Kezdeti bénázások a munkahelyen (beszélgetős fórum)

Én 3 hónapja vagyok életem első igazi munkahelyén, szerencsére anno voltam itt 3 hónapot "diákmunkásként". Most azért komolyabb feladatok is vannak. Előfordultak ciki dolgok, pl van két Ferenc is itt a cégnél. És volt, h berongyoltam egy családiasabb hangulatú (hála az égnek, h az volt és nem egy szuperfontos tárgyalás) tárgyalásra, mondván, jöttek innen-meg-innen, telefonáltak is...persze a másik Ferenc kellett nekik...:D De szerencsére ez a régi kollégákkal is megesik, h keverik a kettőt, így már nem érzem annyira cikinek. Aztán volt, hogy sikerült a hajtogatógéppel megetetni szép naaagy tervrajzot. Később kiderült, h nem én vagyok hülye, inkább a gép szereti a papírt megenni ha rossz napja van.

Az elején rettegtem a telefonfelvételtől, mert nem tudtam mindenkinek a nevét így nem voltam biztos, kit kéne kapcsolnom.

Szerencsére szuper munkahelyem van, szuper emberekkel, akik mindent poénra vesznek szinte, segítőkészek meg minden. Amúgy egy mérnök irodában dolgozom, titkár-minőségbiztosítási ügyviteli alkalmazotti szerepben, de a viráglocsolástól kezdve a mosogatáson, kávéfőzésen, nyomtató kezelésen át a postárajárásig van minden. Én nem érzem degradálónak, h nekem kell a csészéket elmosni a mérnökök helyett, mert megbecsülnek, tudják, h a kolléganőm és nélkülem tized ilyen sebességgel tudnának haladni, mert mi vagyunk azok, akik a háttérből "láthatatlanul" segítünk. És ezt éreztetik is velünk, h hiába ők a mérnökök, attól még kellünk mi is ugyanúgy. Mellesleg magam is mérnök vagyok (mezőgazdasági), csak nem tudtam elhelyezkedni az agráriumban. Bár szerintem csak néhányan tudják. :) Szóval úgy vagyok vele, h igenis, én mérnök vagyok, mérnökirodában dolgozom. :D

Jegyzetelj!

A másik, hogy kérdezz! Persze átgondoltan, de inkább kérdezz mint mész a saját fejed után aztán kiderül nem jó és 2szer annyi meló lesz helyrehozni a dolgot. Viszont mindent csak egyszer kérdezz, mert egyszer szívesen válaszolnak bármire, na de többször ugyanarra...

Bemutatkozás...titkárságon mondtam a vörös telt ötvenes nőnek, hogy a Pelikánhoz, a góréhoz jöttem. Mondta, hogy nincs bent, pár perc...én addig el a büfébe, majd vissza.Ősz hajú pasas turkál az íróasztalon és így köszön foghegyről: Hali! Mondom: Én a helyedben nem kutatnék, mert visszajön a vörös maca és elfenekel. - Áááá, Incike barátságos - feleli. Rá vársz? Nem - mondom vigyorogva - a gödényre várok. Meghökkent: Gödényre? Igen, feleltem a gödény az más néven pelikán. Biztos szereti a tintát a főnök!Iszik mint a gödény - röhögök a saját poénkodásomon. Ismered? - kérdi.Nem, még sosem láttam, meg nem is járok kocsmába - mondom s ezzel le is zártuk, mert mielőtt bemegyek az oroszlán barlangjába még egy vécélátogatást beiktatok és az ürgét is mobilon hívták. Visszajövet vörös csaj fogad, mondja bemehetek a főnök vár.

Az asztal végén ott ül az ősz pasas - Pelikán, akit szemtől szemben legödényeztem...Nos megalapoztam a barátságunkat ehhez kétség nem férhet - bő két hónap után önkét jöttem el, mert többet túlóráztam mint Colombo aki még éjfélkor is becsönget bárhová:)

Attol fugg, mit csinalsz. Inkabb lassan, de megfontoltan. Azt soha ne mondd, hogy nem tudod... "utana kell neznem, egy kis turelmet", lellenorzod akar ketszer is...,stb.

Es mosoly ezerrel!

2 hete kezdtem, de csak most fogok önállóan dolgozni először a jövő héttől. Írjatok, miket rontottatok el, milyen beégések voltak, utólag vicces helyzetek a munkahelyeiteken, mikor kezdtetek. Hátha ettől jobban érzem majd magam. :-)

Még nagyon ügyetlennek érzem magam, mintha semmit sem értenék, a neveket sem tudom még, csak néhányat. Normális ez 2 hét után? Félek egyedül ellátni a feladatokat. Buta és béna vagyok? 2 hét után nem kellene már önállóan mindent vagy legalábbis a munka nagy részét elvégeznem?