Hogyan ismerkedjünk nem látható testi hibákkal? (beszélgetős fórum)
Köszönöm szépen!
Csak annyit fűznék a dologhoz, hogy nem voltam mindig kemény, sokszor magamba zuhantam, vagy meg akartam halni. Rengeteg dolog összejött akkoriban a baleseten felül is.
Anyukám és a testvéreim támogatása nagyon sokat segített. Ők ténylegesen úgy támogattak, hogy mindent elleneztek, amit véghez akartam vinni. Féltettek.
Előbb tanultam meg a balesetem után biciklizi, mint járni - csak hogy az ügyeimet intézhessem. De ezt is csak azért, hogy megmutassam:
KÉPES VAGYOK RÁ! :)
"Azért is" - alapon. :D
erre csak annyit hogy nagy az isten állatkertje és a majomházat már megint nem zárta be az a hülye gondozó...
becsülöm a tartást benned, komolyan mondom!
Bacca meg...
:(
"Főképp, mivel akkoriban már régesrégen nem voltam kapcsolatban Z.-vel, bántásával és beszólásaival nem is értem, mi a fenét akart elérni?"
Vannak olyan emberek, akik többnek érzik magukat azáltal, hogy a földön fekvő emberbe még belerúgnak. Hajlamosak az elfelejteni, hogy az élet nem hagy kiegyenlítetlen számlát :) Az ilyen dolgok pedig csak erősebbé teszik az embert...
Mielőtt megtörtént volna a baj, nagyon erősen udvarolt. Azt szerette volna, ha ott hagyom a pasimat miatta. Összejártunk - bár igazság szerint nem történt köztünk semmi különös, csak egy csók csattant, más semmi.
A baleset után igaz, én vettem fel vele a kapcsolatot, de benne volt. Próbáltunk intimebben is közeledni egymáshoz, ám ezzel kudarcot vallottunk. Ettől függetlenül történt az, hogy elvitt a családjához, és körbemutatott a városon... Csinált egy házibulit, amit a tanyáján tartott, az összes barátját elhívta, mindenkinek bemutatott. Megmutatta a házat belülről, és kikérte a véleményem, hogy melyik szobába milyen bútorok legyenek. Gyerekekről beszélt, közös jövőről. Ehhez képest...? Igazából soha, egyetlen szóval se mondta, hogy nem akar engem, mert nem épültem fel teljesen - ezt az anyja mondta, miután válaszolni merészeltem a fia levelére. Felhívott telefonon, és mindenféle gusztustalanságot mondott. Igazából inkább ő lehetett az, aki a fiának egészséges nőt akart, de ennyi év távlatából ez már tökmindegy.
Még egy érdekesség: ahogy említettem, a fiú elvesztette az egyik lábát comb felett kicsivel. Művégtagot kapott, ezzel tanulgatott járni.
Sajnos nekem többször vissza kellett mennem műtétekre, mert a bokámban darabos törés miatt nagyon csúnyán megsérültek a csontok, ízületek. A műtét során azt tervezték, hogy eltávolítják a roncsolt ízületet, elmerevítik a bokámat, és úgy "szebben", kevesebb fájdalommal tanulhatok meg újra járni.
Nagyon féltem a műtéttől, de túlestem rajta. Műtét után nagyon magam alatt voltam, főleg, mikor megláttam, hogy a bokámból csövek lógnak, és megint kaptam egy újabb vágást - ahol eddig nem volt.
Bejött B. (a fiú párja), és elújságolta, hogy összeházasodtak, itt és itt voltak nászúton. Nem tudott megbántani. Dicsértem a frizuráját, ami hosszabb volt; erre is azzal vágott vissza, hogy ez azért van, mert újdonsült férje mennyire imádja így. Próbálkozott porba sújtani, de nem sikerült neki. Ekkor összekapta magát, és beszólt: véleménye szerint Z. a műlábával sokkal szebben fog járni, mint én valaha is fogok.
