Milyen előnye van, ha egy nő fiatalon szül? (beszélgetős fórum)

Ketyeg a biológiai óra...35 év fölött már sajna orvosilag is kockázatosabb a terhesség.( több kötelező vizsgálat miegymás)

Szerintem egy tizenéves lány általában még gyerek. Bár vannak akik készen vannak már 18 évesen is az anyaságra de ez azért egyre ritkább.

De tényleg nem csak az életkortól függ lehet vki felelőtlen nemtörődöm anyuka 35-40 évesen is...

Előnyök, hátrányok : minden életsors más és más...

Van ismerősöm aki a harmadik gyerekét már 45 évesen szülte és inkább volt nagymamás és a nagyobb testvéreket nézték a legkisebb anyjának.

Minden élet más és más meg persze kinek hogy sikerül :D

De azért nem hinném hogy jó ha vki 45-50 évesen kezd el azon gondolkozni hogy ideje lenne gyereket szülnie.

Felénk se divat, ha ez megnyugtat. Ezért írtam amit írtam.

Van olyan 15 éves, aki alkalmas anyának. Nagyon kevés de van. A nagytöbbség nem, de reménykedjünk, hogy akad segítsége.

Szerintem annál cinkesebb eset nem lehet egy iskolai szülőin, mint 21-22 évesen beállítani anyukaként :/

Vagy bemenni 18 éves taknyosként az oviba....

Látod Navar12!

Csak annyit fűztél hozzá, hogy absztinens vagy így a gintonic-project kilőve.

Egy tucat okot és precedenst sorolok fel azzal kapcsolatban ha valak 18 évesen "diszkóbalesetként" magba szökken.

Mert nekem ne mondja senki, ha a hoxán 30 éves csajok a peteérésükkel vannak elfoglalva és megkérdezik, hogy az orális szex okozhat-e terhességet akkor valaki értességi előtt - vagy után 3 hónappal FELELŐSEN el tudja dönteni, hogy GYERMEKET SZERETNE vagy csak ÚGY MARADT!

Vannak kivételek, de a magyar nők férfiak jó része megkeseredett mert egy kóbor urd*gásból életre szóló elkötelezettség lett.

De felesleges írnom, itt a tökéletes megfogalmazás Bill bácsitól.

[link]

Nem voltam még húsz, midőn egy könnyű éjszakán,

Egy Fradi győzelem és öt konyak után,

A lépcsőház aljában enyém lett a lány,

Reggel úgy éreztem, végre férfi lettem.

Mondtam az öcsémnek, milyen nagyot tettem.

Ünneplő ruhában a kocsmába siettem.

[Refr.]

Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,

a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,

a handlé, a szódás és a képkereskedő,

a házmester, a fia és a kéményseprő.

Pár hét múlva Margit látni akart ismét.

Nem nyúlhattam hozzá, becsukta a szemét,

Terhes maradt tőlem mondta, kérjem meg a kezét.

Nemsokára eljött az esküvő napja.

Én álltam legelől, a hajam lenyalva,

Berúgtam jó hamar, csak legyek túl rajta.

[Refr.]

Hozzájuk költöztünk a mosókonyhába,

Két helyen melóztam, kell pénz a lakásra,

Holnap itt a gyerek, nem jut idő másra.

Eljött a február és fiam született,

Nyitva állt az ajtónk, bárki bejöhetett,

Leülhetett közénk, ihatott-ehetett.

[Refr.]

Nem volt szabadságom soha a seregben.

Hittem az asszonyban, mint a vezércikkben,

De valahogy mégis megint apa lettem.

Ülök a kocsmában. Hogy szállnak az évek!

Dolgozom, vedelek, örülök, hogy élek.

Megtűrnek zárásig. Hazamenni félek.

Hátha ott van a postás, a rendőr, a villanyszerelő,

a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,

a handlé, a szódás a képkereskedő,

a házmester, a kisfia és a kéményseprő.

Megmondom en neked, ha erdekel, mit ereznek a hugaim a te altalad nagyszulo-korunak titulalt, iden 60 eves anyukajukkal (anyukammal) kapcsolatban. Imadjak es tiszteik, mert ugy nevelte oket, ahogy azt normalis szulonek illik. Nevelte, kitanittatta, stb.

En meg, a fiatal szulok gyermeke a mai napig a fejehez vagom ugyanannak a nonek, hogy anyakent egy nagy nulla volt, bar emberileg szeretem.

Kedves Pamutdisznó!

Nem voltam sem felelőtlen, sem dúsgazdag, mégis fiatalon szültem.

