Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » A szülők mindig jobban tudják? fórum

A szülők mindig jobban tudják? (beszélgetős fórum)


28. 099c0bed40 (válaszként erre: 26. - 7f68e43584)
2013. máj. 12. 05:29

Ha olyan mentalitású az a szülő,és valóban a javadat akarja akkor igen.

Sajnos személyes tapasztalatból tudom hogy nem mind ilyen. :(

2013. máj. 11. 21:44
Köszi mindenkinek a hozzászólását :)
26. 7f68e43584 (válaszként erre: 1. - 7189044207)
2013. máj. 11. 21:23
Ez tényleg így van.Nők,férfiak jöhetnek mehetnek az életünkben,de a szülő mindig ott áll melletted,mögötted és segít mindenben amiben tud.
25. Csipkerózsika (válaszként erre: 22. - F3ce852bda)
2013. máj. 11. 20:59

Egyetértek.

Valószínűnek tartom, hogy a 10 éves kapcsolat széthullása őket is rosszul érintette, mondhatni csalódtak. És most nem bíznak benned, illetve, hogy boldogulsz. Pedig ez a te életed és kész. Arról nem is beszélve, hogy minden kapcsolat 2 emberes, szóval vagy jól alakul vagy nem. Ezt előre nem lehet megmondani.

Te csak foglalkozz magaddal és tedd, amit jónak gondolsz. Mindenki azt teszi. Utólag már könnyű okosnak lenni, mert tapasztaltabb az ember. Ezért nem érdemes a múlton rágódni.

24. Csipkerózsika (válaszként erre: 14. - F3ce852bda)
2013. máj. 11. 20:53

Igaz, hogy a szülők személye nem változik, de azért hiba lenne rájuk alapozni, elvégre nem élnek örökké. És a cél az, hogy saját családja legyen az embernek és a saját lábán álljon.

Inkább azzal van a baj szerintem, ha egy szülő folyton ezt mondogatja...

23. 7189044207 (válaszként erre: 21. - Krisz42)
2013. máj. 11. 20:07
:)
22. f3ce852bda (válaszként erre: 20. - 7189044207)
2013. máj. 11. 19:27

Ah, így már más a leányzó fekvése:) bocsi! Már nem 16 vagy, túl egy 10 éves kapcsolaton.

Éld az életed azzal, aki neked megfelel, majd a szüleid is megszokják és elfogadják, főleg ha lesznek kisunokák. Ennyi. Biztos csak féltenek, de mondd meg nekik, hogy ez a te életed, fogadják el a párod, mert mást úgy sem tudnak tenni.

21. Krisz42 (válaszként erre: 20. - 7189044207)
2013. máj. 11. 19:15
Amint alább is írtam,ha más tipusúak vagytok,akkor ugysem lesz egyetértés.Ők olyat szeretnének,aki már talân most is kêpes lenne mindent előteremteni,esetleg egyéniségre is más,de neked kell együttêlned vele,sőt esténként ágyba bújni.Biztos nem èrtenék meg,ha azt mondanád,isteni vele szerelmeskedni:))
20. 7189044207 (válaszként erre: 18. - F3ce852bda)
2013. máj. 11. 19:07

Persze, ha friss dolog lenne, meg ha 16 lennék teljesen meg is érteném, de már 2 éve együtt vagyunk...és már pár éve elmúltam 16 is :)


Kicsit azt érzem, hogy utólag könnyű okosnak lenni, az exemmel kapcsolatban is mondták, hogy nem jó így, meg úgy és az 10 év után jött be...

És azóta ezzel példálóznak.

Hogy ugyanígy fogok járni.


Pedig azután beleakadtam jópár díszmadárba...

Majd végül megtaláltam a nekem megfelelőt, szerintem, de nem szerintük...

De ha pl családot szeretnék, lassan már nem ártana, a nagy mellényúlásom után lassan kifutok az időből, azt nem anyámékkal kell terveznem. NEM???

Azt nem értem, hogy ezt miért nem így látják.

19. Krisz42 (válaszként erre: 17. - F3ce852bda)
2013. máj. 11. 19:04
Igenneked szerencséd volt.A másik,h nekem teljesen más típusú ffi tetszett,mint anyukámnak.Illetve neki a biztonságos tetszett volnamert jót akart.De az nekem a halálom lett volna.Nekem nagyon fontos,h a párom szenvedélyes típus legyen.Azok pedig fiatalon még nem a higgadságukról,nyugodt életvitelről voltak felismerhetőek:),de most már...az idő engem igazolt,bár anyukám ezt sajnos nem élhette meg,pedig a férjem bitos tetszett volna neki.
18. f3ce852bda (válaszként erre: 16. - 7189044207)
2013. máj. 11. 18:50
:) Persze, nem élhetsz úgy, hogy mi lesz ha??? Azért a szüleid véleményét tárold el magadban és legyen ott legbelül , hogy lehet, hogy igazuk volt. Az idő megmutatja majd, hogy a barátoddal hogy alakul a kapcsolatod.
17. f3ce852bda (válaszként erre: 15. - Krisz42)
2013. máj. 11. 18:47
Nem tudom mit tettem volna, ha anyám alkoholista lett volna stb... nem volt az, mindent meg tudtunk beszélni vele, sőt apukámmal is. Meghallgattam a véleményüket, mert nem volt bántó, amikor elmondták. Ez nem csak a kamaszkorra vonatkozik, hanem később, felnőtt koromban is. Az idő bebizonyította mindíg, hogy érdemes volt hallgatni a megérzéseikre és a tapasztalatukra.
16. 7189044207 (válaszként erre: 13. - Csipkerózsika)
2013. máj. 11. 17:35

Pontosan ezt kérdeztem én is tőlük, hogy azt ugye tudják, hogy anyám szülei se rajonganak apámért...


Erre kicsit visszább vettek, hogy megértenek, de nem akarják, hogy megint csalódjak. Tudom én, hogy jót akarnak...

De csak nem élhetek úgy valaki mellett, hogy mi lesz, ha szétmegyünk...

Majd elég azon akkor aggódni, ha úgy alakul, nem?

Az előzőbe se haltam bele, tán túlélem ezt is :)

15. Krisz42 (válaszként erre: 14. - F3ce852bda)
2013. máj. 11. 17:25
Igen?Akkor ezt minek hangoztatni.Már bocs,de akkor így kellene hangzania:nyugodtan vâlassz akit szeretnél,de mindig tudd,ha baj van,ránk számíthatsz.Egyébként sok helyen van olyan kapcsolat,h hiába szülő,a gyerek inkább nem kér belőle.Nem tudom mit csinálnâl,ha 16évesen az alkoholista anyáddal élnél,te még iskolába jársz,az áramot kikapcsolják,mert anyád nem dolgozik,csak iszik és nincs kifizetve a villanyszámla.Ráadásul sok lány kamaszként a hormonom miatt elég hullámzó kedélyállapotú,de ezek után ez csak haba tortán.
14. f3ce852bda (válaszként erre: 12. - Csipkerózsika)
2013. máj. 11. 16:11
Nem értek egyet teljes mértékben. Szülő az szülő, nem lesz másik, párja akárhány lehet egy embernek, bármikor odébbállhat, de a szülő akkor is szülő marad.
13. Csipkerózsika (válaszként erre: 8. - 7189044207)
2013. máj. 11. 14:38
Ez elég vicces is amúgy, ilyen esetben én megkérdezném őket, hogy akkor ők mégis hogy házasodtak össze egymással, akkoriban is így gondolkodtak? Vagy a szüleik választották ki őket egymásnak és úgy gondolják, hogy ez a jó megoldás? :S
12. Csipkerózsika (válaszként erre: 1. - 7189044207)
2013. máj. 11. 14:33
Az a szülő, aki ezt kimondja, hogy ideiglenes állapot és csak őrá lehet számítani, az egyszerűen nem akarja elengedni a gyerekét. Magához akarja kötni. Nem akarja tudomásul venni, hogy önálló élettel rendelkező, független lény a gyereke, akinek saját családjában kell élnie és nem anyucihoz-apucihoz futkozni, őket istápolgatni...
11. f1ed0b587a (válaszként erre: 1. - 7189044207)
2013. máj. 11. 12:34

A harc mélyebben, a gének szintjén gyökerezik.


[link]

2013. máj. 11. 12:28
Nekem szerencsém van a szüleimmel,mindig hagytak a magam feje után menni. Volt nagyon nagy mellé nyúlásom,de akkor is hagyták,hogy magam jöjjek rá,nem az a pasi a nekem való. A jelenlegi párommal voltak anyámnak fenntartásai,de tudott lehetőséget adni,hagyott időt a megismeréséhez,és már 4 éve együtt vagyunk,2 gyerekünk született,és a párom viszonya jobb anyámmal,mint a saját anyjával.
2013. máj. 11. 11:47

Nem jobbak, viszont bizonyos dolgok hamarabb lecsapódnak náluk, ôk nem rózsaszín ködben látják a másik személyét.

