Terhességmegszakítás - kicsit másként (beszélgetős fórum)

Gyomorforgató ez a cikk... más a kisbabája születését írja le ebben a hangnemben....

A cikkírónak pozitív élmény az abortusza - hát gratulálok.

Naná, hogy nem úgy bántak vele, mint másokkal, akik abortuszra mennek. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét, szokták mondani.

Ez a cikk szerintem arról szól, hogy valahol legbelül érzi, hogy rossz döntést hozott, és ide jött, önigazolásul megírta ezt a cikket, és most várja, hogy mindenki helyeseljen. (Még egy barátnő sincs mellette, aki bólogathatna? Lehet hogy egy barátnő sem fér bele a programfüzetbe?)

"Egy karrierista nő önző döntése" - ez kellett volna, hogy a cikk címe legyen.

Az abortuszra néha szükség van. Pl. Egészségügyi okból, vagy ha a baba erőszakból fogant.

De számomra elfogadhatatlan, ha valakinek a határidőnaptárába nem fér be a gyerek. Félti a praxisát - annyira felháborító...

Örülök is!!!

Ma napig tökéletes a kapcsolatunk, és nem fáj egyáltalán amiket megtudtam!!!

Mert helyette rengeteg szeretetet kaptam!!!

ez nagyon jó!!!

egyetértek minden szavával...

Én is nem akart baba voltam!!

Engem csupán édesapám akart, és miután megfenyegette anyámat, így megmaradtam!!!

És semmi de semmi olyat nem éreztetett soha anyám, hogy különb lennék, mai napig jó a kapcsolatunk, és elmondta, hogy nagyon örült, hogy így döntött akkor!!!

Ez a cikk nem a lelkiismeret furdalásról, egy élet kioltásáról szól, hanem arról, h vele milyen nagyszerűen bántak a kollégái.

Én ezt látom a legszörnyűbbnek a cikkben.

Egyébként ilyen helyzetben amit leírt, h akar még babát, nem lett volna különösebb akadálya annak, h megszülethessen a baba, én nem tudom megérteni a döntését. Ilyen gondolkodású, ennyire egoista embernek nem is való gyerek, egy sem!

Teljes mértékben egyet értek bowie-val.

Tényleg azt hiszitek, hogy jobb lett volna a gyereknek, hogy megszületik és utóbb ha a szülei nem is mondják neki, de látja a szemükben, hogy ő bizony nem várt, de megtartott gyerek?

Igenis vannak olyan emberek is, akiknek számít a saját életük is, a célok amiket kitűztek maguk elé. Hány olyan párt látni, akik várták a gyereket, megszületett, majd feladták önmagukat, mert a gyerek a minden, onnantól az ÉN mint olyan már nem is létezik, és erre rámegy a szülők kapcsolata? És ott bizony a gyerek is szenved, sok ilyet látok a saját környezetemben is. Pedig azt a gyereket akarták.

Ez mindenkinek saját döntése. Biztos vagyok benne, hogy még sokszor eszébe fog jutni, hogy mi lett volna ha.. De ezen már nem tud változtatni és ezzel ő is tisztában van.

Az viszont tényleg elhibázott döntés volt, hogy pont ide írta meg ezt a cikket, amikor az interneten milliom és egy sokkal elfogadóbb oldal van. Mondjuk a stílusa miatt valószínűleg azokon is szétkapták volna.

Ez így nem kellett volna. Óvszeres védekezés mellett? És nem is érzékelte, h esetleg baleset történt?????? Mert ugye arra azonnal van megoldás... Lehetőség 5 hetesen, nem emvrió? Gratulálok ehhez a felfogáshoz!

Felháborító, h ezt a cikket megírtad, tartottad volna meg magadnak a pozitív élményeidet!!!!!

Tényleg nem akarok ítélkezni, de nem hiszem, hogy egyik napról a másikra megélhetési gondok, vagy hatalmas problémák voltak... stb. a családban, ezek az indokok nem indokok (szerintem).

Barátnőm is orvosnő, két kicsi gyereke van, igaz valóban nem tudott egyikkel sem addig otthon maradni, mint szeretett volna, és kénytelen volt végig dolgoznia a várandósságait, és már háromnegyed éves korában a picit a nagymamára bízni, majd nemrég bölcsődébe adni, de azt hiszem ez elfogadhatóbb döntés, mint egy abortusz.

Függetlenül a cikktől számomra az élet a fogantatás pillanatában kezdődik, és emiatt csak nagyon indokolt esetekben tudom az abortuszt megoldásként elfogadni.

Nem, nem él, attól nagyon messze van. Miért akarsz másban lelkiismeretfurdalást kelteni, mennyivel lesz ettől jobb neked?

Nézd meg egy 5 hetes embriót, az még max. egy lehetőség, nem gyerek.

Arról nem is beszélve, hogy hány olyat hallottunk már, hogy elvetette, aztán soha a büdös életben nem lett terhes vagy ha terhes is lett, elment a baba!!!

Én sem vagyok fanatikus hívő!!!!

de ennek is van értelme!!!

Én csak annyit fűznék hozzá: attól, hogy nem tervezi az ember éppen akkor azt a gyereket, aki "becsúszik", és az első pár hétben úgy érzi, nem készült fel erre,nem tudná szeretni,nem tudná úgy várni, mint akit tervezett, az nem jelenti azt, hogy ez így is marad. Nem véletlenül tart 9 hónapig a várandósság, ez alatt van idő feldolgozni a kezdeti sokkot, áthangolni az életet az új helyzetre és van idő kötődni a babához (akinek ez csak azért nem sikerül, mert nem tervezte a babát, de amúgy minden adott a boldogsághoz, van biztos háttér, párkapcsolat, stb, annak valami más gondja is van, szerintem..)

Mi sem terveztük a harmadikat, bár néha szóba került, hogy pár év múlva, talán, mert két fiú után hátha lenne egy lányuk is. Amikor kiderült, hogy ő akkor akar jönni, nem később, mi is (inkább a férjem) kicsit sokkot kaptunk, de aztán már nem volt kérdés, akkor most lesz a harmadik. Mellesleg: ő is fiú, a legbájosabb gyerek a világon, bújós, édes. El se tudjuk képzelni a családot nélküle:-)))

Ha beszélt a magzathoz, akkor érző, gondolkodó lénynek tekintette, nem pusztán egy magzatnak. Beszélt hozzá, és gyakorlatilag közölte vele, hogy megöli. Brutális így kimondani, de így értelmeztem. Vannak olyan élethelyzetek, amikor nem biztos, hogy 100%-ig megérthető az abortusz. Én a karriert nem tudom elfogadni indoknak. Egészségi állapot, mélyszegénység erőszak következménye oké, de karrier? Intelligens embernek tűnik, az örökbeadás nem jöhetett volna szóba, ha már érző lényként kezelte beszélt hozzá, bocsánatot kért?

Az első gondolatom a cikk elolvasása után az volt, hogy a magzat helyében visszaszóltam volna, hogy "Hogy képzeled, hogy két év múlva jöjjek? Ha nem kellek most, miattad megyek oda, ahol szívesen, sőt boldogan fogadnak!"

A te hited szerint így van. Én nem vagyok hívő, úgyhogy nem félek az istenedtől.

Én sem értem, minek erről cikk, főleg ilyen stílusban.

Az abortusz magánügy. Miért kell hát kiírni ide, mindenkinek? Vajon mit akar, hogy a vállát meglapogassuk? Gratuláljuk? sajnáljuk? netán összevonjuk a szemöldökünk, hogy ejnyebejnye.

Persze, mindenki érzi, mi a helyes döntés, de minden egyes szavunkért, döntésünkért, tettünkért egyszer vállalnunk kell a felelősséget. És akkor tudjuk-e? Mert van ez a hatalmas szabad akarat és van a szabad akaratnak következménye. Hála a Jó Istennek.

Magyarországon tehát illegális? Döbbenet!... :-(

(Nem tudtam... Ausztriában élek; itt legális.)

most erre mit mondjak?

Amit már mondtam: valójában az ember úgy éli az életét, ahogy tudja és amilyen eszközök a kezében vannak, de aztán, amikor számot kell adni, majd minden tettéért számot ad. Nem marad semmi megfizetetlen.