Hogyan szabaduljunk meg apámtól? (beszélgetős fórum)

De az mar nem illik a topik profiljaba:)

Tudod, kis prudek lettunk, mergezes az meg belefer:)

Ez egy játszma, amihez két ember kell esetleg három. Azzal, hogy ellene mentél, bebizonyítottad, h nem játszod a társasjátékot. Ha a tesód és anyukád is meg tudná tenni, akkor apukád egyedül maradna, nem tudna tovább játszani. Anyósomék is játszadoznak és megmenthetetlenek. Kívülről nézve nagyon gáz, de egyikük sem lép ki, mert ez így kényelmes, megszokott. A kutya története jut eszembe a szöggel. még nem szúrja eléggé, különben felállna és arrébb menne.

Az, hogy valaki szívbeteg és gyenge nő még nem ok arra, hogy hagyja magát bántani. Fél és nem lép, és ez a félelem az, ami benne tartja. Ha jobban félne attól, ami most van, mint attól, ami lehet, akkor már szépen kisétált volna az ajtón.

"Anyám kemény asszony volt, három férjet eltemetett, pedig abból kettő csak szundikált."

XD

Sziasztok,

így munka után gondoltam hogy bekukkantok ide, látom azért van akit a téma szórakoztat...hát jó, azt monják a humor fél egészség:))

Nos tény hogy amikor anyuval beszélgetek belátja ö is hogy hibát követett el, elöbb kellett volna lépnie, már a születésem elött, de én úgy vagyok vele, hogy az vesse az elsö követ anyura, aki soha nem követett el hibákat.

Ami a fakanalas storyt illeti: anyu dolgozott és én egyedül voltam vele otthon, amikor nekem esett, mire anyu hazaért addigra már minden elrendezödött.

Igaziból az iskolában gyerekként jöttem rá arra lassan hogy, az nem teljesen normális ami nálunk otthon van, ez mondjuk megmagyarázta azt is hogy miért ültem inkább este 6ig a suliba minthogy hazamenjek. Sokáig azt gondoltam hogy bennem van a probléma.

Az a gond, hogy ahogyan írtam a külvilág felé mindíg egy elözékeny, kedves, udvarias, intelligens apa/férj képét sikerült mindenkivel elhitetnie.

Anyunak volt egy barátnöje, a szomszédunk volt és amikor anyu elmesélte neki hogy megverte a barátnö nem akarta elhinni, aztán amikor anyut a barátnöje elött vágta apu pofán - mert megmondta hogy válni akar- akkor anyu barátnje beszólt apunak, és utánna nem jöhetett át anyuhoz, és apu mindenféle ócska ku...nak elmondta:(

A válást anyu visszavonta miután apu éjjelente megverte, terrorizálta és azzal fenyegette hogy, eltesz engem és a hugomat láb alól - ehhez sikeresen meggyözte magát arról hogy ez nem olyan nagy ügy mert ö úgysem az apánk. - Az vicces sztori hogy az apasági tesztet azzal intézte el hogy amikor anyu engem 10naposan hazavitt a kórházból akkor összehasonlított engem az igazolványképével és megállapította hogy nem hasonlítok rá:) Mondjuk nem is nagyonn mert egy az egyben anyura és a nagymamámra hasonlítok.

Nah mindegy a témára visszatérve anyu visszavonta a válópert és apu miatt elköltöztünk, még a közvetlen családnak is - mint utólag kiderült hála IWIW és Facebooknak - azt hazudta hogy ne is keressenek minket mi Németországba költöztünk...ami természetesen hazugság volt:(.

Szegény anyu próbált minket védeni, nah de egy 157centis szívbeteg törékeny nö, mégis mit tehet egy 185centis, igen jó karban lévö kommandós ellen???

Emlékszem akkor jött el a fordulópont kb.15-16éves lehettem amikor valami butaság miatt /azt hiszem nem pakoltuk össze a szekrényünket a hugival ahogy ö akarta/ engem jó pofán vágott és a hugomnak is fülest akart adni egy nagyot én meg ellöktem a hugomat és én kaptam a fülest úgy hogy neki estem a falnak, jó hogy nem a hugomat érte aki akkor volt 6-7éves...utánna megint emelte a kezét hogy pofont adjon én meg elkaptam a kezét és mondtam hogy "Fejezdd be!" ezen teljesen megrökönyödött és összetörten üldögélt a másik szobában amíg haza nem jött anyu majd amikor hazajött anyu elmesélte neki - és ez jól mutatja hogy hogyan veszi vel a valóságot - hogy én az ö gyereke kezet emeltem rá!!!

Igaziból addigra értem el azt a lelki mélypontot hogy azt mondtam innentöl nincs lentebb, erröl a pontról csak felállni lehet, úgyhogy onnantól fogva én reguláztam öt, amennyire lehtett.

Igaz hogy testileg erösebb voltam sokkal mint anyu, mert hiába vagyok lány nekem is ugyanúgy kellett menni és segíteni nyáron építkezéseken, és segéd munkát csinálni mint egy férfinek...sokszor mondták is a faluba apunak hogy, azért a lányod olyan mukákat csinál amit még egy fiúnak is kemény..nah mindegy ez más téma.

Szóval ezt csak azért írtam le hogy talán ennyivel is bövül a kép.

Ami meg a mérget és polónium és egyébb ötleteket illeti:én nem kívánom senki halálát, föleg nem az övét, ilyen eszembe sem jutna, én csak azt szeretném hogy ha anyuék is meg én is végre normálisan békében élhetnénk.

Amíg az anyukád és húgod nem lép, addig nemigen változik a szitu. Nekik kell a félelmükön továbblépni.

Egy volt osztálytársnőmet terrorizálta az alkesz férje. Ő elköltözött a lányukkal, a pasas egyszer elvitte suliból a gyereket, nem akarta visszaadni, meg balhézott a csaj munkahelyén. Ezekkel sem ért el semmit, mert a csajt akkor már nem lehetett visszafordítani, beadta a válást. A fickó elkezdett inni és 2 hónap alatt halálra itta magát, így végül özvegy lett a csaj, mert nem volt még tárgyalás. Lépni kell, akkor is ha fenyegetőzik, mert így is simán kicsinálja őket.

Én csak most olvastam a nyitó hozzászólást...

Szóval erre a problémára vannak már "szakemberek", akik annyi pénzért, amennyit eddig apádba pumpáltál, garanciával megoldják a helyzetet.

Pontosan, az ember ol es utana magyaraz...

Ezert mondtam, hogy en anyuka helyeben 15-20 evvel ezelott cselekedtem volna es meg magyarazatot sem adtam volna. Minek ahhoz a szkafander es minek rejtozkodtem volna a helyeben, en nekiugrottam volna a krapeknak es kesz vagy megmergeztem volna de akkor nem bujkalva hanem kerek-perec. Es az intezetben senki nem tor fakanalat a gyerek fejen, ugyhogy tojtam volna arra is, hogy nyomorekra ver miutan nekiugrom. Mondom, amit otthon elviseltek, annal rosszabb a sitten sincs (es az intezetben meg plane nem ugyhogy nem volt veszitenivalojuk)

Anyuka a betegsegebe menekul de nagyon is felelos volt ezert az egeszert

Addig csak nem lesz hav....

Amúgy meg jó lesz az öreg ragasztónak....

Írtam róla - csak nem publikáltam:)de megírtam.

Elnézést kérek, ha megbántottalak, vagy akár a látszatát keltettem volna - szándékomban sem állt.

Szép estét!

Sikkes Sittes