Kalóriabázissal fogyózók ide! :) (beszélgetős fórum)

Érdekes, én simán tartom a napi 1200-1300-at.

Ha kevesebbet eszel, akkor egy idő után a szervezeted éhezni fog. Ezt sokan félreértik, de ez nem jár éhségérzettel.

Jár hát!!! :-D

Az étkezés ne stressz, megvonás és tilalom legyen.

Csak edd meg, amit kívánsz, mert a szervezet normál esetben nem ok nélkül kéri.

Illetve...csak jár a fejemben az a zizé...agy vagymi...

Láthatóan valami növényi olajat kívánsz (kakaó, dió, mák)...vagy valamit, ami ezekben megvan.

Ez még akár a kalcium is lehet. De Omega3 is.

Egyél diót vagy mákot, a mák remek kálcium-forrás, a gyerkőcnek is csak jót tesz.

és szerintemnem az 1000 Kcal a sok, hanem a benne levő arányok.

Lehet, hogy kevés rostot eszel?

Guba.

De egyél inkább tejjel leforrázott zabpelyhet sok mákkal és kevés cukorral!

A gyerkőc, a Kispata, eheti több cukorral is. :-D

Vígasztaljon a tudat, hogy nem Te vagy az egyetlen ezzel a dologgal.

Nekem is lassan megy le, de most már nem frusztrál a dolog.

Már kb. 2-3 hete áll a dolog (szombaton -1kg volt, de aztán kimaradt az ellipszis és a -1 visszajött).

Én még 10et le akarok adni, de most nem is tudom, hogy min kellene változtatnom....ha 1000 kcal-nál többet eszem, rosszul vagyok, megüli a gyomron az étel - legutóbb a gyomorsavam a torkomat marta...

Maradt az, hogy 800-900kcal és más vmin kell változtatnom.

Értelek, fapapucs a patán és szakadt kombiné...

Kissé szórtnak tűnsz... :-D

:-D

Hát erre rá nem jöttem volna! :-)))

Nem tudtam elszakadni a kombinétól...

A kombinéfogó az a kombinált fogó.

Fiatal koromban 155 centi voltam, és ezzel is számolok azóta is, mert a csigolyák közötti vízhiány nem mérvadó. Most 150 vagyok, ha kihúzom magam, pedig a 155 cm -t se hívnám magasságnak... :)

A Bázison, az Előtte-utána topik elején vannak képeim. A tartásom is rettenetes volt, az látszik. De a térdeim elett mélyedés volt, és alig volt erőm, az nem látszott.

Hatalmas formátlan cuccokban jártam, de nagyon feltűnő tényleg nem volt. A férjem azért már szóvá tette időnként.

Szerintem ahhoz viszonyítva sok neki, hogy korábban 48 körül volt. Ha így nézzük, persze sok szaladt fel az évek alatt.

Ha a számot nézzük önmagában, akkor kevesebb, mint amennyi én most vagyok. :-)

:-))

Az mi?

Na jó, elárulok egy "titkot". :-)

Én elég gyakran félrebeszélek, átnevezek embereket, stb. A patapucs úgy jött, hogy amikor a fiam kisebb volt, fürdés után azt akartam, hogy ne mezitláb legyen, hanem papucsban menjen ki a lakásba, azt mondtam neki, hogy "Pisti vedd fel a patapucsod..." Kissé kikerekedett a gyerek szeme.... :-))

A másik nyelvújítási szándékom a kalapácsra volt, az palacsánk lett.... :-)

Kiló-dobálós jó reggelt kívánok! :-D

A patapucs békés átmenet a fapapucs és a pata-papucs között valóban, ezért nem is felejti el az ember egykönnyen. :-D

Az én nickem onnan ered (itt), hogy amikor a férjem amputáció előtt állt, tanácsokat kerestem a neten, így találtam ide a Hoxára, az amputációs fórumba. A férjem a kerekesszékét hívta guruljkának.

A férjem meghalt, a nick maradt, a hoxa-tagsággal együtt...

Ilike!!! Az én számomra természetes volt 10 évesen, hogy sportoljak. Más és más sportágakkal, de ez folytatódott egészen úgy 16 éves koromig, de le-lementemmég a jógaterembe is akkor, és a fizikai igénybevétel egészen természetes vol, hatalmas kirándulások és a kutyámmal való aktivitás formájában.

Még a várandósság alatt sem volt túlsúlyom!

Ahogy teltek az évek, már a munka és a két gyerek mellett, egyesülálló anyaként nem volt időm semmire, de a 48 kg körüli súlyomra csak ritkán szaladt fel egy kis plusz. Volt olyan munkahelyem, hogy ha másik emeletre küldtek valamivel, akkor mondjuk guggolva mentem fel a lépcsőn. Senki nem látta, mert mindenki liften járt...Szóval max.5 kg jött fel, azt is le tudtam dolgozni hamar.

32 évesen viszont összejöttünk a férjemmel, és a fiunk elég hamar jött. Ekkor viszont jöttek a kilók is, mert veszélyeztetett voltam, nem is mozoghattam kedvemre.

Nagy plusz nem maradt, de a fizikai aktivitás elfelejtődött valahogyan.

Leköltöztünk falura, itt már végképp elvesztem a napi tennivalókban, és már eszemben sem volt, hogy kocogjak.

Aztán a férjem rokkant le, és ő lett a hétköznapok központja. Egyre nehezebb lett minden, és ahelyett, hogy edzegettem volna, én is végigvonszoltam magam a depresszión, stb...

De összekaptuk magunkta, két éve még a dohányzásról is leszoktunk mindketten, egyszerre.

Tavaly tavasszal még sikerült guruljkástól elvinnem egy baráti találkozóra, egy egész hétvégére. Oldódott a bezártság az új kerekesszék révén, sőt az elektromossal már ő járt bevásárolni. Igaz, én ettől még kevesebbet mozogtam, de már éreztem is, hogy nem bírok járni, csak még nem tudtam, hogy érszűkület.

Aztán tavaly májusban váratlanul meghalt.

Június végén jöttek a gyerekeim, átrendeztük a szobát, és előkerült a mérleg. Kíváncsiságból ráálltam és 72 fölötti kilót mutatott.

Elmentem a háziorvoshoz is, aki addig csak a férjem ügyében látott. A laborlelet jó lett. Még a pajzsmirigy is. Szóval kiderült, hogy nincs mire ráfogni...

Viszont alig bírtam megmozdulni is. A rendszeres mérlegelés szerint 73-74 kg között voltam.

Ekkor (már a net segítségével) egyből a régi tapasztalatok jöttek elő. Divatos diéta fel sem merült, a neten találtam kalóriatáblázatot.

Azonnal elkezdtem a testemet emlékeztetni arra, hogy van izomzatom, és azt használni kell. A már említett kis öt perces gimnasztikákkal...

Kaptam szobabiciklit is, vettem latex szalagot. És naponta csinálgattam, ahányszor csak sikerült. Ha felálltam valamiért, akkor is megcsináltam pár lábemelést, vagy fekvőtámaszokat a komódra támaszkodva...

Mert már tapasztalatból tudtam, hogy ha néhány héten át naponta csinálod, akkor kialakul a mozgásfüggőség. (Négy hét alatt, a nagyok szerint.De ehhez mindennap kell csinálni.)

A német futós könyvem is ír erről. Tedd a futócipőt az ágy mellé, reggel ess bele és menj futni. Ha előtte fogat mosol, satöbbi, az legalább 12 perc, és az alatt kidumálod, hogy mégse mész. Úgyhogy utána kell elintázni a tisztaságit...Négy hát elteltével már szükségletté válik.

:-D :-D :-D

Legalább feldobtad az estém/éjjelem.

Jó van mááááááááááááááááááááááááááááááááá xDDDDDDDDD

tényleg!

Szia!

Én az a típusú ember vagyok, aki halogatja a mozgást, de ha elkezdem, akkor élvezem:) Minden nap kicsit nyögvenyelősen állok neki, de ha már csinálom, akkor jó. Én most csak kétféle tornát csinálok: sztepper, illetve a lépcsőházban edzek (fel-le rohangálás, és a lépcső segítségével különböző kitűnő comb-és fenékformáló gyakorlatok). Néha ezek kiegészülnek elliptikus trénerrel.