Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Mit mondjak a gyereknek?

Kategória: Összes fórumtéma » Babák & mamák » Óvodások, iskolások


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!

15. katapanka2013-09-16 06:20
Szia! Én édesanyámat vesztettem el 1 hónapja. Nagyfiam 3 éves. Mindig megbeszéljük (képes automatikusan azt mondani ha apukámhoz megyünk hogy a mamához megyünk)hogy a mama a csillagokban van, onnan nem tud visszajönni, mi sem tudunk oda menni de majd dudálunk neki (autóval). Az utólsó részt ő találta ki de hagytam mivel olyan oltári nagy butaságnak nem találom. A temető neki nem sokat jelent, de rendszeresen kijárunk. (bár bevallom lehet kőszívűnek leszek titulálva hogy nekem is "csak" 1 földkupac, 1 fénykép, 1 mondat-emlék jobban szíven üt.) Majd szép lassan ahogy idősödik beszélünk egyre többet róla. Én így láttam jónak.

14. Sylvia812013-09-15 23:51
Szia!
Hogy vagytok?
(válasz lkmariann 1. hozzászólására)


13. Gyalogló2013-09-12 12:01
Én alapvetően igazságpárti vagyok, elmondanám az igazat, valami szép körítéssel, pl. hogy "emlékeinkben él tovább", vagy hogy "behunyod a szemed és találkozhatsz vele" vagy ilyesmi.
(válasz lkmariann 5. hozzászólására)

12. vicus0892013-09-12 08:31
Egyszer rádiót hallgattam és egy gyerekpszichológussal beszélgettek pont erről a témáról. Ő is azt mondta, hogy a gyerekeknek el kell mondani mindent, hogy megértsék, hogy a család miért szomorú. Meg kell értetni velük, hogy a halál ugyanúgy, mint a születés el fog jönni, nem kell félni tőle, és azt mondta a pszichológus is, hogy amennyire lehet a kapcsolatot meg kell tartani a gyermek és az elhunyt között, mert akkor könnyebb feldolgoznia a kicsinek. (Ha mondjuk a temetőbe virágot visz neki vagy rajzol...)

Amikor a nagypapám meghalt én 2 éves voltam. Nem is emlékszem rá, az az igazság. De gyakran jártunk ki a sírjához, vittünk neki virágot, rajzokat.. mindig beszélhettem hozzá, mert a szüleim elmondása szerint hallotta... Amikor a másik nagypapám meghalt, akkor 13 éves voltam, és önkéntelenül vittem neki virágot és beszéltem hozzá. Szerintem így könnyebb volt "elveszteni" egy családtagot, hogy mégiscsak a hétköznapok részévé vált a látogatása.

11. Angel19882013-09-12 07:55
Szia! Az én apukám, amikor meghalt, akkor Öcsém 4 éves volt én meg 18. Folyamatosan azt látta a gyerek, hogy szomorkodunk, néha pityergünk. (Persze előtte próbáltuk tartani magunkat.) Viszont nem értette az egészet, és azt sem, hogy hová lett az apukája. Láttam rajta, hogy az értetlenség sokkal jobban idegesítette már kicsike létére is (sokkal okosabbak már a picik, mint gondolnánk és sokkal több mindent képesek már felfogni), mint hogy őszintén elmagyaráztuk neki, hogy mit jelent, ha valaki meghal. Akkor igazából nyugtázta és fogta fel, hogy nem látja már többet aput. Ezután sokkal jobban értette már a szomorúságunkat is. Ma már 12 éves az Öcsém és elmondta, hogy mennyire számított neki, hogy ezt elmagyaráztuk és nem jöttünk valami mesés történettel neki.
(válasz lkmariann 10. hozzászólására)

10. lkmariann2013-09-11 23:46
Köszönöm mindenkinek a jeleket és a tanácsokat!

9. Chibo2013-09-11 22:44
Részvétem!

Én pont egy hete estem át ugyanezen, igaz az én két kisebb gyerekem nagyobb (öt és hét évesek)

Valamit éreztem már amúgy is, tudták, hogy nincs minden rendben, mint ahogy a te gyereked is, hisz várja rendületlenül haza.

