Terhességmegszakítás - kicsit másként (beszélgetős fórum)

Terhességmegszakítás - kicsit másként 223. (Terhesség, Érzések, Egyéb a terhességről) 2013-03-24 16:59

Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez nem egy fikció.

Sőt, túl szabályos, hogy valós legyen. Túl tervezett.

Vagy egy pszihológiai tanulmányhoz íródott, s akkor mi vagyunk a fehér egérkék, vagy pedig az abortusztól való félelem enyhítése a cél.

;)

Sajnos a mai világban már minden a pénzről szól.(((((

Az első terhességem alatt nagyon beteg voltam.

A belgyógyász kapásból azt mondta,hogy ne is gondoljak a megtartására,mert 1 hónapja 40 fokos lázam volt. Nem találták meg a betegség okát.

A Nőgyógyászom közölte,hogy Ő elvi okok miatt nem válall abortuszt. A Főorvos hoz kerültem. Megbeszéltük,hogy mikor kell befeküdnöm. A megbeszélt időpontban befeküdtem. Este tették volna fel a hüvelytágítót. Fent voltam az asztalon amikor közölte az ügyeletes orvos,hogy nem teszi fel,mert szerinte nincs semmi baja a magzatnak,csak így akarom meguszni az abortusz árát.

Én nagyon akartam azt a babát, de beláttem,hogy nincs más választásom.

Ezek után el lehet képzelni,hogy mit életm át. Senkinek nem kívánom ezt a megalaáztatást. Kitettek a Kórházból is.

Másnap rosszul lettem és bevittek a Belgyógyászatra. Felvettek,majd kitettek,hogy terhesen nem lehetek ott. Ezek után kerültem egy másik Kórház Nőgyógyászatárra.

Elküldtek genetukushoz.

Átnézte a papírjaimat és teljesen kiakadt,hogy azok alapján nem csinálták meg a műtétet. Közölte,hogy ha abban a kórházban ahol akkor voltam sürgőséggel nem veszik el,akkor azonnal hívjam fel és menjek vissza,mert az életemmel játszom. Akkor már naponta többször elájultam,stb.

1 hét alatt 3 kórházban voltam hívatalosan felvéve. A párom is teljesen ki volt már akadva,mert 1 percre se lehetett magamra hagynia,mert olyan rosszul voltam.

Közben az Orvosok mert küldözgettek összevissza és megkérdőjelezték a papírokra leírtakat.

Ha erre az időre gondolok,akkor a hideg is kiráz. De közben volt olyan megjegyzés is,hogy ha kifizetem az abortuszt és x ezer forintot fizetek a Dokinak,akkor azonnal megcsinálják a műtétet.

Ézen a ponton aztán totál elgurult a gyógyszerem.

Én akartam azt a babát,de a genetikus szerint nem élhettük volna meg mind a ketten a megszületését. beláttam,hogy nem tarthatom meg,de még véletlenül sem akartam azért fizetni,hogy elvegyék.

Még így sem tudtam feldolgozni a terhesség megszakítását. Úgy mégnehezebb lett volna.

Ráadásként ezek után 5 vetélésem volt. Minden vetélésnél azon filoztam,hogy nem e az első baba elvetetése miatt van ez az egész. Szerencsére a 7. terhességemből egy aranyos kislányom született,aki már 2.5 éves.

A vetélések miatt többször is műtöttek. Van rálátásom így a dolgokra. Nagyon sok "nővérke" és Orvos is csak a pénzre megy rá a nőgyógyászaton és emberszámba se veszik a nőket!(

Szerencsére vannak kívételek is!

Gyanús, hogy kamu a cikk...

Az utolsó kis szösszenet meg külön gusztustalan... megbeszélte babucival hogy ne haragudjon, meg ha akar úgy két év múlva kopogjon már be... Tényleg minden ítélkezés nélkül, de mégiscsak elvette az esélyét az életre. Ez csak és egyedül az ő döntése volt, akkor vállalja a felelősséget, ne hárítsa át a magzatra mondván, hogy bocs most épp nem jókor jöttél, talán legközelebb. Arról nem is beszélve, hogy ki az a hü**e aki azt hiszi, ugyanez az élet még egyszer megfoganhat??? Ez nem a szomszéd néni aki visszajön egy óra múlva ha most nem alkalmas...

Egyébként anesztes vagyok, számtalan abortuszt altatok. Megvan a véleményem, elég jól körülhatárolható "típusai" vannak a terhességmegszakítást kérő pácienseknek. Nyilván ezt soha egyetlen beteggel sem éreztetem. De amit az illető ír, ahogy az anesztes búgó hangon ecseteli a dolgokat az "orvosa" meg fogja a kezét... ezt elképzeléhetetlennek tartom. Ha valaki nem tudná, a nőgyógyászok nagy többsége (aki végez terhességmegszakítást) érzelmileg olyan mértékben távol tartja magát a dologtól amennyire csak lehetséges. Nem fog együtt sírni meg ölelgetni senkit. Bejön, miközben én altatok, ő elmeséli hogy játszott a gyerek előző nap a meccsen, vagy bármi más életszerű akármit, közben lemegy a műtét, ennyi. És bevallom én sem élem bele magam egy olyan napon amikor a nőgyógyászati kisműtőbe vagyok beosztva 10-12 nő sorsába, bánatába. Nem akarom és nem is vagyok képes mindezt magamra venni. Különösképpen nem ölelgetek senkit.

Arról hogy orvos kollégával hogyan bánnak ilyen helyzetben: gyanítom hogy sokkal kevésbé rejtenék véka alá a véleményüket...

Doktornő valóban nem szólt hozzá?

Ha ezután se fog, akkor megygőződésem, hogy most "Rajtunk Kutatnak Közvéleményt" és majd ha egyszer szemfüles valaki, akkor visszaolvashatja, még akár valamelyik napilapban is, hogy "az egyik fórumon a témában igen éles vita alakult ki, többen kifejtették, hogy...de volt aki ezt írta "...". Természetesen itt senkit nem fognak megkérdezni, hogy hozzájárultok-e, hogy a gondolataitokból általánosítást vagy akármit is levonjanak vagy idézzenek...:-).

további jó adatszolgáltatást mindenkinek:-O

Igen, ezt szűrtem le utólag én is, abban a kórházban, ahol voltam. Igaz az orvos, aki műtött elég nyíltan véleményt is nyilvánított a ...-okról, amit az adott pillanatban nem értettem, csak akkor, amikor utolsó nap délelőtt láttam, hogy sorozatban tolják be a nőket abortuszra, bár ezt csak abból gondolom, hogy statisztikailag nem tartottam túl esélyesnek, hogy 4 fiatal hölgyből mind a 4 méhen kívüli vagy miomás, amikor ez utóbbi nagy műtétnek számít, az előbbi pedig kicsinek, ami az adott kórházban előnyt élvezett és az orvosnak ebből is elege volt.

Szóval szerintem is, ha már egyszer odajut valaki, akkor lássák el orvosilag normálisan és ne tegyenek előtte megjegyzéseket se pro se kontra. Ideális persze az lenne, ha olyanszuper egészségügyet (tág értelemben) tartana fönn ez az ország, hogy 1. minimálisra csökkene a nem kívánt terhességek száma 2. ha mégis úgy alakul, akkor pszichológiai segítséget nyújtsanak a nőknek (mindenkinek, aki akár így, akár úgy elveszíti/-veszejti valakijét vagy valamijét (pl. méh vagy petefészek eltávolítás)).

De hát, ha lábamputáció után sincs alapból lelki segítségnyújtás, akkor miért is lenne pont itt?:-(

A praxison már olvastam az írásod.

Nagyon sajnálom, ami veled történt.

Doktornő? Véletlenül, nem egy kamucikket irtál? És áldoktornő vagy, úgy mint azok, akik a családvédelmi szolgálatnál dolgozó védőnőnél járt és azt hazudta, hogy ő abortuszra készül, aztán írtak belőle egy csvsz-eket legyalázó "tanulmányt" és olyanokat kérdőjeleznek meg benne, hogy az embrió/magzat szíve ver???

