Hirtelen halál a családban (beszélgetős fórum)

Az en ferjem,1998 aprilisaban,halt meg szivinfarktusban.Nem kivanom senkinek sem,amit mi eltunk at a 4 gyerekkel.Az idosebbik fiam keresett,a kisebbik es a ket lanyom tanult meg.

2008.nov.1-en,a nevelopapan halt meg majrakban;

Edesanyam meg mindig nem tudja feldolgozni,a hianyat.Meg az a szerencse,hogy dolgozik,emberek kozott van,es az ocsemmel egyutt kozel lakunk hozza.

Apai nagypapám hosszú ideje beteg volt.

Kint élt külföldön.

Utoljára 2007-ben találkoztunk, és nyáron beszélgettünk telefonon.

Tavasz óta hurcolászták kórházba a szívével.

Ma reggel váratlan üzenetet kaptam.

nagyon nehéz feldolgozni, még így is, hogy ritkán találkoztunk.

Nyugodjon békében

Volt kolléganőmmel futottam össze. Mindig szines, világosruhába járt. Most feketébe volt. A férje hallt meg. Nagy gondba voltam, kívánjak e részvétet. De pár méter után ahogy haladtunk, egy közelebbi ismerősével találkozott. Így elköszöntem tőle. Majd ha nem a tömeg kellős közepén látom beszélgetek vele. Kis város hamar összeszoktunk találkozni.

Azzal hogy részvétet kívánunk, úgy érzem azt a fájdalmat nem tudjuk enyhíteni, ami van most neki...

A rokonom akiről irtam hat éve szenvedett máj rákban, nagyon erős volt és végig küzdött, és sose mutatta bármi is van, nagyon szeretem a mai napig, ő is egyik pillanatról a másikra... kb. három nap alatt ugy besárgult és nem evett semmit hogy azonnal kórház rá két napjára meghalt mielőtt kómába esett a morfiumtól...

Most a papám van bent a kórházba, két napja, tegnap közölte az orvos kb. egy két napja van hátra...

Két hét alatt két halál eset... mi jöhet még??? :(((

Tudom, hogy mit érezhettél, amikor te akartad vinni az urnát.

Én a 2 éves kislányom testét vittem a karjaimban és borzasztó volt, amikor elvették tőlem és nem lehettem többé vele.Legközelebb már csak a koporsóban láttam.

A vilag legcsodasabb apukajanak ma hajnalban szarnya nott es elrepult - jo utat apucikam! - ez csutortok hajnalban tortent :(

nincsenek szavak, s erthetetlen, h az ido miert ud meg tovabb telni!? apuuuuuuu, vissza akarom kapni a hetfot!!!!!!!!!

A férjem tavaly májusban halt meg hirtelen. Este 6 órakor még beszéltünk fél 7 körül nem érezte jól magát, háromnegyed 8-kor a mentős azt mondta 45 percnyi próbálkozás után, hogy már nem tud segíteni. Mindig vidám, életerős volt, soha nem volt beteg, mégis.... Miért?

A diagnózis: hirtelen szívhalál, 44 éves volt..... Nagyon, nagyon hiányzik!!

Csak egy nő vagyok a sok közül, de ami velem történt az elmúlt időben, ilyenről még nem olvastam. nagyon nehéz még erröl írni, de talán segít, ha megosztom a fájdalmamat másokkal.

Öt éve váltam el az alkoholista férjemtöl, és sokáig nem találta magam mellé társat. Egy társkeresőn megismerkedtem egy férfivel, egy évi ismeretség után, úgy döntöttünk, együtt akarunk élni.2 hónapja éltünk együtt, és nem volt olyan nap, hogy ne mondtuk volna egymásnak : nagyon szeretlek. Reggel így ébredtünk, este így aludtunk el.Vasárnap este is így történt, egy jóéjt puszi, egy szeretlek, és majd reggel együtt ébredünk.A telefon reggel ébresztet, de csak én ébredtem fel, a párom már nem, hiába ébreszgettem, örökre elaludt mellettem. Elvesztettem mindent ami számomra fontos volt!!!!!

Lehet így tovább élni???

Komolyan mondom még a könnyem is kijött ahogy végigolvastam a történeteket, és a torkom egy csomóba állt össze. Nehéz bármit is mondanom!

Remélem, hogy ezek a szörnyűségek velem egy hamar nem fognak megtörténni.

Az én apukám, 2007.szeptember 1- én halt meg szívinfarktusban 60 éves volt. Azon a napon, amikor hivatalosan is nyugdíjas lett.

Előzőnap még ott eljöttek a kis unokájuk bölcsis ballagására… Még főzött is aznap nekünk, mert tudta, hogy másnap elutazunk, és hogy nekem ne legyen gondom a másnapi ebéddel…

Aztán hazamentek anyukámmal. Este még együtt megvacsoráztak, aztán apu leült az Eurosporton nézni az atlétikát. Már nagyon régóta nem aludtak együtt, mert apu nagyon horkolt, ezért anyu elköszönt tőle és felment az emeletre aludni…

Reggel, amikor lejött hallotta, hogy megy a TV… Gondolta apu már felkelt, és nézi… Beköszönt neki, de nem jött válasz… Valószínűleg nagyon gyorsan, szenvedés nélkül elaludt, mert a tv távirányító, és a telefonja érintetlenül a keze mellett volt a fotel karfáján…

Aztán anyu felhívott…Azt az hangot ahogy beleordított a telefonba, míg élek nem felejtem el…A párom vidéken volt, én otthon a gyerekkel, aki nem értette, hogy anya miért sír vigasztalhatatlanul. A szomszédnak szóltam, hogy jöjjön át a gyerekhez, amíg „összeszedem” magam, és felhívom a párom. A kisfiam elvittük az egyik barátnőmhöz, és átmentünk anyuhoz.

Épp, akkor vitték el apukámat. Ahogy beléptem a kertkapun és befordultam a bejárati ajtó felé, megláttam egy nyitott koporsót… Ott majdnem elájultam, és ez a mai napig így van. Igaz, már nem akarok elájulni, de bármikor megyek anyuhoz, látom magam előtt a koporsót…

A temetésen egyszer csak rám tört egy olyan érzés, hogy nekem kell vinnem apukámat az utolsó útján. Amikor vége volt a szertartásnak és az urnát be akarták rakni a kocsiba, elkértem és mondtam, hogy Én fogom vinni… Elkísértem, nem akartam, hogy vadidegen emberek vigyék a végső helyére.

Az anyukámnak szombaton lesz a 60.születésnapja, remélem, hogy Ő még sokáig velünk marad. Nagyon féltem és félek. 38 éves házasok voltak, azt hiszem, ezt soha az életbe nem fogja tudni feldolgozni, de vele vagyunk és segítünk neki. Szerencsére ma már Ő is tud róla mosolyogva beszélni.

Jó lett volna, ha apukám megéri a szombati napot, azt hiszem akkor kapja anyu a legszebb szülinapi ajándékát a húgomtól, és együtt örülhettek volna a novemberben születendő kis unokának.

Úristen, ez döbbenetes!!!

Ez valami iszonyat....nem elég, hogy súlyos beteg volt anyukád, még ez a baleset is....istenem....azután apukád is.....Nem is tudom felfogni, hogy ép ésszel ezt hogy lehet feldolgozni!

Minden részvétem, és lélekben így ismeretlenül is veled vagyok....

Kívánok mérhetetlen sok lelkierőt az életben.

Talán a párodat a szeretteid "küldték odafentről", hogy vigyázzon rád.

sajnálom,hogy meghaltak a szűleid,és a nővéred!

én,nekem az apúkám és az,aposóm kéthónap alatt.

anyukám,és anyósóm még élnek.

remélem,nagyon jó barátod van?!

Én 12 éves koromban mikor bevittük a kórházba a leukémiás anyukámat 2 teherautó nekünk édesanyám és mellet ülő nővérem életét vesztette.

Most édesapám is elment...

Egy nap néztem magam elé és rájöttem h nincs senkim csak egy férfi az életemben... Hogy túl leszek e valaha rajta??

Nem.

De idővel már nem így fogok emlékezni rájuk..idővel...

Én itthon voltam de talán az a jó az egészben hogy nem kellett úgymondd mentőt hívni meg hogy nem szenvedett. Viszont meg sem tudtam nézni mert nem ment lelkileg. teljesen leálltam és még intézkedni sem tudtam. Leblokkoltam és ez sajna azóta is így van. Ha kimegyek a temetőbe az a legrosszabb. Nagyon ki sem megyek de azért néha csak tudatalatt meg vágyok rá. tegnap előtt volt a születésnapja és nem rég volt anyáknapja azóta végem. Tiszta ideg vagyok. Fel kellene dolgozni már de valamiért nem megy. Teljesen átérzem a fájdalmadat.Ráadásul én inkább anyuval jöttem ki jobban mint apuval... és elment

Gondolom te meg apuddal voltál így.