Főoldal » Fórumok » Diéta & Fitness fórumok » Tedd már meg végre, légy különb a tucatnál! fórum

Tedd már meg végre, légy különb a tucatnál! (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Tedd már meg végre, légy különb a tucatnál!

1 2 3 4
112. krisztinucika (válaszként erre: 111. - Facica)
2013. nov. 7. 08:15
szerintem próbálj meg személyes üzeneteket küldeni és direkt az e-mail címekre küldeni a linket.
111. facica (válaszként erre: 110. - Facica)
2013. nov. 6. 15:20
sajnos így nem lehet elérni a kérdőívet. Ellenkezne a fórum szabályzatával?
110. facica (válaszként erre: 109. - Facica)
2013. nov. 6. 15:10

az előző link nem volt jó, ez jó

[link]

109. facica
2013. nov. 6. 15:08

Bagi Éva vagyok, az ELTE ötödéves pszichológushallgatója. Szakdolgozatomban az önszabályozás, önkontroll és a sportolás kapcsolatát vizsgálom. Ehhez keresek olyan 18 éven felüli személyeket, akik jelenleg sportolnak, vagy akik jelenleg nem sportolnak, de a jövőben szeretnék elkezdeni a rendszeres testmozgást. A kutatásban való részvétel önkéntes, teljesen anonim módon zajlik és 15-20 percet vesz igénybe. Az elkészült szakdolgozatot 2 hónap múlva a sportkutatasszakdolgozat@gmail.com email címen (jelszó: sportkutatas) teszem közzé. A kutatás az alábbi linken érhető el:

Köszönöm segítségét!


[link]

108. krisztinucika (válaszként erre: 107. - 117b1693d0)
2013. okt. 11. 10:44
Ezzel most 100 %-ig egyetértek:)
107. 117b1693d0 (válaszként erre: 106. - Krisztinucika)
2013. okt. 11. 09:56

Igen, a példa mindenképpen fontos otthon is, ha nem a legfontosabb. De nem csak otthonról veszünk példát.


Végül mindegy, ha valaki tényleg akar edzeni, akkor valamit úgyis kitalál, ha meg nem akar, akkor még kifogást is kár keresni :)

106. krisztinucika (válaszként erre: 105. - 117b1693d0)
2013. okt. 11. 08:01

Valószínű, sőt biztos, hogy sok mindent lehetne jobban csinálni. De az, hogy akkor inkább semmit sem csinálok, semmiképp nem a helyes út. Sok rinyálás helyett már meg is volnék két kör futással.


Nem beszélve arról, amit már előzőleg írtam, hogy ha a gyerek otthon a rendszeres döglést látja, akkor neki az a "normális", a atanár meg mindig a hülye lesz, hogy ezt nem akarja tornaórán is megengedni.

105. 117b1693d0 (válaszként erre: 104. - Krisztinucika)
2013. okt. 10. 22:45
És az nem lehet, hogyha életrevalóbb lenne a tananyag, akkor nagyobb sikere lenne a tanároknak is? :)
104. krisztinucika (válaszként erre: 103. - 117b1693d0)
2013. okt. 10. 21:06

Nagyon helyes, hogy megelemték a testnevelés órák számát, a tanároknak is van dolga, mivel megtartják ezeket az órákat, a kedves diák meg tornásszon és pont. Ha tetszik neki, ha nem. Ha tudomásul veszi, hogy ez az egészségét szolgálja, ha nem. Ha otthon is jó példát lát, akkor a tanármak könnyebb a dolga, ha otthon mindenki a kanapén döglik, akkor valszeg ő azok táborát erősíti, akinek elmosódik a sminkje, stb. De nem lehet, sőt nem is kell, 25 diák kedvére tenni. Semmilyen tantárgyból nem a diákok döntenek a tananyagról.

Kevesebbet kellene rinyálni és jobban odaállni.

103. 117b1693d0 (válaszként erre: 102. - Tiger)
2013. okt. 10. 16:14

Jó, akkor a tanároknak semmi dolga, mert úgyis haszontalan az egész, kár is vele foglalkozni?


Ennyi erővel nem megemelni kellett volna a testnevelés órák számát, hanem eltörölni, azzal is csökkenne a fenntartók kiadása.

102. Tiger (válaszként erre: 101. - 117b1693d0)
2013. okt. 10. 13:50

igen, a mai felnõttektől ilyenek, elsõsorban a szüleiktől, azok példamutatásától. Mit látnak ma otthon Magyaro-on? Tv nézés, számítógép... zero mozgás. Mit gondol a szülõ? A tanár ismertesse meg vele a sportokat, szerettese meg vele a mozgást, szeresse a testnevelést.

Közben azt hallja, hogy a tanár h...e, minek követelnek ennyit,mit akar megint a suli.

A tanárok elismertsége a béka se...e allatt, ehhez tegyük hozzá a tantárgy elismertségét- elég ha itt visszaolvas az ember és látható , hogy nem tekintik tantárgynak


az a gyerek aki otthon is csak ücsörögni szeret, az nem nyitott semmire

sem azok akiknek betörik a korme, elmosódik a sminkje, megizzad, illetve aki nem vetkozik le a másik elõtt

101. 117b1693d0 (válaszként erre: 100. - Tiger)
2013. okt. 9. 22:08

Nem vagyok tanár, de látom a mai gyerekeket. Fel kell ébreszteni bennük az érdeklődést, motiválni kell őket, mert egyáltalán nem jellemző rájuk a feltétel nélküli tisztelet, a behódolás.


Ja, és a mai gyerekek a mai felnőttektől lettek ilyenek, ezt ne felejtsük el! :)

100. Tiger (válaszként erre: 93. - 117b1693d0)
2013. okt. 9. 21:30

"a legtöbb gyerek partner is ebben"

te tanár vagy, látod a mai gyerekeket?

99. 44ee78d7b4 (válaszként erre: 98. - Krisztinucika)
2013. okt. 6. 15:16
:)
98. krisztinucika (válaszként erre: 97. - 44ee78d7b4)
2013. okt. 6. 07:52
Erről beszélek, ez a lényeg! :)
2013. okt. 5. 16:13

Na ha a tanáraimon múlt volna, ma a kanapén üldögélnék, 120 kilósan, és szívből utálnám az összes sportot:))

Még jó, hogy van választásunk:)

96. 117b1693d0 (válaszként erre: 95. - Krisztinucika)
2013. okt. 3. 21:59
Az esély, hogy megteszi jóval kevesebb. Ennyit mondtunk, nem azt, hogy soha senki nem fog felnőtt korában sportolni, ha gyerekként nem lett belőle sportoló :)
95. krisztinucika (válaszként erre: 93. - 117b1693d0)
2013. okt. 3. 21:03
Ezzel én is egyetértek, a tanáron sok múlik, mindegy, milyen tárgyat tanít. Azzal is egyetértek, hogy felnőttként hajlamosabb az aktív életre az, aki ehhez szokott. Egyedül azzal nem értek egyet, hogy aki nem szerette a tornaórákat az tunyaságra van ítélve. Felnőttként már rajta múlik, hogy akar-e változtatni az életén. Akár 50 évesen is rákattangat valaki pl. a jógára, csak el kell menni egy jógaórára és kipróbálni. Véleményem szerint:)
94. syria (válaszként erre: 91. - 117b1693d0)
2013. okt. 3. 20:55
Nagyon reálisan látod a kőkemény valóságot.
93. 117b1693d0 (válaszként erre: 92. - Krisztinucika)
2013. okt. 3. 17:49

Alapvetően a motiválás lenne minden tanár feladata, hogy felkeltse az érdeklődést az adott tárgy iránt. A legtöbb gyerek partner is ebben. Ha sikeres egy tanár, még az a gyerek is aktívan részt vesz az óráján, akinek az adott terület nem az erőssége. Így van ez a tesivel is.


A szülők példamutatása se kevésbé fontos, ezzel egyetértek.

92. krisztinucika (válaszként erre: 91. - 117b1693d0)
2013. okt. 3. 17:33

Persze, hogy sportol majd felnőttként az, aki addig nem tette. Ha akar! Én is 25 évesen kezdtem sportolni, mint már írtam is, elég sokáig tartott, míg találtam magamnak valót, de megérte keresni és kitartani, mert felnőttként is meg tudtam szeretni 4 mozgásformát annyira, hogy most már elképzelni sem tudom az életem nélkülük.

Természetesen nem fog mindenki sportolni, mint ahogy nem is tanul mindenki. De azért mégsem utáltathatják meg a tesiórákon a világ összes létező mozgásformáját:) Nem beszélve arról, hogy a tesiórák mellett a családi hozzáállás ugyanúgy befolyásolja az ember sporthoz való hozzáállását. A szülők is mutathatnak jó példát, vihetik a csemetét úszni, biciklizni, síelni, túrázni, szaladni stb.

91. 117b1693d0 (válaszként erre: 89. - Krisztinucika)
2013. okt. 3. 13:52

De olyan sokat számít, még annál is többet. Ez nem jelenti, hogy felnőttként kizárt, hogy sportolni fog, aki addig nem tette.


Ez valami hasonló ahhoz, hogy mindenki járt iskolába, de nem mindenkivel sikerült megszerettetni a tanulást. Vajon, mennyien fognak később maguktól beiratkozni egy második, harmadik stb. kurzusra az egyetemen? Valószínűleg az elsőig se jut ez az, aki nem tanult meg tanulni és mivel nem volt sikerélménye, nem is szerette meg a tanulást.


Persze vannak akik ennek ellenére is tanulnak, de nem azért, mert élvezik, hanem mert kényszerítik őket - pl. nem tarthatnák meg az állásukat.

90. krisztinucika (válaszként erre: 82. - 39dbe380da)
2013. okt. 3. 08:23

És nem szerettél bele a kosárlabdába? :)

Az a helyzet, hogy minden diák más, úgy sem lehet olyan tesiórát kitalálni, ami mindenkinek jó.

89. krisztinucika (válaszként erre: 80. - 117b1693d0)
2013. okt. 3. 08:22
Nem is azt mondom, hogy nem számít az, ha már gyerekként megszeret valaki egy sportot. Persze, hogy számít. De nem olyan sokat, mint azt sokan szeretik állítani. Ha én felnőttként tudom, hogy mozogni kellene, akkor felemelem a fenekem és addig keresgélek, váltogatom a mozgásformákat, amíg találok valami kedvemre valót. Nem is azt mondom, hogy ez a világ legkönnyebb dolga, akaraterő kell hozzá, amíg meglesz az a bizonyos mozgásforma, de hát épp ettől vagyunk felnőttek, nem? Jobban tudunk parancsolni magunknak, mint a gyerekek:)
88. syria (válaszként erre: 71. - 117b1693d0)
2013. okt. 2. 18:28
Igen. Akkor nagyon az voltam. :)
87. 117b1693d0 (válaszként erre: 83. - Anda39)
2013. okt. 2. 16:16

Inzulinrezisztencia, candida, életintolerancia, ezek közül valamelyik vagy ezek kombinációja okozza, szinte biztos.


Elvileg segít, hogy ha egy hétig csak húst, tojást, zöldségeket eszel. De addig mantráznod kell, hogy most csak ezt szabad, mert lesznek pillanatok, amikor a falat kaparod. Nekem még nem sikerült összeszednem magam, hogy megcsináljam. Pedig szinte biztos, hogy jobb lenne.

86. 117b1693d0 (válaszként erre: 83. - Anda39)
2013. okt. 2. 16:14
In
2013. okt. 2. 13:42
Én életmódot váltottam. Nem volt sok felesleg rajtam szülés után sem, de az ülő-evő életmódból egy aktívabbra váltottam. Heti 2-3 torna és átgondoltabb táplálkozás. Végleg lemondanom a finomságokról pl süti, pizza stb. nem sikerült, csak régen minden nap azt ettem, most pedig heti 1-2 alkalommal max. Mindenki azt mondja, vékony vagyok, csinos vagyok. Én meg azt látom, hogy messze az igazi cél. És nagy erőfeszítésbe kerülne mindent ennek a célnak feláldozni. Csak az ember nehezen elégszik meg. Nem tudom egyáltalán lenne-e olyan, hogy belenézek a tükörbe és azt mondom, hogy most tökéletes vagyok. Ezzel, hogy odafigyelek azt értem el, hogy megközelíti az alakom a terhesség előttit. Ahhoz, hogy túlszárnyaljam most nem érzek elég erőt, de remélem eljön ennek is az ideje.
84. 96e4cb8ca7 (válaszként erre: 82. - 39dbe380da)
2013. okt. 2. 12:19
A mienk is kosárlabda mániás volt. Miután lefutottuk a 800-1200 méterünket volt hogy csak kosaraztunk. A testnevelés nem tartozik életem legszebb élményei közé, hosszú évekig kerültem is a mozgást. Tesiórán 100 méter után már hulla voltam, az osztálytársaimmal ellentétben pedig ők is csak tesiórán mozogtak. Nem voltam kövér csak alacsony és ügyetlen. A tanár mindent f0st osztályozott, életemben annyi 1-esem nem volt, főleg futásból, kifutottam a lelkemet mégsem voltam sehol a tanár 2-es szintjéhez. Ezek után mondja valaki, hogy a testnevelés óra nem veheti el az ember kedvét a mozgástól. Most igy 15 év után kezdtem el intervallt futni amit imádok, még úgy is ha izzadok tőle mint egy ló. A nulla állóképességem pedig megnőtt, nem fulladozom, élvezem a sportolást.
83. Anda39 (válaszként erre: 81. - 117b1693d0)
2013. okt. 2. 09:06

Utánaolvasok ennek a candidának. Amúgy mindig is édesszájú voltam, és simán ellennék csak péksütin meg tejen. :)

Írta valaki, hogy mindent lehet, csak mértékkel. Igen,én is ezt vallom, de akkor is vártam volna, hogy már inkább a salátához húzok, és egyre kevesebbet a kakaós csigához. Ráadásul úgy tapasztaltam, hogy ha az ember egyáltalán nem eszik édességet, az a jobb, mert ha egy falatot is bekapok, még többre vágyom. Vannak emberek, akik alapból nem esznek édességet, vagy egyáltalán a kajálás egy sokadrendű dolog náluk. Sógornőm pl. sokáig nagyon vékony volt (most, túl a 40-en kezd neki is baja lenni a felszaladt kilókkal), enni is "elfelejtett". Pedig ő aztán meg tudott enni egy egész tábla csokit egyszerre, amit én még sosem, mégis olyan vékony volt, hogy csuda. Nagyrészt genetika ez, kinek mi jutott. Javítani lehet rajta, de csodát ne várjunk.

Ettől függetlenül szeretek mozogni, mert jó, és utálok orvoshoz járni, úgyhogy minél későbbre akarom kitolni azt az időszakot, amikor már mindenféle problémával ott kell nyomulni a várótermekben - bár inkább sose kerüljön rá sor. :)

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook