Az én történetem.... Az én kis magzatom elvesztése (beszélgetős fórum)

Jaj, most olvasom, hogy megint osszejott. Gratu! :)

*nem a valodi profiltulajdonos voltam*

Jelentem 3 hónapja édesanya vagyok, egy gyönyörű, egészésges kisfiú anyukája. <3

Nehéz volt az elmúlt két év, de megérte a szenvedést, a fájdalmat, mindazt, amin keresztül kellett mennünk annak érdekében, hogy most itt szuszogjon mellettem édesdeden az én kicsi fiam!!!

Köszi Mindenkinek a támogatást!!

Gratulálok Neked! Nagyon vigyázz magatokra!

Én most próbálok erőt meríteni a cikkedből és a hozzászólásokból! Egy hete veszítettem el második babámat (24 hetes voltam), első vetélésem tavaly októberben volt (akkor 7 hetes voltam). Remélem egyszer majd én is beállhatok a szerencsések sorába! Sok örömet a várandóssághoz és a picihez ha megszületik!

Aki esetleg mostanában olvassa a korábi cikkemet, azoknak örömmel tudatom, hogy immár 16 hetes kismami vagyok és egy édes kisfiút hordok a szívem alatt. Eddig minden rendben és tudom, hogy ezután is minden rendben lesz. December végén már nagy valószínűséggel hárman leszünk a férjemmel! A Jézuska ajándéka lesz!! :)

Köszönöm mégegyszer Mindenkinek a sok-sok támogatást, bíztatást, a számtalan üznetet, Ti nem is tudjátok elképzelni mennyit segítettek mindannyian vele, szavakban ki sem fejezhető! KÖSZÖNÖM!

Remélem az én történetem is tud majd másoknak segíteni, erőt adni, hogy tudják, mindig van remény, hogy tudják, nincsenek egyedül és mindannyiunknak elérkezik egyszer az idő, amikor megadatik a CSODA!!

Kedves egykisma !

Köszönöm a cikket, eszembe juttat, hogy miért is akartam azt a babát , aki most a pocakomban lakik és pár nap múlva láthatom :) Nálunk a baba betegsége miatt kellett megszakítani a terhességet a 13. héten 2011-ben. Nagyon remélem minden rendben ezzel a babával, és hiszem, hogy nem ok nélkül történnek a dolgok. Ez a baba valószínű meg sem születik, ha az előző igen. Hosszú utat jártunk be, de hiszem hogy megérte. Én egy évig azért "küzdöttem", hogy újra terhes legyek, majd amikor megtörtént , pánikba estem, hogy biztos,hogy ezt akarom e . Elolvasva a cikket, eszembe jutott, mit éltem át anno és nem tennék másképp . Hidd el, neked is sikerülni fog, csak idő kérdése, a sors tudja, hogy mit miért kapunk. Ki kell érdemelned és vmi miatt át kell élned ezt a csapást, ahhoz , megkaphasd a csodát. Kívánom, hogy így legyen !

...végigolvastam és megválaszoltam az összes üzenetet, köszönöm Nektek mégegyszer, tényleg igazán megindító volt!

Bevallom, nem is gondoltam volna eddig, hogy ilyen sokan vagyunk, akiknek hasonló fájdalmakat kellett már életes során átélnie.. :( Nekem a környezetbem eddig még nem volt hasonló eset. Remélem a cikkemhez írt hozzászólások nem csak számomra, de Mindazok számára, akik hasonló cipőben járnak/jártak sok-sok erőt, együttérzést és kitartást ad majd! Jó volt olyan történeteket is olvasni, ahol a szomorú történetek ellenére már egészséges lurkónak adtak életet... Ezek a történetek adnak erőt számomra is, hogy merjek igenis hinni - bármennyire is nehéz - és maradjak erős, mert eljön majd a mi időnk is a férjemmel, amikor megtapasztalhatjuk majd milyen is egy egészséges gyermek/gyermekeknek boldog szüleinek lenni!!

Addig pedig várakozunk, számoljuk vissza a heteket az újabb baba projekt megkezdéséhez!

Bevallom, a szívem mélyén abban reménykedek, hogy a terhesség során kiírt időpontra - január végére - már újra terhes leszek és ezáltal könnyebb lesz majd azt az időszakot is átvészelni... Tudom, nem szabad sürgetni az időt, de azért reménykedem...

KÖSZÖNÖM MINDENKINEK ezt a rengeteg kedves hozzászólást, privát üzenetet, együttérzést, a történeteiteket, tanácsokat, észrevételeket, amik mind egytől egyig óriási erőt adnak a számomra! Hálás vagyok Nektek érte! KÖSZÖNÖM!

Nem hiszitek el, de annyira meghatódtam mindazon, amit írtatok, hogy potyognak a könnyeim..

KÖSZÖNÖM!

Sajnálom ami veletek történt. Tudom nem vigasz, de a kommentekből is kitűnik, mennyi sorstársad van. Mindannyiunknak nehéz, mindent megteszünk,hogy lehessen babánk.Az idő megold mindent. Persze lázadozunk,elkeseredünk, viszont nem adjuk fel. Remélem sikerül feldolgoznod mihamarabb a traumát. Lesz babátok, rögös az út, de bízz magadban.

puszi

Tudom nagyon nehéz most okosat írni Neked,de hidd el lesz kisbabád!!Ezt egy olyan anyuka írja neked akinek az első vizsgálat után azt mondták nem lehet a férjétől gyereke,szüljön inkább donortól.Nagyon nehéz 4 évünkbe került, 4 lombik kezelésbe,egy méhen kívüli terhességbe,valamint rengeteg fájdalmat, megaláztatást kellett átélni.Végül sikerült,amikor már kezdtem feladni.Egy cuki 4 éves kislány anyukája vagyok, aki a férjemtől van.A sors kárpótolt!!! Nem szabad feladni.Ha nekünk sikerült,mindenkinek sikerül!A Budai Meddőségi Centrumban azt mondta a főorvos olyan reménytelen esetek voltunk,hogy nem is akart elvállalni minket!Sokat pihenj és nyugodj meg az a legfontosabb,nem szabad görcsösen akarni.Persze tudom könnyű mondani.

Vigyázz magadra.

Nagyon sajnálom amin keresztül kellett menned. Öszintén,megkönnyeztem a történeted.Az én babám nem tervezett baba volt,de imádom és KÖSZÖNÖM a Jó Istennek hogy velünk van.

Örökre ott lesz nektek a Kisangyalkátok és tudja hogy nagyon nagyon szeretitek őt.

Vigyázz magadra!

3,5 évvel ezelőtt a 10. héten derült ki, hogy nincs a babámnak szívhangja. Teljesen összetörtem, pláne, hogy utána kiderült több miómám is van. A doki, akihez évekig magánba jártam, sose mondta, nem foglalkozott vele.

Több dokinál jártam, 2-3% esélyt adtak műtét nélkül egy újabb terhesség megmaradásának. Pokoli hónapok jöttek (lelkileg). Végül rászántam magam a műtétre. Bár egy mióma nagyon hamar kiújult, végül is nem zavarta az újabb terhességet. Holnap lesz 17 hónapos a kislányom.

Teljes mértékben átérzem a fájdalmadat. Én 8 hetes terhes voltam, amikor elvetéltem. Ellentétben veled engem felkészítettek, mert a 7. héten sem volt még szívhang, de így is szörnyű volt, sokat sírtam miatta. Persze tudtam, hogy ez a fájdalom abban a pillanatban megszűnik majd, amint egészséges babának adok életet. Akkor én is sok ezzel kapcsolatos fórumot olvastam, és megdöbbentett, milyen sok nőnek van vetélése.

Mi 3 hónap után próbálkoztunk újra. Azt hittem egyből sikerülni fog, elvégre először is pikk-pakk teherbe estem. De nem így volt, és amikor megjött, mindig sírtam. 2 hónap után azt mondtam, nem erőltetem, nem görcsölök rá, majd jön, ha jönni akar. Ez volt novemberben. December végén teherbe estem, és a rosszulléteket, szédülést leszámítva zökkenőmentes volt a terhességem. Gyönyörű, egészséges kislányom jövő hónapban lesz 2 éves.

Kívánom neked, hogy tompuljon a mostani fájdalmad. Legyen erőd elengedni azt a kis magzatot. Hidd el, hogy így kellett lennie, még ha ezt most nehéz is elfogadni.

Kívánok neked mielőbbi teherbeesést, és boldog babavárást!

Sajnálom ami veled történt. Együtt érzek veled.

4 éve én is átéltem hasonlót, a 12. héten nem volt szívhang. Nekem majdnem egy évembe telt mire túltettem magam rajta, és azóta sincs baba.

Kívánom, hogy a tiédet minél hamarabb ott ringasd a karodba. :)

Nagyon sajnálom ami veletek történt és biztos vagyok benne,hogy hamarosan megadja az élet a boldogságotokat és lesz egy csodaszép,egészséges kisbabátok!!! A tapintatlan emberekkel nem szabad foglalkozni, és attól még,hogy a természet így elvett adni is fog!!!!

És az,hogy a férjed mindenben melletted áll az egy hatalmas kincs!!!! Nagyon szorítok,hogy a vágyad minél hamarabb beteljesüljön!!