István, a király (beszélgetős fórum)

Ahogy ezen gondolkodtam nemrég, eszembe jutott Boborján:

"Beszélgettem a Besenyő Pista bácsival, és megmondta a véleményem." :)

Sajnos sok ember tényleg így működik. :)

Kényelmes lehet, hogy nem kell gondolkodni, rábízzák másra. :)

Nem tetszhet mindenkinek minden. Én sem szeretem pl. Wagnert, pedig zseniális zenéket gyártott ;)

A régi feldolgozás is jó, szerintem ez is zseniális. Tiszta mázli, hogy arról még sajá hatáskörében dönt az ember, hogy mit néz és mit hallgat.

Szerintem nem lehet úgy nézni, hogy nem hasonlítom össze.

Én még nem mertem megnézni, mert a 30 évvel ezelőtti, a Királydombon az csoda volt. most meg amiket olvasok róla... hát , felvettem, de még várok.

Nekem az a véleményem, hogy igenis szabad, sőt kell ilyen modern formában feldolgozni valamit, ami különben szent tehénnek számít. Nem tudom mitől lenne szent tehén. Olyan kort élünk, amikor az ilyesfajta nagy magyar szentség már inkább anakronizmus. És ez szomorú, elismerem, hisz én is nagyon szeretem az eredeti verziót, és valóban lélekemelőnek tartom, de most is lélekemelőnek tartottam, amikor a bezáródó korona mögött a Himnusz - nagy H-val - éneklik, mert arról szólt, hogy mikor lesz már ennek a megosztottságnak vége, mikor emelkedünk már fel? Mind jobbat érdemlünk. Az átkok ideje lejárt, nyakunkon az aranykor - állítólag - szerintem pár generáción belül megváltozik itt az élet. Nem értek egyet azokkal, akik szánalmasnak tartják az ősi magyar kultúra szeretetét, igenis sok érték volt abban a korban, de amikor kiéljük magunkat egy hátrafele nyilazós játékban és nem vesszük észre, milyen nagy bajban van az ország, akkor áltatjuk magunkat. Nem tartom magam klasszikus értelemben vett liberálisnak, se konzervatívnak, sehol sem állok, és ezzel együtt nekem tetszett az előadás, mert újszerű és pont az aktualizálás tetszett benne, de lehet, hogy ez családi ártalom, mert az egész családom a szinházi szakmában mozog. Én élveztem, úgy éreztem, hogy kaptam tőle valamit. Sokkal elkeseredettebb feldolgozás ez, mind az eredeti nemes pátosza, de így is van benne hazaszeretet és a hazáért való aggódás. Én így gondolom.

Egyébként Buci tetszett, szerintem hozzátett Koppány karakteréhez színészileg és énekhangilag is vállalható volt. Nekem, mert én nem vártam egy második Vikidált, az eredetit úgy imádom ahogy van és nem akarom, hogy megismételjék.

azért vannak, akik képesek intelligensen is műsort vezetni, nem ripacskodva.

színházba kifejezetten Stohl miatt biztos nem fogok beülni. na meg hát láttam most színészként.

Nyilt level :(

Levél Szörényi Leventének

A A A

Bayer Zsolt

- 2013. augusztus 24., szombat

Álláspont

Kedves Levente! Mindenekelőtt ezt az öngyűlöletet kellene tisztázni. Ugyanis tudom, hogy a lengyelek nem gyűlölik a Piast-dinasztiát és nagy királyukat, I. Mieszkot, aki a mi Istvánunk előtt, már 966-ban keresztvíz alá hajtotta fejét, és a római katolicizmust tette államvallássá. A lengyelek nem emésztik magukat azért, mert nem maradtak meg pogány mazurok, pomeránok, szlezánok, goplánok és polákok, hanem keresztény lengyelek lettek.

Hirdetés

De a pogányságukat és törzsi szervezetüket legtovább megőrző poroszok sem átkozzák önmagukat, amiért végül keresztény poroszok lettek. Nem hiszem, hogy ők Querfurti Brúnó bencés szerzetes, vagy Gottfried luknai apát gyűlöletével töltenék napjaikat. Esetleg II. Valdemár dán királyt, vagy Leszek krakkói herceget gyaláznák. És szilárd meggyőződésem, hogy a csehek sem gyűlölik azt a tizennégy törzsfőjüket, akik már 845-ben, Regensburgban áttértek a keresztény hitre. S ezt sorra elmondhatnánk Európa minden nemzetéről.

