Életem fekete lyuka (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Életem fekete lyuka
68. Nina6 (válaszként erre: 65. - F3ce852bda)
2013. máj. 27. 08:18
Kedves Ancsi50!Ugy látom a múltkor nem fogalmaztam elég érthetően.Mi adunk neki kávét meg mindent ami kell,csak mértéket tartunk.Akkor jön oda kérni mikor már elfogyasztotta azt a mennyiséget ami egy normális embernek elég lenne egy napra.Ha határtalanul tudna habzsolni mindig akkor egyhamar nem tudnánk fizetni a számlákat és egy idő után fedél nélkül maradna ő is.Csak ő ezt nem érti meg vagy nem foglalkozik vele és ugy akar élni mint egy királynő.Ugyhogy mi nem szemetek vagyunk csak megpróbálunk mindent fenntartani ami kell.Meglehet nézni anyámat jóval kövérebb nálam,szóval nem éheztetjük.Hidd el hogy jobban él mint én vagy az apukám.
67. bb1e0dc56a (válaszként erre: 63. - Banyaci)
2013. máj. 11. 13:34
Pontosan, az általam említett rokonomnál is ezt állapították meg, egyáltalán nem volt betegségtudata, de lényeg, hogy kezeléssel együtt lehet élni egy ilyen beteggel. A hosszabb kórházi kezelés is azért volt fontos, hogy rávezessék arra, a gyógyszereket mindig szedni kell. Mert a családba visszakerülve nagy volt az esélye a gyors visszaesésnek. Ami főleg a meg nem értésnek volt betudva.
66. bb1e0dc56a (válaszként erre: 62. - Nina6)
2013. máj. 11. 13:30
A történeted szinte szóra megegyezik azzal, ami egy rokonommal történt. Ez bizony betegség, kezelhető. A lényeg az, hogy rokon hölgy ugyanezeket a tüneteket produkálta, a család meg szintén kesergett, tehetetlenkedett. Ezt nem bántásból írtam, nagyon sokan nem tudnak lépni ilyen helyzetben. A dolog odáig fajult, hogy a beteg hölgy már durva jeleneteket rendezett az üzletben, bankban, volt, hogy rátámadt az alkalmazottakra. Ekkor az önkormányzat segített a családnak, kérte a kényszergyógykezelést, kiderült, hogy betegségről van szó, gyógyszeresen fenntartható az aránylag normális állapot. Persze ezt több havi kórházban töltött idő előzte meg. Anyukád nem produkál ilyen cirkuszolós tüneteket? Nem tudom, hogy most mit tud segíteni az önkormányzat és a háziorvos, de talán érdemes lenne utánajárni.Azt nem állítom, hogy szorgos háziasszony lett a hölgyből, de sokat javult az állapota, kis odafigyeléssel önellátó lett. Azóta leszázalékolták, így van egy kis nyugdíja is, amit elég jól beoszt magának, biztos van segítség, ne várjátok meg, amíg nagyobb baj nem lesz, ezek a tünetek betegséget mutatnak.
65. f3ce852bda (válaszként erre: 62. - Nina6)
2013. máj. 11. 12:39
Az rendben van, hogy spóroltok, hogy nagyon be kell osztanotok minden fillért, de nekem valamiért az elejétől fogva úgy tűnik, hogy anyukád rendkívül alárendelt szerepet kapott ebben a családban. Ti dolgoztok, ő nem, ezt megértem (miért nem százalékoltatja le magát, ha beteg? akkor kapna egy kis nyugdíjat). Azt viszont szemét dolognak tartom és egy percig sem maradnék mellettetek, hogy mindent úgy kelljen kunyerálni, a kávét, a cukrot! Ő nem ember? nem érdemli meg, hogy készítsen magának egy kávét? Én dolgozom, mióta kikerültem az iskolából, szerencsére a családom minden tagja dolgozik, de ha egyszer "kiesnék a rostán" és nem lenne munkahelyem és a családom így bánna velem, akkor inkább elmennék utcát seperni, akkor sem tűrném, hogy könyörögnöm kelljen még a krisztálycukorért is. Elhiszem, hogy anyukád depis, elhiszem azt is, hogy nem csak az, hanem komolyabb betegsége is van. Ilyen körülmények között kinek nem lenne?????
64. Taste (válaszként erre: 62. - Nina6)
2013. máj. 10. 12:03
jhajj, ez egyre rosszabbul hangzik! A háziorvosotok mit tanácsol?? Gondolom, ő is látja, hogy valami nem okés vele, nem?
63. Banyaci
2013. máj. 10. 10:41
Csak tippelek. Mániás depresszió? Az, hogy semmit nem csinál, bizonyos dolgokat kéreget (ezek szerint mániásan elpakolássza mindig ugyanazokat a cuccokat), betegségre vall. Szednie kellene a gyógyszereket, rendszeresen. Az, hogy apukád és te jellemtelen lusta embernek mondjátok, ez csak az érem egyik oldala. Pedig lehet, hogy "csak" beteg. Egyébként vannak olyan pszichitriai betegslégek, melyeknél nincs betegség tudat.
62. Nina6 (válaszként erre: 51. - F3ce852bda)
2013. máj. 10. 10:32
Igen volt dokinál,de hogy ott mit mondott nem tudom mert nem engedte hogy elmenjek vele,és ha megkérem menjünk el együtt pszichológushoz abban sincs benne.Láttam egyszer egy pszichiátriai jelentést róla,nem sokat tudtam kivenni a szövegből,de végülis olyan durvákat nem írtak és a kezelésnél is csak annyi volt hogy gyógyszeres.Hogy miért kér kávét,tollat stb.Ez is egy hosszú sztori.A lényeg hogy nem keres egyikünk sem valami jól, és sajna nincs pénzünk anyám minden hóbortjára.Ha kirakunk 1 kg kristálycukrot két nap sem kell és elfogy,1 tubus ketchup 1 nap,1 cs. 3in1 kávé azonnal eltűnik ha kirakjuk stb..Így azt csináljuk hogy mindenből egy kicsit.Kirakunk egy bögre kristálycukrot,1 db 3in1 kávét,1 kávés csésze ketchup stb.szóval nem dugjuk el teljesen csak beosztjuk,de persze ez nem elég neki.
61. bd55e3f068 (válaszként erre: 58. - Vberni01)
2013. máj. 10. 08:56
A pszichiatria nem ingyen megorzo, ahova az utban levo csaladtagokat le lehet adni, mert a valas draga meg maceras lenne.
60. nyecsus
2013. máj. 10. 08:46
Húúúú, hát ez elég durva.... Szerintem nincs rendben nála valami. Mindenképpen új életet kellene kezdenetek de nélküle, mert erre édesapád egészsége rámehet.
59. bowie (válaszként erre: 55. - Csukottszemmel)
2013. máj. 10. 08:27
Aha..még a tesóm is, csak őt sikerült megmenteni. (napokig volt élet halál között).Pusztán azért, mert félt az anyámtól...
58. vberni01 (válaszként erre: 35. - Nina6)
2013. máj. 10. 07:34
ez lehet depresszió is akár... forduljatok orvoshoz, vigyétek el elmegyógyintézetbe, küszködjenek vele az ottaniak, és így nektek is nyugodt életetek lesz! Hidd el, ez nem lustaság!!
57. vberni01 (válaszként erre: 17. - Nina6)
2013. máj. 10. 07:31
lehet mert is nem is szedte rendesen...
56. vberni01
2013. máj. 10. 07:22
valahogy el kellene vinni anyukádat orvoshoz, pszichológushoz, aki rájönne mégis mi a baja, gyógyszeres kezelés esetleg.
55. csukottszemmel (válaszként erre: 41. - Bowie)
2013. máj. 9. 22:42
mindketten? :O Úristen.
54. bowie (válaszként erre: 49. - Krisz42)
2013. máj. 9. 20:44
Nem bántassz ezzel, én nem okolom magam..anyám okol mindenki mást..tipikusan más szemében a szálkát is..és igen, sokáig haragudtam én is, főleg az apukámra, amiért engem itt hagyott..évek kellettek, hogy rájöjjek, anyámtól nincs elég messze..:) De én már a saját életemet élem..jó régóta.:)
53. hangyás gyógyi
2013. máj. 9. 20:20
Szerintem próbáljatok meg másik orvoshoz, pszichiáterhez menni. Szerintem is betegség áll a dolog mögött, bár én nem vagyok orvos, de van egy bipoláris beteg férjem. A pszichés betegség ugyanúgy megviseli a családtagokat is (pl. utálsz otthon lakni), mint a beteget. Ha a férjem depressziós vagy éppen mániás, akkor én is utálok otthon lenni. Ha depressziós, akkor ő is nézi a TV-t, nem csinál semmit. És ez is jel orvos számára, hogy éppen nem csinál semmit. De igyekszünk így is normális életet élni, bár tény és való, hogy nehéz. A gyógyszerek esetében sem mindegy, hogy mikor veszik be. Lehet, hogy minden nap szedi valaki a gyógyszert, de ha nem kb. azonos időpontban veszi be, akkor csak rosszabb lesz a helyzet. Úgyszintén rendszeresen kontrollra kell járni, mert mindig felügyelni kell a felírt dózist, illetve ezek a gyógyszerek nem azonnal, hanem idővel fejtik ki csak a végleges hatásukat. Ez egy türelemjáték, és a családtagoknak is nehéz így élni, és egyáltalán elfogadni is. Sajnos a veszekedés nem segít rajtuk egy idő után. Nem akartam okoskodni, és nem vagyok orvos, csak a saját tapasztalataimat és nehézségeinket írtam le, hátha segít.
