Mit tegyek, hogy ne bántsak meg senkit? (beszélgetős fórum)

Azért akármilyen szörnyű anya volt anyósod, csak felnevelt egy gyereket, akinek gyereket szültél.

Az én anyósom sem szent, nem hallgatom meg minden tanácsát, de azért csak tudott valamit, ha ilyen életrevaló, szeretnivaló fiút nevelt fel, akivel összekötöttem az életem, akinek három gyereket szültem.

bevallom nekem volt segítségem, amikor kilenc hónapos volt a gyerekem és én elvetéltem. Nem volt egyszerű ügy. Három napig voltam kórházban.

De bevallom jó volt, hogy nem kellett aggódnom a kicsikém miatt. Tudtam, hogy jó helyen van, tudtam, hogy maradéktalanul gondját viselik.

Hidd el én is voltam első gyerekes anyuka, nem engedtem a nevelési elveimből. Pontosan ezért nem is lépném túl a sógornőm nevelési elveit. Amit lehet úgy csinálom, ahogy mondja.

Nem fogok éjszakákon át kezemben a gyerekkel sétálgatni, mivel náluk ez nem szokás. Nem fogom felülbírálni a nézeteit, alkalmazkodom hozzá.

Akkor kicsit pontosítok. A kicsinek nem idegen a lakásunk, még az ágyunk sem.

Hetente, de legalább kéthetente egy egész napot tölt nálunk. Reggeltől estig, merti imádjuk, mert a gyerekeim, a férjem is imádják. Soha nem volt gond az altatással, alvással. Elaludt szépen, mosolyogva kelt, amit már toporzékolva vártak a gyereieim, mind a hárman.

Nem idegen neki a hely.

Sőt fürdettem már legelább húszszor, tudom mi az esti rutin náluk. Néha csak átmegyek és ottfelejtődök egy fürdetésre, etetésre, altatásra. Látom a gyerek esti rituáléját is.

Nem okozna gondot, hogy én menjek át, de bevallom kicsit önző vagyok, szívesen nézném a saját gyerekeim arcát, ahogy nálunk aludhat, kelhet a kicsi.

Hogy mit kezdenék vele, ha nem alszik éjszaka? Nyilván, amit régen a saját gyerekeimmel. Felvenném, énekelnék neki, ha már semmi nem segít, átadnám a páromnak, Ő minden gyereket le tud nyugtatni. :)

Köszi, jó ötlet, de sajnos én alapból nem értek egyat anyós "nevelési"elveivel. Ő minél hamarabb akar csináltatni mindent a gyerekkel, csak hogy dicsekedhessen vele. Ő járóka, komp és mindenféle segédeszközpárti amivel a gyereket le tudja magáról vakarni, miközben a ház glédában áll. Én inkább néha nem főzök, hanem veszek kaját ha olyan jó idő van, hogy lehet menni csavarogni a gyerekkel, meg hordozópárti vagyok. Ők folyton egrecéroztatják szegénykémet, amitől már ökölbe szorul a kezem.

Anyósom bilizési technikája, hogy addig rajta kell ültetni (akár tetszik neki akár nem) amíg nem kakál vagy pisil. Ez nekem nem tetszik! Nagyon nem! Úgyhogy nincs vele miről beszélnem.

7 hónapos, az már nem "olyan" kicsi. Ráadásul olyan emberekkel van akik szeretik, de ami ennél is fontosabb, hogy olyanokkal, akiket elfogad.

Valószínűleg nem ez lesz az utolsó, hogy Chibora bíznák a gyereket. Én a helyükben pont azt szorgalmaznám, hogy a gyerek szokja meg az olykor máshol alvást. Baja nem lesz, ki kellene próbálni.

Én egy ilyen pici gyereket semmiképpen sem vinném át aludni!

Több tapasztalat alapján mondom, hogy csak a saját ágyában jó neki.

A húgom a kisfiát pici korától kezdve hagyta anyura, hogy ők el tudjanak menni ide-oda. Kezdetben elég sok sírás volt, de szerencsére mindig vissza lehetett altatni.

A fiam viszont kb 8 hónapos volt amikor más lakásba költöztünk. Az ágy ugyanaz volt, de a környezet nem. Az első éjszakát végig sírta szegény, hiába voltam ott. Felébredt, körbenézett, sírt...felébredt, stb.

Az tény, hogy egy pici babának otthon a legjobb a megszokott kis helyén! Lehet, hogy az egyébként nyugodt baba Nálatok el sem tudna aludni, és akkor mit kezdenél vele?!

Könnyebb lenne a helyzet, ha a baba már többször aludt volna Nálad, és nem lenne számára ismeretlen a hely, és biztosak lennétek abban, hogy ez nem okoz az esti elalvásban gondot! Én hallottam már olyat,hogy éjsaka vissza kellett vinni a picit az otthonába, mert egyfolyátban csak sírt az idegen helyen.

De: mivel Téged kért meg, a Te döntésed, hogy mit, és hogyan vállalsz el!

Szerintem érthető, hogy ragaszkodik a saját lakásukhoz, egy hét hónaposnak még fontos az állandóság, hogy a kis megszokott környezetében legyen, legalább ez a biztonság meglegyen, ha már nem az anyukája altatja-fürdeti aznap. :-)

itt most nem arról van szó, hogy ki kér szívességet, hanem a gyerek az első, az ő érdekeit kellene nézni, az ő igényeihez alkalmazkodni.

Szerintem simán meg lehet mondani, hogy neked is van három gyereked akikre gondod kell hogy legyen, de szívesen vállalod a kicsit - nálatok!

Végülis ő kér szívességet, ha így nem felel meg neki, keressen más megoldást, vagy maradjon otthon!

Vigyázz, most alapozod meg a jövőt! Ha most átmész, máskor is ezt várják el!

Szerintem nagyon jó tesó vagy, és nagyon jó sógornő is! Ennek ellenére éjszakára én is csak a megszokott ágyában és helyen hagynám a kisbabámat, azaz a lakásunkba kérném a segítséget. Megértelek téged is, hogy rossz dolog otthon hagyni 3 gyereket, így vagy nem vállalnám, vagy ha nagyon fontos a segítségem, akkor legalább a kisebbeket vinném magammal. Ha ez sem megoldható, akkor - előre - tisztáznám a sógornőmmel, hogy hány éves korától gondolja, hogy már nálunk aludhat a kicsi, és addig is minél kevesebb olyan legyen, amikor én otthon kell hagyjam a gyerekeimet, hogy az övére vigyázzak, de szívesen vigyáznék néhányszor így is azért.

Azért lennék ennyire engedékeny, mert a sógornőm jelesre vizsgázott segítésből. Nekem egy 20 éves fiam van, aki élsportoló, már nem lakik otthon, de még én főzök rá, és küldöm neki az ételt, és egy 9 ,5 hónapos kislányom. Mikor a kislányom 6 hetes volt, eltörött a karom a vállamnál. Az apukája 6 hete látott először közelről kisbabát :D de hamar belejött, hogy mindent neki kell csinálnia. Legnagyobb segítsége a nővére (sógornőm) volt, aki otthonhagyta a nagy gyerekeit, és többször 60 km utazva saját költségén (a szabadnapjain) 1-2 napot nálunk volt, előre főzött 1 hétre nekünk és a fiamnak, rendezett engem és a kicsilányt, miközben a földön aludt, és pihenés nélkül ment újra dolgozni. Nem győztem neki megköszönni, de mindig azt mondta csak, hogy "ne hülyéskedj, ez természetes". Nagyon hálás vagyok neki... Ennek a történetnek a következménye, hogy a férjemmel - a korunk ellenére - úgy döntöttünk, nem zárkóznánk el egy kistesótól. :D

Amikor az Anyósod vagy a Sógorod megkérdezték, hogy szobatiszta-e már, Te rákérdeztél-e, hogy a sógorod vagy a párod már ennyi idősen szobatiszta volt-e, és hogy érte ezt el náluk az Anyósod. Lehet, hogy volt egy jó módszere, amit esetleg Te is hasznosíthatnál.

Értesd meg velük, hogy a gyermeked még csak 2 éves, neki nem kell még annyi mindent tudnia, mint egy iskolás gyereknek. A nevelését pedig bízzák Rád, hiszen Te vagy az anyja.

Első gyerekes anyaként azért én megértem a sógornődet is. Én sem engedtem beleszólni a nevelésbe, ez volt az egyetlen amiben nem ismertem tréfát. Viszont én nem is jártam el bulizni. Ezt vállaltam, akkor ez az ára. Hozzáteszem, sajnos nálunk a rokonok messze is laknak, meg mindenki lehülyézett amiért kötődően akartam nevelni a gyereket és nem úgy ahogy anyósom, sógorom (akinek gyereke sincs, de nagyon bele akart szólni, hogy mit hogy csináljak)kitalálta. Én nem is bántam meg, nem alkuszom, sajnos nem lehet rájuk bízni, a mai napig ha találkoznak nem a szeretet az első ha mondjuk 3 hétig nem látják az egy szem unokát, hanem jön az idomítás, meg számonkérés, hogy miért nem szobatiszta még, miért alszunk egy szobában....miért nem tud még szépen számolni...(megjegyzem fiam 2 éves és nagyon okos, kb. 25 mondókát tud fejből, mert sokat játszunk, énekelünk.)Nekem kifejezetten fáj és sértő, hogy állandóan szólongatják mindenért és idomítanák mint valami kutyát. Már ott tartunk, hogy utálom odavinni a gyereket. Ha el akarok menni valahová (másfél évig nem tettem), akkor van egy megbízható lány aki tudja és érti a kötődő nevelés lényegét, betartja pontosan amit kérek tőle, Hunor pedig imádja. Én meg nem görcsölök azon, hogy már megint valaki "meg akarja nevelni" a fiamat. Nyugodtan rá merem hagyni. Nem mindig a rokon a legjobb választás.

Amúgy meg ha kicsi gyermekeid vannak (öt évest még annak mondanám) akkor én nem vállalnám, hogy átmegyek, vagy legalábbis vinném magammal a kisebbiket is. Amúgy meg én sem szakítanék ki egy 7 hónapost még a megszokott környezetéből éjszakára. De mindenki másképp gondolja, ez csak az én véleményem.

Mondd meg a sógornődnek, hogy szívesen vigyázol a picire, de csakis nálad, mert nem hagyod egyedül a gyerekeidet.

Nem ő szabja a feltételeket, ha Te teszel neki szivességet. Ha úgy nem felel meg neki, oldja meg másvalakivel.

Ami a cumis üveget illeti, remélem visszavágtál neki, hogy ismered a cumis üveget, mert három gyereket nevelsz.

Hidd el nem ilyen egyszerű ez. Tudom nem nekem szántad, de elhiheted én sem a legnagyobbnak szültem őket.

Nem így terveztem el az évet, a szabadságot. A betegségeket.

Én úgy gondoltam, ha betegek lesznek majd megoldom, egy nap szabi, amikor orvoshoz viszem, utána anyukám (nyugdíjas) majd vállalja őket.

Helyette anyukám lerobbant. Miatta kellett kivennem a szabadságot, mert kórházba került, lábra sem tud állni. Néha még a gyógyszereit sem tudja bevenni.

Így kénytelen voltam szabadság hiányában a legnagyobbra bízni a nyáriszünet nagyrészében a kicsiket. A nagygyerek jelesre viszgázott.

Le a kalappal elötte!!!

Nekem még picik a fiúk,és kicsi a korkülönbség,tehát nem valószínű,hogy fognak egymásra vigyázni,de ez nem is az én felfogásommal passzoló dolog. Persze,lehetnek élethelyzetek,amikor szükség van rá,de pontosan azért nem tenném,amit te is írtál:

"éli életée,pedig nem"! Valószínűleg azt érezném,mint te,hogy kárpótolnom kell.

Nálunk én láttam el a nővéremet sokáig,mert anyám egyedül nevelt minket,a nővérem pedig "életképtelen",egy rántottát nem tud megcsinálni (4 gyereke van). Én tehernek éreztem. Tudtam,hogy anyám dolgozik,hogy legyen mit enni,de akkor is: szívesebben fociztam volna a fiúkkal a játszón,mint nagymosást csinálni (hajdú tárcsás mosógéppel)!

Story: játszótéren anyuka 2 nagyobb (10-12 éves) és egy kisebb (3éves) lánnyal. Anyu a homokozó szélén ül,beszélget egy másik anyuval,kislány addig 1,5 méterről,a mászókáról a homokba esik. Nagy sírás-rívás,itt fáj-ott fáj. Előszőr fel akartam ajánlani,hogy itt a kocsim,elviszem őket,de rájöttem,hogy a 2 fiam,anyu,pici lány és én nem férünk be szabályosan! Míg én számolgattam,anyu odament a nagylányhoz: "Miért nem figyeltél rá? Minek vagy itt?" Nem bírtam magam visszafogni,megkérdeztem: "Neki szülted?"

Hál'Istennek az ijedtségen túl nem volt baja a kislánynak,de anyu vérig sértődött.

Hogy érted, hogy sógorod felügyelete alatt?

Jobban bízol benne, mint anyósban?

Nem azért én is sokszor hagytam rövid időre tesómra a gyerekeket, ahogy nőttek hosszabb időre. Amilyen kis mulyának látszott, annál jobban bánt a gyerekekkel.

Ennek a gyekenek akkora a felesősségtudata, hogy azt senki nem gondolná róla.

Mindenki azt gondoja, ott az a kamasz, éli életét. Pedig nem, felkel és csak a testvérekért él.............. Imádom....... Ő az a gyerek, akire rá lehet bízni a kistesókat.

Tudod mi miatt nem tudok aldundi?

Próbálom kitalálni, mivel kompenzáljam a legnagyobbat.

Sajna nálunk Ők hárman sokat voltak egyedül a nyáron, és le a kalappal a legnagyobb előtt. Ő aztán legény volt a talpán. reggelit készített, öltöztette a kicsiket, ebédet melegített.

A hat tipp volt,a hétfői sulikezdés miatt!

Hát,én sem hagynám otthon őket,még akkor sem,ha megbízható,jó gyerekek!

Szerintem tényleg próbálj a tesóddal beszélni,hogy milyen felállásban tudod vállalni a picit,talán tud hatni a sógornőd józan eszére!

Egyébként én is nagyon féltettem a fiaimat,de anyósommal itthon hagyom őket (néha-néha),ha muszáj,igaz csak a sógorom felügyelete alatt!

Nagy szerencséjük van tesódéknak,hogy ilyen jól elvagy a gyerekkel,és a tiéid is imádják! A csaj meg felfoghatná,hogy nekik Te vagy a segítség,hát akkor kire másra bízná a kincsét!?

középső lassan hét.

legnagyobb 14. legkisebb 5.

kicsi tesóm, kicsi gyereke :)

Nem is tudom melyiket szeretem jobban.........