A saját tapasztalatomból kiindulva: ha a jövendôbelit a felmenôi alapján véleményeztem volna, akkor nagyon mellényúltam volna. Hála Istennek, a rossz példa számára elrettentés, hogy hogy nem szabad élni. Csak a legjobbakat tudom mondani, mert nagyon szorgalmas, beosztó, nem máról holnapra él; gondol a jövôjére is.


Felhívni a figyelmet negatív megnyilvánulásra, még nem a világ vége; lásd, az emberke többször emelgeti a poharat; indokolatlanul költekezik; furcsa baráti társaság; az indulatait nem megfelelôen kezeli, stb.

8. 7189044207 (válaszként erre: 7. - 5236d12e25)
2013. máj. 11. 11:30

Nekem volt egy nagy mellényúlásom előtte...

És folyton ezt kapom a fejemhez, hogy más se jobb, ne bízzak meg senkiben, mert ők azok, akik nekem jót akarnak, más nem...

Oké, el is hiszem, nade hogy lehet így egy új életet elkezdeni, bizalmatlanul...

2013. máj. 11. 11:22

Nálunk anno páromat nagyon nem akarta édesapám elfogadni. De akkor már elmúltam 18 és megmondtam kerek perec: vagy elfogadja vagy nem, de bele szólást nem engedek. Előbb ismerje meg aztán mondjon róla véleményt ne pedig a családiháttere után.

Ennek már 8 éve, jelenleg a völegényem és nagyon szeretik szüleim páromat mint a saját fiúkat.

A legtöbb szülő jót akar gyerekének, de nem biztos hogy mindig jobban tudnak mindent. Érdemes meghallgatni amit mondanak, aztán saját döntésed hogyan cselekszel. Van amikor tényleg igazuk van a szülőknek az adott személlyel kapcsolatban, de mint mondják az okos más kárán tanul a buta a sajátján.

2013. máj. 11. 10:57

Sok ismerőstől hallom, meg igazából a saját nagyszüleimtől is... :)

Reménykedek, hogy nem a mi családunk csak ilyen "okos"

:)

5. 7189044207 (válaszként erre: 3. - Miramira77)
2013. máj. 11. 10:55
Igen, csak ha a kényszer közös lakásba vet a szülőkkel és az általánosnál nagyobb a rálátásuk, akkor ez hatványozódik :(
2013. máj. 11. 10:54

A szülőket sem lehet egy kalap alá venni: vannak nagyon jóindulatú, okosan tanácsoló szlők és vannak butább, esetleg a gyerekükre féltékeny szülők, vagy pökhendiek, akiknek csak egy elképzelt típusú vej lehet a megfelelő, stb... ezerféle variáció van.

Nem mindig tudják jobban. De meg kell hallgatni az érveiket. Ha ilyenek nincsenek, és csak azt tudják hajtogatni, hogy "mert csak" meg "mert én öregebb,bölcsebb vagyok", az nem érv, az csak hiszti.

A vejjel sokan villogni akarnak, dicsekedni, hogy a lányuknak milyen jó partit sikerült összehozni, s ha "csak" egy egyszerű "jómunkásembert" talál a lányuk, akkor feszengenek, mert majd biztos megszólják és lesajnálják őket a szomszédok meg rokonok.

2013. máj. 11. 10:51

Szerencsére elfogadják a férjemet. Sőt az összes pasimat eltűrték, pedig volt pár, akit szívük szerint vasvillára húztak volna.

Szerintem a párkapcsolat egy olyan része a normál életnek, ahová sem a szülök, se senki nem tolakodhat be. Akárcsak a gyereknevelés. Tanácsot lehet adni, véleményt lehet nyilvánítani. Egyszer.

Aztán vagy megfogadja az illető, vagy nem. Ennyi a dolog lényege.

De nem szabad belemászni, "osztani az észt", választás elé állítani az egyik felet (Vagy úgy csinálod, ahogy mondom, vagy nem beszélek veled többet)

2. Katinkaboszi (válaszként erre: 1. - 7189044207)
2013. máj. 11. 10:49

Sajnos ritka szülő az, aki meg van elégedve a gyereke párjával.

Ilyen az élet.


Néha azért érdemes meghallgatni a véleményüket, de mi éljük az életünket, ha jól, jól, ha rosszul, rosszul :)


Egyébként olyan ez, mint a nyuszi, meg az ő sapkája :)

2013. máj. 11. 10:46

Szerintetek egyedi eset? Nálatok hogy van/volt/lesz?

A szülők szerint a párunk csak egy ideiglenes állapot, őrájuk lehet és kell csak számítani?!

Gyakran hallani az anyósproblémáról, ez ugyanaz, csak pepitában...

A Ti szüleitek hogy viszonyulnak a párotokhoz?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook