A foteltől a félmaratonig fél év alatt I. (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A foteltől a félmaratonig fél év alatt I.
3-4 éve én is 200 méterrel kezdtem. Egy hónapomba telt, mire fél órát bírtam futni egyfolytában. Onnan a 40-45 perc már csak egy ugrás:-)
Nyilván nincs mindig kedve az embernek futni menni, de ne gondolkozz, csak csináld! És ha utána megveregetheted a vállad, hogy megint átlépted az árnyékod, annál nincs jobb érzés! Én ezért csinálom!:-)
Sziasztok!
Látom, nyár óta nem járt itt senki, pedig mostanában a legjobb futni:-)
Én 170 cm-re 90 kg, "kicsit" túlsúlyos. Szakaszosan 3-4 éve futok, tavasztól őszig, télre abbahagytam. Eddig. Most május elsején újrakezdtem, 40-45 percet futok szigorúan másnaponta, kb. 8-8,5 km/h sebességgel. Célom tavasszal 7 km-es versenyen elindulni - csak úgy magam miatt, és menni is fog, mert most nem követem el azt a hibát, hogy télre leállok, hanem veszek futópadra bérletet és ott folytatom - ha hideg lesz. De eddig kegyes hozzánk az időjárás:-) Mindenkinek kitartást!:-)
Hajrá neked is R75! Gratulálok a kitartásodhoz, ügyes vagy! Mióta futsz?
Kitartás van, bár tény, hogy ez a meleg nem könnyíti meg a dolgot. De kora reggel, még 6 óra előtt nincs olyan nagyon meleg, ezért így időzítettem a futást. Sőt, utána lenyomtam még egy kardió+erősítő edzést is további 50 percben. :)
Azért reggel mégis csak jobb idő van.
A tornáimat eddig este végeztem, panelban, a 4. emeleten, de ventillátor mellett is szakad rólam a víz torna közben/után.
Na de valamit tenni kell, hiába van meleg. :)
Én szoktam lesni a fórumot, de kár, hogy nincs írás... én félmaratonra készülök, első körben szeptember volt a cél, de az esetleges meleg miatt inkább novemberre tettem az időpontot...
Neked kitartás a tornához és futáshoz, pláne ebben a melegben!
Sziasztok!
Van itt még valaki? :)
Gratulálok a cikkhez, a kitartáshoz és az eredményekhez. Olyan jó, hogy ilyen lelkesek vagytok.
A tesiórákat én is gyűlöltem mindig, pontosan ilyen okok miatt.
2 hete elkezdtem tornázni, s ma már futni is voltam, bár egyelőre futás-séta váltogatva bizonyos időközönként. Remélem én is belerázódom, s tényleg megszeretem és sokat fogok fejlődni idővel.
Jó futást mindenkinek!
Gratulálok! Erre igazából csak ezt lehet mondani! Tudom, hogy miről beszélsz, és remélem, hogy sokan fogják olvasni a cikkedet, mert erőt adhat azoknak, akik még nem mertek belevágni.
Jómagamnak is voltak a futással kellemetlen élményeim. Bár én túlsúlyosnak sosem voltam mondható, de mégsem ment a futás.
Szakközépiskolában testnevelés órákon két mumusom volt, a kötélmászás és a futás. Ezek sosem mentek, tehát az 1-es mindig bele volt kalkulálva számomra már év elején. Nálunk csak 800 méteres felmérés volt futásból, de valamiért a tüdőm sosem akart úgy dolgozni, ahogy kellett volna, így örültem, ha végigvonszoltam magam a két körön, és minden alkalommal, mikor végre megállhattam, a légszomjtól sírógörcsben törtem ki.
Eldöntöttem, hogy a futás nem volt és nem is lesz az erősségem. Egyébként sokat bicikliztem, sétáltam, de futásra sosem vettem rá magam. Aztán a tavalyi évben úgy döntöttem (mivel a férjem már pár éve rákapott az ízére), hogy meg kell próbálni. Nem volt nagy célom, én csak 2000 métert szerettem volna egybe lefutni. Ez tudom nem sok, de ahogy kezdtem, azt hittem sosem jutok el odáig. Nekem nagyon bevált az a módszer (egyébként sportpályán futunk), hogy futós kör után nem állok meg, hanem sétakört csinálok. 200, igen 200 méterrel kezdtem, ennyit bírtam. Fél kör futás fél kör séta. Aztán megpróbáltam többet, és igaz lassan, de nyár végére sikerült egybe lefutnom az 5 kört. Nagyon boldog voltam, hogy elértem a tervemet. És most sincs ez másként. Én sosem fogok 10 km-eket futni, ezt tudom, az idei célom is az, hogy az 5 kör egybe meglegyen. Összességében a 4 km futásom meg van, meg mellette legalább 2 km séta, de nekem valahogy az "egybefutás" nem megy. Így is kb 2 órát elvagyok a friss levegőn (mert a férjem eközben általában lefutja a félmaratont), én futás után gimnasztikázni szoktam, így kitöltöm az időt. Meg persze élvezem a szabad levegőt. Mellette sokat megyünk biciklizni, és télen sem hanyagoltuk, mert van szobakerékpárunk és nem csak fogasnak használjuk (ezt pont két hete az érettségi találkozónkon jegyezte meg egy volt osztálytársnőm, hogy ők leginkább annak használják).
Persze azért picit irigykedem, hogy más ilyen sokat le tud futni, de én így is nagyon elégedett vagyok magammal!
További kitartást és jó futást kívánok, merj álmodni a maratonról és el fogod érni!
Ez a cikk pedig legyen példa mindenkinek!
Gratulálok a cikkhez, és a futáshoz is!! Én is "szemezek" a futással, és már voltak is próbálkozásaim, de nem voltam elég kitartó...
A legtöbb idő, (mert én nem távot mértem, hanem perceket) egyben 30 perc volt. Később persze lemértem, és 3,8 km. volt:)
Tevben van a rendszeres futás, most már a rossz idő sem lehet kifogás. De minden nap, az sztem túlzás, kétnaponta kellen, hogy tudjon pihenni az izom-)én így hallottam) Szép napot és jó futást mindenkinek!!!
Szia dinamoz!
Hasonló a sztorink és gratulálok neked! : ) Tartson örökké ez a szerelem az átszellemítő mozgással, ami bennem is mindmáig folyamatosan bontogatja a szárnyait : ) Minden jót!
Pamutka
Igazán inspiráló cikk, nagyon jó hogy leírtad. Én is 2 hete vettem új futócipőt és azóta nyomom. Illetve vártam a jó időt... de tényleg hihetetlenül jó hatással van a közérzetre és így lényegében mindenre. Én egy kicsit mohó voltam és a 2. alkalommal már lépcsőzni mentem... egy hétig tartott a izomláz :DD
Viszont alkalomról alkalomra érzem a fejlődést.
Szerintem a futás -sok minden más mellett- arra is jó, hogy akinek pl van egy csomó problémája és tehetetlennek érzi magát, annak olyan ez mint a terápia. Hiszen egy futó-cipőnyi befektetéssel és akaraterővel sikerélményhez juthatunk, kizökkenünk a mindennapi mókuskerékből és nagyobb önbizalommal állhatunk az élet dolgaihoz.
Gratulálok :) Csak így tovább :)
Nekem a Cooper-rel éppen pozitív élményem van, gimiben, először Én is kb 1500 körül futottam, aztán jött a kattanás, sok-sok ugribugri óra és szépen lefogytam...mire a következő teszten Én bizony megcsináltam azt a bizonyos 2600 m-t :) a tesitanárom pedig ugrálva tapsolt Nekem, sosem fogom ezt elfelejteni neki :) Talán akkor tanultam meg igazán, hogy a befektetett munka valóban eredményt hoz :)
És igen, kisebb kihagyással, de azóta is Futó vagyok, nagybetűvel, mert ez nem jelző, hanem tulajdonnév ;)
Szia a meressel kapcsolatban:
a gyerekeknek is meg kell tanulniuk, hogy a celok fontosak, a valo vilagban is muszaj, hogy legyen celjuk.
A futasban ez a cel lehet az idö, vagy a tav.
De szemelyre szabottan kellene hozzaallni, pl. köver Karcsikaval megbeszelni, hogy jo, hogy lefutott multkor 2 kör, de most legyen a cel 2 es fel.Meg fogja csinalni, ha latja, hogy a tanar realis celt tüz ki, szemelyesen neki, es mivel benne is ott lapul a bizonyitasi vagy, megcsinalja.
Szerintem a titok az ösztönzesben van, es a szemelyreszabottsagban, nem az idömeres a ludas.
Hát ez egy nagyon jó kérdés! :)
Abban teljesen igazad van,hogy mérni kell a teljesítményt, hiszen egy gyereknek meg kell tanulnia, hogy nem mindent érhet el azonnal, és meg kell dolgoznia a sikeres eredményekért.
Én sajnos nem kedveltem a tesitanáromat pl általánosban. Ő mindig összerakta a kevésbé jól teljesítőt a kiemelkedően jóval, most már felnőtt fejjel úgy gondolom, hogy biztos azért hogy ezzel talán ösztönözni tudja a kicsit gyengébbet, de ez általában nem így sült el, hanem szegényt inkább nevetségessé tette.
Sziasztok!
Én évek óta szemezgetek a futással. Mindig találtam kifogást. Mondjuk nekem a fő problémát az jelentette hogy évekig táncoltam, és a futást mindig unalmasnak találtam ahhoz képest. Plusz a tesiórákon is csak egy felesleges dolognak tűnt. Aztán pár hete befejeztem az örökös kifogás keresést, vettem egy futócipőt, és elkezdtem futni. Az első alkalom iszonyatosan jó volt!!! Arra gondoltam, hogy mekkora idióta vagyok, hogy ezt halogatom évek óta, mikor ennyire jó érzés. Aztán izomlázam lett, és következő alkalmak már nem voltak ilyen frenetikusak! :) Már nem ment annyira jól, elkeseredtem, és megint elgondolkoztam hogy ez nem nekem való. De a cikkedet elolvasva megint kedvet kaptam, és eldöntöttem, hogy végig csinálom! Úgyhogy köszi neked, tényleg nagyon ösztönző volt! :)
Szia :-)
Köszönöm szépen. Azt hiszem, tényleg kicsit túlbuzgó voltam, akkor picit visszaveszek még... Tegnap 19 percet futottam, nagyon elfáradtam, de jól esett. Kopp-kopp ma nem fáj a bokám. Egyébként csak az egyik szokott fájni és vizesedni.
Én arra gondoltam, hogy esetleg nem jól melegítek be...
Szép napot,
Viki
A cikked ösztönző,szórakoztató ,energiabomba:DD
Grat hozzá:D
A tesióráról beszélgessünk viszont,mert érdekel nagyon ,hogy változtatnátok rajta,a futószámokon pl.. konkrétan..mert a nem mérés struccpolitika szerintem..de tényleg,mik a vélemények erről.../Gondolom már kiderült a foglalkozásom:D/
Köszönöm! Neked is nagy gratu!
Úgy látom, sok emberben maradtak meg mumusként a tesiórák, és sokan gondolnak (velem együtt) a tesitanárukra mozgás közben! Azt hiszem, a büszkeség is dolgozik bennünk, még ilyenkor is a régi frusztrációinkkal küzdünk, de így legalább leszámolhatunk velünk! Mert mozogni JÓÓÓ! :)