Terhességmegszakítás - kicsit másként (beszélgetős fórum)
Nagyon nem tetszik a cikk ,sőt elszomorít ,nekem nincs jogom itélkezni mert én is tettem "ilyet" akkor alig múltam 16-éves és a mai napig iszonyúan bánt és fáj a lelkem ha rágondolok ,azóta van egy fiam aki a lombikprogramnak köszönhetően született mert az abortusz után nem lehetett többé természetes úton gyermekem.Az én büntetésem az lett hogy nem dönthettem el azt soha hogy hány gyermeket szeretnék ,pedig mindig 2-3 gyermek volt a vágyam .
Na, ezt akartam én is nyekeregni! Köszi, hogy világosan megfogalmaztad!
Nem kötekedés képpen, de az abortusz nem újkeletű dolog, már a középkorban is létezett.
Nagy dolog kellett ilyen nyíltan leírni ezt az eseményt, aminek nem kellett volna megtörténnie, hiszen a gyermeknek a háttere adott volt,de ebben még hozhatnak döntést a családok. Jellemző, hogy a képzettebb és jobb anyagi háttérrel rendelkezők megfontoltabb (olykor rossz) döntést hoznak, mint a kevésbé képzett, szegényebb családok. A végén elveszünk.
én is becsúszott megtartott gyerek vagyok anyum 36éves volt mikor én lettem és már volt 3nagy nővérem..mégis itt vagyok és szeretetben nőttem fel pedig még gazdagok sem voltunk...
Nekem ez az írás arról szól, hogy az ember manapság mindenhatónak érezheti magát, mert adottak a lehetőségei létről és nem-létről dönteni. Aztán jönnek a nagy hófúvások és viharok és áramszünetek, amikor eszünkbe juthatna, hogy a természet áll mindnyájunk felett...
Aztán jönnek a pofonok az élettől, hogy a napra pontosan megtervezett gyerek nem "akar" megszületni.
Talán, ha egy kicsit visszavennénk a mindenhatóságunkból, talán, ha ez az anyuka is jobban "belesimult" volna abba, amit a természet rendelt neki...akkor megmenthető lett volna ez a baba? Mert mi is volt az indok? A továbbképzések, a karrier?
Én későn lettem anya, és rájöttem, hogy a legfontosabb a család, és benne a gyermek! Volt karrierem, volt egzisztenciám, de soha olyan boldog nem voltam, mint most: anyaként!
Csak gondolom, hogy ha ez az írás megszületett, jócskán van mögötte lelkiismeret furdalás is...
Egyetértek-ez nagyon helyénvaló hozzászólás volt.Megfogalmaztad a lényeget,igen,ilyen a hatás.
Undorító, gyomorforgató cikk, főleg egy doktornő tollából. Ez egy érzéketlen némber. Az ilyennek minek gyerek. Megvan az anyagi háttér, de a karrier fontosabb. Undorító. És még boldog, hogy emberként bántak vele. Ha mezei ember lenne, biztos kapott volna egy-két undormány beszólást.
Van, aki megcsinálja mondjuk. Ha elég sokat beszélget vele előtte, és kéri a megértését, akkor gondolom, teljesen jogosnak is tartja, és majd ír egy szép cikket arról, milyen kellemesen csalódott a cellatársaiban, milyen szép élmény volt az a pár év letöltendő....
De, értettem, csak már körbe lett járva itt párszor. Az akaszt ki, hogy azzal foglalkozik, vele mi történt, hogy viselkedtek vele, nem arról, hogy szegény baba.
Nekem ezzel nincs bajom, csak nem tudom, hogy illik ez ahhoz, hogy beszélget vele. Hiszen akkor számára ez gyilkosság, ha számomra nem is. Akivel beszélgetek azt embernek tekintem, és nem ölöm meg.
Szerintem rossz dolog, a többivel egyetértek. Azért hogy egy diplomás, állítólagos orvos ne tudja, hogyan kell védekezni... vagy ne vegye észre a balesetet, és ne tegye meg a lépéseket.... De ha esetleg majd azt írja, hogy nem gondolta, hogy szoptatás alatt teherbe eshet, akkor innen üzenném: ne legyenek illúziói a magánpraxisát illetően. Ilyen ostoba némber nem csak rossz anya lenne, hanem az orvos címre is teljesen méltatlan.
Igen, ez lenne a normális mindenhol, és mindenkivel. Nekik nem hatáskörük a vélemény nyilvánítás, minden beteggel emberi módon kellene bánni.
Te viszont nem értetted a lényegét annak amit leírtam.
Szerintem ő így akarta elintézni a lelkiismeretével.Kiváncsi vok,egy csecsemővel ki csinâlná ezt meg?
Igen,itt főleg erről van szó.Az egêsz èrzelmi részétől.Már ên is írtam,tiszta horror a vége.