Közlése után távozott a kórteremből, én pedig teljesen összezuhantam. Ezt nagyon nehéz volt feldolgozni, de sikerült. Most már tudom, hogy ilyet egyetlen ápoló sem tehet, ő megtette, és ezzel a saját szegénységi bizonyítványát állította ki. Főképp, mivel akkoriban már régesrégen nem voltam kapcsolatban Z.-vel, bántásával és beszólásaival nem is értem, mi a fenét akart elérni?
Mindegy, csaknem 17 év távlatából is legyenek átkozottak!
:)
Érdekes, hogy a családban valahogy mindig van valaki, aki szerint az ember "nyomorék"... :D
Biztos, hogy azért szakított veled a srác, mert egészséges társat akart és nem azért, mert egyébként se akart téged? Vagy ezt így akkor ki is mondta?
Egyébként én azt vettem észre, hogy sérült vagyis nem átlagos emberekkel - itt most csak testi dolgokra gondolok és kizárólag olyanokra, amik gátolnak a mindennapi életben, pl. egy műtét, amitől nem tudsz úgy mozogni, vagy kénytelen vagy munka nélkül otthon dekkolni vagy nem lehet gyereked (direkt a műtét miatt értem), ott valahogy a partner is "többet" vállal, szóval abba úgy kell/szabad belemenni, hogy ez a kapcsolat nem lesz olyan, mint 2 egészséges ember közti kapcsolat és emiatt talán több lesz a súrlódás, több tolerancia kell, többet kell tennie a másiknak, mint egy nem beteg mellett. Jól gondolom?
A srác, akivel a balesetem történt, a baleset előtt udvarolt. Akkoriban volt párom, szóval igazából nem nagyon vettem komolyan, de mielőtt bekövetkezett volna a baj, már erősen fontolgattam, hogy leváltom.
Szóval a baleset után szakítottunk a párommal, és én minden erőmmel azon voltam, hogy a balesetes fiúval felvegyem újra a kapcsolatot.
Sikerült is. Eljött, nagyon közel kerültünk egymáshoz. Elvitt a családjához, bemutatott az összes barátjának.
Nagyon boldog voltam. Amikor hazavitt, megígérte, hogy majd keres, csak el kell intéznie pár dolgot, és tisztába kell tennie az érzéseit saját magával szemben.
Egy hónapig nem jelentkezett. Aztán egy szép napon kaptam egy levelet: ő írt. Ki sem bontottam a levelet, és tudtam, mi áll benne... Szakított velem. Szerinte a mi kapcsolatunk meghalt, nincs értelme, felejtsem el.
Később találkoztam vele egy bírósági ügy kapcsán: kísérőjét ismertem. Egy egészséges ápolónő volt a kórházból, mindkettőnket ápolt anno.
Megtudtam, hogy már akkor is kapcsolatban voltak, amikor engem hülyített.
Én azt vettem le ebből, hogy nem akar magának olyan társat, aki maga is "sérült". Egészséges társat választott magának, akire bármikor számíthat. - Ez nagyon megrendített akkoriban.
Saját részről igazából nem tapasztaltam, hogy valakinek lett volna problémája az állapotommal. Az ex-élettársam nagynénjének volt egy megjegyzése; azt mondta a pasimnak, hogy hagyjon el, mert "nyomorék" vagyok, és a későbbiekben biztosan nem fogok tudni gyereket szülni sem, meg hogy csak nyűg leszek.
:)
Ilyen "kedves" kis emberkékkel voltam körülvéve egész életemben. :P :)
Nem, én kimondottan a tengeres cuccokat céloznám meg, mert a tengerben minden ásványi anyag megtalálható, pl. helyettesítsd a konyhai sót tengeri sóval, a nagyszeműt is, szóval a tésztához valót is. Aztán ott vannak az algás iszapok, és mondhatnám, hogy hetente 2x egy konzerv ringli vagy ilyesmi, jobb mint a tonhal, mert a ringli több omega3-at tartalmaz. Sztem ezek nem kerülnek annyiba, legalábbis a ringli (szardella) az egyik legolcsóbb hal a világon és ez a leggazdagabb omega3 zsírsavakban.
Ezenkívül napi 1 tojás (omega9)
fél marék dió (omega6)
Ha találsz egy jó fish-oil kapszulát, az mindezt egyszerre is tudja, de nem tudom, de mennyire vagy bogyó-orientált, ha inkább kajából szeretnéd bevinni, akkor ez a 3 ami kell.
A hidegen sajtolt napraforgóolaj és a búzacsíra olaj pedig gazdagabbak E-vitaminban mint az extraszűz olívaolaj. Az olívaolaj persze, egészséges meg minden, sőt, sokkal tűrhetőbb íze van mint a búzacsíra olajnak, de az utóbbiban 10x annyi az E-vitamin, szóval elég egy kiskanálnyi is naponta.
Bár ellene vagyok a szolizásnak, de ha tényleg a naptól neked jobb, nem lehetne mittudomén 2 hetente elmenni? A tengeri levegő igen, leginkább a Holt tengert ajánlják, de léteznek onnan iszapok, krémek, otthon ilyen fürdőkkel megpróbálhatod egy kicsit leutánozni. Sajnálom, hogy a krém ami használt be van tiltva:(
Lényeg, hogy ne add fel. A fiamnak enyhe formája volt és csak pár helyen, szóval kis területkék, neki nagyon sokat használt az omega3 amikor gyulladásban volt. De kellett hozzá 2 hónap
Szerintem nem vagy te annyira problémás, nézd, eleve azt mondod, ezek a dolgok mind rejtve maradnak, mert ruhában nem látszik, már megtanultál úgy öltözni, hogy el tudd takarni.
Aki felvállalja (mert beszélned kell róla, és meg kell mutatnod), az is tudja majd, hogy ruhában, legalábbis amikor mások előtt vagytok, senki észre nem vesz belőle semmit, ő pedig felvállalta, neki már nem lesz problema, hogy téged zavarna, ha mások is tudnák, és nem tesz majd ki ilyesminek.
Nem tudom, melyik neked a nagyobb gond, a többiek, vagy egy esetleges partner véleménye?
A múltkor nagyon megnézett egy nő a boltban, nagyon cikin éreztem magam (basszus, még nekem volt ciki), szóval nem is értem, nem szoktam bámulni az embereket, látom, hogy egy nő nagyon néz. Elmosolyodtam, mert ilyenkor rámosolygok az emberekre, gondoltam, az anyukát is látják bennem, hogy ott vagyok a poronttyal stb. Ekkor hirtelen észrevettem, hogy kikerekedett a szeme, hát basszus, úgy nézett ki, mintha az ínyével egy kicsit grimaszolna, amit én majdnem mosolynak vettem, pedig egy sebhely volt, mintha szétvágták volna a száját. Meg is torpantam, mert még véletlenül sem akartam, hogy azt higgye, gúnyolódom vagy ilyesmi...Szóval érted, nekem semmi viszolygást nem váltott ki az a sebhely, de gondolom, ő pont azért nézett, hogy láthassa, hogy megnézem-e a sebhelyét? Mert benne volt a para, nem bennem, szóval ha elsétált volna minden gond nélkül, csak azt láttam volna, hogy valaki grimaszol és kész. Mindenki szokott grimaszolni, nem? De ezzel a fürkészéssel fokozta.
Nagyon sokszor az emberek sokkal empatikusabbak mint gondolnád, és nem rökönyödnek meg a te problémádon. Én pl. hónapokig úgy jártam, mintha valaki elvágta volna a nyakam, amíg nem szívódott fel a pm-műtétem helye, és annyira nem érdekelt, hogy néha én csodálkoztam, mit néznek már olyan bárgyún, aztán kapcsoltam, hogy jaaa, a nyakam...
Lényegében és általánosságban igaz.
Az emberek önzők, legyen elsősorban nekik jó, könnyű, egyszerű .. a külsőségeknek élnek inkább (Eszter is írta, hogy a pasi, aki megszégyenítette, inkább a "külsőre helyezte a hangsúlyt").
Nem az ilyenek fogják az embert igazán boldoggá tenni, ha az embernek az az igénye, hogy boldog legyen.
Szia!
Szerintem a legelső lépés fejben: pont ugyan olyan alkalmas vagyok egy JÓ kapcsolatra, mint mások.
Mert SZERETHETŐ vagyok.
(Tudom, mondhatod, hogy könnyű mondani ...)
A psoriasis kialakulása elsősorban lelki okokra vezethető vissza, ha rendben a lélek, csökkennek a tünetek is.
És kiváló eredményt lehet elérni grapefruit mag olajjal (immunerősítő), hagyd a szteroidos sz..okat, mert többet ártanak, mint használnak!
Jobbulást, szépülést, boldog tavaszt és nyarat neked!:)
Sziasztok!
Nagy érdeklődéssel olvastam az írásaitokat.Szeretném leírni az én gondomat,hátha lelket tudtok önteni belém.
35 éves vagyok,egyedülálló anya,van egy 5 éves kislányom.
10 éves lehettem,amikor kijött rajtam a pikkelysömör,eleinte csak a szememen,majd a fülem mögött,fülemben,majd a fejemen is.Elindult egy folyamat és nem tudtuk/tudtam,hogy most akkor mi is van???Természetesen mentünk bőrgyógyászhoz,természetgyógyászhoz,ki akarták venni a mandulámat,használtam gusztustalan olajat,de semmi.Aztán ahogy teltek az évek,ezeken a helyeken elmúltak,de kijöttek máshol,több helyen,csúnyábbak.Könyökhajlatban gennyes,hatalmas folt volt,majd a mellemen stb.Húsz évesen az egész hátam tele volt,gennyes volt,viszketett.Itt azért megjegyezném,hogy voltak kapcsolataim,de egyikben sem tudtam feloldódni,nem engedtem sokszor ,hogy hozzám érjenek.Majd történt egy "csoda",és elmúlt a testemről,csak a fejemen maradt.Ekkor ismerkedtem meg egy fiúval,aki később a férjem lett(azóta elváltunk).Sokkal szabadabbnak éreztem magam,felvehettem olyan ruhákat,amiből kilátszott a hasam,hátam,lábam.Szülés után viszont olyan erősen jött ki rajtam újra a betegség,hogy azóta is szenvedek tőle.Tele van az egész testem,hasam,hátam,fejem,lábam,fenekem!Járok bőrgyógyászhoz,aki felír újabb szteroidos krémet,átmenetileg szép lesz a bőröm,de aztán újra támad.Én egyszerűen nem tudom ezt elfogadni,ami nagy hiba,tudom.Szeretnék új párt magamnak,még egy gyereket.De félek ismerkedni.Egy férfi volt már a válás óta az életemben,de nyár volt, és akkor kevesebb kiütés van rajtam.Mikor viszont újra kezdett elborítani a sömör,akkor észrevette és elég csúnya megjegyzést tett rá.Mondjuk ő nagyon a külsőre helyezte a hangsúlyt.:(Szóval,én tényleg attól tartok,senki nem fogja ezt elfogadni.Elfogadni azt,hogy nem járok strandra,hogy nadrágban vagyok még nyáron a hőségben is,hogy nem fürdünk együtt a kádban,hogy bizonyos alkalmakkor (mikor erősebben kijön)akkor ne is nézzen rám....És tudom,hogy nekem ezt el kéne fogadnom ahhoz,hogy más is elfogadja,de az a tapasztalatom,hogy az emberek nem akarnak problémás társat maguknak.Mert azzal nem tudnak mit kezdeni.És kezdjem a randit azzal,hogy nekem ez a betegségem van,mit szólsz???Hát nem tudom...De ami biztos,hogy nem érzem magam egész embernek.Tudom,hogy vannak olyanok is,akik súlyosabb betegségekkel küzdenek,akiknek az én bajom nem is tűnik nagy bajnak.Nekem mégis az!Szerintetek hogy kéne ezt elfogadnom?Mert ez lenne az első lépés.