Na mindegy legyen igaz a történeted, de mélységesen fölháborít. Nem az, hogy így döntöttél, az a tied, hanem az, hogy mi az, hogy kedvesek voltak veled? Mindenki empatikus volt? Bezzeg velem, a középidős terhességi elhalásnál, amikor 4 hétig egy halott babával éltem együtt, akkor nekem meg egy tapló, érzéketlen doktort dobott a gép?! Aki nagy ívben szart arra, hogy lelkileg milyen az, ha a kívánt terhesség megszakad, ráadásul föl kell dolgoznod, hogy egy hónapig egy hullával éltél együtt, mellesleg a szülésindítás utáni komplikáció miatt majdnem elvérzel és ebben az eü nem hogy nem támogat, de utólag még az orvos szemrehányéást tesz, hogy "maga olyan furcsa, olyan ellenállást éreztem önben, biztos haragszik az egész világra, de arra is aki segít...?" Végül beismerte, hogy igen rossz passzban volt..+ nem hiszem, hogy kértem elnézést, de nem is fogok, mert a rendszer hibája". Tudod Doktornő, azt gondolom az élet igazságtalan és csak remélem, hogy egyformán az mindenkivel. (bocs kicsit kirohantam, de ezt szemtől szemben is vállalnám)

Hogy védekeztetek? elárultad itt a fórumon már?

Még csak most olvasom végig az egészet, szóval lehet erre megtalálom a választ...

Nem is olyan egyszerű ez, gondolom.Nem tudom, hol mit takar az iskolai felvilágosítás, nálunk előadás, illetve kérdezz-felelek formájában szokott zajlani, igazán tabuk nélkül, és minden gyerek részt vesz rajta elvileg, és szégyenszemre volt olyasmi, amit én is egy ilyen előadás során tudtam meg anno huszonévesen már tanárként, és persze a gyerek az gyerek, van, aki figyel, van, aki mer kérdezni, van, aki ugyanúgy végighülyüli az egészet, mint bármilyen más előadáson tenné.

És bár én is azt gondolom, hogy otthon kellene felvilágosítással szolgálni, személyes kérdésekre személyes, és a legőszintébb válaszokkal, de ha ez mégsem történne meg, igen, ott van az iskolai felvilágosítás már egészen kicsi kortól kezdve. És kb. annyi értelme van sokszor, mint a dohányzás elleni felvilágosító kampányoknak. Semmi. Tudva tudják, hogy óvszert kellene hazsnálni, nem a megszakításos módszert, mégis utóbbit hazsnálják sokszor. Ez ezer sebből vérzik.

Kíváncsiságból olvastam el a cikket. Érdekelt, hogy milyen lehet az a cikk, ami "kicsit más" szemszögből közelíti meg az abortuszt. Na igen, ez a szemszög annyira más, mint amit vártam, hogy kár volt elolvasnom. Ennyire érzelemmentes írást még nem olvastam a témában. Semmi megbánás, fikarcnyi rossz érzés sincs benne. Mintha egy tyúkszemet vágtak volna ki a talpából. (Illetve jobb, mert arra még jó ideig rá sem lehet állni.) Egy kellemes kis kórházi élményt vetített itt elénk a cikk írója. Szinte már "kedvcsináló" egy kis abortuszhoz egy unalmasabb hétköznap délutánon.

A végén pedig az az érzelgős szöveg...mintha az író a cikk végére jött volna rá, mennyire érzéketlenre sikerült az egész, de újraírni már nem volt kedve, így a végére odacsapott valamit, amiből talán úgy tűnhet, mégis csak vannak neki érzései is. Sajnos nagyon mesterkélt lett és valahogy hiteltelenül túlzó. Majd látogasson meg titeket újra két év múlva? Köszönöd hogy itt járt? Bocsásson meg, amiért darabokra cincáltattad? Ez már olyan a végére, mint valami nagyon morbid és nagyon rossz vicc, amin senki nem nevet.

Az eü dolgozók a munkájukat a törvények alapján kell végezzék. Magánvéleményük lehet, de ennek a beteg ellátására nem szabad hatással lennie. Profizmus kell ide is.

Nekem is megvan a véleményem pár betegről, de ettől függetlenül látom el, a szakma szabályai szerint. Az más kérdés, hogy beszélgetni nem vele fogok.