Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Számítanak ma még az emberi értékek? fórum

Számítanak ma még az emberi értékek? (beszélgetős fórum)


1 2 3
78. kiskócos:) (válaszként erre: 75. - Selena78)
2013. aug. 19. 18:26
amikor azt írtam,hogy klasszikus értelemben vett értékek ilyenekre gondoltam,mint pl. hűség,őszinteség,tisztelet.....
77. Annie1130 (válaszként erre: 72. - 5c52abd0ff)
2013. aug. 18. 14:23
Az embernek nem azért kell(ene) kedvesnek és ssegítőkésznek lennie, mert bármit is elvár visszafelé. Ha megszűnnek ezek az elvárások, akkor tud majd áramolni ez az energia, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk önzetlen szeretetnek.
76. 6b006fc769 (válaszként erre: 74. - Nika0101)
2013. aug. 18. 14:18
Én nem panaszkodom. Nekem számítanak:)
75. selena78 (válaszként erre: 73. - Kiskócos:))
2013. aug. 17. 18:48

Aztán mikor volt az a kor, amikor számítottak a klasszikus értelemben vett emberi értékek?


Mert ugye nagypapi sosem csalta meg a nagymamát, régebb leszarták az anyagiakat, senki sem hazudott, és a második világháború kora, nagyanyáink kora, élő példája volt az emberi értékek megbecsülésének.


Vagy melyik korra gondolsz?


Az azelöttire? Első világháború? utána jövő gazdasági válság? Vagy a másodikat követő rákosi érára? Baromira jó lehetett akkor élni.

2013. aug. 17. 18:47

Azon lepődöm meg mindig, hogy nincs olyan ember, aki ne panaszkodna, hogy ma már nem számítanak az emberi értékek, mégis mindenkinek rendre rossz tapasztalata van.

Akkor hogy is van ez?

2013. aug. 17. 18:09
A klasszikus értelemben vett emberi értékek ma már cseppet sem számítanak...sajnos!A rafinált,hazudozós,párjukat megcsalós,folyton flörtölő,kavarós,másokon átgázoló,gátlástalan embereknek áll a világ
72. 5c52abd0ff (válaszként erre: 68. - Conny2)
2013. ápr. 2. 19:36
én is hiába vagyok az emberekkel kedves, segítőkész, sajnos annak az elletetjét kapom vissza.
71. ittmost (válaszként erre: 61. - Conny2)
2013. ápr. 2. 19:30

Lehet,hogy az a "legkisebb kritika" neki már túl nagy volt,vagy AKKOR pont túl nagy volt,mert az említett önbizalma nem volt épp a helyzet magaslatán.

Érzed,ugye,hogy ez is előfordulhatott?

2013. ápr. 2. 19:24
..talán ezek a legfontosabbak az életben..
69. 6b006fc769 (válaszként erre: 67. - Aquatica)
2013. ápr. 2. 18:27
Szerintem is. Velem mindenki kedves.
68. Conny2 (válaszként erre: 67. - Aquatica)
2013. ápr. 2. 18:24

Ezzel nem értek egyet. Én kedves vagyok mindenkivel, sőt sokszor túl kedves is, mégsem ezt kapom sajnos sokszor vissza. Engem nem úgy kell elképzelni, hogy én vagyok az okoskodó megmondóember, aki mindig mindenki helyett megmondja a tutit, én pont nem ilyen ember vagyok.


Nálam az őszinteség nem egyenlő a kötekedéssel, a rosszindulattal, a "beleütöm a másik dolgába állandóan az orrom" szemléletmóddal vagy, hogy mindegy miről van szó, csak nekem legyen igazam. Nálam az őszinteség egészen mást jelent.

67. Aquatica (válaszként erre: 61. - Conny2)
2013. ápr. 2. 18:20
szerintem ha mindenki kedves mindenkivel akkor kedvességet kap vissza, aki kötekedik a másikkal az ugyan ezt. Nem kell mindenkit kritizálni, hiszen senki se tökéletes hogy bíráskodjon a másik felett. kb ennyi.
66. Conny2 (válaszként erre: 64. - C0dfe81001)
2013. ápr. 2. 18:19
Egyetértek. Én sem azt akartam ezzel a fórummal kifejezni, hogy mennyire csalódtam a világban és az emberekben, még ha egyesek ezt látják a szavaimban, akkor sincs így. Egyszerűen ezen elmélkedtem, hogy a világ rossz irányba halad és egyre kevésbé fontosak az értékek. Nekem a családom is nagyon fontos, a tűzbemennék értük, mégis hallom látom, hogy sokan mennyire elhanyagolják pl. a szüleiket, vagy lekezelően beszélnek velük, esetleg legrosszabb esetben a család már csak akkor jön össze, ha egy haláleset kapcsán a javakat kell elsztani. Ez igen szomorú.
65. bd55e3f068 (válaszként erre: 61. - Conny2)
2013. ápr. 2. 17:45

Nem a bari öri harira gondoltam. Nekem az jött le, hogy azt várod, hogy mindig mindenki mosolyogva elfogadja a te kritikád, pedig a szépre csomagolt "köszönöm, de nem érdekel" sokszor már önmagában egy megmásított valóság.

