Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Elvesztettem a gyermekemet. fórum

Elvesztettem a gyermekemet. (beszélgetős fórum)


14. susi1974 (válaszként erre: 1. - Reménység)
2010. máj. 31. 15:52
Szia. Fogadd őszinte részvétem. Még csak most akadtam véletlenül a történetedre, nagyon sajnálom. De ahogy olvastam és a képek alapján valószínű, hogy mi már találkozhattunk B.Pesten a Gyermek Rehab osztályon.A Kislányommal voltam ott 2005-be 10 hónapig , majd időközönként 3-4 alkalommal pár hónapot. Az én kislányom is sérült,de ő nem születésétől fogva. 2 éves korában az orvosok későn vették észre a betegségét, mire saját felelősségemre átvittük egy másik kórházba sajnos addigra már késő volt. 5 hónapig éber kómában volt, ezért elég nagy mértékben sérült az agya, mondhatni úgy is, hogy nekem is van egy angyalkám igaz, hogy élő de van. Én is magamat hibáztatom azért, hogy mért nem előbb csaptam az asztalra miért nem vittem mindjárt egy másik kórházba . Talán akkor most egészségesen élhetne. Bocsánatot kérek ,hogy az én bajommal zaklatlak benneteket, de jó volt kiadnom magamból a bánatomat. üdv.SUSI1974
2009. aug. 12. 16:06
Őszinte részvétem !!!Fantasztikus anya vagy!Remélem volt időtök ,hogy szavak nélkül elbúcsúzzatok egymástól!Petra pedig fantasztikus gyermek,hogy ennyi szenvedést elviselt!
2009. febr. 6. 10:29

Szia!

Fogadd őszinte részvétem. Lassan egy év eltelt, hogy elment a kislányod, ahogy olvastam. Remélem ez idő alatt kicsit enyhült a fájdalmad. Igazából nem is tudom mit mondhatnék, még mindig sírok, mióta elolvastam a történetedet. Megnéztem a képeket,nagyon szép lány volt. Sok erőt kívánok neked és a családodnak!

11. PixX
2008. nov. 11. 13:15
Elolvastam a történetet, gyújtottam egy gyertyát és most megyek letörölni a könnyeimet...:(
10. hana
2008. ápr. 2. 18:55

Fogadd Őszinte Részvétem!!!Sajnos tudom milyen elvesziteni a gyermeket!Az én kis angyalkám nem élhetett "csak" 18 napot,juniusban lesz egy éve h megszületett.... Én az elején minden nap kintvoltam a temetöben,söt volt h egy nap többször is,és még most sem tettem tul magam rajta,most mindenhéten megyek a kis drágámhoz,és ha megint megyek gyújtok majd még egy gyertyát,a kislányodért!

Nagyon sok eröt kivánok,és ne okold magad,anál rosszabb,hidd el mindent megtettél!

Üdvözlettel:Hana

9. szabotimi (válaszként erre: 1. - Reménység)
2008. ápr. 2. 18:54

Részvétem!

Sok erőt kívánok neked és próbálj meg erőt meríteni a másik 2 lányodból mert nekik még szükségük van rád!

2008. ápr. 2. 18:44
Annál rosszabb nincs az életben. Nagyon sajnálom.
7. contu (válaszként erre: 1. - Reménység)
2008. márc. 16. 21:53
Őszinte részvétem. Nagyon sajnálom. Én is gyújtok érte egy gyertyát.
2008. márc. 16. 21:40
Köszönöm a részvéteteket. Nagyon hiányzik a kislányom. Hiányzik az ölelése, a nevetése. Nagyon sokat ksözönhettem neki. Rengeteg szeretetet kaptam tőle. Soha nem voltunk távol egymástól, csak akkor amikor a kicsi lányom született. Ha nyaralni mentünk, akkor se hagytuk itthon, hanem vittük magunkkal. Még a tengerhez is elvittük. És annyira tetszett neki. Igaz, hogy nem látott, de a tenger hangja tetszett. A lábát is bele tettem. Nagyon élvezte. A nagylányom 19 éves, a kicsi pedig 4 éves. A kicsi mindennap mondja, hogy hiányzik neki Petra. Ő Petrát akarja. Az egyik este azt mondta nekem, hogy miért nem vigyáztam rá. Hozzam vissza Petrát. Nem érti még meg, hogy Petra már nem jöhet soha többet vissza. Neki is sok idő kellesz még amíg megérti.
2008. márc. 16. 20:53

Szavakat most nem találok...elolvastam a történeteteket és gyujtottam érte egy egy gyertyát virtuálisan és a valóságban is.

A történet vége is csupa önvád,kérlek,ténylegesen engedd el őt,ahogyan irtad....Ő biztosan nem vádol étged,hisz egész életében a családja és a szeretet vette körül!

4. daroki (válaszként erre: 1. - Reménység)
2008. márc. 16. 20:41
Fogadd őszínte részvétemet!Én is most azonnal gyújtok érte egy gyertyát.
2008. márc. 16. 20:39
Nagyon sajnálom, őszinte részvétem :(
2. 2ab728965c (válaszként erre: 1. - Reménység)
2008. márc. 16. 20:37

Fogadd őszinte részvétemet.....


Nekem szerencsére nem kellett ezt a tragédiát átélnem, de gyújtok Érte gyertyát most azonnal.

Nem lehet erre semmit mondani, mert a fájdalmad leírhatatlan lehet.

2008. márc. 16. 20:35

Három lányom van. Sajnos a közéső kislányom február 26-án örökre itthagyott minket. Ő halmozottan sérülten született, de mégis velünk volt és imádtuk. Vele volt család a család. 15 évet élhetett. A fájdalom amit érzek leírhatatlan. Azért is fáj annyira, mert magam okolom azért, hogy miért nem vigyáztam jobban rá. Ő rám bízta a kis életét és megbízott bennem. Mindenki köztük az orvosok is azt mondják, hogy én mindent megtettem amit lehetett, de ezen magamat nagyon nehéz túltenni. Amikor csak tudok mindig kimegyek a temetőbe hozzá és kérem, hogy ne haragudjon rá.

Van egy oldal www.angyalokszulei.hu

Itt fent van a kislányom képe is az angyalkák között Goda Petra oldala címmel. Lehet érte gyújtani gyertyát is és a történetét is elolvashatják.

Szívesen beszélgetnék olyan édesanyákkal akik elveszítették a gyermeküket. Ők hogyan jutottak túl rajta?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook