Krízishelyzetbe került Erőss Zsolt és társa. Mi a véleményetek? (beszélgetős fórum)

Nem, ezt Te látod így Kedves simple.

Nem tartom hősnek csak egy sportolónak, aki ki mer lépni a konfortzónájából, akar valamit és tesz érte.

És nyilván van sok ilyen ember sok más területen, csak ez a fórum most Róla szól.

Az hogy milyen jelzőt használsz rám az Téged minősít.

Nagyszerűen kezdted: a vélemény maga az ember.

Hogy mit nézel és mit nem ...

Az érzést nem ismerem, csak amit ez a fajta "hozzáállás" kivált belőlem.

Valóban hányinger.

Amikor senki és semmi nem számít, csak hogy véleményezni lehessen valakit, valamit, lehetőleg negatívan, mert az úgy jóóóóó, az kielégíti a frusztráltságot ...

Mélységesen tisztelem azokat a gyászolókat, akik nagy ívben letojják, hogy ki mit gondol róluk, hogy eléggé gyűrik - e a zsebkendőt a számukra, vagy sem.

Nem követtem a fórumot, pont azért nem, mert nem az én életem, nem az én gyászom.

De a te "hozzáállásodat", amit véletlenül olvastam, nem tudtam szó nélkül hagyni, hát nem tehetek róla. Ezt pedig nem lehet "személyeskedés" nélkül, ugye ...

Bocsánat érte, a vélemény maga az ember.

Jó páran bíráltok itt két embert, akiről sokan most hallottatok először, de döntéseiket, érzéseiket igen kritikusan, néha bántóan véleményezitek.

Persze, jogot van hozzá, hiszen a billentyűzet elbírja...

Olvasok itt felelőtlenségről, hogy kockára teszi az életét pedig gyerekei vannak, meg hasonló álszent szöveggel próbálják egyesek leplezni, hogy életükben a legnagyobb kihívás megtalálni a k betűt a billentyűzeten, miközben chipset kólával tömnek magukba felelősségteljesen, végül is a gyerek majd elforgat az ágyban pár évig egy kiadós agyvérzés után.

Aztán a feleség gyászát, érzéseit megkérdőjelezni, bírálni igazán szánalmas és az a valódi érzéketlenség.

A gyász fokmérője nem a gyűrött papírzsebkendő vagy a hisztérikus sírás és nem is a talpig fekete.

Nem kell megérteni sem Erőss Zsolt döntéseit, sem a feleség megnyilvánulásit, de el kell fogadni.

Igen, szerintem is-mindent elárul, ahogy a látszólag konszolidált válaszaidból csak úgy süt a lenézés.Ezen érdemes elgondolkodnod.

Valóban jobb, ha a inkább a közvetlen környezeteden alkalmazod ezt, vagy azokon, akik ezt szó nélkül eltűrik.

Nem tudod ki vagyok, fogalmad nincsen róla,ahogyan én sem tudom hogy te ki vagy.

A stílusom pedig olyan amilyen. Úgy ahogyan a tied is olyan amilyen.

A stílus maga az ember.

Erőss Zsolt halála nemcsak Magyarországon, de a világon is visszhangot vált ki. Szomorú, hogy saját országában olyan méltatlan és ostoba kommentháborút vált ki minden vele kapcsolatos esemény, ami máshol elképzelhetetlen lenne. Más országok büszkék egy ilyen emberre, és jól teszik. Magyarország a fotelkommentelők európai paradicsoma, sokak hozzáálása teljesen laikus, rosszindulatú, a hozzáértés tökéletesen kiolvasható hiánya miatt pedig teljesen hiteltelen. Akárcsak azok az információk, melyek felelőtlenül reményt ébresztenek egy ilyen tragikus szituációban.

Én, mint hat éve az expedíció sajtószóvivője és barátja egyet tudok mondani most, a gyász közepette: nagyon köszönök neked mindent Zsolti, életem egyik legnagyobb ajándékának tartom, hogy jóbarátomnak tarthattalak. Nem mondom el azokat, amiket már ezren elmondtak előttem, de hidd el, még az unokáim is tudni fogják, ki volt Erőss Zsolt, nagyapa barátja, hegyek óriása.

A vélemény maga az ember.

Valószínű, hogy te ismered az érzést és hozzáállást, amikor valaki a koszorúkat számolgatja, és nézegeti, és hogy ki milyen ruhában van. Én nem ismerem, így hát nyilatkozni se nagyon tudok róla, csak annyit amit alább kifejtettem.

Aki ezt a fórumot indította, biztos nem az volt a szándéka hogy személyeskedésbe csapjon át beszélgetés fonala.

Már pedig itt alaposan abba csapott át. Így nem tehetek mást, minthogy nem szólok ehhez a fórumhoz.

Sajnálom hogy idáig fajult ez a szomorú esemény. De azért így a végén -már ami engem illet- annyit azért elmondanék:

ti, akik annyira gyászoltok, annyira együttéreztek, és akkora részvétről óhajtotok tanúbizonyságot tenni, miért személyeskedtek?

