Más vagyok. Ez akkora baj? (beszélgetős fórum)
Nekem is megvannak a furcsaságaim (figyelemzavarom /ADHD/ van, az elvont/absztrakt dolgok nagyon érdekelnek,) - ez nem szándékos/akaratlagos másság.
Az elfogadás is tolerancia/intelligencia kérdése.
Egyvalami sosem lesz: megfelelési kényszerem mások felé. :)
Szerintem a fórum nyitója úgy érthette a másságot, hogy aki akarata ellenére nem olyan mint a többiek és kitűnik a tömegből. És ezt a környezete nem tolerálja.
Mondjuk ha nagyon bonyolítani akarjuk akkor vehetjük két csoportra, aki direkt más, és aki nem tehet róla...
Én nem tudom értelmezni, hogy "más".
Csak embert ismerek.
Én ennyiben vagyok "más"? :)
Generációról generációra...
Teljes mértékben egyetértek.
Én biszex vagyok. De nagyon kevesen tudnak erről. Szerintem sincs mit szégyenli ezen, egyszerűen csak egyszerűen félek, hogy elítélnek emiatt. Persze tudom, hogy az igazi barátaim nem fordulnának el emiatt, de azt is tudom, hogy sokan igen. És ez fájna. Amit pedig nem szeretnék.
Én is szingli vagyok, de szerintem ez a hozzá állásom miatt van. Nem engedek egykönnyen magamhoz másokat.
Én nem tudom, hogy szép vagyok-e vagy nem. De abban igazad van, hogy sokan a külsőségek miatt nem közelednek a másikhoz. Elég egy rossz anyajegy, vagy hogy nem ugyanolyan a szemed színe, vagy tudom is én... Apróságok, jelentéktelen apróságok...
Jelenkori ravaszsága a 21. századi propagandának, hogy LÉGY ÖNMAGAD, de olyan lehetőségekkel kínálva, amiket ők határoznak meg. Ők döntik el, ők mutatják meg, hogy mikor vagy "önmagad". Nyilván nagymesterei az álcázásnak és a nagyotmondásnak. Csak akkor lehetsz önmagad, ha őket követed. Ez reklám! Ez hatalom! Ez behálózás! Ez duma!
Csak egy probléma van!
ÖNMAGAD, SEMMILYEN ÉRDEKEKHEZ NEM KÖTÖTT! SZABAD!
Én leszbikus vagyok. Nem bűn! És nem is fogom szégyellni.
De mivel (majdnem) mindenki a külsőre megy, szingli vagyok. Ez van.
Tapasztalatom: ma már a barátkozás is külsőn alapszik. Én ezért is félek ismerkedni. Szégyen, hogy ez így van.
Puszi Néktek drágáim
Gondoljatok bele, most milyen sokan arról beszéltek, hogy maga a lelkünk a belsőnk mennyire különbözik. És akkor a külsőről nem is esett még szó.
Ha csak a hétköznapokat nézzük, ha a többség meglát egy szőke női sofőrt, hogy leszólja. Ha este szembe jön veled egy csapat rocker, szkinhed akkor átmész az utca túloldalára. A hajléktalan mellé senki nem ül a buszvégen, mert büdös. Ha valakinek sötétebb a bőre biztosan valamilyen nemzetiségi. Ha vörös a körmöd milyen kurvás vagy. Ennek ellenére a hajpótlás és a műköröm nem az, főleg, ha kint van mellette mindened. A meleg párok undorítóak, ha valaki pattanásos az ápolatlan...stb... kérdem én akkor hol van itt az elfogadás? Én nem vagyok túl vallásos, de sokan a vallásra hivatkoznak mindig hogy ez és ez bűn. De amennyire én tudom a vallás nem arról szól, hogy higgyünk és elfogadjuk a másikat?
A probléma az az, hogy aki tud elfogadni az nem meri felvállalni, mert cikinek tartja, hogy ő máshogy gondolkozik. Vagy csak a konfliktusokat akarja elkerülni...
Hallottátok már, a változatosság gyönyörködtet!?
Képzeljétek csak el ha a földön csak fenyőfák lennének!
Ha nemlennének hegyek,ha minndenki egyformán nézne ki, milyen sivár lenne ez a gyönyörű világunk!
Örüljünk,hogy színek skáláját fogja szemünk.Emléxik valaki a fekete- fehér tv- re?
Örvendezzünk a változatosságnak.
Én örülök, hogy nemvagyok tucatember.
Így nemtévesztenek össze másokkal.
Szeretek én lenni!
Ti??
Na ugye:-)
A legcsodálatosabb utazás a világon megtalálni és beleszeretni a másságunkba :)
Ritka pillanat...érzelgős lettem
Én volt munkám során nagyon sokat találkoztam ezzel a problémával...személy szerint lepereg rólam minden ilyen megjegyzés...de szülő által belenevelt fiataloknak elmagyarázni dolgokat nehéz...na meg ugyebár a természet törvényei is működnek...de, ha elfogadja, hogy igen ez én vagyok, ez az én gyerekem, ez az én szomszédom...az élet szép :)
Igen is legyen mindenki más! :)