Ha meghal a magzat az anya meheben, miert kell az anyanak megszulnie? Nem lehet kimeletesebben kezelni a tragediat? (tudásbázis kérdés)

Sajnos a gyógyszer, ahogy kiürül, ez visszatér, ezért a hagyományos apasztással kell valahogy megoldanom. Igen, most én is jégzselét rakok a hűtőbe, nem a fagyasztóba, mert azt nem ajánlotta az orvosom, a csomók begyulladhatnak.

Ha megkérdezhetem, neked mennyi idő volt, amíg el tudtad apasztani?

Sajnálom. Természetesen nem ma kell gondolni a legközelebbre. Ma gyászolni kell, aztán sírni, aztán majd kiderül, lesz-e legközelebb.

Én is azt hittem, magam vagyok azzal, hogy ilyen történt velem, de mióta el-elmondom másoknak, megdöbbentő, de - egy-két kivétellel - mindenki azt mondja, vele is történt ilyen. Persze ez nem vigasztal senkit, nem is vigaszként mondom!, hanem csak azért, hogy tudd, nem vagy egyedül, nagyonis sokan vannak, akik megértik a fájdalmadat.

Igen, az orvosod jól mondta egy viszonylag zárt rendszer és amolyan "csoda", hogy nem kapnak a nők ilyenkor vérmérgezést. Ez addig tud így maradni, amíg a magzatburok vagy a méhlepény nem sérül. Állítólag a magzatvíz biztosítja azt, hogy ilyenkor a kis halott babák nem okoznak "problémát". A magzat halála után normális esetben max. két hét, amikor bekövetkezik a vetélés, ennél hosszabb idő eltelte azonban már veszélyes tud lenni, mert hiába zárt a rendszer, azért annyira nem, hogy egyes bomlási folyamatok ne befolyásolják az anyát. Amit nálam is néztek, hogy "halott magzat szindróma" nem áll-e fönn, az annyit jelent, hogy az anyának megváltoznaka a véralvadási paraméterei és nagyon veszélyessé válik egy műszeres bevatkozás vagy maga a "szülés" is, de ezt amikor laborvizsgálatot végeznek a "műtét" előtt ellenőrzik. (és ha baj lenne tudják kezelni)

És igen, az annyira fájdalmas, hogy rájössz, hogy hiába simogattad, beszéltél hozzá. Én énekeltem neki, de valahogy nem ment (második baba volt), mindig olyan "hülyén éreztem" magam, pedig az elsőnél ez természetes volt.

És lehet ez már csak olyan beleképzelés, de a kislányom, aki ekkor 12 hónapos múlt, az utolsó pár hétben, amikor már halott lehetett a baba, hiába kérdeztem hol a kistesó és simi-simi kistesó, már nem akarta megsimogatni a hasamat, sőt az utolsó napokban volt hogy ráütött és sírni kezdett...(én meg azt hittem csak fáradt és unja, hogy ilyet kérdezek-kérek tőle:-()

Mindenkinek minden jót!

ne haragudjatok nem vagyok egy igazi fórumozó bocsánat, hogy későn reagáltam a kedves soraitokra!!!

de mindenkinek Köszönöm és mindenkinek akár előttem, akár utánam így járt/jár felépülést, kitartást és sok szerencsét egy következő gyermekhez!

12 hetes terhessége volt a lányomnak, minden gond nélkül, este vérzés, be a kórházba, azonnali mütét.

Orvos szerint beteg lett volna a baba. Hosszu ideig a leányom még babakocsit sem akart látni, a témáról beszélni nem lehetett. Ma már könnyebb, de ezt felejteni nem lehet. A 6 éves unokám, éppen ma volt itt nálam látogatóban s nagyon szeretne egy kistestvért!!

Sajnálom, hogy neked is van ilyen tapasztalatod. Milyen rendesek, hogy pszichológust küldtek hozzád. Nálam utolsó reggel bejött az orvos, aki műtött (meg aki beszólt az elején) és arról beszélt, hogy én olyan furcsa vagyok, bennem olyan nagy ellenállást érzett, meg hog ybiztos haragszom az egész világra, de hogy még arra is aki segít??? és magára gondolt :-(. Végül kifejtette, hogy engem sokk ért és végig kell mennem a gyász folyamatán, majd később ez utóbbit aférjem előtt is elmondta, hozzátéve, hogy igen, én olyan cinikus voltam...??? de hogy miért is? Szóval nekem ennyi pszichológiai segítséggel kellett megelégednem.:-(

Örülök, hogy utána születtek gyerekeid és ők egészségesek!!!

Az AFP-ről írok egy kicsit, mert én is elavultnak gondoltam, de most, bár már kicsit későn:-( utánaolvastam és egy AFP-t évtizedek óta kutató külföldi orvossal leveleztem is.

Az AFP önmagában nem elég megbízható a Down kór vagy egyéb triszómiás, genetikai rendellenesség kiszűrésére, de más enzimekkel-fehérjékkel együtt mérve már jól jelzik a problémát (pl. integrált teszt, quartett teszt). Ugyanakkor magas AFP érték igenis megbízhatóan jelzi a placenta vérzést, leválást, velőcső záródási problémát, magzati halált, magzat növkedésének a leállását. Sajnos mivel "elavultként" kezelik az orvosok is és igaz, hogy egyes alkati esetekben is lehet magas az AFP érték vagy mert csak rossz időpontban mérik, így nem fordítanak rá túl nagy gondot. És persze azért se, mert a 18-20. héten esedékes UH-on úgyis kiderül, ha valami baj van. Csak hát az ideális az lenne, hogy 16. hét AFP miatt vérvétel, egy hét múlva van eredmény, ha magas vagy felső határértékhez közelít, akkor azonnal UH, ahol a méhlepényt és a magzati vérkeringést kell alaposan megnézni.

Amúgy érdekességképpen: amikor a magzat szegény meghal, akkor hirtelen nagyon magas lesz az AFP érték, de utána fokozatosan csökken a szintje és amikor régóta halott, akkor meg nagyon alacsony AFP-t mérnek, így lehetett pl. neked és nekem is az, hogy 14-15. héten halt meg és 16. heti vérvétel AFP-je még magas vagy már felső, de normális értékű volt :-(

Igen, tényleg, ilyesmit mondtak nekem is. Nem fertőz, mert védve van az anyaméhben. De a lelki oldala az már más kérdés. Utólag volt nehéz feldolgozni, hogy hiába simogattam a hasam, beszéltem hozzá, már nem érezte, hallotta. :(

De szerencsére már túl vagyok rajta, kárpótol a 2 gyönyörű, egészséges gyerekem!

Szerintem is így van, akkor múlik el igazán!

Annyian írtátok, hogy több hete is hordtátok a kis élettelen babát...nálam nem sok idő telhetett el, amíg észlelték. Az én orvosom azt mondta, azért várhatunk egy éjszakát a szüléssel, mert a méh egy zárt "rendszer" és valameddig elkülönül az anyától, ezért nem okoz "gondot". Nyilván, lelkileg teljesen más a helyzet...

sziasztok! Én is szeretném leírni, velem mi történt, hogy mások, ne lepődjenek meg, ha őket is így fogják "kezelni" :-(.

A 19 hetes UH-on derült ki, hogy nem él a baba a hasamban. A méretei alapján, már a 15. héten meghalhatott. Én ezt nem igazán akartam elhinni, mármint, hogy olyan rég és nekem ne tűnt volna föl, ráadásul a 16. heti AFP még elég magas is volt (és az AFP egy enzim, ami 3 nap alatt lebomlik, tehát ha nem termeli amagzat mája, akkor az én véremben alacsonynak kellett volna lennie az értékének!) Egyből beküldtek a kórházba, ahol első bemenetelkor hazaküldtek, mert nem volt hely (doki nem is látott a kórházban), másnap visszamentem, akkor meg a vizsgálaton kiakadt a doktor, hogy miért olyan nagy améhem, hog yezt nem csinálja. Gondolom nem nekem szólt az egész, de rosszul esett és nem értettem miről van szó?

Labort (vér, vizelet) és UH-ot kértek, csak délután 5-kor került elő újra az orvos és mondta el végre, hogy mi ahelyzet. Hogy mivel elég régen (talán Újévkor) halhatott el amagzat, ezért felléphet "halott magzat szindróma", ami a véralvadást nehezíti és veszélyessé válik a műtéti beavatkozás. De szerencsére nálam jók az értékek. Ezért másnap "meg kell szülnöm", ami persze "nem szülés". Ez két fázis, elsőre megindítják a szülést, kapok majd oxitocint is fájdalomcsillapítót, és kicsusszan a ... majd a méhlepény is (ez a második), ha ez utóbbi nem maradéktalanul jön ki, akkor műtéti befejezés lesz. (kaparás, mert ilyenkor nagyon veszélyes, ha bent marad bármi darabka is). Én biológusként azt gondolom, hogy akármilyen kegyetlenül is hangzik a halva megszülés, a szervezetnek ez mégis kisebb rossz, mint eg yműtéti beavatkozás, amelynek során komoly sérüléseket is okozhatnak, ráadásul drasztikus is.

12-36 órás folyamatnak ígérték:-(. Másnap reggel azonban, amikor a méhnyak puhítót, méhszáj tágítót (ez egy prosztaglandin tartalmú tabletta, ami a természetes szülésnél is termelődik) felhelyezték, alig rá két órával olyan heves vérzésem lett, hogy villámgyorsan vittek a műtőbe és altattak is el és "kikanalazták" (küretkanál a neve az eszköznek, amivel mindenkit kaparnak, akár abortusz, akár ilyen tragédia miatt) belőlem a babát, a vért, mindent.

Én meg akartam nézni a kis halottat, de alig engedték, de megnézhettem és igazából jobb volt nekem így, mert legalább felfogom, hogy nem él, hogy ez történt.

Okot nem tudnak és nem is nagyon fogják vizsgálni.

12 hetes Uh rendben volt, de a várandósságom eleje kis vérzéssel indult, nem tudom, hogy lehetett volna másképp, megelőzni a bajt...

A kórházban egyetlen eg ynővérke vigasztalt, de mindenki más úg ykezelt, mint egy jöttmentet, aki csak egy beteg a sok közül. Az egiyk vizsgálat előtt a doki kérdezte van-e panaszom, mármint alelkieken kívül, amit ő megért. (Ennyi volt a lelki támogatás), de egy főorvos konkrétan a műtét után pár órával besétált az ágyamhoz és ezt a kérdést tette föl: "Megtudhatnám, hogy Ön mi járatban van nálunk?" Alig tudtam kinyögni, hogy elhalt a magzat és kivették.

Én próbáltam tartani magam és nem mások előtt sírni, de szörnyű volt bent és még most is szörnyű. múlt héten történt és állítólag éna harmadik voltam a héten. Remélem az előttem így járóknak több lelki támasz jutott a személyzet részéről, vag yvolt saját orvosuk, aki lelkizősebb volt...:-( Bocsánat, hogy hosszú lett.

...én nem olvasom végig, mert átéltem...biztos vannak itt "jó" példák, én is ilyen körülmények között vészeltem át ezt a szörnyű tragédiát. A lehető legkíméletesebb, legtapintatosabb módon, egy kisvárosi kórházban (talán ez is számít)-ami azóta sajnos utókezelővé alakult. Nem tudom, mitől függ, kivel hogyan bánnak egy ilyen nehéz helyzetben. Én nagyon sok odafigyelést kaptam, a férjem ebédet, én a szülés után egy krónikus osztályon egy külön szobát. Az orvosom (aki azóta hála Istennek, világra segítette az élő, egészséges kislányomat) a szülés másnapján, vasárnap, bejött külön, engem megnézni, és egy órát ült az ágyam szélén, és beszélgetett velem.

Akkor nagyon fájt...nem a testem, a lelkem...nem tudom, mi a jobb...végigküszködni a folyamatot, vagy elaludni és felébredni...hogy nincs velem...???

Ez egy több éves topic, de végigolvastam, és végigsírtam. Elképesztő egyeseknek mennyi szenvedésen(testi és lelki)kell keresztülmenniük.

Szégyellem magam ilyenkor, hogy életem nehezebb szakaszait mekkora sorscsapásnak képzelem, hogy minden apró problémát mennyire nehezen élek meg, néha nyakig merülök az önsajnálatban, miközben gondjaim meg sem közelítenek egy ilyen tragédiát.

Ajánlom mindenkinek végigolvasni! Egy kicsit helyrepofoz.