Ti mit tennétek?! Segítség!! (beszélgetős fórum)

dolgozni sem engednek,??

hát elég furák a szüleid... hogy tanlod meg az életet akkor? hogy milyen munka tetszik mi nem?...

Ha a suli is tetszik Neked - ilyenkor nem szabad a másik maitt másképp dönteni, ha netán mégis külön mennétek ne rá mutogass, hanem mert te akartad úgy, azért 8hó nem sok idő ám valljuk be! - és elfogadható a szüleid számára is, akkor miért ne mennél oda. De, akkor a Te szüleidnek kéne beszélő viszonyba lenni a pasid szüleivel, tudni kéne hova mész, ismerjék meg a helyet ilyesmik... Írom ezt úgy, hogy én pár éves kapcsolatban voltam, s így mentem el 200km-re tanulni mert nem válltuk fel hogy ezért ne tanuljak tovább ott ahol eredetileg is akartam, kibírtuk 3évet és 2évet levelezőn fejeztem be, most már 1,5éves a kislányunk, azt hiszem ilyesmit tudnék elképzelni szülőknét a teljes eltitltás nem célravezetős soha sem...

Na meg hogy miből fogsz élni? Mert a pasiddal minden happy de ettől még iskolás leszel, nem beszéled meg a szülőkkel, ismerteted meg az ottani helyzetet, de elvárnád ha kell pénzt adjanak?? sok ám akár a könyvek, lakhatás, étel, stb... Ha jól tanulsz s szerencséd van sok mindent meg tudsz oldani majd ösztöndíjból de akkor sem mindent.

sok szerencsét!

Egyet érek veled.Nekem is van két fiam de sosem korlátoznám ilyen téren, viszont biztosítottam őket arról, hogy ide mindig haza jöhetnek, és ha menni akarnak én nem állok útjukba.

Nem fáj nagyon csak kicsit de tudom boldog felnőttként szeretném őket látni ezért minden támogatást szeretnék megadni nekik.

Nem azért születünk, hogy a szüleinket boldoggá tegyük.A saját boldogságukért ők felelősek, nem TE!!!

Neked a saját életedet kell élned.

Beszélj velük, légy határozott lehet kompromisszumot kötni de...eljött az ideje, hogy leszakadj.Nehezen viselik ezt a szülők.Az enyémek is nehezen viselték.Anyukám próbált abban a városban tartani még 30 éves korom után is de hoztam egy döntést és elköltöztem 400 km-rel arrébb.Mára kezdik elfogadni, igaz eltelt több mint egy év és mindig várnak haza.

A Te életedért már te felelsz!!!!A boldogságodért is de ha nincs bátorságod...

Évek múlva bánni fogod, hogy nem adtál magadnak lehetőséget a szerelemre az éltre csak azért, mert a szüleid bele betegedtek volna hogy ha eljössz.

Ajánlok egy könyvet ami sok hasznosat tartalmaz a szülőktől való leválláshoz.

A címe Mérgező szülők

Sok sikert az új életedhez és légy nagyon boldog azzal a fiúval.

Hajrá! :) Szerintem is menj.

Az én szüleim is hasonlóak.Ők elképzeltek nekem egy életet és most először ellenkeztem igazán.Nem tetszik nekik és nagyon haragszanak rám.Kb még 1 hónapig velük kell laknom,aztán lelépek.Nagyon szeretem őket,de nem hagyom,hogy tovább csinálják velem a lelki zsarolásukat.Teljesen letörték az önbizalmamat.Főleg most,hogy nem sikerült a fizik vizsgám és nem folytatom az egyetemet.Voltam/vagyok én most minden a szemükben.Mindennap hallgatom,hogy soha nem viszem semmire az életben,mert még az egyetemet sem tudtam megcsinálni stb.Megy a lelki terror rendesen.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a válaszát! :)

Nagyon sokat segítettetek!

Holnap bemegyek abba az iskolába, amit itthon kiválasztottak anyukámék, kiíratkozom, majd a jövőhét folyamán összepakolok, és elindulok a páromhoz. :)

Köszönöm mindenki segítségét! Ez egy nagyon nehéz döntés, és muszáj kicsit összeszednem magam... Erőt gyűjteni, mert nagyon félek a szüleim reakciójától.

Gondolom a fórumot az után indította, h próbált beszélgetni, v beszélni velük.

Nem vagyunk egyformák...szerencsére :)

Te jól jártál a szüleiddel, ők is veled ;)

de ez sajnos nem mindenkire igaz :(

Én nem azt mondtam, hogy hódoljon be. Pontosan azt mondtam, hogy vegye figyelembe mindkét oldalt. És próbáljon meg kompromisszumot kötni. Felnőtt, azt tesz, amit akar. Csak ha ad a szülei véleményére, beszéljen velük, és együtt oldják meg. Lehet, egy kis beszélgetéssel minden megoldódik, és nem kell lelépnie otthonról, csak elmehet tanulni, a barátjával.

Azért van a kettő között különbség. De egy szóval sem mondtam, hogy emelje a szülei érdekeit a sajátja elé. Csak, hogy próbálja könnyebbé tenni a saját maga számára, és nem rögtön fejest ugrani az ismeretlenbe, hátrahagyva mindent. Hátha sikerül a szüleit meggyőzni.

Azt is hozzátenném, hogy ÉN így csinálnám. Nem azt mondtam, hogy ő hogyan csinálja. Én a saját szüleimmel, így csinálnám, mert én őket ismerem. Az övéit nem.

Bár az én szüleim nem tennék ezt velem. :)Szerencsére. :D

Nekem ez olyan fura..nem tudnak támogatni egy hónapig, helyette inkább eltartanak a házukban még ki tudja meddig...?

Egyetlen gyerek vagy?

Igen hasonló a véleményünk. De mivel a másik oldal véleményét nem tudjuk... szerintem nem egy sima "kirepülésről" van itt szó.

Én is éltem távkapcsolatban, de az elején nekem ilyesmi meg sem fordult a fejemben, tudom ha valaki szerelmes akkor más nem érdekli, de aztán lehet rájön, hogy tévedett.

Úgy gondolom a fórumindító ezt már eldöntötte csak megerősítésre várt.

Akkor tényleg lépj!

20 éves vagy, ez nagyon durva. :(

300 km az mi? Semmi.

Nekem akaratlanul is beugrott egy dolog: mi van, ha az egész suli a pasi miatt lett kiválasztva?

Nekem volt egy ismerősöm, aki a szülővárosában is tanulhatta volna azt, amit szeretne (minőségi, nem bóvli képzés), de ő egy messzi város mellett döntött, ahol volt egy ugyanolyan szak. Ugyanolyan, de kicsit silányabb minőségű. Tehát jobban járt volna, ha a városában marad, csak akkor ugye távol lett volna a nagy szerelmétől. Így lényegében olyan szakra ment, ahova szeretett volna, csak eldobta a lehetőséget, hogy az egyik legjobb helyen tanulja....a pasija miatt. Azóta már nincs pasi, diploma van, de már megbánta, hogy a kevésbé minőségi képzést választotta, ott ugyanis lett volna lehetősége bedolgozni az egyetemen, és ezen a vonalon komolyabb karrier felé könnyedén haladni.

Szóval lehet, hogy nem a tanulással van itt baj, és talán nem is a szakkal, vagy a várossal, hanem hogy esetleg a jövője szempontjából egy fontos döntést (melyik fősuli legyen?) a jelenlegi pasija miatt hozott meg.

Üdvözöllek e szent helyen! Nem birtam megállni, hogy bele ne szóljak. Ahelyett, hogy kint mozognék, mert volna éppen mit csinálni eme jó időben.

Ami a menést illeti, szerintem az minden életkorban jelent több-kevesebb kockázatot. 20, 30, de akár 40, 50 éves korban is. Nem kell szarozni! Fejeset kell ugrani! (Itt nem is fejesugrásról van szó. A suli biztos, a többi meg úgysem az, a mai világban...)

Költözz!

Majd a szüleid belátják, hogy ennyire durván nem avatkozhatnak az életedbe és a JÖVŐDBE!

Lehet, hogy ugyanazt gondoljuk? Mert én azt mondom, hogy a sulit mindenképpen el kell végezni, ha már odamegy. A kapcsolatra én még 8 hónap után nem vennék mérget.

Ha én lennék a lány szülője, nem tagadnám ki, hanem inkább segíteném, bármily fájdalmas is az, ha a gyermek kirepül a fészekből.

Nem értem, hogy mi szól az elmenés ellen, hiszen megvan a suli, hősünk nagykorú (a törvény írott betűje szerint). Más lenne, ha valami bizonytalanba ugrana bele.

Az IGAZ, hogy mind a fiú, mind a lány fiatalok még (valós élettapasztalat szerint GYEREKEK) és 8 hónap együttlét után még korai azt mondani, hogy az Isten is egymásnak teremtette őket bár attól ez még lehet igaz. A lényeget abban látom, hogy felvették a suliba. Oda kell menni és a sulit mindenképpen kijárni, mégha a kapcsolat meg is szakad, Isten NE adja!

Szerintem nem szabad megijedni a szülők mindenféle fenyegetőzéseitől, ha akarsz menj!

Összességéban én nem akarlak befolyásolni, döntesz ahogyan akarsz, de én a menés pártján vagyok.