52. ittmost
2013. máj. 9. 19:27
Én is azt mondom,amit Krisz:erről az apukád tehet nagyrészt,mert elviselte iylen sokáig(azt persze megértem,hogy sajnálod).De neki kéne,Ő TUDNA lépni valóban,határozottan anyukád felé,hogy kapja össze magát,nyilván mostmár csak rengeteg veszekedés árán lehetne változtatni rajta.
A lényeg:Ez nem a te hibád,nem is neked kell megjavítani.Ha apukád összeszedné magát,és felvenné a kalapot,mint családfő,megregulázhatná anyádat.Neki nem szólhatna vissza anyád(mint pl neked,h te csak a gyereke vagy) mert ők az egyenrangú társak.
Törődj a saját életeddel-abból még nagyon sok van hátra.A mama meg apukád ki fogják bírni,ha eddig is ezt tették,tesód meg majd kezd valamit,ha nagyon zavarni fogja a helyzet.
51. f3ce852bda
2013. máj. 9. 19:16
Nem értem én a ti családotokat!
Mi a baja anyukádnak? Kivizsgálták? Miért van szükség erre, amit írsz: "Adj kávét, adj édességet, adj tollat stb." Együtt laktok és neki úgy kell kérnie a kávét, vagy akár a tollat?
Milyen gyógyszert szed és mire? Biztos, hogy ő teszi tönkre az életeteket????
50. Érdekes73 (válaszként erre: 47. - Nina6)
2013. máj. 9. 17:25
Nem élheted más életét a sajátodat kellene élni...
49. Krisz42 (válaszként erre: 45. - Bowie)
2013. máj. 9. 17:04
Nem akarlak bántani vele,de az apádék is felnőtt emberek voltak.Valakinek az a baja,h a férje cselédnek tarja,van,aki viszont férfi létére nem tud a sarkára âllni?Az én első férjem is egy állat volt,évekig tartott mire a gyerekekkel el tudtam menni,de ha már ők is nagyok lettek volna,akkor főleg megyek.Ez az ő döntésük volt,ti aztán végképp nem tehettetek ròla.
48. bowie (válaszként erre: 47. - Nina6)
2013. máj. 9. 17:00
Az a gond, hogy mindig azok mennek tönkre és azokkal történik a baj, akiknek lehetne még segíteni...akiken nem, azok maradnak, hogy tönkretegyék a következő embert is, és az mindegy, hogy ki...
47. Nina6 (válaszként erre: 45. - Bowie)
2013. máj. 9. 16:19
Az a baj hogy már eszembe jutott,hogy ilyet tervezhet,mindig próbálom bíztatni,lelket önteni belé,de úgy érzem számára ezek csak üres szavak.
46. Nina6 (válaszként erre: 44. - Taste)
2013. máj. 9. 16:17
Lehet hogy zavaros a sztori mert igazából ez egy nagyon-nagyon hosszú történet,én csak kivettem pár részt az egészből,és próbáltam a fő dolgokra koncentrálni.Holnap reggel is itt gépelhetnék ha az egészet az elejétől a végéig leírnám nektek.Szerintem sem normális anyám,nem bántottál meg vele.Utálok itthon élni,de szeretnék apám mellett maradni,hogy segítsem,+a házimunka is az én részem,a fiúknak arra már tényleg nem lenne erejük,van otthon dolog bőven.Pár év múlva reményeim szerint elköltözök,addig remélem megolodódik a helyzet,hála nektek eszembe jutott egy-két dolog már.Köszönöm a segítséget,a jeleket és üzeneteket.
45. bowie (válaszként erre: 42. - Nina6)
2013. máj. 9. 14:04
A nevelőapám egy iszonyat türelmes ember volt, mindig jókedvű, soha nem panaszkodott..aznap mikor meghalt, sírva hívott előtte, így tudtam, hogy baj lesz..cselekedtünk is azonnal, de már késő volt..soha senki nem gondolta volna, hogy neki így lesz vége..és a leveléből kiderült, hogy hónapokon át tervezte..szóval légy apukád mellett nagyon, mert belül nem tudni mi van..
44. Taste (válaszként erre: 1. - Nina6)
2013. máj. 9. 14:03
Nem kötekedni szeretnék, de nekem ez a sztori olyan furcsa. Se' eleje, se' vége. Elhiszem, hogy ez igaz és sajnállak is, de nem értem a fő problémát. Ugyanis, ha édesanyád volt orvosnál, szedett gyógyszert is, ennek ellenére nem javult, nem változott semmi és tegyük fel, hogy minden lehetséges orvosi segítséget igénybe vettetek már, akkor nem hiszem, h bármit is tehetnétek azon kívül édesapáddal, hogy elkezdtek a saját életetekkel foglalkozni. Ha erre édeasapád nem hajlandó, akkor nem tudsz vele mit tenni. Az már sajnos az ő problémája kell legyen ennyi év után. Természetesen a család a legnagyobb kötelék, de felnőttek vagytok, egyedül is boldogulnotok kéne az életben -legalábbis ezt a problémát illetően. Azt sem értem továbbá, hogy fajulhatott el odáig a dolog, hogy anyukádat néha "kikell zárni a konyhából", ő pedig onnan kiabál, vagy másoktól kéreget. Ezek elég komoly dolgok. Tényleg olyan, mintha nem teljesen lenne normális (bocs). Szerintem nagyon komoly problémák vannak nálatok, de nekem nagyon úgy tűnik, h hiába sajnálod őket, nem tudsz segíteni. Ne haragudj a kérdésért, de te hogy bírsz ott élni? Ez azért felőrölheti egy "épeszű" ember lelkét egy idő után. Nekem tényleg zavaros ez a történet.
43. bowie (válaszként erre: 42. - Nina6)
2013. máj. 9. 14:01
Mondjuk úgy, hogy ha felhív, akkor felveszem a telefont neki..panaszkodni kezd, és hánytorgatni, akkor leterelem a témát, vagy ha hajtja, hogy neki milyen szar, akkor meg elkezdek egyből olyat mesélni, ami miatt ha észnél lenne szégyellné magát, tehát pl: itthon voltam egyedül a 2 gyerekkel, beteg voltam, ment a hasam, a nagyobbik hányt, a pici meg ordított mert éhes volt..és nem volt kit hívni...meg hasonlókat..na ilyenkor gyorsan leteszi a telefont.:D
42. Nina6 (válaszként erre: 41. - Bowie)
2013. máj. 9. 13:56
Nagyon sajnálom! Remélem apám elég erős lesz és sem magával , sem anyámmal nem csinál semmi őrültséget.Egyébként anyukáddal jelenleg tartod a kapcsolatot?
41. bowie
2013. máj. 9. 13:33
Egy ilyen "anya" mellett lett az apám és a nevelőapám is öngyilkos...a teljes családunk ráment. A nevelőapám épp olyan jóságos volt, mint a tied..ő meg kötelességtudatból nem tudta ott hagyni anyámat.
Meg azért, mert az én anyámtól nem lehet elég messzire menni..csak a föld alá.
Meneküljetek.
40. bd55e3f068 (válaszként erre: 39. - Nina6)
2013. máj. 9. 12:47
"Orvosilag" tényleg nem lehet tenni semmit, szerencsére nincs olyan, hogy meguntam anyust, bezáratom.
39. Nina6 (válaszként erre: 37. - Bd55e3f068)
2013. máj. 9. 12:45
Szerinte addig nem lehet semmit tenni orvosilag anyámmal amíg nem közveszélyes,így nem tesz semmit,mostanában sokszor hajtogatja azt hogy de jó lenne elmenni,de nem lehet,mert felelősséggel tartozik a család iránt.Ő régi felfogású ember,ha megtudná például hogy kitárgyaltam az életünket itt,ki is tagadna engem.Szégyenli hogy anyám ilyen és senkinek nem beszél róla.