Nem bírom, nagyon nehéz :( (beszélgetős fórum)

Köszönöm:)

Annak nagyon örülnék,ha legalább már nem várnám őt....1 éve semmi kommunikáció nincs már köztünk,de mégis sokszor nagyon közel érzem,mintha érezném mit érez.Nem csak nekem volt nehéz,hanem neki is nehezen váltunk el...sokáig tartott az elválás,és talán soha nem volt teljesen lezárva,mindig úgy váltunk el,hogy mi egymsához tartozunk:(

A szakítás olyan,mint egy gyász, öt fázisból áll, és ha az ember még csak a második körül van, effektive nem lehet elvárni tőle,hogy az új kapcsolatok lehetősége iránt érdeklődjön.

Te valószínűleg még a reakció- vagy tagadófázisban vagy, amikor még vagy feldolgozni próbálod a történteket, vagy pedig nem tudod még elfogadni,hogy vége. Egyik fázisban sem lehet ismerkedni. A reakciófázis néha hónapokig, évekig is eltarthat. Semmivel nem lehet gyorsítani. Ilyenkor szoktak azzal jönni a barátok,hogy gondolkodj pozitívan, ne gondolj a régire, nyiss újak felé, stb, és nem értik meg,hogy az ember a gyászfolyamatban erre még nincs felkészülve. Nem előre kell ilyenkor még nézni,hanem feldolgozni a múltat. Amíg magadtól nem érzed azt,hogy előre tudsz nézni és nyitott vagy egy új dologra, addig a dalai láma se tud rávenni erre. Hagyatkozz arra,hogy te mit érzel, senkinek ne akarj megfelelni, mert senki a világon nem tudhatja,hogy neked mit jelentett a volt kapcsolatod. Nincs olyan,hogy "ez már nem normális", hogy még mindig gyászolod. Csak a belső hangodra és az érzéseidre figyelj, senki más nem számít.

Én a szakítás után egyből éltem az éltemet, sok a barátom,sok helyre járok könnyen ismerkedek és hamar észrevesznek a férfiak is.De amikor hiába teszed meg ezeket,mert belül valami mindig lebénít..nem tudom máshogy jobban elmondani.

Amúgy meg nem feltétlenül csak nagyon rossz kapcsolatok érnek véget.Persze oka mindig van ami miatt vége van valaminek.

Nem az,hogy érzik,hanem látják,hogy nincs új kapcsolat és kérdezik miért nincs,miközben látják fel fel bukkan körülöttem valaki,de mégsem alakul úgy és akkor mondom,mert nem tud úgy alakulni mert még a régit szeretem és erre mondják,hogy hát pedig már kéne....

Egyébként soha nem látszik rajtam semmi fájdalom a kollégáim észre sem vették,hogy szakítottam vele volt ki fél évre rá csodálkozva hallotta tőlem...nem az a típus vagyok ki kifelé mutat.

Szerintem nem normális ilyen hosszú ideig sopánkodni egy szakítás miatt.

Miért kell azt mondani, hogy ez normális?

Ha szakítás a vége egy kapcsolatnak, akkor örülni kell annak, hogy vége, hiszen ott problémák volták. Jobb lenne egy béna kapcsolatban ücsörögni, ahelyett, hogy lehet keresni az igazit? Jobb sopánkodni, mint élni az életünket? Jobb egy olyan mellett lenni, aki amúgy sem szeret, tisztel, stb.? Nem hiszem. Ezt sokan azért csinálják, mármint a kapcsolat gyászolását, mert ezt látják a környezetükben és azt gondolják, hogy ezt kell tenni...

Nem.

Azért, mert annyira eltávolodtunk egymástól. Egymás mellett éltünk, nem pedig együtt. Neki mindegy volt, mit csinálok. Ő nem volt mellettem, amikor kellett volna...

Nem vagyok rutinos szakító, 33 éves létemre 3 komoly kapcsolatom volt: egy négy és egy 5 és fél évig tartó, illetve egy egy évig tartó.

Nem figyeltem...

De most már legalább rutinos szakító lettél. Vagy csak azért ment könnyebb a következő szakítás, metr kevésbé volt fontos kapcsolat?

Én egyszer három teljes éven át gyászoltam egy szerelmet, akivel még csak nem is voltunk együtt mint pár. Nem feltétlen az idő mennyisége a mérvadó.

Amit tanácsolni tudok, az az,hogy ne küzdj ellene, semmi értelme, akkor csak becsapod magad. És ami a legfontosabb, ne pasizz addig, amíg nem gyászoltad meg teljesen a kapcsolat halálát, mert addig semmi értelme. El fog múlni, adj neki időt és éld át a fájdalmat, amíg tart. El fog jönni az az idő magától, amikor úgy érzed, el tudod engedni. Kitartás.

Adj magadnak időt!

Nekem lassan 8 éve, hogy vége lett egy kapcsolatomnak, eljegyzéss, gyűrű megvolt, aztán hirtelen vége lett a kapcsolatnak. Nekem is voltak rosszabb napjaim, heteim, azt hittem, túl vagyok rajta. Végülis 2 év kellett hozzá és egy új szerelem.:) Igaz, annak is vége már, és az tovább tartott, de sokkal hamarabb túltettem magam rajta.

Majd egy éve volt egy szakításom, nagynehezen rendbe jöttem és pár hétig jobban voltam úgy éreztem visszatért belém az Élet. Most két napja megint nagyon rosszul vagyok, mintha csak tegnap lett volna a szakítás. Fásult, fáradt lelkileg.

Miért ennyire nehéz? Miért tör rám ez a dolog újra és újra, ha már végre jobban voltam? Miért? :(