Én egy kérdéssel kezdtem: Kicsikéim, tudjátok, mit jelent az, ha valaki meghal?
Az egyik igennel válaszolt, a másik nem értette a kérdést sem.
- A nagyi meghalt, emlékeztek mennyit járt a doktorbácsinál, beteg volt (de ezt ők is felfogták, kérdeztek is róla) Most már fent van a felhők között az angyalokkal és onnan néz minket. Mindent lát, titeket is. Ha valamit szeretnétek neki mondani csak felnéztek egy felhőre elmondjátok és Ő meghallja. A kicsi csak annyit kérdezett: Nem is jön haza?
Na itt már tűrtőztetnem kellett magam, hogy ne sírjak (utólag olvasva ilyen témákban ez is hiba volt, nem szabad a gyerek előtt elrejteni a könnyeket)
Azt is elmondtam, hogy hamarosan meg fogjuk látogatni a temetőben együtt, mert ott sokkal jobban látja őket, minket. Mondtam, ha bármit szeretnének neki lerajzolni, leírni (amikor kórházban volt, akkor is mindíg rajzokat készítettek neki) azt összegyűjthetik és kivisszük a temetőbe.

És be kell valljam nem az lesz a legnehezebb, amikor elmondod neki. Nálunk mind a két kicsi látszólag felfogta, de nem vett róla tudomást. Sokkal nehezebb volt, amikor a nagypapa egyedül jött el hozzánk, akkor mind a kettő köszönés helyett sírvafakadt.
Persze lehet én sem jól csináltam, de próbáltam a legkíméletesebben közölni velük, nem ringatni őket hiú ábránokba, hogy valaha még látni fogják a nagymamájukat.

És annyira igaz, hogy a gyerekek, akármekkennyire kicsik is, mindent tudnak. Pont ma volt, hogy indultam át édesapámhoz és kérdezték hova megyek.
-Átszaladok mamáékhoz.
A kicsi szólt rám:
- Nem mamáékhoz, anya nem így kell mondani, tatához méz, mama már az angyaloknál lakik.

Rettentő nehéz ez, próbál mindenki helyesen cselekedni, hogy a gyereket megkímélje, de sajnos nem lehet.

8. spann2013-09-11 22:41
[link]

7. Zsuzsa882013-09-11 22:23
Részvétem. :( Az unokahúgom 2,5 éves volt, mikor a nagytatám hirtelen meghalt. Az ő dédije "elment nagyon messzire, ahonnan sajnos már nem tud visszajönni, de neki ott most nagyon jó, nem fáj semmi". Idővel, mindig ahogy szóbakerült, mindig többet mondtunk, a mennybe jutott, a temetőben pihen, senki nem bánthatja, végül mostmár 5 évesen teljesen tisztában van vele, hogy mi a halál. Ma pusztult el a kutyánk, ahogy hazaért, tudta, pedig megbeszéltük, hogy nem mondjuk meg neki, majd ha rákérdez. Öreg kutya volt már, 13 éves, betegeskedett már egy ideje. Ahogy hazaért, megkérdezte, hová lett eltemetve a Mister... Kérdezzük, honnan tudja? Azt mondta, tudom, hogy meghalt, beteg és öreg volt, és nem látom sehol.

6. Sanka022013-09-11 22:20
Kb. ugyanennyi volt a fiam, mikor dédi ugyanígy betegség után meghalt. Elmondtam neki, rengeteg kérdése volt, sokszor kivittem az elején a temetőbe.

5. lkmariann2013-09-11 22:18
Azt azért nem akarom mondani hogy meghalt az olyan "lesujtó".Vagy nem ?? Csak nem akarom hogy nagyon megviselje .


4. Zebra252013-09-11 22:17
Őszinte részvétem.

3. Manna742013-09-11 22:15
Mondd, hogy meghalt.

Az én kisfiam is három éves és tudja, hogy a szüleim már nem élnek, meghaltak, nem dobog a szívük és a temetőben vannak...
Nincs gond belőle.

2. Zizisicc2013-09-11 22:13
Te miben hiszel?

Csak azt ne mondd neki, hogy elaludt!
(válasz lkmariann 1. hozzászólására)

1. lkmariann2013-09-11 22:10
Dédimama hosszú betegeskedés után pár órával ezelőtt itthagyott minket.Kórházban volt már 4 napja kismanó alig várta hogy haza jöjjön, úgy is volt hogy holnap jön de már sajnos nem jön haza soha.Hogyan mondjam el?Mit mondjak egy 3 éves gyereknek?Nagyon szerette és várta!!