>Én egyáltalán nem vagyok mindenkivel őszinte, és szembe sem várom el, hogy mindenki 100%-ig az legyen. Én csak arra törekszem, hogy milyenkivel annyira legyek őszinte, amennyire szükséges és/vagy elvárható.


Szerinted az emberek többsége alakoskodik. Ez elég negatív vélemény. Szerintem meg nem lehet a világra zúdítani mindig mindenhol magunkat.


"Lehet, hogy én objektíven tudom szemlélni a kritikákat és a problémákat, az emberek nagy része sajnos nem. Ehhez az is hozzátartozik, hogy én elfogadam magam olyannak, amilyen vagyok, és így a kritika nem tud annyira a lelkembe hatolni és úgy gondolom, hogy mindent meg lehet beszélni, legyen szó bármiről is. Kell hozzá persze intelligencia és egy jókora önsimeret, önelfogadás, és ha ez megvan, akkor megláthatjuk a fa mögött az erdőt is, vagyis azt, hogy a másik nem bántani akar, csak segítő szándékból cselekszik."

Ez bizony eléggé úgy hangzik, hogy aki nem vevő a te "objektív" kritikádra, abból hiányoznak a felsoroltak. Ugyanakkor nem tudod jól megválogatni magad mellé az embereket. Ez a kettő üti egymást.

>Alapvetően tényleg kellenek ezek a tulajdonságok, de a kritika fogadását a feladó személye, a helyzet és a befogadó lelkiállapota is befolyásolja. Kevés az objektívnek elfogadható tény, főleg, ha emberi értékekről beszélünk.

64. c0dfe81001 (válaszként erre: 63. - C6973617d3)
2013. ápr. 2. 17:39

Értem, amit írsz és teljesen tiszteletben tartom. De nekem ez egy kicsit olyan benyomást kelt, mintha álságosak, felszínesek lennénk és nem akarnánk tudomást venni a rossz dolgokról. Bár én sem szeretem magamat átadni a reménytelen és negatív szemléletmódnak (ami ma nagy divatját éli), de sajnos az, ahogy sokszor belenézünk a tükörbe (mosolyogva), általában nincs összhangban az ÁLTALÁNOS valósággal. Persze személyre szabottan lehetünk pozitívak, de ha úgy gondolkodom, hogy nem csak magamért vagyok felelős, hanem a környezetemért is, és ha a környezetemben a dolgok "nem jó felé" haladnak bármennyire is tisztában vagyok vele, hogy nekem nincs okom a szomorúságra (saját életem), mégis bennem van az, hogy: Jaj Istenem merre halad ez a világ.


Lehet, hogy én gondolkodok rosszul. :)

2013. ápr. 2. 17:21

Igen, van egy olyan mondás is, Az élet tükör, amely olyan arcot mutat, amilyennel beléje nézünk.

Ha kacagunk ő is kacag, a haragos arcra a tükör is haragos arccal felel. ...


Nem a dolgok sötétek hanem a szem, amely nézi őket.

Nem a világ szomorú, hanem az, aki annak látja...

62. Conny2 (válaszként erre: 60. - Ittmost)
2013. ápr. 2. 16:57
Ez tényleg igaz. Azért van ez a mondás, hogy az igazság fáj.
61. Conny2 (válaszként erre: 58. - Bd55e3f068)
2013. ápr. 2. 16:55

Túlzott elvárásaim vannak? Az túlzott elvárás, hogy valaki ne megsértődjön azonnal a legkisebb kritika miatt és játsza az öri-harit? Nem hiszem.


Nem vagyok negatív, félreértettél, ha ezt gondolod. De esetleg te is inkább kifejthetnéd máshogy a véleményed, ahelyett, hogy elkezdenél személyeskedni, hiszen nem is ismersz. Nem degradáltam senkit, vagy ha igen, nem vettem észre. De leírhatnád, hogy melyik mondatommal tettem ezt.


Nálad ez hogy működik az életben? A valóságban is ennyire kötöszködő vagy, vagy pedig csak a virtuális világban?

60. ittmost (válaszként erre: 16. - Conny2)
2013. ápr. 2. 16:47

Van egy határ,igen,szinte mindenkinél van egy határ.

Nagyon pocsék érzés belebotlani,de ha valakinek a legbelső lényegét vagy a legnehezebben levetkőzhető rossz szokását,vagy a számára sérthetetlen személyeket érinted az őszinteségeddel,akkor s.ggbe rúgnak,még akkor is,ha közben tudják,hogy igazad van.

Nagyon sok önbizalom kell a mások őszinteségének elviseléséhez.

59. 1fbc7619c9 (válaszként erre: 1. - Conny2)
2013. ápr. 2. 16:37
Számítanának igen!De sajnos ez a világ nem vevő rá.
58. bd55e3f068 (válaszként erre: 45. - Conny2)
2013. ápr. 2. 16:32
Szerintem túlzott elvárásaid vannak azzal szemben, hogy másoknak hogyan kellene reagálniuk. Nem várhatod el, hogy mindenki úgy gondoljon és érezzem mindent, ahogy te teszed. Emellé pedig egyből degradálod azokat, akik nem úgy viselkednek, ahogy te szeretnéd. Szerintem emiatt nyilatkozol ilyen negatívan a világról.
57. c6973617d3 (válaszként erre: 36. - Conny2)
2013. ápr. 2. 16:29

Nem :)

Ez a felnőtt ember kategória, tiszteld felebarátodat! :)

Segíteni annak, aki kéri, nem belemászva az ő intim szférájába.

56. c0dfe81001 (válaszként erre: 47. - Conny2)
2013. ápr. 2. 16:05

Gyakorlatilag, csak annyit történt, hogy szétváltak az útjaitok.


Rengeteg barátság ér és ért véget, amiatt, mert az egyik fél egy magasabb szintre jutott (egzisztenciálisa, értelmileg, érzelmileg), amivel a másik nem tudott mit kezdeni. Szerintem ez természetes dolog, hiszen az emberek nem ugyanúgy működnek. Csak ez annak is nehéz, aki halad előre az életeben (te), és annak is, aki lemarad ebben ((volt barátnőd).

2013. ápr. 2. 16:00

őszintének lenni és Őszintének lenni nem ugyanaz!


Valaki veri a mellét ,hogy ő milyen ŐSZINTE EMBER, amikor én azt mondanám rá, hogy paraszt! Az őszintség nem ott kezdődik, hogy megmondom valakinek, hogy szerintem ma s.arul néz ki, mert az parazstság. Hanem ott, hogy vállalom magam előtt az őszinte érzéséeimet, mint pl. egyedül érzem magam, megbántottak, és ezt mások előtt esetleg még ki is merem mutatni!


NA ez az őszintség!

A parasztok, antiszociálisok, akik elbújtak álarcok mögé, mint én de faca gyerek vagyok, mert ki merem mondani, amit gondolok, kíméljenek! :)

54. c0dfe81001 (válaszként erre: 47. - Conny2)
2013. ápr. 2. 16:00
Ez érdekes.:) Akkor végül is jó barátod volt, addig, amíg még úgy gondolkodtál, ahogyan ő. De te elkezdtél felnőni, amikor ő még nem. Valójában jó barátod volt ő, csak te elértél az életeben egy olyan szintre, ahol ő már nem tudta felvenni veled a tempót.
53. Conny2 (válaszként erre: 50. - B486c9cf7d)
2013. ápr. 2. 15:59
Igen, tudom és ezt elfogadom. Fájó ha végeszakad egy barátság, vagy elszakadnak egymástól a felek, külföldi munka, család, költözés miatt. De akkor még mindig ott a telefon, vagy e-mail. Mert a változás miatt még nem kell nem szóba állni a másikkal.
52. a2571c53fb (válaszként erre: 45. - Conny2)
2013. ápr. 2. 15:59

Igen! Intelligencia és önismeret ez nagyon fontos, de én akkor is azt mondom, hogy csak akkor foglamazzunk meg a másikról negatív dolgokat, ha ő kérdez rá konkrétan.


Bármit is gondolunk másikról nem tudhatjuk, hogy konkrétan arról a kérdésről mit gondol és bármennyire óvatosan kezeljük a helyzetet, akkor is megbánthatjuk a másikat.

2013. ápr. 2. 15:57

Csak azok számítanak.

Képmutatás mindig is volt, és még lesz is egy darabig.

50. b486c9cf7d (válaszként erre: 47. - Conny2)
2013. ápr. 2. 15:54

Nem feltetlenul egy iranyba valtoznak, fejlodnek emberek.

A baratsagok is valtoznak idovel, lazulnak, atalakulnak, mert valtozunk mind.

49. Conny2 (válaszként erre: 48. - Conny2)
2013. ápr. 2. 15:54
kifogásoltam
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook