Most mi lesz avagy pánik a köbön? (beszélgetős fórum)

3-4 éve nem védekeztek és most estél teherbe?

Tudsz róla, hogy 1 év terméketlenség meddőségi problémának számít?Átlagosan 3-6 hónap védekezés nélküli hónap alatt össze kell jönnie a babának?

Úgyhogy tedd össze a két kezed, és adj hálát a sorsnak, hogy terhes vagy! Ez a legszebb dolog ami megtörténhetett veletek. Minden rendben lesz!

Gratulálok, és élvezd a más állapotot! :) A párodat pedig vidd magaddal a 6. -7. heti UH-ra, hogy lássa dobogni a szívét a szerelmetek gyümölcsének.

Ő egy csoda, Te pedig jó anya leszel, ne kételkedj :)

Ennek nagyon örülök!:)

Mostmár akkor nyugi, és pihi.:))

Nincs olyan lakás, ami egyértelműen túl kicsi lenne egy babának.

Legalábbis feltételezve, hogy nem szekrényben éltek.

Majd szépen kialakul minden. Régebben sem akkor vállaltak gyerekeket, ha megvolt fejenként az x négyzetméter...mert akkor elég szűkös lenne a népesség létszáma.

Nekünk még nincs saját lakásunk, de még nem akartunk sietni,és a házassággal sem sürgetjük magunkat. Viszont a lakás amiben vagyunk egyértelmüen túl kicsi egy babának.

Nemrég találtam - épp. kb. 1éve - egy nagyszerü állást, és most puff kérdés hogy vissza vesznek e, és hasonlók...

Igaz hogy a párom az összeköltözésböl is "doktorit" csinált aztán pár hónap múlva már nem is akarta volna másképp.

Amúgy beszéltem vele este, azt mondta hogy ma már jobban van, még kicsit azért kavarognak a gondolatai de már jobban van, át is ölelt és azt mondta hogy : eddig is megoldottunk mindent, most is lesz valahogy:))

Már hogyne maradna meg...:)

A párod meg, majd meglátod, ha elmentek egy 4D-s ultrahangra később, na legkésőbb majd onnantól más lesz.

Miben más a kiindulási szituáció? Mert pl mi kb egy évig beszélgettünk róla, hogy legyen vagy sem második (mi azért főleg, mert már nincsenek nagyszülők, rokonok, akik segíteni tudnának, ha esetleg dolgozom majd és nem lesz aki érte menjen a gyerekekért), és akkor amikor költöztünk ÉN eldöntöttem, hogy nem lesz baba, és hát lett...jó, itt a második volt kérdéses..de végülis az első közös, mert a nagyobbik az első házasságomból van)

Esetleg nem voltak valami nagyobb terveitek, aminek a megvalósítása a baba miatt majd csak a párodra hárul, vagy egyáltalán nem valósulhat meg...?

Szió,

igen pont nekünk is most olyan "minden pont jó" életünk van, és lehet hogy megijedt. Tegnap mondott is valamit este hogy, most teljesen más a kiindulási szituáció mint eddig,és hogy ezer gondoloat kavarog a fejében, nem tudja hogy mit érezzen vagy gondoljon.

Én megértem öt...mert kb. én is így vagyok vele, nah de, olyan jól esne ha idejönne és kicsit átölelne, és cak annyit mondana hogy: "minden rendben lesz!" ehelyett az ostoba "bújócska" helyett.

Mármint én is aggódom amúgy is, mert 4pozitív teszt után a terhessém szeirntem már nem csak egy "talán" dolog, vagy feltevés.

És azért ha belegondolok rám is ezer új dolog vár, az orvostól kezdve az aggódásig hogy megmarad-e egyáltalán, egészséges lesz-e és stb....

De én bután azt gondoltam hogy ö azért mégiscsak a támaszom lesz..ehelyett: ne beszéljünk róla....

Mivel külföldön élek vele, a családom nélkül azért még nehezebb is a dolog...nem tudom, talán tényleg csak idö kell neki.

Szerintem ő most olyan szakaszban van, hogy most mindent jónak talál, már az életetekben, és tart attól, hogy ez elmúlik, vagy nagy mértékben megváltozik.

Nekünk a második baba amolyan hoppá baba, és nekünk is épp akkor jött, amikor minden olyan szuper volt..épp beköltöztünk a csodás házunkba, nincs hitel, a nagyobb már önállósodott, jól elvolt egyedül, gyönyörűen berendeztem a házat és akkor hopp, teszteltem egy pozitívat. Mondjuk nálunk épp fordítva volt, a párom bizatott, én meg bizonytalankodtam. És bizony a hormonok nálam végig durván dolgoztak, szóval kikészült mindenki mire megszültem..:D És nem egyszer beszéltük, hogy ha előre tudjuk, akkor nem biztos, hogy belevágunk..:D

Szóval idő....:) Tudom, hogy rossz, mert most meg benned dolgoznak a hormonok és szükséged lenne még jobban rá, dehát, ez már csak ilyen..

Én megosztanám vele, de egyenlöre nem beszél velem ill. erröl a témáról nem...kerülget mint macska a forrókását...

Azt mondja várjunk még a tervezéssel, meghogy hírtelen jött..pffff

szóval azért dühös vagyok, mert 9évnyi kapcsolat után nem ezt vártam el.

nyílván megértem a pánikot és a meglepödést, de a viselkedésével engem is elbizonytalanít.

Az hogy úgy csinál mintha misem történt volna és, kedves ugyan, de látom rajta hogy jár az agya, de nem szól egy szót sem....ez nem megoldlás.

A babát szeretném vele vagy néküle mindegy...de nagyon szeretném ha ö is azért valamikor örülni tudna...momentán csak végtelenül szomorú vagyok és magamra hagyva érzem magam.

Szerintem az is jó, ha megosztod vele a félelmeid, hogy te is izgulsz, de hogy 9 hónap tényleg sok idő, megoldódik majd minden.

Én amúgy annak ellenére, hogy tudtam, hogy a párom, ha lehet, még jobban örül, mint én, halványan, de éreztettem vele, hogy bár együtt hoztuk össze, együtt kettőnké az a kis mákszem odabent, de ha bármi kételye van, ne aggódjon, semmit nem várok el tőle, én egyedül is akartam volna azt a gyereket. Neki is voltak (sőt most a 2. terhességnél vannak is) pánikolós percei, napjai, hát istenem, kinek nincsenek...

Köszönöm az eddigi válaszokat, csináltam ma reggel is két tesztet reggeli elsö és sokadik pisiböl és mind a kettö pozitív lett,az elsö erösen a második kicsit halványabban.

Tegnap este a párom magába frodult, de lefekvés elött azt mondta hogy, nincs velem gond meg semmi, de most ezer gondolat van a fejében és pörög az agya mert hírtelen nem tudja hogy mit gondoljon mit érezzen, mi lesz stb....alig aludt éjjel valamit.

Ez még a normális reakció kategória?

Értem én, hogy bele se gondol az ember, amikor nem szedi tovább a tablettát, de azért csak örülj nyugodtan. :D

Nem történik más, csak megesik Veled is az a Csoda, ami jó néhányunkkal is már. :D

Nálunk így volt: Késett a menzeszem, én tuti biztos voltam. Mondtam a páromnak, ő: ááááá, dehogy. :) Vettünk tesztet, megcsináltam. Ültünk az ágyon, köztünk a teszt, vártuk azt az 5 percet. 1 perc után masszív pozi teszt..... Párom elvörösödött, kiverte a víz, ülve ugrált az ágyon, meg ölelgetett, én meg bőgtem, meg kapkodtam a levegőt, hogy áááá most mi lesz?? Pedig terveztük olyan szinten, ahogy ti, csak nem gondoltuk, hogy kb. 2 védekezésmentes együttlétből összejön. :D Kb. 10 perc alatt kitárgyaltuk, hogy hogy fog zajlani majd az életünk, úristeeeeen, vajon fiú- vagy lány, jesszus, mi lesz, ha ikrek, mi legyen a neve, stb-stb. Én még masszívan emésztettem a dolgokat, erre ő: te jó ég, most el kell vegyelek!! :D Kissé csapongtunk, na. :) A jó a dologban, hogy 9 hónap hosszú idő, lesz időtök megszokni, felkészülni, felnőni a dologhoz. Most egyelőre ráértek örülni, sokáig úgyse fogsz, ha jön a hányinger meg minden. :)

Sok szerencsét és sok boldogságot! :)

Valahol nagyon is megértelek. Mi nem terveztük a babát, állásom se volt, albérlet, stb. Szóval még vártunk volna, de ő a biológia minden törvényét meghazudtolva jött. Bevallom, először abortuszra gondoltam, annyira bepánikoltam. De azt is tudom, hogy képtelen lettem volna rá, mint ahogy el se jutottunk odáig. Kellett néhány hét (konkrétan 2), amikor még csak én tudtam, és próbáltam feldolgozni a váratlan hírt. Aztán elmondtam a páromnak, megtaláltuk a világ legjobb orvosát, és minden sínre került. Persze a félsz mindig benned lesz, ha már megszületik, akkor is.

Neked talán arra kell majd jobban felkészülnöd agyban, hogy a terhesség, szülés, aztán a gyereknevelés során rengeteg olyan dolog lehet-lesz, amit nem fogsz tudni kontrollálni, bármennyire szeretnél is. De ha fejben eldöntöd, hgoy ezt képes vagy elfogadni, egy csomó stressz, pánik, félsz lemegy majd rólad!

Igen szafaripók, egy kicsit mindegyik azokból amit kérdeztél.

Én szeretem a gyerekeket, de hírtelen arra gondoltam hogy, milyen anya lesz belölem? Hirtelen átfutott az agyamon, honnan veszünk nagyobb lakást, mi lesz a munkahellyel? Iskola, autó, ki vigyázz majd a gyerekre ha dolgozni kell menni és..és..és...és akkor jöt a párom aki mondta hogy stopp...elöször várjuk meg mi lesz a vége.

Be kell vallanom én egy kicsit "kontrollfreak" vagyok, és nehezemre esik olyan szituációkkal megbírkózni amit nem tudok kontrolálni....nah és türelmetlen is vagyok:))

Az is lehet, hogy "csak" amolyan pasi hozzáállása van: addig nem is foglalkozik a kérdéssel, amíg nem TELJESEN biztos. Néha baromira irigylem ezért a pasikat, akik képesek erre, én is sokkal hamarabb pánikba tudok esni..:)

Majd akkor aggódj szerintem a hozzállása miatt, ha már nő a hasad, kezetekben az uh-képek, és még mindig nem vesz róla tudomást!:)

Nagyon örülök hogy a párod azért mégis a gyerköcök mellett döntött...

Az enyém mindíg is akart gyereket, de olyan kicsit "majd ráérünk arra még" hozzáállása van.

Azért az világos mind a kettönk számára hogy több évnyi védekezés nélküli szexnek elöbb utóbb meglesz a "gyümölcse" csak hírtelen jött a dolog most.

Én már megnyugodtam, de most a párom éppen a játékkal van elfoglalva és a barátainkkal, nem tudom talán én vagyok túl érzékeny...

Remélem hogy jól alakul a dolog nálunk is.

Pontosan mi a pánik oka?

Hogy TÉNYLEG baba lett abból, hogy nem védekeztek? Vagy az, hogy a korábban megbeszéltekhez képest a párod "furán" viselkedik? Vagy az, hogy a lehetőség, hogy babátok lesz mégse olyan, mint a filmeken??? Vagy az, hogy még "korai", és talán nincs is baba?

Tudod, az se biztos, hogy korán mutatja a teszt. Nekem még 3x volt meg terhesen, csak utána teszteltem. Elvileg én is korán, mert hivatalosan a ciklusom kb. 13. napján járhattam, amikor pozitívat teszteltem, gyakorlatilag 10 hetes voltam...

Én mensi előtt 3nappal pozitívat teszteltem.Most vagyok a 31.hétben..Az már nagyon pozitív:-)

Pánikolsz?Hidd el én is és még most is:-))ja és van már egy 3évesem..mégis pánikolok,hogy milyen lesz újra kezdeni mindent,de majd elmúlik ha megszületik.Hidd el jön minden magától,az anyai ösztön nagy dolog ám..párod meg teljesen jól reagált,fel kell fognia még a dolgot,gondolj bele ha nekem ez még 8hónap alatt nem sikerült,akkor ő nagyon nincs elkésve vele:-)Gratulálok!