Milyen előnye van, ha egy nő fiatalon szül? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Milyen előnye van, ha egy nő fiatalon szül?
Nézd, ha te annyi gyereket vállalsz be, amennyit az Isten ad, a te dolgod. A te életed, neked kell helytállnod benne. És teljesen mindegy, hogy ezt segítséggel, avagy anélkül teszed.... mert a te életed. Te döntesz, milyen életet akarsz magadnak.
Viszont a magam életéről én döntök. És baromira nem bánom, ha a saját döntéseim következményeképp nincs fogalmam arról, mi a "kétségbeejtő", és "tényleg nehéz". És úgy nevelem a gyerekem, hogy ő se találkozzon ezzel a saját életében.
Igen, én is kényelmes vagyok. Mert ez az én életem, és úgy élem, ahogyan én akarom. Gondolom, te is úgy éled. Ahogy te akarod.
Önmegvalósítás mánia? Hiszen ez nálad is jelen van! Az is egyfajta önmegvalósítás, ha úgy döntesz, hogy sok gyereket szülsz, és nekik szenteled az életed.
Nálam meg mást jelent az önmegvalósítás. Amit bizony az anyám adott tovább nekem. Borzasztó! Pedig ő még a II. világháború elött született. Hmm..nagyanyád korosztálya volt.
De kiharcolta, hogy egyetemre járjon, orvosi diplomát szerezzen, aztán részt vegyen az oltási kampányokban Afrikában. És akármilyen szörnyű, miután hazajött, egyetlen gyereket szült 30 évesen...engem.
Húsz éves voltam, amikor a nagyobbik lányom született. Most igy 37 évesen nagyon jó, életem legjobb döntése volt. Van egy 17 éves lányom, és egy fiatal anyukája. Mindig azt hiszik, hogy testvérek vagyunk, nem pedig a nagymamája vagyok.
Szinte vele nőttem fel, és vele lettem anya, érett nő.
A harmadik lányomat 33 évesen szültem, de vele végigaggódtam a 9 hónapot, sokkal jobban féltem, mindentől.
Most is jobban izgulok érte, és jobban féltem.
Fiatalon sokkal lazább az ember, idősebben pedig izgulósabb és persze érettebb.
Minden kornak megvan az előnye és a hátránya is.
A harmadiknál már idősebb leszek, ha felnő ez picit szomorúbbá tesz, de már addigra unokáim lesznek. :)
Van akinél más a prioritás, én maximum két gyermeket szeretnék, többet valószínűleg nem tudnék olyan anyagi, és lelki szinten ellátni, ami szerintem megfelelő.
Igen, más az igényszint, én vállalom, hogy többre tartom, ha a két gyerekemmel majd el tudok menni nyaralni, vagy nem okoz gondot egy márkásabb, jobb minőségű cipő beszerzése, mint szüljek teszem azt négyet, és ezekre ne fussa.
Fogy a magyarság?
Pont lesz@rom. Ezért nem fogok tizenhat porontyot pottyantani.
Sőt, terveink szerint az idősebb gyerek, akit egyénként viszonylag fiatalon szültem, ami tényleg életem egyik legjobb döntése volt, elhúz ebből a kócerájból valami élhetőbb helyre. A kicsinek meg még bőven van ideje tervezni.
Nem kell helyetted csépelnem a szavakat, a lesajnáló hangvételed és a biológiai hadviselés stratégiád elmondott mindent.
assz, alkoss, gyarapíts, és a Haza fényre derül!
Akkor harcra fel, áldott legyen a méhed gyümölcse!
Vannak, akik csak a darabszám gyarapítására érdemesek.
HOgy kinek is szül az ember:
Amikor egy beszélgetés alkalmával kifejtettem a szülésznőnek, hogy annyi gyermeket szeretnénk, amennyit a JÓ Isten megad, akkor a következő választ kaptam: ,,Nem csak megszülni kell, hanem fel is kell nevelni" MIből gondolja bárki, hogy mi nem tudjuk normálisan felnevelni? Apáink már nem élnek, anyáink pedig 150 km -rel odébb vannak. Semmilyen segítségünk nincs, csak egymásra számíthatunk. Aki azok után, hogy látja , hogy hogyan élünk és hogyan neveljük a gyerekeinket azt mondja , hogy ,, nem csak megszülni kell...stb" az a saját vállalt gyermektelenségét akarja megindokolni azzal, hogy a sok gyermek esetleg korán történő vállalása feltétlenül rossz, elítélendő, és szegény gyerekek.... AMúgy egy anyaotthonban vagyok gyakorlaton, és tudjátok mit gondolok? Hogy baromira el lettünk kényeztetve és fogalmunk sincs mi az a körülmény, ami tényleg ,,nehéz" és tényleg kétségbeejtő. Szerintem az emberek baromi kényelmesek, s ezt a kényelmet nehezen adják fel... nomeg ott van az a nagy önmegvalósítási -mánia.... és ezt adják át a gyerekeiknek... ez inkább okozója annak, hogy kevés a gyerek, mint a mindenféle válság, meg anyagi bizonytalanság. Nagyanyáink korában aztán baromi nagy létbiztonság volt...
Egyáltalán nem ítélem el sem azokat, akik örökbe adják a babájukat, mert képtelennek érzik magukat az anyasággal járó nehézségek megoldására, és a kötöttségre sincsenek még felkészülve. És természetesen azokat sem, akik megtartják a babájukat. Hiszek abban, hogy "Nem kél olyan vágy benned, amihez ne kelne elég erő is benned, hogy megvalósítsd. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte." :)
Ezt mindenki maga dönti el, a lényeg, hogy mind a baba mind a mama jól járjon. :) (Gondolom, ebből kiderül, hogy az abortuszra már húzom azért a szám, de az már egy másik téma.)
Fogy a magyar? Ennél hülyébb indok kevés van. A gyerekeimet magamnak szültem, nem a hazának, a politikusoknak, vagy a kaporszakállú mesehősnek.
Mindenki akkor szüljön, amikor úgy érzi, gyereket akar, ne akkor, mikor illik, szokás, vagy mások szerint kell.
Sokan sosem fogják elfogadni,hogy vannak nők és férfiak akik nem akarnak gyereket ennyi.Ritka de van ilyen, én is nem egy ilyen embert tudok.Idősebb nő semmi gondja baja azért mert nincs gyereke.még dolgozik,utazgat,barátnőkkel minden héten többször össze ülnek beszélgetni,van hogy több napig nem megy haza mert ott marad ismerősöknél.Nem szenved hiányt semmiben sem.Csak neki nem kellett gyerek.
DE van egy másik nő ismerősöm azt mondta ő a munkályát nem adja fel senkiért nincs is férfi nagyon csak alkalmi kapcsolata é,s Ő is úgy él mint ,az idősebb nő.Fura de el kell fogadni.
Az édesanyám épp csak 17 volt, amikor az első gyermekét, a nővéremet hozta a világra. Nem tervezett baba volt akkor, de csodálatos nő lett belőle. Engem - mint a testvérek közül a legkisebbet - már jóval később szült. Tesóm most tülti a 36-ot, és pár hete szülte a második gyermekét. Mindig fiatalon akartam szülni, de nálam ez a fiatalon szülés leginkább a huszonháromtól kezdődik. Természetesen azóta sok minden megérik az emberben: egzisztenciát kellene teremteni, biztos párkapcsolatot, érzelmi stabilitást, és önmagamban is egyfajta stabilitást kell elérni, mert onnantól kezdve, hogy vállalod, a gyerek lesz az első. Mindig úgy voltam vele, hogy inkább vigyázok, hogy ne legyen baba, de ha egyszer becsúszna, megtartanám. Addig is gyűjtögetek, meg elérek néhány kitűzött célt, megpróbálom megtalálni a "tökéletes" társat.
Van, akinél nem érzem, hogy megfelelő anya lenne az adott gyerek számára. Épp ezen botránkozom meg mostanság. Példa:
Szoktam látni egy fiatal, harminc körüli csajt, tetovált, vagány, mégis kicsit hülye picsás (nekem). A gyerek toporzékol az áruház közepén minden alkalommal, a csaj pedig a szőke cicababa barátnővel ücsörög és cseveg. A kisfiú pedig csak sóvárog minden alkalommal az anyja figyelméért, kiabál neki, próbálgatja a határait, hátha oda megy hozzá az anyuka. Vagy elment kaját rendelni a csaj, és a bevásárlókocsira rápakolta a babahordozót, és ott hagyta az egyik asztal mellett elég messze szerintem, és senki sem figyelt a kicsire. Nem akarok vészmadárkodni, de elég sok gyermek elrablásáról hallani, egy pillanatra sem hagynám magára a védtelen kisbabámat. Talán egy 20 éves fiatal anya jobban foglalkozna a gyerekével, mint ő. Ez teljesen emberfüggő és nem korfüggő. X életév sajnos nem egyenlő a kellő érettséggel.
További ajánlott fórumok:
- Tényleg elítélendő ha valaki fiatalon szül?
- Mi a véleményetek arról, ha valaki fiatalon (16-23 évesen) szül?
- Fiatalon szülni
- Fiatalon elhalálozott férj esetén a felesége intézheti a temetést, vagy a férj szülei?
- Milyen felnőtté válik egy olyan személy, aki fiatalon nagyon szegény volt?
- Milyen ránctalanítási módszerek vannak fiatalon?