Egy tini anyuci története (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy tini anyuci története
Szép történet!
Biztosan jól döntöttél! :)
Szerintem sosem baj, ha tervezik a család gyarapodását. Még akkor is lehetnek problémák, mert mindent nem lehet előre megtervezni - vagy mégsem úgy alakul.
Az meg, hogy ki mikor érik meg a gyerekvállalásra, az egyéni.
Viszont nem a gyerekszoptatás, pelenkázás stb. a normális időtöltése egy tininek, még akkor sem, ha muszájból felül tud kerekedni a helyzeten.
Nem véletlen az sem, hogy a cikk írója megjegyzik, hogy nem követendő példaként írja le a történetét, hanem inkább figyelmeztetésnek, hogy ilyen is előfordulhat, ha valaki nem elég körültekintő.
Akkor jobb ha az elsö babat igy 40 körul tervezik ? no azt mar ne ,magam is egyutt balagtam a lanyomal anno pontosan 16 evesen vartam . Baratom akkor 10 evel volt idösebb tölem es mar akkor az igazi kökorszakban mar ö volt vele mikor en iskolaba jartam .
Igy egyutt öregedek maig a lanyaimal - fiamimal unokaimal.
Apropo fiam szive valasztotta volt egy kicsit az idösebb korhatarban 36 evesen az elsö babanal. Meg is latszott latszik hogy mennyire bizonytalan magaban . Jo hogy a fiam egy nagy csordabol szarmazik igy volt minden körulötte kicsi is nagy is.
Elég nagy kitérőt tettél, nem egyedül a te hibád, hogy ilyen helyzetbe kerültél.
A leírtak alapján én is úgy gondolom, hogy az utolsó pillanatban mégis sikerült jó döntést hoznod azzal, hogy nem adtad örökbe a lányodat, hisz anyukát tudott és akart benneteket támogatni.
Most meg kifejezetten jó irányba haladsz. Ami meg a jelenlegi munkádat illeti, nem kinevetni való egyáltalán, hisz a te időbeosztásod mellett szinte lehetetlen elhelyezkedni, de te mégis addig kerestél, hogy találtál valamit.
Sok sikert a terveid megvalósításához:)
Kinek az anyái????
Még az ükanyám se, max. Shakespeare Júliája :))
Szerintem itt mindenki olvasott egy konkrét cikket, egy konkrét életutat, és ahhoz írtunk pár szót. A végkifejlet tükrében igen is lehet őt, ezt a 15 éves lányt és az anyukáját piedesztálra emelni, mert bárhogy is alakult, oka volt, és a legjobbat hozták ki belőle.
Az emberekkel az a baj, hogy látnak egy másik emberi sorsot, és rögtön neki állnak ítélkezni. Itt most azt olvassuk, ami megtörtént, nincs mi lett volna ha. Nincs értelme ítélkezni sem. Az ember életében minden okkal történik. Ha valaki más így kiírná élete történetét, abban is lehet találna egy másik hoxás kivetni valót, és rögtön elítélné a cikkírót.
Miért nem lehet egy cikket nyitott szívvel olvasni? Nem tippeket ad ez a lány hogyan szüljünk fiatalon témához, hanem leírja, hogy nem volt egyszerű, de megoldódott végül az élete, és fontos a védekezés szerinte is.
De egyébként meg ne ítélj, hogy ne ítéltess, ezt szerintem mindenki megtanulhatná. És nem vallási értelemben, hanem úgy a mindennapokban.
És mindig könnyebb a más dolgában okosabbnak lenni...
Gratulálok a döntéshez. Egész életeden keresztül bántad volna és kerested volna a gyermeket!!!!
Sok erőt, kitartást! Puszi:)
Nem tudom hogyan lehet olyan linket beilleszteni, hogy felteszem a két kezem a fejem mellé, és mereven meghajtom a derekam előtted, de most ezt teszem.
Nem kell ilyen fiatalon szülni, de már ha így alakult, akkor ÍGY kell az életünket élni!
Legyetek boldogok!
Le a kalappal előtted kislány!
Annak idején én nem szültem a te korodban, viszont a suliba csak bejártam, nem tanultam. Mikor meg tanulni akartam, kenyérre sem futotta, nemhogy iskolára, munka meg nem volt, akkor volt az országban hatalmas a munkanélküliség, a rendszerváltás utáni zűrzavaros állapot. Mentegetném magam, de még megem előtt sem tudom megtenni. Meg kellett volna találnom a lehetőséget, de feladtam. Amíg élek, bánni fogom.
Most 38 évesen kezdtem el újra a tanulást. Nem azt, amit mindig is akartam, de mégis, tanulok. És el kell ismernem, hogy fényévekkel előttem jársz!
Soha ne add fel! Legyen belőled szülésznő és anya, mert meg lehet csinálni! Amit elmondtál magadról csak azt bizonyítja, hogy nem vagy egy elveszett gyerek!
SOK SIKERT!!!
Valami olyasmit olvastam a cikkben, hogy a kislány anyaotthonból ment szülni, az anyjától 300km távolságban. Valószínűleg a pénz is az ország másik felében volt.
A cikk viszont nem az anyagi oldalat taglalta.
Nagyon szépen köszönöm,hogy ilyen sokan "támogattok" és azoknak is köszönöm akik negatív véleménnyel vannak rólam.Kinek a pap,kinek a papné.Leírom egybe az egész véleményemet az eddigi hozzászólásokról.Elhihetitek hogy 16 évesen nem terveztem gyereket.Tisztában vagyok vele,hogy felelőtlen volt a védekezés nélküli szex,mind az én mint pedig a gyerek apja részéről.A Zsófi anyakönyvi kivonatában képzeletbeli apa van,mert nem szerettem volna ha az apja jelen lenne az életébe,mert amikor kiderült hogy terhes vagyok akkor elfutott.Nem keresett egyszer sem,mindig csak azért hívogatott hogy a cuccait ami még nem nálam maradtak adjam vissza.Köszönöm de ilyen emberből nem kérek.Nagyon sokat gratuláltatok az érettségihez amit nagyon szépen köszönök és amire nagyon büszke vagyok.Most jelenleg egy OKJ-s tanfolyamon vagyok (kisgyermekgondozó és nevelő szakon) és ha ezt befejezem szeretnék menni főiskolára,mert szülésznő akarok lenni.Ez az én saját álmom,amit úgy gondolok csak én valósíthatok meg.Remélem összejön!Volt aki megemlítette Anyukámat.Nagyon nagyon hálás vagyok neki és a nevelő apukámnak,mert sokat köszönhetek nekik.Ha ők nem lettek volna akkor nem is tudom hol lennék.Volt aki kérdezte hogy dolgozok-e.Válaszom:igen,jelenleg diákmunkán vagyok (strandon pénztáros).Most emiatt lehet sokan kiröhögnek de nem tudok olyan munkát elvállalni,ami nekem most tökéletes lenni.Suliba járok,reggel 8-11-ig,-4kor mennem kell a Kislányomért és csak én tudok menni érte mivel Apa dolgozik.Nem tudunk senkire se számítani(értem én itt a szülőket).És ezt most nem önsajnáltatásból mondom,de ez az igazság.Nem gondolom úgy hogy elszúrtam volna az életemet csak nagyon sok mindenről le kellett hogy mondjak ahhoz hogy minden jó (tökéletes) legyen.Még egyszer köszönöm a pozitív hozzászólásokat:)
Puszi nektek!!
"Én is épp azon gondolkoztam, hogy harmincon túli nők nem szülnek, mert biztos alap kell, meg karrier..., erre egy itt van egy csitri (bocsi cikkíró!) aki megcsinálta túl fiatalon, egymás után két nagyon fontos ésszerű döntést hozott! Először is az örökbeadást, aztán a felnevelést.
És ugye hogy ugye?! Lehet építeni a jövőnket úgy is, ha gyerekünk van! Jó kis leckét adtál nagyon sok nőnek!"
Hát akkor gondolkozzál tovább, mert 16 évesen még nem ciki otthon lakni, anyu számlájára szülni, de 30-on túl már igen ! Mindenki annyi gyermeket hozzon a világra, amennyit fel tud nevelni, tanítattni, ne csak az állam vagyonára tegye ész nélkül !
Megjegyzem, nem akarom bántani a cikk íróját, neki sok boldogságot kívánok !
Lehet én sem leszek népszerű, na de ne emeljünk már piedesztára a 15 évesen teherbe eső kislányt. Aki annyira gyerek volt, hogy azt sem vette észre hogy terhes...
Viszont azt elismerem és nagyra becsülöm, hogy szülői segítséggel befejezte a középiskolai tanulmányát.
Hogyne. Csak ő nem egy döntés alapján vállalt gyereket. Hibázott, és ezt ő is tudja, nem is vitás. De ezáltal adva volt egy helyzet, amit fel kellett dolgozni, meg kellett oldani.
Más a helyzet, ha éppen megtörténik a dolog. És még csak későn is derül ki. Meg azért az abortusz se mindenkinek annyira magától értetődő.
Az meg, hogy soha senkibe, semmibe ne bízzunk, mert mi van ha... nem egy egyészséges dolog. Pláne házasságban nem. Persze alapvetően nem a szüleire vállal valaki gyereket, de nem is annyira abnormális az, mint ma gondolják, hogy a család úgy egybe értelmezve CSALÁD. Van, hogy én segítek, de van, hogy nekem segítenek.
Az élet - hálistennek - nem tökéletesen tervezett és kivitelezett folyamatok összessége tökéletes emberekkel. Én részemről nagyon bánnám, ha az lenne.
??
Én az anyuka édesanyjára gondoltam természetesen..
Azért láttam a környezetemben már nagyon durván reagáló szülőket. Még akkor is nagyon durvákat, ha éppen nekem se az az álmom, hogy 15 évesen terhes lesz a lányom... Nem egy ideális állapot,az világos, de annyira nagyon-nagy ügyet mégis úgy gondolom, hogy régi beidegződések miatt csinálnak belőle, mert hogy régen ezért egy életre kitagadta a társadalom...