Tényleg csak a beetetős időszakban kedveskedik sokat egy férfi? (beszélgetős fórum)

Furi. Lehet, hogy valamiért tényleg gátlásos. Vagy előtted valami csaj egyszerűen csak "használta" és ezt el akarja kerülni.

De az meg fura, hogy folyton beszél róla... :S

Ha maximálisan megkap tőle mindent - mert a nő annyira meg akar felelni neki, hogy csak na - akkor miért is kellene bármit tennie?

Mért az ő boldogsága miatt aggódsz továbbra is, mikor te nem kapod meg, amire vágysz? Nem értelek, komolyan.

Nem tudom, hogy mennyire vagy ezzel tisztában, de az embert sosem azért szeretik, amit tesz, amit ad. A szeretet, szerelem, az nem jutalom. Vagy van, vagy nincs. Elkeseredett és teljesen hiábavaló a "harc", a bizonyítás érte.

Hiába adsz 200 százalékot, nem azért fog valaki szeretni. Hanem önmagadért, a személyiségedért, amibe beletartozik az is, hogy tiszteled magadat, az élethelyzeteidet és érzéseidet.

Szóval, ha úgy gondolod, hogy te "maximálisan" mellette állsz és ez majd őt ösztönzi fogja vagy akár egyenesen kötelezi arra, hogy ugyanígy meg akarjon felelni neked, akkor sajnos tévedsz. Mert nem így működik.

Magyarán egy kevésbé öntudatos nő, ha elárasztják figyelmességgel, azt gondolja: ó milyen csodás ez a férfi, hogy megadja ezt nekem. Ha egy férfit halmoznak el korlátlan kedvességgel, ő azt gondolja: ó milyen csodás vagyok én, hogy ezt kapom...

igazából nem is beetésnek hívnám ezt az egész dolgot,amik a férfiak eljátszanak velünk nőkkel..vagy tán mi a férfiakkal.. biztosan van olyan mindkét nem részéről,hogy eleinte odavannak a másikért,és ezért kedvesebbek úgymond a másikhoz.. de ez nem is beetetés,csak az a bizonyos láng fellobban,aztán ahogy múlik az idő egyre halványodik ez a lángocska.. míg egy pici gyertyaláng képében örökre kihugy a szikra is..

sajna ez ilyen ,az érdeklődést,a titokzatosságot,és a minimális elérhetetlenséget végig fent kéne tartani,hogy a másik érdeklődése ne satnyuljon.

Csak tán ezeket nevezik pratikáknak,és a fene se akar már praktikázni,jó lenne,ha enélkül is igazán érdekesek,és szerethetőek lennénk.

De előttem írták is az érettséget,hogy nem kortól függ,teljesen egyet értek! A férfiak meg későn érnek .. már a nagy részük sajnos..

Pontosan a napokban olvastam, hogy megjelent egy könyv arról, hogy ki az érett személyiség.

Több példát is kiemelt, többek között, hogy nem kor kérdése a dolog. Ugyanis leélheti az egész életét úgy valaki, hogy felelősséget nem vállal, mindig másra hárítja , másokat okol, másokban keresi a saját nemboldogulásának okait, na ők is éretlen személyiségek akár 80 évesen is. Most nem tudom a címét, de utána nézek.

Ohhhh, nálunk meg az a helyzet hogy már egy hónapja csak szavakkal szeretkezik velem, mindig és folyton mondja hogy mennyire kíván, hogy mennyire sokat fantáziál rólam, de még mindig nem jött ki rá a lépés hogy elhívjon magához és együtt legyünk.....vagy egyáltalán..keressönk egy helyet ahol ki tudnánk kapcsolódni. Én ebben már benne lennék, de Ő .....valamiért annyira húzza az egészet, azt mondja hogy annyira komolyan akarja velem ezt a kapcsolatot, és ezért nem akarja elsietni.

Ok...de kezd a türelmem fogyni.....azért egy 40 es pasi ne játsza már el nekem a cölibátus rendet heteken át... :S

szerintetek?

Azért itt valami még sincsen rendjén szerintem. Az oké, hogy nem kell játszmázni, és teljesen rendben van, hogy a saját külön életedet is éled.

De azért van bűntudatod, mert problémáid vannak?! Szégyelled magad, mert egy időre letörtél, mint a bili füle és azon aggódsz, hogy ez számára kiábrándító volt-e? Talán a te feladatod az ő "szórakoztatása"?

Ez, hogy is mondjam, nagyon nem logikus és abszolút nem életszerű. Egy kapcsolatban az ember az egész lényével benne van, nem csak a "jobbik" részével. Vagyis igenis vannak hibáink (mindkét részről) és vannak problémák (külön-külön és akár közös is), ez az élet része. Nehogy már színházi előadást kelljen rendezni a másiknak és művigyort erőltetni magunkra, ha szenvedünk, csak hogy a másiknak jó legyen, az ő kedvét el ne rontsuk! Milyen kapcsolat az ilyen? Hogy van együtt két ember, ha őszintén nem meri felvállalni magát a másik előtt?

Maximálisan egyetértek.

Ilyet már én is kaptam vissza valakitől, hogy ő bezzeg kitartott mellettem, miközben csak ott volt és nagy ívben letojta a problémáimat, oldjam meg... Ez totálisan gyerekes viselkedés.

Igen, ez így van. Ahogy az első hszben volt: az elején a "csillagokat is lehoznák", utána meg... Utána meg egyszerű, hétköznapi emberré válik szegényem.:S

Szóval azért ebben benne van az is, hogy egy kapcsolat elején még a hibákat is lila ködön keresztül szemléljük és nagyon felértékeljük a másikat. Meg persze mindenki igyekszik a "jobbik arcát" mutatni (a nő is!), mivel hogy meg akarja szerezni a másikat (mintha lehetne bárkit birtokolni, na mindegy...).

Aztán úgy fél-egy év elteltével ismeri meg igaziból az ember a másikat, aztán az már nem biztos, hogy mindig annyira felvillanyozó. Kiderül, hogy nem szőke herceg fehér lovon, csak egyszerű, hétköznapi ember, hibákkal.

a kérdésre a válasz,hogy ja.. előbb -utóbb minden pasi ellustul.. bocsánat minden exem ellustult.. nekem előző kapcsolatom is ilyen volt.. 5 hónap alatt leforgott az egész,de az 5 hónap előtt kb 2-3 hónapig udvarolt mint a fene,de nem akartam tőle semmit.. aztán meg mondom,ha ennyire akar engem,akkor üsse kavics,próbáljuk meg. Eleinte jajj de szép volt minden,aztán szépen lassan kezdett ellaposodni a dolog részéről.. kevesebb tali,kevesebb kedvesség,kevesebb törődés,odafigyelés.. én meg hisztiztem,hogy ez így már nem pálya.Én még szerettem volna megmenteni a kapcsolatunkat,viszont azt éreztem rajta,hogy ő már füle botját nem mozdítja meg kettőnkért. Így muszáj volt az elválás :( ennek 8 hónapja kb,de én még mindig őt szeretem,dehát ez van.. Van akinek nem jut senki :) Főleg nem egy kitartó egyén,aki végre komolyabb is lenne.

Majd ha egyszer találok olyan pasit,akinek nem csak pár hónapnyira leszek jó,akkor szólok :) de azt hiszem ez csak a következő életünkben lehetséges ;)

Tudod én megkérdezném tőle, hogy mit ért az alatt, hogy kitartani egymás melett?! Ha számára ez annyit jelent, hogy ott van, de tulajdonképpen egyáltalán nem segít feldolgozni azt a problémát ami miatt padlón vagy, hanem csak éppen jelen van, hát az nem kitartás.Az csak fizikai jelenlét.

A kitartás a másik mellett, az aggódás, a törődés, az érdeklődés és segítés, szóval nem csak annyi, hogy ott van. Még jó, hogy nem vágja oda, hogy más már lelépett volna, örülj, hogy én itt vagyok.