És tudod, mit? Inkább kérjék el a személyimet, ha gintonicot akarnék inn/ absztinens vagyok, nem iszom alkoholt/, mint beszóljanak a gyerekemnek, hogy" milyen jól néz ki a nagymamád!"

Végigolvasva a topicot, többen felvetették a hátrányokat, amelyekkel a gyereknek meg kell küzdeni, ha túl fiatalok a szülők.

Akkor most visszakérdeznék: vajon mit érez egy 18-20 éves gyerek, akinek ugyan a szülei "érett" gondolkodása miatt megvan mindene, csak éppen nagyszülő korúak a szülők. Ha abból indulunk ki, hogy ugye a szülő jelöltek először elvégzik az egyetemet, majd felépítik a karrierjüket, házat, kocsit vesznek, kiszórakozzák magukat, hát ehhez el kell telni jó pár évnek. Jobb esetben 38-40 évesen kerülnek abba a pozicióba, amikor már vállalható egy gyerek.De vajon jó ez a gyereknek?Magamról tudom, mennyire másként gondolkoztam huszonévesen és mennyire megváltoztam és megváltozott körülöttem a világ, mire negyven lettem.Én korán szültem és egyáltalán nem bántam meg. A gyerekem mindig is örült, hogy fiatal szülei voltak, vannak.

Én mindig abba gondolok bele, hogy ha a szüleim generációja, akik a második világháború után alapítottak családot, azon agyaltak volna, hogy addig nincs családalapítás, ameddig nincs meg minden anyagi jó, akkor ma nagyon sok fiatal nem lenne a világon.

A gyeremekvállalás egy teljesen természetes dolog, s az élet azt bizonyította már számtalanszor, hogy jobb, ha a szülők fiatalok.

Nana, én egyik sem voltam. És köszönöm jól vagyok, semmit nem bántam meg :)

Csapj hozzá ahhoz a háromhoz, aki nem csinált magából se mártírt se hülyét :)))

Élveztem minden egyes percét :)

Milyen előnye van, ha egy nő fiatalon szül?

Vag jómódú, vagy felelőtlen. Előnye?

A gyereke ballagásán ha meg akar inni egy gintonikot elkérik személyijét és a legszebb éveit tölti mindeféle olyan dologgal, amelyről később mártírként fog beszélni, hogy lemondott róla. Vagy kéttucat ilyet ismerek és kábé hármat aki másképpen járt. Eddig...

Nem olvastam el az előző hozzászólásokat, így csak a saját, személyes tapasztalataimat mondom el.

27 évesen, „mai” szemmel nézve viszonylag korán szültem az első gyermekemet, 35 évesen a másodikat és 42 évesen a harmadikat (mindhármat egy apától, egy férjtől:).

Mindhárom gyermekünket terveztük, egyikőjük sem úgy „csúszott be”. Amikor a nagy fiunk megszületett, mindketten fiatalok voltunk, nemrég végeztük el az egyetemet, éppen hogy belekóstoltunk az igazi, nagybetűs életbe. Vidékről Budapestre költöztünk, ott vettünk egy kis, két szoba-konyhás lakást, de rengeteget kellett küzdenünk, teljesen magunkra voltunk utalva.

Én, mint kezdő feleség és édesanya, mindenben a legjobbra törekedtem (ma már belátom, nagyon görcsösen), és mindig rettegtem valamitől. Féltem, hogy elhagy a férjem, ha nem várom minden este meleg vacsorával (pedig most már tudom, hogy nevetségesen hangzik), féltem, hogy ha nem vagyok folyamatosan a gyerekemmel, talán majd nem fog szeretni.

Aztán ahogy telt az idő, minden beállt a normális kerékvágásba, visszamentem dolgozni, felépítettünk egy szép kertes házat, és amikor a második gyermekünk született, már sokkal érettebbek voltunk a feladatra (a harmadiknál meg főleg).

Egy pillanatra sem bánom meg, hogy az első csemetémet 27 évesen szültem, mert persze a földöntúli boldogságon kívül ennek is sok előnye volt, de úgy gondolom, hogy a gyerekvállalás semmi mástól nem függ, mint a szellemi érettségtől. Ha az ember már 19 évesen elég érettnek tartja magát (édesanyám ennyi idős volt, amikor a testvéremet szülte), akkor nincs mitől félnie. Viszont van olyan is, aki csak 40-45 évesen látja elérkezettnek az időt a baba érkezésére, és ez sem baj, sőt!

Az elején úgyis minden kezdet nehéz, akár 25, akár 45 éves az ember. A baba mosolya és a rengeteg szeretete pedig garantáltan kárpótol mindenért. :)