Terhességmegszakítás - kicsit másként (beszélgetős fórum)

Mindig is az abortusz szabadsága mellett álltam, nekem is volt egy, sok évvel ezelőtt, fiatalon. Nem rázott meg, akkor még nem volt ilyen sok szó arról, hogy az elvett magzat is ember, szal jóval a rendszerváltős előtt volt, örültem hogy túl vagyok rajta, élhetem a megszokott ( kényelmes ) életemet. Nem az a srác ( az akkori apa ) lett a férjem, de mostanában egyre többet jut az eszembe, hogy milyen jó is lenne a meglevő fiam mellé az a másik, biztos ő is szép magas fekete

30 körüli okos fiatalember lenne.

Nem tudom elég érthető vagyok-e, nem az ab-t bánom, a meg nem született fiamat hiányolom.

( viszont : ha az egyetem alatt megtartom annak a srácnak a gyerekét, akit nem fogadtak el a szüleim, 19-20 évesen elzavarnak a háztól , nem tudom tudtam volne-e baba mellett tanulni minden szülői segitség nélkül, a fiú milyen férj lett volna - felajánlotta h elvesz, de tkp mindegy volt neki, a műtét alatt végig a folyosón várt - és az életem hogy alakul volna, ezekre a kérdésekre sem akkor, sem most nem lehet jkó választ adni.

Szomorú,hogy van akinek nem sikerül egy baba sem ,vagy elhal a magzata,elvetél.Van aki meg kedvére dönthet megtartom vagy sem.

Én nem estem sosem csak úgy "véletlen" teherbe,minden terhességem megfontolt döntés következménye.A másodiknak 6 hétből 2 hétig örülhettem és itthagyott minket!:(

Biztosan mindenki a maga életét éli és a döntései az övé ,én mégsem tudok ehhez a cikkhez pozitívan hozzáállni!

Ebben egyébként egyetértek, mármint abban,hogy az ilyesmit nehéz "akarni", vagy lesz, vagy nem, nem lehet eldönteni,hogy én két év múlva szülök. A cikkíró helyében én bevállaltam volna szerintem,ha biztos az anyagi hátterem. De ez magánügy persze.

Érdekes dolog ez a lelkifurdalás: anyum mesélte,hogy előttem volt egyszer terhes, de épp akkor kaptak egy kétéves kiküldetést az akkori SZU-ba, így fel sem merült a lehetősége annak,hogy megtartsák. Mondta,hogy bement, elvetette, délután hazament, és azóta sem jut eszébe ez a dolog, semmi érzelmi kötődése nem volt a magzathoz, eszébe sem jutott érzelmekkel gondolni rá. Mielőtt jönnének a támadások, elmondom,hogy anyum imád engem, mindig is akart engem, egy rendkívül érzékeny, érző ember, de egyszerűen őbenne effektive semmit nem mozdított meg érzelmileg ez az eset anno 25 évesen. Egy másik nővel is beszéltem erről, ő sem érzett a világon semmi lelki kötődést (ő is egy nagyon érzelemgazdag, érzékeny ember egyébként. ) Szóval nem törvényszerű szerintem,hogy óriási lelki kötődés és lelkifurdalás alakuljon ki ilyen esetben.

Egyszer egy héthónapos terhes nővel beszéltem, aki mondta, hogy teljességgel szürreális neki,hogy egy emberi lény van a hasában, egyáltalán nem tud rá úgy gondolni, még úgy is fogalmazott,hogy olyan,mintha egy alien lenne benne. :)) Azóta megszületett a gyerek, és persze jobban imádja, mint bárki mást a világon. Szóval ezek a dolgok teljesen személyre szabottak, nem lehet általánosítani.

"Felháborító...-ha egy átlag emberként ment volna be,és nem tudják,hogy orvos,megnéztem volna,hogy bánnak vele.És ez az utolsó pár mondat:még ha ki is gondolta ,le már minek írta..."

És ezek most egy férfi,vagyis a férjem szavai.

Magyarázni lehet,hogy magzat,vagy baba,vagy érző lény,vagy még nem volt szívműködés....

Az én kezemet nem fogta meg senki,senki nem nyugtatott,pedig én nem önként döntöttem,a baba hagyott itt minket 10 hetesen.Az orvosom sem ölelgetett...

Ennyi még talán nem feltétlen kell 1 gyerekre, de akár el is lehet költeni rá minden gond nélkül :D

Viszont az mégúgy sem igaz, hogy ahol jut 2-nek, ott jut 3-4-5-6-nak is, hogy elég maga a szeretet, anyagi háttér nélkül, hogy ahova báránykát ad a jó Isten, oda legelőt is...stb. Nem szeretem az ilyen buta gondolkodású embereket. Mert belátjuk vagy sem, a normál családi élethez, gyerekneveléshez igenis szükséges a normális stabil anyagi háttér. Anélkül állandó stressz, bizonytalanság az élet. Aki meg nem látja ezt, az simán felelőtlen.

Gyakorlatilag életünk végéig sejthalmazok vagyunk.

Más, egyéb megfontolásból egyébként egyetértek azzal, hogy nem szerencsés túl korán babaként gondolni az embrióra, de inkább azért, hogy az esetleges, de sajnálatosan gyakori spontán korai vetéléseket ha lehet, valamivel könnyebb legyen elviselni. Ennek az éremnek végülis pontosan a másik oldala a szabadon választott abortusz. Hát, lehet, hogy kegyetlenség, de én azt mondom, hogy aki hasonlóan "nehéz" helyzetben dönt mellette, mint a cikkíró, ne kímélje magát egy csöpp lelkifurdalástól, nem fog ártani neki. És az sem, ha a következő "babaprojeknél", amikor majd beindul a magánpraxis, és jól kiszámított módon ott és azonnal, de rögtön kell majd a gyerek, eszébe jut ez a mostani, aki nem kellett, mert nem jött jókor. AZ ilyen érzéseket hívjuk emberi érzéseknek, emlékeknek, lelkiismeretnek, amelyeknek helyük van egy nő életében. Magánvéleményemet írtam le természetesen.

Lehet, de a szemlélet azért más ott, még ma is, bár ott is nagyobb a kaka.. De az viszont biztos van, hogy minden évben a nyugdíjakat egy olyan számmal módosítják - ha kell bizony lefelé - ami attól függ, hogy hány gyerek született az országban.. Ergo, ha kevésbé látja a rendszer biztosítottnak az utánpótlást, akkor bizony autómatikusan kevesebbet ad ki a nyugdíjakra..

Mert hát mégiscsak a most születők fognak 20-25 év múlva - nem csak nyugdíjat, hanem akármit is - termelni.. Ha meg nem lesznek, nem fognak..

Ezt ki mondta?

Akkor is igénybe vettük volna a nekünk járó szocpolt, ha nem jön a negyedik.. Akkor is örültünk volna ennek a lehetőségnek anélkül, hogy szültem volna még egyet..

Csak azt jegyeztem meg, hogy jó, hogy ezt most hozták vissza, mert így jobb szívvel tartottam meg a negyediket.. Nekünk ugyanis pont ez a kis segítség hiányzott, amit adóba egyébként kamatostul fogunk is, és fizetünk is vissza, nyugi..

Egyébként a negyedik gyerektől jelentősen csökken a gyerekek után járó összeg, pont azért.... hogy ne ez legyen az indok az akárhányadikra senkinek..

Nincs így Németországban, legalább már 15 éve.

De ha ilyen feltételekhez lesz kötve, akkor megnyugodtam. És igen, abban igazad van, hogy támogatni kellene azokat a családokat, akik a majdani adófizető generációt felnevelik. de itt nem azokat támogatják, azokat megnyúzzák úgy, hogy sose jussanak 1-ről a 2-re. Na ezen kellene változtatni. Ha tényleg befektetés lenne, akkor hajrá. De nem azokat kellene tömni, szaporítani, akik csak élősködni akarnak, és az utódaik is nagy valószínűséggel ezzel az örökséggel vannak megáldva.

Mint írtam már, ez a szocpolra nem igaz, mert ezt azért elég szűk körben adják, és szigorúak a feltételek, az "olyanok" ezt nem fogják tömegesen teljesíteni..

Egyébként létezik valamilyen utólagos szocpol is, a már megszerzett lakásra, persze ez is szigorú feltételekkel...

Akinek meg másként megoldódott a lakhatása, az tegye össze a kezét, és ne erre irigykedjen..

Drágáim..

Németországban egy időben - nem tudom van-e ez még - de lakást kapott az az egyetemista pár, aki gyermeket vállat.. Egyszerűen azért, mert azok megélhetését akarták segíteni, akik majd vélhetően adófizető utódokat "hoznak létre".. Pedig ott nem is annyira nagy gond a lakás, mint nálunk..

Nem gondolom, hogy rossz befektetés az országnak az, ha a középpolgári, most gyermeket vállalni, és nevelni is képes réteget segítik abban, hogy lakáshoz jusson, netán ezzel növelve a születendő gyermekek számát, megadva a lehetőséget, már csak azért is, mert tisztességes fizetésből itt ember össze nem gyűjt a malacperselyben egy lakásra valót, ha nem eszik, nem iszik akkor se..

Persze, az egyéb "segílyeknél" egyetértek a felháborodással, de ennél azért a nagyon "olyanok" nem fognak a feltételek miatt labdába rúgni, és kifosztani az államkasszát, a korhatár, önrész stb.. miatt így is elég szűk azok köre, akik jogosultak..

Bizony nagyon kell a segítség a családoknak. Aki meg ezt irigyli, hát nosza, legyen emiatt nagycsaládos, senkinek se tilos..

Hát de most nem?!

A Magyarországi szoc törvényt úgy kellene a kukába hajítani, ahogy van, és újraírni, normális józan ész használatával!

Teljesen komoly..

Drága, mi pl. mérnökcsalád vagyunk, kitűnő tanuló gyerekekkel.. A férjem a filmiparban van, ami nem fizet rosszul, de azért vagy van, vagy nincs.. Én építész vagyok, ami most ugye olyan, amilyen..

Nem tettek a fenekem alá lakást, 2 szobás családi albérletben vagyunk, amit úgy értek, hogy egy családtagtól bérlünk kedvezményesen..

A napi megélhetés, sőt, még a tartalékképzés se olyan nagy gond, de a lakhatás az igen, mert azért az igen soká jön össze..

Most terhes lettem a 4. gyerekkel, és bizony mi is gondolkodóba estünk erősen, és a legerősebb érv a gyerek ellen az az, hogy két szobába a meglevő 3 mellé bizony nekik is elég nagy szenvedés egy negyedik.. Eléggé nehezen bírnak minket a szomszédok a gyerekek miatt, volt, hogy úgy bántottak, hogy rosszul lettem a felindultságtól.. Szóval tényleg gond a lakás, és nehezen mernék még egy negyediket is idehozni..

Az utóbbi időben nem adtak szocpolt használt lakásra - az új nálunk nem jöhet az ára miatt szóba..

Most, hogy van ez a lehetőség- ez ennyi gyereknél már milliókat jelent - bizony úgy néz ki, nyáron el tudunk költözni, és végül úgy döntöttünk, hogy marad a baba is..

Nem állítom, hogy anyai szeretetem kizárólag ezen múlott, vagy múlik, de a mai agyontervezős, meg felelőtlenezős világban azért nehogy már kiakadjon valaki, hogy egy cirka kétmillás segítséget számításba veszek, vagy sem..

Nem azt mondtam, hogy azért tartottam meg a negyediket, hogy kapjak rá 400ezret, hanem azt, hogy az eddig meglévő, és tisztességesen nevelt háromra MOST ISMÉT ADJÁK ezt a támogatást..

Mivel én se nézem naponta az ezzel kapcsolatos portálokat, nekem is úgy szólt valaki, hogy figyeljek, és bizony hálás voltam érte...

Nagyon halkan, óvatosan bemásolnám azért ide egy igen elismert, jó nőgyógyász-főorvos mondatát (aki egyébként nem a "tipikus" orvos,hanem épp ellenkezőleg, ezotériával, kineziológiával és holisztikus gyógymódokkal is foglalkozik):

"Nem először írom le itt, hogy egy 7 hetes abortusz során nem kisbabát veszít egy nő, csak egy magzatot. Ennek azért van jelentősége, mert ez a lelkében egy komoly gyászreakciót vált ki, ami megakadályozhatja a további normális teherbeesést és egy csomó nőgyógyászati problémát okozhat."

Szóval azért nem kéne elfelejteni a rengeteg elfogultság mellett,hogy egy pár hetes magzat nem baba.... Csak egy lehetőség, amiből lehet egy baba. Nem azt mondom,hogy nem gáz dolog végső soron megölni egy magzatot, de azért nem túl szerencsés "baba"-ként gondolni egy pár hetes kis magzatkezdeményre, ami gyakorlatilag még csak egy sejthalmaz.

Ez most komoly???

Mármint a szocpol téma?

Hova süllyedhet még ez az ország?!

Mert ennek katasztrofális eredményei lesznek, az tuti. Legalább annyi lenne a jogalapba még, hogy minimum 10-15 év munkaviszonnyal is kell rendelkezni mindkét szülőnek, akik igénybe veszik. Ez nem keveset javítana a helyzeten, mert máris kiesnének a gyerekek után járó szoc juttatásokon élősködők.

Itt egy cikk, bogárassza esetleg, akit érdekel..

Bocs az offért, de egy icipicit talán tartozhat ide is, nekünk pl. most csomót számít..

[link]