Nálunk, magyaroknál viszont ez a nemzeti sport is virágzik: gyűlölni Szent Istvánt, amiért – úgymond – „kiirtotta saját népét”, és – úgymond – „idegen fegyverek segítségével a kereszténység rabigájába hajtotta” szegény magyarokat.

Ez a történelemszemlélet fellelhető ma a te környezetedben, és a Jobbik háza táján (amúgy jól megfér a „Jézus is magyar volt” elmebajával), és sok mai fiatal – akiknek közös jellemzője, hogy semmit sem olvasnak, semmit sem tudnak, ellenben mély és elpusztíthatatlan öntudat lakik koponyájukban – boldogan veti rá magát ezekre a szomorú elméletekre, mert így mindjárt különlegesnek, istentagadónak, lázadónak és nonkonformistának képzeli magát. Azt hiszik szegények, hogy így lesznek ők „lidérces messze fény”. Pedig csak a budi tetejére kitett töklámpások ők. S azzá váltatok most ti is. Kár érte.

A deheroizálás ugyanis a kommunisták sportja volt. Őszerintük amúgy az emberiség történelme egy szakadatlan fejlődéstörténet, amelynek végső célja a kommunizmus eljövetele. A „Jézus magyar volt”- és az „István a magyarság árulója”-féle szekta szerint viszont az emberiség történelme egy szakadatlan visszafejlődés-történet, amelynek végső célja a magyarság teljes elpusztítása.

Szerencsétlenek. Bár nem tudom biztosan, értük kár-e.

Ellenben az István, a királyért biztosan kár. Kár volt ezt hagynod, Levente. Akkor is, ha tudom, István deheroizálása a te szájad íze szerint való. Akkor is kár volt, mert műved, művetek túlnőtt rajtatok, és önmagában szakrálissá vált. És te most hagytad, hogy ezt is bekenjék mérgező nyállal.

A legnagyobb baj pedig az, hogy ezt színvonal alatt tettétek. Hogy is mondja Pierre a Megáll az időben? „Nem mindegy, hogy milyen színvonalon vagánykodik az ember…” Hát, Levente, ez nem színvonal.

Aki szerint, ha német: akkor náci; ha katolikus pap: akkor náci és/vagy verőlegény – az nem művész, csak egy közhelyes kretén. De legalább következetesek lettetek volna a bűnben. Akkor legalább a pogány magyarok és Koppány lenne szerethető. De nem. A gondolat teljes hiányát aljas és ostoba külsőségek pufogtatásával fedtétek el. Levente, tényleg attól lett újszerű és „modern” a műved, hogy Torda, a táltos elbaszott rocksztárként gitározik, és rápöffent egy dzsangára? Hogy Laborc úgy néz ki és úgy is viselkedik, mint egy transzvesztita köcsög? Hogy Gizella náci egyenruhába bújtatott német lovagokkal csalja Istvánt? Hogy István egy akarattalan pöcs, Koppány meg egy másik akarattalan pöcs?

Én szégyellem magam, míg mindezt sorolom. Pedig nem nekem kéne, Levente.

Nektek kell szégyellnetek magatokat, mélységesen. És még csak nem is miattunk, Levente. Hanem tudod miért? Azért a kétszázezer magyarért, akik Csíksomlyón megnézték az István, a királyt. Akik között ott álltam, ott állhattam a csíksomlyói nyeregben, és átélhettem életem egyik legnagyobb élményét. Láttam idős székely embereket, akik ünneplőben jöttek oda, és végig állták könnyes szemmel az előadást. S láttam a fiatalokat, akik akkor és ott örök hitet tettek magyarságuk mellett.

Az ő életük áldozatát, az ő hitüket téptétek széjjel ezzel a szemétséggel, ezzel a mocsokkal, amivel volt bátorságotok kiállni most a szegedi dóm lábához. Abba a térbe, amit Horthy Miklós és Klebelsberg Kunó lelke tölt ki a mai napig.

Igen, Levente. Abból a csodából, ami egyszer megszületett, és ami végső küldetését éppen a csíksomlyói nyeregben töltötte be, Babba Mária lábainál, mára a lepukkant Trabantból kiszálló két szánalmas figura maradt, akik nyálfolyató idiótaként lengetik a kis piros-fehér-zöld zászlójukat a semmiben. Ez maradt belőletek.

Kérlek, ezt ne vigyétek ki Erdélybe. Legalább őket ne kenjétek össze magatokkal.

S a tőled 2004-ben kapott Szabadság Díjamat pedig ezennel visszaadom. Pedig sokat jelentett nekem egykoron. Éppen annyit, mint az egykor volt István, a király.

Minden jót neked. Sajnálom…

- See more at: [link]