Terhességmegszakítás - kicsit másként (beszélgetős fórum)

Én ezt a cikket felháborítónak találom, olyan embert látok mögötte, aki mélyen egoista, karrierista, azt gondolja, mindent ő irányíthat. Ami nem is lenne baj, de hogy ez valaki életébe kerüljön, így már nem elfogadható szerintem.

Alap esetben azt gondolom, h mindenkinek joga eldönteni, h akar e gyereket szülni. Mivel 100%-os védekezési mód nincs, csak a no szex, így voltak, vannak, és lesznek is nem kívánt terhességek.

Sok oka lehet valakinek az abortusz mellett dönteni, sok okot el is lehet fogadni, de amit te leírsz, az nekem hajmeresztő. Ha úgyis terveztek még gyereket, akkor miért lett volna akkora tragédia, ha most jön? Gondolom nem a mély szegénységből akarsz magánpraxist, egészséges vagy, párkapcsolatban élsz...stb, vagyis minden adott hozzá, h szülhess. Ilyen esetben nem hiszem el, h ne lehetett volna a helyzethez alkalmazkodni, átszervezni az életeteket úgy, hogy ne kerüljön az a gyereketek életébe. És persze az a legfontosabb számodra, h hogyan viselkedtek veled, mikor abortuszra mentél. Hát, ehhez mit lehetne fűzni? Talán annyit, h alap esetben minden emberrel normálisan kellene viselkedni az eü dolgozóknak, de amint tudjuk, ez nálunk túl nagy elvárás. neked protekciód volt, ezért úsztad meg a nem emberhez méltó bánásmódot, ennyi.

Engem sem. Megint valami gejl szöveg, lelkiismeretfurdalás keltésére. Az abortusz magánügy, másnak semmi köze hozzá.

Mondjuk épp ezért nem értem a cikket se.

Meg nem is értem én sem... Valaki megöli a még megnem született gyermekét, hogy beindítsa a karrierjét, aztán 2 év múlva a beindított karriert feladva elmegy megint szűlni... Mert ha még azt mondja, nem tudtam volna neki enni adni, felnevelni, azt azért még megérti a ember, némileg. De meg van mindenem, csak az az indok, hogy majd csak 2 év múlva akarok szűlni...

Lehet, ehhez orvosi diploma kell...

Ha egy baba védekezés mellet is becsúszik az nem véletlen.... (idézőjelbe)

Ő nagyon akart titeket...

szép az, hogy bocsánatot kértél tőle...

de ez nem változtat semmin...

Annak viszont örülök, hogy nem lett semmi bajod és még kellemesen is csalódtál egy ilyen helyzetben...

"Sírok még, hogy emlékezzél! Én sem feledem, ki miatt nem lettem!

Nem vayok ragályos, nem is vagyok féreg, nincsen semmi bűnöm... Anyám hagyd, hogy éljek! HAGYD!

Fekete gyöngyszemek a sárban, néma lepelben, éltem más hasában, mégsem születtem...

Nem lesz mindig hajnal, eljön majd az éj, leszek minden álmod, nem hagylak békén!

Mond el, hogy neked miért lehet? Te nem vagy bűnös, ha elveszed az én életemet?

Miért szül a világ olyan anyát, ki szíve alatt gyílkolja meg, saját magzatát?" Mondd!!!

Csak egy idézet....

Sajnos én is azt gondolom, azért voltak veled emberségesek, mert te is "közéjük" tartozol. Nekem pont a Szent István kórházban volt egy egészségügyi küretem , és azt kell mondanom, hogy én a beteghordón és a szobában lévő altatóorvoson kívül senkivel nem beszéltem. Este hétkor felöltözve kimentem a betegpulthoz, hogy mikor mehetek haza, akkor a kezembe nyomták a zárójelentést és szevasz. A papírról tudtam meg ki végezte a műtétet.

Nem volt ölelgetés, semmi. Pedig nekem ez a műtét is eléggé megterhelő volt.

Mindenesetre a lényeg, hogy te így élted meg, innen már csak előre kell tekinteni! Jó egészséget!

Nem nagyon értettem miért kellett erről cikket írni. Talán saját magad akarod meggyőzni, hogy jól döntöttél... a gyerkőc nem véletlenül jött... :/

Az, hogy bocsánatot kértél tőle nagyon szép... ő mégis meghalt...

Feláldoztál egy másik életet, hogy neked jobb legyen. - Szépen fogalmazva.

Szakmabeliként nyilván bántak veled, mint egy "mezei" beteggel.

Egyébként meg, baromi rossz gondolat, hogy nem tudod majd szeretni a nem tervezett gyerekedet. Attól, hogy tervezted-e vagy sem, a te ill. a ti gyereketek. Nem ez a szeretet elsődleges feltétele szerintem...

A fiam 3 éves most, nem terveztük, sőt, a legrosszabb időpontban jött (albérlet, én munka nélkül, és még sorolhatnám). De életem legjobb döntése volt, hogy megtartottuk a babánkat!