Tedd már meg végre, légy különb a tucatnál! (beszélgetős fórum)

A fordítottját állítom, mert láttam. Azok, akiket kisgyerekként megismertették többféle sporttal, valószínűbb, hogy rátalálnak felnőtt korukig arra, amit szeretnek és igénylik, olyankor is, amikor kevés az idejük.

Ha valaki gyerekkorában nem találja meg a sportját, felnőttként sokkal nehezebb helyzetben van. Tulajdonképpen nem hiányzik neki annyira semmilyen mozgás, hogy azért könnyedén feladjon valamennyit az egyébként is kevés szabadidejéből.

Ezért fontos, hogy a gyerekekkel minél többféle sportot megszerettessünk - az iskolában is.

Nehéz lehet...sztem nekem meg mindenkinek könnyű, akik szeretjük a salit:) Ha választanom kéne egy tál saláta meg egy szelet torta között, a sali győzne. Persze nem mindegy, milyen sali, hogy van elkészítve, miből van, mert válogatós vagyok:)) Görög saláta pl. minden mennyiségben jöhet!!

Próbálj ki új ételeket, a zöldségfélékből rengeteg dolgot lehet csinálni, ne spórolj a fűszerekkel, sőt, pl. a csípős segít fogyni.

Kedvenc salim a paradicsom-ubi-fejes sali-mozarella-erőspaprika kombó, sok bazsalikommal, kevés olivaolajjal, alma- v. borecettel, nyami :)

Szuper vagy!

Hasonló átalakuláson, életmódváltáson mentem én is keresztül :) Aki erre az életformára rá kap, csak az értheti ezt meg. :)

Sziasztok,

Több sikertelen trbo diéta, 90 napos diéta, 14 napos diéta után, amikor még mindig ugyanannyit mutatott a mérleg, kezdtem beletörődni, hogy már sosem leszek olyan vékony, mint ifjú titán koromban.

Aztán megismerkedtem a jelenlegi párommal, aki hetente min. 4x1 órát tölt az edzőteremben,szinte alig eszik édességet, és egészségesen táplálkozik.

70-71 kg-s voltam megismerkedésünkkor,és szépen lassan "rámragadtak" az étkezési szokásai: kávé cukor nélkül, tea cukor nélkül, csak 1 szelet kenyér a lecsóhoz, grill csirke rukkola salátával, nem 3 gombóc fagyi csak 1, hétvégi családlátogatásnál 3almáspite helyett csak 1, bacardikóla helyett fehérbor.

És lám, pár hét alatt csak ezektől a dolgoktól szép lassan leadtam 3-4kilót.

Aztán egy fogadás alkalmával kitűztem reális célt, 63 kilót, és elkezdtem eljárni a közeli edzőterembe kangoo órára. Valami felemelő érzés volt maga a sport, az, hogy közben és utána eufárikus érzés fogott el. És persze maga a látvány, amikor sorra fogytam ki a farmereket, és újat kellett venni, ami persze már 2 számmal kisebb volt!!

Jelenleg 60 kg vagyok, és csak a fenti szabályojat tartom be, ami igazából már nem is szabály, hanem életforma.

Javaslom minden tulsúllyal küzködőnek, hogy fotózza le magát fürdőruhában, és kezdjen el elmélkedni, hogy NA EBBŐL ELÉG!! EDDIG, ÉS NEM TOVÁBB!!!

Hajrá mindenkinek!!!

:)))

A bevállalós :)

[link]

Érdemes kipróbálni, mert hatékonyabb, mint a futás. Ráadásul nincs ütődés, rázkódás, mint a futásnál, ami nagyon fontos. Nem olyan, mint amilyennek képzelik általában az emberek, ezért mondom, hogy érdemes elmenni és megtapasztalni.

(Nem mondom, hogy nem jó a futás, de nem feltétlenül a legjobb választás, főleg nem mindenkinek...)

Nálunk volt zenére végzett mozgásforma. A fiúkat azzal büntették, hogy 5 kilós súlyzókkal kellett beállniuk.

Igazából valahogy mégiscsak a felmérések, a gyakorlások maradtak meg, illetve az utálatos utcán futás.

Lett volna egy csomó lehetőség, de nem lehetett választani.

Értem én, hogy nem lehet mindenki kedvére tenni. De mi a bánatos francért kell mindenkinek unalomig gyakorolni a gerendán bukfencezést vagy éppen a magasugrást?! Miért nem lehet választani?

Az még jó, hogy ha valami pályán köröznek, de lehet találkozni a városban is "kihajtott" iskolásokkal, akikről messziről látszik, hogy utálják az egészet - ami nem is csoda. Ja, és még mielőtt valaki azzal jönne, hogy ez valami vidéki példa, elárulom, hogy budai iskoláról van szó (II. ker.) de sajnos biztosan máshol is előfordul.

Így nem lehet megszerettetni a mozgást :(

Na az az írás tetszik, és teljesen egyet értek minden szavával! Korábban éppen én kezdtem a tesiórákat hibáztatni azért, mert nem csinál kedvet a mozgáshoz...

Amikor én elkezdtem futkározni a falum határában, még alig volt rajtam kívül pár elvetemült. Most már annyian vagyunk, hogy csak pislogok. A kis halastó lassan olyan, mint Pesten a Margitsziget, annyian kerülgetik. És ez jó. Majdcsak rájön mindenki, hogy a mozgás kell, mozogni hasznos, és még jól is érezzük magunkat közben és utána is! :)

Húsvétig szeretnék leadni 20 kg-t, úszás kizárva.

Fél éve műtöttek, próbálkoztam a futással, de még a szervezetem tiltakozik a mozgás ellen.Fájdalmaim vannak.Vagy ezt zárjam ki, és nyugodtan fussak?Az a fajta mozgás hogy hajolgatok jobbra bala, nem köt le.

A Spartacusban. Eleinte a Szentkirályi utcába jártam, ott volt az edzőterem; aztán kiköltöztették az egyesületet a Határ úthoz. Az nekem sokkal közelebb volt, szívesebben jártam oda, mint a belvárosba. De hiába. Észre kellett vennem, hogy a tehetségkutatás mellett rám se bagóznak, így lemorzsolódtam.

Nekem is kötelező volt tanítás után énekkarba járni. Éppen a kötelezősége miatt volt teher, pedig nem kisebb egyéniség volt az énektanár, mint Sapszon Ferencné. Amúgy mindig szerettem énekelni. A mai eszemmel az imádott matek mellett csak énekeltem volna, talán lehetett volna belőlem egy második Koncz Zsuzsa, vagy Kovács Kati. :D

Nekem tetszett a cikk, bár néhány pontját picit erősnek érzem, de inkább arra tippelek, hogy egy elindított gondolatot nem sikerült teljesen kibonatni, így nem feltételenül az jött le, amire az írója gondolt.

Be kell látni, igaza van. Amikor az ember egy ilyet olvas és magára ismer, szégyenli magát. Védekezésre vált, h áh, az nem úgy van, mert ezért, mert azért. Én pontosan ilyen voltam/vagyok is még kicsit.

Világ életemben gyűlöltem futni. Aztán elolvastam vattacukoj cikkét, és csak néztem, mint hal a szatyorban. Jézus, hát szó szerint azt írja, amit én is érzek, gondolok! Nem vagyok vele egyedül? Annyira felszívtam magam, h az első adandó alkalommal vettem egy futócipőt, gatyát, és nekiindultam. Totyogva, mert nekem az volt a kényelmes tempó. És a végén rohadt büszke voltam magamra és nem értettem, mi van. Mert voltak már próbálkozásaim, de mindazt a hibát elkövettem, amit az amatőrök, ha nem olvasnak utána, hogyan is kellene. De a cikk után beleástam magam a dologba és úgy kezdtem neki, h jó legyen. És jó volt. Nem váltam sípoló hullává az első 100 méter után, nem fájdultak meg a lábaim, ami előtte mindig volt.

Azóta hetente 2szer nekiindulok apával, mert ő is kedvet kapott és minden egyes alkalommal ici-picit jobbak vagyunk. Sajnos az utóbbi két hétben nem tudtunk menni, mert neki fáj a lába, én meg iskolába jártam, hajnalban fel a vonatra, este le róla.

És már most érzem a hiányát, pedig nem is voltunk sokszor.

Az iskolában gyűlöltem a futást, mert nem hagyták, h az ember megtalálja a saját tempóját (amit minden futásról szóló cikkben kihagnsúlyoznak!!), mert fix idő volt és kész. Én ezt nem tudtam teljesíteni, a futás mindig az a borzasztó mozgásforma volt, aminek a végén kiszakad az oldalam, nem kapok levegőt és még meg is aláznak, mert az utolsó között szenvedsz be az iskolakör végén. A tollast, kidobóst, szóval az ilyesmit imádtam, de az órák nagyrészét a futás tette ki. De dagi kislány is voltam, állandó céltábla a sport közben (mert a gyerekek igenis azt nézik, ki hogy néz ki a dresszben, gatyában!), nem igazán hoztam meg a kedvem. Máig sajnálom, mert valami olyasmitől fosztottak meg, ami fontos lett volna. Most kell 26 évesen behoznom.

A testvéreim mindketten élsportolók, irigylem is őket, mert nekik az iskolában adták meg a sport szeretetét. Tőlem ott vették el. De én most úgy döntöttem, visszaszerzem.

Amúgy 16 évesen elkezdtem lovagolni, az sokat segített. Habár sokak szerint az nem sport, de ezen én csak nevetek. Tessék felülni, ügetni, tanügetni 10 percig, majd kiderül, ki mit tud. :)

Szóval, igenis, fel kell emelni azt a bizonyos testrészt, a kifogásokat kivágni a kukába. Mert elkezdeni sosem késő. Csak akarni kell. De azt nagyon. És kapni egy első löketet, mint nekem. Mert bizony sokszor egyedül nem megy a dolog és ezen nincs mit szégyellni. A kifogásokat, azt lehet.

hol judoztal?

a példád pedig azt mutatja , hogy tesiórán nem szerettél részt venni. én az éneket gyülöltem, kötelezõ volt, ami kötelezõ azt általában nagyobb ellenállás kísér

akkoriban (gondolom) még nem volt kötelezõ része az óráknak sem a küzdõsport, sem a zenére végzett mozgásformák

Egy biztos: valamit nagyon- nagyon elcsesztek a tornaóra/testnevelés körül.

Visszagondolva nekem sem a mozgással volt bajom, hanem azzal, ahogy csinálni kellett. Nem véletlen, hogy 14 évesen (igaz, egy brutális utcai támadás után) beiratkoztam dzsúdóra. Marhára élveztem a heti háromszori edzéseket, pedig ha jól emlékszem 18 óra körül kezdődtek. Más kérdés, hogy hamar kihullottam, mert akkor indult a nők részére ez a sport, s kőkemény tehetségeket kerestek. Én sajnos nem voltam az.

Aztán az ELTE-re beiratkozva jött a népitánc. Életem legszebb éveiként emlékszem vissza a szintén heti háromszori, estékbe nyúló próbákra.

Szóval nem a gyerekek hozzáállásával van a baj. Legalábbis amit az én példám mutat.

nem csak azok választják.

pl a harmonikás Szabó Ádám is tesibõl érettségizett

egy 30fõs osztályban, nem tudsz mindenki kedvére lenni

a súlylökés az játékos elfoglaltság? Sokan nem szeretik!

Futni kell, minden labdajátékhoz is.

Másként állsz a dolgokhoz felnõttként, és valószínûleg másképpen gondolkodtál "lázadó" kamaszként, amikor mindegy volt , hogy mit mondtak, úgysem volt jó

Te egyedül edzel, azt és akkor amikor akarsz, az iskolai testnevelés nem így müködik

ez viszont igaz, mindenkinek azt kellene sportolni, amit szeret. de addig, amíg ezt megtalálja, sok mindent ki kellene próbálni és az elején bizony kitartó ak lenni, hogy ez nem igazán az én mozgásformám, de amíg nincs jobb, addig erre megyek és nemdőlök vissza a fotelba.

Minden mozgás jó, a gyerek utáni szaladgálás is. Csak nem elég:)

Én még azokkal nem értek egyet, akik azzal takaróznak, hogy azért nem mennek konditerembe, mert a sok vékony nőesqjnálja őket. Az a helyzet, hogy annak a sok vékony nőnek a nagy része szintén túlsúlyosként kezdett el oda járni, csak idővel átalakultak.

Basszus, nagyon jó a cikked!!! Végre vk, aki úgy gondolkozik, ahogy én!!! Féléve életmódot váltottam, fogytam 20 kg-ot, mindennap edzem és konkrétan úgy néznek rám sokan, mint egy ufo az új életmódom miatt.

És nekem ez az első fogyókúrám, soha, soha nem volt újra és újra, eldöntöttem és elsőre meg is csináltam. Tök jó a cikked! Gratulálok neked!

Kik választják érettségi tárgynak? Akik ilyen irányban akarnak továbbtanulni gondolom.

Az bizony már több mint 20 évvel ezelőtt volt, hogy nem szerettem a tesi órákat, viszont a délutáni edzéseket imádtam.

Azt látom, hogy egyre több az elhízott tinédzser. Nekem ovis az egyik gyerkőcöm, imád szerencsére mozogni és próbálunk mindent meg is tenni, hogy ez így maradjon sokáig. Focizni és úszni jár délutánonként, de azért mert szereti, élvezi az ott töltött időt, ha nem így lenne nem erőltetném. Az sem mellékes gondolom, hogy látja, hogy amikor ő úszni tanul, akkor a másik medencében vagy én, vagy az apja úszik.

Sajnos viszont úgy látom, hogy sok mindenben a helyzet nem nagyon változott. Abba az iskolába pl. ahová focira viszem a napközis gyerekekre folyton rászól a felvigyázó tanár, hogy ne menjenek be a focipályára játszani. Miért?

Örülnék neki, hogyha a tesi órákon már más lenne a hangulat, de félek, hogy a helyzet még mindig ugyanaz.

Azzal sem értek egyet, hogy amelyik gyerek nem szokott mozogni azt aztán már rá nem lehet beszélni semmire. Egész egyszerűen kedvet kell hozzá csinálni, hogy megtalálja azt amiben ő a kedvét leli. Lehet, hogy egy ducibb gyerek utál futni, mert számára az kínszenvedés, de pl. a súlydobás, vagy a ping-pong pont kedvére való lenne.

Azt látom a környező iskolákban, hogy még mindig az a módi, hogy minden tesiórán kötelező köröket róni a futópályán. Ebben még a legtöbb felnőtt is egyetért, hogy a körbe-körbe futás nem egy izgalmas foglalatosság.