivel a férjem nem akar több gyereket én pedig igen, nagyon erősek bennem az anyai ösztönök, nem jutunk közös nevezőre.


Sok idő mire túljutsz a veled történteken, erősnek kell lenned.


Tündi

87. sane (válaszként erre: 81. - Adzsenda)
2013. okt. 19. 00:50
<3
86. sane
2013. okt. 19. 00:49
Köszönöm... :'(
2013. okt. 12. 23:13
Nagyon sajnálom!:( Fogadd őszinte részvétemet!
2013. okt. 12. 20:40
Nagyon sajnálom! nem tudok semmi okosat írni :(
2013. okt. 12. 18:10
Őszinte részvétem! Sok erőt kívánok nektek
82. Shanee (válaszként erre: 80. - Sane)
2013. okt. 12. 17:04
Légy erős sane! Kitartás és nagy ölelés!
81. adzsenda (válaszként erre: 80. - Sane)
2013. okt. 12. 13:56
<3
80. sane
2013. okt. 12. 13:29
:'(
79. ef7b486c67 (válaszként erre: 1. - Sane)
2013. okt. 11. 06:17
Most nem is tudnék mit mondani...Azon kívül ,hogy az idő majd megoldja...rettenetesen sajnálom...
78. adzsenda (válaszként erre: 76. - Sane)
2013. okt. 4. 20:22
Pont ellenkezőleg. Bocsánat ha félreertheto volt. De nem akarom ragozni, nem akarom rád erőltetni magam :) Ha úgy érzed megtalalsz! :) Várom! Sok sok puszi és ölel
77. sane (válaszként erre: 74. - Manituani)
2013. okt. 4. 13:19

Köszönöm...

Sajnálom, ami Veletek is megtörént. Remélem már kicsit sikerült feldolgoznod, bár én most nem hinném, hogy ezt valaha is fel lehet...

Valószínű, akik ilyeneket mondanak, azoknak lövésük sincs arról mit érzünk, és ezért szerencsés emberek...

Én se nagyon tudok beszélni ezekről, csak a párommal és anyummal eddig... így ismeretlenül talán könnyebb... Sok erőt Neked is...

76. sane (válaszként erre: 75. - Adzsenda)
2013. okt. 4. 11:21

Drága 'adzsenda'!


Remélem nem értetted félre, nem Hozzád nincs humorom. Csak sajnos úgy hozta az élet, hogy ami Neked most kitölti a mindennapjaid és a legnagyobb boldogság, az nekem elviselhetetlen szívfájdalom...

Másik babára gondolni se tudok, Őt az nem pótolná... Őt már semmi...

Talán nekem ennyi jutott az anyaságból, az 9 hónap életem legszebb időszaka volt... Bár sose éltem volna át, mert így elveszíteni leírhatatlan fájdalom...

De hiányzol, és köszönöm, hogy mindig számíthattam Rád. Adj még egy kis időt nekem...

És vigyázzatok egymásra!

Puszi...

75. adzsenda (válaszként erre: 71. - Sane)
2013. okt. 3. 14:41
Jajj nagyon rossz h ez így van. És tudom h én is ilyen vagyok és nem biztos h lenne kedvem magamhoz. De ha megváltozna mindenki szívesen lát! És örülnék ha nem vesztenélek el, mert nagyon megkedveltek! Így távolból csak annyit, hogy sok sok erőt és tudom ez távoli de a többi anyukának is segített a köv baba. Remélem hogy hamarosan éreztek majd hozzá elég erőt! :) Addig is tudod hol érsz el! Most én lettem kicsit összevissza, de én is értettelek ;) Puszik!!
2013. okt. 3. 08:20

Szia! Nagyon sajnálom ami veletek törtènt:-( Nekem a 19. terhességi héten halt meg a kisfiam:-( Èn először nem akartam emberek közé menni, senkivel nem akartam beszélni. Interneten próbáltam kiírni magamból a fájdalmat, mert úgy éreztem , hogy csak azok akik átéltek hasonlót, ők nem fognak olyan közhelyeket mondogatni ami még mélyebbre mar a lelkemben. A facebookon van egy csoport, a neve Angyalok szülei.... nekem segített, hogy ott olyanokkal beszélhettem akik tudjàk mit éreztem és nem mondogatták , hogy lesz másik, jobb hogy most ment el......

és hasonlók. Már bocsánat, de én ezekért a mondatokért ütni tudtam volna legszivesebben, pedig tudom , hogy nem rosszindulatból mondták, csak nem lehet ilyenkor mit mondani, vígasztalni próbáltak, csak nem érthették.....

Sok erőt kívánok neked!

73. sane (válaszként erre: 69. - Adzsenda)
2013. okt. 2. 23:20
Hát ez is érdekes, mert a dokim 2 héttel a szülés előtt 2620g-nak becsülte, és 2 hétre rá nem volt annyi, csak 2560g... Pedig a hasam sokat nőtt... De az volt a benyomásunk, hogy direkt rámért kicsit, 'apa' mondta is uh után, hogy szerinte többnek mérte, kontúron kívül mért... Lehet a zsinór miatt volt elmaradva korábban is... Mindig elég hanyagra vette az orvos, azt hittem megbízhatóbb kezekben leszek, ehhez képest a nem túl jó ctg és fekete magzatvíz ellenére is már csak akkor látott doki, amikor már nem találtak szívhangot... Még élt a kislányom, amikor bementem a kórházba... Burokrepesztés után sem csináltak ctg, amit elvileg kell még akkor is, ha tiszta a víz... Nem értjük miért...
72. sane (válaszként erre: 70. - Magica30)
2013. okt. 2. 23:14
Sajnálom ami Veletek is megtörtént...nagyon erős vagy, hogy képes voltál túlélni, és örülök, hogy most boldog vagy. Én most úgy érzem, nincs erőm végigcsinálni még egyszer, végig rettegni a 9 hónapot, és utána is, már ebbe is belehalok, ha bármi lenne azt nem bírnám feldolgozni... és most nem vigasztal az a gondolat, hogy lehet másik babám, mert nekem nem másik kell, hanem ő... Tudom, nem is ezért írtad, mintha pótolható lenne... Nem is tudok másra gondolni, bármit csinálok csak ő van előttem, a kis édes arca, kis hideg teste, ahogy szorítottam...de már nem tehettem érte semmit. Még 3 órát vajúdtam miután kiderült, hogy meghalt, iszonyat fájdalmaim voltak, nyugtatót is kaptam, egy csomó minden kiesett, csak azt tudom, hogy az járt a fejemben, mindjárt kinn lesz, és láthatom és biztos valami tévedés, majd felsír, persze tudtam hogy nem, de mégis... Drága párom fogalmam sincs mit élt át ezalatt, ott ült velem végig és csak sírt... és végignézte, ahogy megszületik a halott kislánya... Miben bízzak ezután, hogy lesz másik babám?... Nem akarom... Őt akarnám, bármit megadnék, hogy velünk lehessen...
71. sane (válaszként erre: 68. - Adzsenda)
2013. okt. 2. 23:04

Köszönöm, sokat gondolok Rád, Rátok, és ne haragudj, hogy nem írtam... Nem tudok még mit kezdeni a helyzettel, fáj, hogy valahol Titeket lányokat és Téged is elvesztettelek -legalábbis egy időre biztosan - ezzel. Tudom hülyén hangzik, és lelkifurdalásom is van, de 'irigylem' az örömötöket, nem értem, hogy én miért ezt kaptam, én miért nem dajkálhatom, szerethetem a kicsikém, ahogy Nektek többieknek megadatott. Mit rontottam el, miért történt ez... Közben meg persze örülök, hogy Veletek minden rendben... De már attól is kiborulok, ha babakocsit látok, pelenkareklámot vagy hasonlót... Ma munkába mentem, de attól is kivagyok, mit keresek én ott, hiszen babám lett, anyuka lettem, otthon kéne lennem vele...mintha csak álmodnék, és várom, hogy végre felébredjek... Nem értjük hogy történhetett ez, még várunk eredményt, beszéltünk illetékessel, mulasztott a kórház, nem értem miért hagytak magunkra, ha annyi jele volt, hogy baj lehet... De hiába megyek már ezután, vissza úgysem adhatja senki... Nem hittem, hogy létezik ekkora fájdalom, amit elviselni nem lehet...

Bocs, ha összevissza írtam, fáradt vagyok...

Vigyázzatok egymásra nagyon... És köszönöm, hogy írtál... Puszillak...

70. magica30 (válaszként erre: 66. - Sane)
2013. okt. 2. 16:43
Szia!én tavaly október 3.-án szültem pont egy éve de sajnos a mi kislányunk 7 napot élt szivbetegen született sajnos sem ultrahangon sem 4 d nem vették észre de nem genetikai betegség a terhesség elején nagyon lázas voltam valami virust össze szedtem.Nagyon nehéz feldolgozni a kisbabád elvesztését ,és egy életre bennünk marad és ugye akárhányszor kimegyünk a temetőbe feltépődik a lelki sebek.De az élet nem áll meg mi újra próbálkoztunk ,megvártuk a fél évet és rá 3.dik hónapra megfogant a kisbabánk most vagyok 15 hetes .Nagyon nehéz egy év volt de most újra boldogok vagyunk.Mindig van fény az alagút végén ,nekünk a doki mondta várjuk meg a fél évet próbálkozunk ,ha szeretnétek újra babát minél hamarabb ,és mindig pozitivnak kell lenni és kitartást kivánok nektek.
2013. okt. 2. 11:45
Sane azt meg lehet kérdezni mekkora súllyal született a baba?
2013. okt. 1. 21:08
Esztim végig olvastam az egészet, újra sirattam én is a babód és az egészet! Tudom, hogy most "nem rám" van szükséged, de ha úgy érzed írj! Szeretnék én is valahogy segíteni de nem tudom hogy, eddig írni se mertem! Nagyon sok erőt nektek! Felfoghatatlan. Apum pont ma kérdezte, hogy tudok e rólad valamit őt is megrendítette nagyon! Minden alkalommal kérdez! Nagyon sajnálom, és tudod engem bármikor elérsz amikor úgy érzed! Soksok puszi és ölelés!
1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook