Család vagy szerelem? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Család vagy szerelem?
Szia!
Véletlenül találtam meg ezt a cikket,de mivel elég közel áll hozzám ez a téma gondoltam írok egy pár sort.Nem olvastam el az összes hozzászólást,mert sajnos nincs rá elég időm de beleolvasgattam.Egy ilyen helyzetben mindig lesz aki megért (általában aki maga is hasonló cipőben jár(t),és persze olyan aki elitél és meg akarja magyarázni hogy ez miért is olyan nagy baj.Az utóbbi általában mint itt is egy hozzászóló elkezdi magyarázni,hogy milyen tuti az életed,hogy szeret a férjed stb.Na erről annyit hogy senki nem lát bele más életébe,még akkor se ha esetleg a szomszédom.Az hogy mi zajlik a négy fal között azt csak az a két ember tudja normális esetben aki érintett a dologban,mert az ember nem áll meg úton útfélen panaszkodni mindenkinek.Valószínű mégse annyira tökéletes a kapcsolatotok mert akkor nem hiányozna valami belőle.
A lényeg hogy én is átmentem ezeken a dolgokon,de jóval nehezebb volt a helyzet mint ez.Engem is bántott az elején hogy elitélnek,de ma már nem foglalkozok vele.Ez az én életem és én úgy szeretném élni ahogy nekem a legjobb.Az emberek könnyen mondanak ítéletet,de kb 90% csak épp hogy él egy látszatkapcsolatba,egy nagy semmibe csak magának se meri bevallani.Ráfogják mindenre hogy most ezért nem lépek,most meg azért.
Egy valami mindig jusson eszedbe,a boldogság a bátrak kiváltsága.
Köszi. :)
Remélem, hogy neked is helyesen sikerül dönteni! :)
Szia!
Olvasom mit válaszolnak egyesek...Fogalmuk sincs hogy lehet így érezni, az érzelmeit az ember nem tudja irányítani! El lehet nyomni magában valameddig, de elfojtani nem lehet.
Én hasonló cipöben járok mint Te. 19 éve együtt, rendes férj, két gyerek. Külföldön élünk 6 éve és a férjem által ismertem meg valakit. Csak néhányszor beszélgettünk, mégis beleszerettem lassan már egy éve. Nem történt semmi, csak nézzük egymást és érezzük, hogy valami van köztünk. Egyikünk sem mer lépni. Elkezdtem asztrológiát olvasni, hogy megértsem mi ez. Nyáron még egy asztrológushoz is elmentem, hogy mondja meg miért jött ez a férfi az életembe, mi dolgunk van egymással. Azt hittem, talán mond valami rosszat és így könnyebb lesz elfelejteni. De csak jókat mondott, hogy ez szerelem és nagyon erös érzelmi szálak kötnek össze minket elözö életünkböl és hogy nem vállaltuk fel egymást. Hát most itt van újra a feladat amit meg kell oldanunk! Nagyon lassan haladunk elöre. Persze elöször szeretnék a saját lábamra állni, mert amíg anyagilag függök a férjemtöl, addig nem merek lépni. Hátha aztán könnyebb lesz dönteni.
Szerintem dönts úgy, amit a szíved diktál. Ha a gyermeked látja, hogy boldogtalan vagy, ö is az lesz! Ne áldozd fel magad senki boldogságáért.
Milyen jól tudok tanácsot adni másnak, közben én meg itt sírok és nem tudom hogy mit csináljak. :(
Sok eröt kívánok Neked a folytatáshoz.
Köszi-köszi.
Egyébként fizet. Írtam, nagyon jó, sőt túl jó anyagi helyzetben van, és a bíróság megítélt a váláskor 10 ezer forintot...(!) Ennyit utal havonta. (Azért azt tudja, hogy ez adók módjára behajtható összeg.)
De nem kellene. Pont elég, hogy békén hagy minket.
Az én történetem hasonló, és boldog vége -vagyis még remélem sokáig nem vége- lett.
19 évesen férjhez mentem, a főiskolát még nem fejeztem be, egy év múlva feloszlott a rózsaszín köd... Csak kínlódtam mellette. Nem szerettem. Ő sem szeretett. Mindig volt nője, bár nem tudtam, igaz nem is akartam ezt bizonyítani. Egyszerűen nem érdekelt. Nyaggatott a gyerek miatt, 4 év múlva beadtam a derekam. 24 éves voltam. Megszüleett, én imádtam, a pici volt a mindenem! Az apját nem is érdekelte... Mégis már egy második gyereket kezdett emlegetni. Gondolta kettővel biztos magához láncol.
És akkor jött a csoda! 5 hónappal szülés után megismertem Őt!! Olyan szerelmes lettem, hogy nem volt se éjjellem-se nappalom, csak az a férfi járt az eszemben. Sokáig nem volt semmi fizikai kontakt. És egyszer csak megtörtént!! Elvesztem! Őt akartam!
És a fiam első szülinapja előtt 4 héttel, december 15-én összepakoltam és anyukámhoz költöztem. Olyan egyszerűnek tűnik leírni, de hosszú tipródás, gyomorideg, bizonytalanság, gyötrődés előzte meg a döntésem. Mostmár tudom, jól döntöttem. A férjem nem is ellnkezett. Sőt... Igaz üres zsebbel, szinte semmivel kellett eljönnöm, azt mondta az én döntésem, nem jár semmi.
Április 1-én (gyorsított tárgyalás után amit az exem rendezett) kimondták a válást. Tényleg semmi forintosítható dolgot nem kaptam, pedig az átlagnál sokkal jobb anyagi körülmények közt éltünk. De nem bánom. A legnagyobb kincset, a fiacskámat magammal vihettem.
Májusban a szerelmem felesége lettem!
A fiam már 11 éves. (Soha nem keresi a biológiai apja, akinek azóta új családja van)
Van egy 7 éves lányunk, áprilisra várjuk a következő babánkat. Imádjuk egymást, a családunkat, az életünket.
Mi négyen -nemsokára öten- vagyunk a happy-end.
Hidd el, alakulhatnak jól is a dolgok!