Én a legelső hozzászólásomat úgy kezdtem, hogy sajnálom őket, mint emebereket, és ennek a fényében írtam le a gondolataimat. És ez így van.

De ti sokkal tovább mentetek, és ez az egész kifordult önmagából.

Elég cizelláltan megfogalmaztad, hogy szerinted gyászhoz nem illendően viselkedik az özvegy-én egészen konkrétan arra reagáltam, mikor a gyászának a mélységét méricskélted egy egy koszlott papír zsebkendő alapján.

Egyébként felesleges konszolidált tanítónéni stílusban, lekezelően írni,nem vagy se több, se kevesebb senkinél itt,különösen akkor nem, ha azt hiszed, hogy jogodban áll vadidegen emberek érzéseit patikamérlegre tenni.

Kedves hozzászólók,

itt félreértés történt.

Újra azt kell hogy mondjam, hogy:

türelmesen elmondom amit gondolok - mivel nem olvastátok el gondosan azt amit írtam, vagy elolvastátok, csak kevéssé vagytok érzelmileg cizelláltak:

1. Nem nézem ki milyen ruhában van egy temetésen, eszemben sincs.

-De azt észre veszem akaratlanul is ha valaki zsebkendőt gyűröget farmerben -tegyük fel abban-, vagy valaki talpig feketében lóbálja a lábát.

2. Ha mindenki, akit tragédia ér, és a pénz reményében nyilatkozna szinte bárkinek, akkor a médiákban másról se lenne szó, mint magukról a tragédiákról.

-Van olyan, bizony sok, akinek nincs az a pénz amiért nyilatkoznának bárkinek, inkább éhenhalnának. Azonkívül az özvegy nem közszereplő, nem kötelező senkinek riportot adni. Egyéni döntés kérdése.

A gyászmunka az ember önmaga folyamata, nem a külvilágé.

Gondolom, te vagy az, aki a gyászmenetben azt lesi, hogy ki milyen ruhában jelet meg ... :S

Nyilatkoznia kellett, mert ő Erőss Zsolt felesége. Nem ő kereste meg a sajtót. És hogy megmondta a gyereknek? Egyszer csak el kell mondani...

Ahogy kivettem a szavaiból, ő már akkor tudta, hogy nagy baj van, amikor a média még ünnepelte a két hegymászót, hogy sikerült feljutniuk a csúcsra.

Persze hogy nem baj, én nem is mondtam hogy baj lenne. De hogy tőlem idegen, azt viszont fenntartom, és érzem annyira egyenjogúnak ezt a véleményt, mint bárki másét.

Semmit nem vitattam el, csak arról beszéltem, hogy én mit gondolok.

Nem baj, hogy tőled idegen. Nem a te veszteséged, az övé. Szerintem egy nagyon fegyelmezett ember, aki nem kíván a nyilvánosság elött összeomolni. Mint sokan mások.

Nem tudhatod, hogy hogyan érez. Mert nem vagy az ő bőrében. Csak azt láthatod, amit a ő kíván megmutatni a külvilágnak. Mert ami mélyebben van, nem is a nyilvánosságra tartozik.

Az első interjúnál valahogy senki nem vette észre a kezében szorongatott, ronggyá tépett papírzsebkendőt, sem azt, hogy néha egy-egy mondat elött mekkorákat nyelt, hogy képes legyen beszélni. Valahogy mintha a szemét sem látták volna, amiben minden benne volt.

Elmondta, miért tett így. 2 nap után az adott körülmények között nincs esély az életben maradásra. A kislány 4 éves, kicsi, de nem hülye. Nyilván nem lehetett előtte titkolni, hogy baj van. Gyanítom, Zsolt felesége sem tudta titkolni, hogy aggódik, hogy izgul, de elég, ha a szomszéd mond vmit, vagy véletlenül meglát/meghall a kislány vmit a tv-ben, vagy elkap egy telefonbeszélgetést. A szülei nem titkolóztak előtte, tudta, hogy az apja hegyetmászni van. Az anyja csak őszinte volt vele. Korábban vesztettèk el barátjukat a hegyen, a kislány arról is tudott, ennek kapcsán találkozott már a halállal. Mit tehetett volna az anyja, amikor már tény volt az apja halála? Hitegesse, hazudozzon? Jobb lett volna, ha csak egy hét múlva mondja meg? Nem. Akkor meg?

Miért kell bántani a feleséget. meg kritizálni?

Igen.

És ez bánt nagyon engem.

A többi szomorú, és tragikus.

De ez egy hatalmas kérdőjel.

Erőss felesége fel volt lehet készülve hogy ez megtörténhet, és ezt nyilvánvalóvá is tette a napokban, sorozatosan.

De ennek a fiatalembenek a családját miért nem lehet hallani,

Nem keresik meg őket, vagy nem akarnak a kamerák előtt megynilvánulni?

Kérdések egymás után.