Nem. Ez a nő nem érez semmit. Akinek vannak érzései, ilyen sztorit nem ír le ilyen hangnemben. Hiszen megbeszélte a babával, hogy most megöli ugyan,d e később jöhet ám akár hozzá is, ha akar, csak majd jól gondolja meg akkor az időpontot. Mi van ebben éreznivaló?
Alapvetően nem vagyok abortusz-párti, de vannak olyan élethelyzetek, amikor annyira csak rossz döntések közül választhat a nő, hogy nem veszem a bátorságot, hogy bármit is mondjak a döntésére, még ha úgy is gondolom, hogy én nem úgy döntöttem volna.
Ennél a cikknél viszont nem állt fenn ez a szituáció. Felfordul tőle a gyomrom, főleg a babától bocsánatot kérős álszent, aljas résztől. És gondolom, jobb, ha itt hagyom abba a véleményezést.
Nincs mit sajnálni!
Ha nem élne velünk, akkor egyedül kéne élnie, több száz kilóméterre mind a hármónktól. És most már 72 éves. Így a legjobb neki. Legalábbis ebben reménykedem.
De igen, altatásban végzik, messze vannak már az 50-60-as évek.
Egyáltalán nem hülyeség. Kolléganőm lánya 16 évesen esett át abortuszon, most orvostól orvosig jár, mert gyereket akar. Világosan, érthetően közölték vele, hogy a tinikorban elvégzett abortusz miatt meddő lett. Talán csak a lombikban bízhat.
Mindenki úgy dönt, ahogy jónak látja. A hibák amúgy nekem is feltűntek. Ha valóban orvos aki írta, akkor a kivételes bánásmód azért volt szerintem. Mert egyébként nagyon nem szeretik a terhességmegszakításokat. Tudomásom szerint nem is végzik altatásban.
sajnálom, ami nálatok van,
ennek is oka van!
mármint hogy veled és, nem pedig a testvéreiddel, valamelyikkel!!
de azt nagyon nem hiszem, hogy azért él veled mert nem kívánt gyerek voltál!!!
Atyaég... Nekem nem jön át a cikkből, hogy diplomás, intelligens nő írta. Sőt...
Mélységesen sajnálom, hogy ilyen embereknek is megadatik, hogy szülővé váljanak.
Gusztustalan ez a cikk, az írója meg még inkább.
Nem értem, miért baj, ha rendesen bántak vele? Az lenne a normális, ha mindenkivel így bánnának.
az anyám kérdezte apámat, hogy mi legyen, apám meg azt mondta, hogy ha már így esett, maradjon. Csöndesen hozzátette, lehet, hogy én leszek az, aki öregkorukban a támaszuk lesz. Apám már rég meghalt, anyám velünk él, nem a tervezett, diplomás, családi napközit működtető lányával, vagy a Németországban dolgozó, kényelmes városi életet élő fiával.
Tênyleg nem 5hetesen vetetik el,mert általában akkor derül ki és van már agya,sőt menekül,amikor megteszik.Anyukâmnak is volt abortusza,de nála Rh összeférhetetlenség volt és akkor még nem volt injekció.Ketten vunk testvérek,a harmadikat nem lehetett,mert ő meghal.Na,ő élete végéig nem heverte ki,pedig nem is ő tehetett ròla.És én 14évesen olvastam az abortuszrõl-28éve-már akkor leírták orvosilag,h érez,fájdalmat is a magzat és félelmet is.Olyan kiadvány volt,ami belső,orvosi körökben voltnem propagálták.Tehát gyilkosság.Akkor döntöttem el,h soha nem vetetem el,de megpróbálok úgy is élni,h ne érkezzen úgy,h nem akarom.Az első nem volt betervezve,de megszültem,most már majdnem felnőtt és boldog vok,h van,pedig mikor már ketten voltak,nagyon kemény dolgokon kellett keresztülmennem,de nem éheztek ês boldogok voltak akkor is.A saját életem akkor is alakïthatom úgy,h boldog lehessek,nem azon múlik,h hány gyerek van.És a stílus is felháborítò.Hogy képes közölni,h ő meg fogja ölni.Igen,ez már gyilkosság,csak ha nem látjuk,akkor nem szâmít?
Személy szerint felháborít, hogy egy abortusz kapcsán ilyen leír egy "doktornő": "A kórház és az ott töltött alig 12 óra volt életem másik legnagyobb és legkellemesebb csalódása". Örülök kedves Doktornő, hogy míg a gyermekedet elvetetted, sikerült ilyen "élményben" részesülnöd! Csak gratulálni tudok!! Nekem ez a cikk volt a legnagyobb csalódás................
Csak annyiban nem értek egyet veled, hogy én is nem várt, de megtartott gyerek vagyok, amit ugyan elmondtak nekem, de csak azért, mert egyszer megkérdeztem, talán 10 éves koromban, hogy mit jelent a "kotonszökevény" kifejezés. De hidd el, soha nem éreztették, és ahogy írtad, a szemükben sem volt megbánás, vagy harag, vagy bármi, ami arra utalna, hogy én csak egy kotonszökevény vagyok.
További ajánlott fórumok: