Túl szép hogy igaz legyen. :S (beszélgetős fórum)

Én semmi különlegeset nem vettem észre ami miatt eddig várt volna lakásögyileg.

Egy igényesen lakberendezett és rendezett körülmények közt élő férfit láttam a lakásban stílusban, mind ízlésvilágban.

Annyira örült hogy elmentem Hozzá.... :)

Pont ugyanolyan hévben is mint én, szóval jó ki sárosítás leszünk mi a továbbiakban is...legalábbis remélem!

ohhhh:) :) LÁJK:)

veled örülök:)

:DDDD

Nem volt csontváz, de még bomba sem. :XDDD

Egyszerűen csak ilyen nehezen kezd el nyitni bizalomba, de őgy látom, hogy Nála ez most kezd el fokozatosan mélyülni.

Éssssssssss taddddddaaaaaaaaaaaam! megtörtént az action! :DDD

Jó egy dög a pasi, nem mondom.. tudja hogy mitől döglik a légy. ;)

Hát mostantól szerintem egyre többet leszünk együtt izééééééééé.... intimitásban is. :)

woowww:) :)

és mért nem mesélsz máris?Többen várjuk szerintem kíváncsian-aggódva,h mi lesz veletek:)

Vót csontváz a szekrényben?

és mi volt,milyen volt?mesélj,ami publikus:)

:) ááá csak mert szerelmes vagyok, és nagyon akarom Őt.

Már elvitt magához is. :XD

Hallelujahhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh :XD

Szia! :)

hát nem tudom hogy mi történt Vele, mert még sosem volt ilyen figyelmes, kedves, előzékeny, és önzetlen, mint eddig.

Írtam is korábban hogy úgy éreztem hogy én vagyok az, aki jobban árez, aki beleszeretett.

Aztán az elmúlt napokban leálltam ezzel a hozzáállásommal Irányába.

Persze az érzelmek azok maradtak, de már nem ajnároztam el mindenféle apróságokkal, haenm egyszerűen csak hagytam az egészet.

És mintha megfordult volna magán.

Már nem én vagyok az aki folyton írkál, hívja, meg ilyenek...

Szerintem észbekapott, mert különben elveszített volna.

Vagy nem tudom.

Ha így tennék, szerintem akkor látnám utoljára.

Már behúztam a féket, nem hagyom magam palira venni.

Már nem árasztom el sok kis csekélységekkel.

Na nem mintha valami megterhelő volt ezzel-azzal kedveskedni Neki, nade azért nehogymár csak egyoldalú legyen ez.

Ha igazán akarna engem, akkor ezek a dolgok maguktól kell hogy jöjjenek, és nem úgy hogy én erre még utalok szavakban, meg sérelmezem.

És még neki állt feljebb, hogy Ő bizony nem ilyen nyálas gyerek, meg hasonlók...

Hát na...ez van.

És, mindig ez van csajok! amint egy kicsit visszafogottabban állok Hozzá, már úgy érzem, hogy Ő keres többet, már Ő akar a kedvembe járni.

Tegnap egész nap hívott, írt, meg mondta hogy menniyre várja már hogy találkozzunk, mennyire kíván, akar, stb.

Én meg csak hűvösen reagáltam, hogy köszi, meg kedves vagy....

Nyílván érezte hogy már belefáradtam abba hogy én játszom a férfit aki udvarol, meg lesi a kegyeit, és ma csengettek, kimegyek, és egy sráccal küldött nekem virágcsokrot.

Nem kicsit meglepődtem, nem tudom....talán érzei hogy kezd elegem lenni ebből a mézesmadzag húzogatásból, és gondolom nem akar ezzel elvadítani.

Viszont amikor elmesélte őszintén hogy még az exe benne él az emlékeibe, nekem az a pont volt az, amikor le kellett róla mondanom.

Mert az igaz hogy egszercsak elmúlna belőle is az az érzés hogy szereti, de én azt meddig várjam ki? lesz-e ehhez elég türelmem?

Ez annyira méltatlan nekem.

Én tiszta lappal indítottam Vele, és nyílván úgy a jó ha ez kölcsönös is.

Persze az exe már látott engem, és még mondta is, hogy rákérdezett tőle,hogy az a nő az a barátnője volt -e?

Merthogy Ők még szoktak beszélgetni.

Ezzel semmi bajom, intelligencia kérdése hogy egy pár milyen viszonyban tud maardni egymással szakítás után is.

Viszont azért az is milyen korrekt lehet...Még rólam érdeklődik, amikor elhagyta egy másik pasiért. :S

Én nem is tudom hogy mi van már itt....

Igen, jól látol dolgokat, így ismeretlenül is.

Végülis az volt, hogy már menyasszonya volt, sok sok évnyi egyttélés, közös ház, meg minden.

Aztán a nő lelépett egy másik pasival.

Hogy miért, ehhez nincs közöm, meg hogy valójában ki volt a hibás, ezt az ember sosem tudhatja csak így, hogy az egyik fél elmesél valami indokot a mérleg egyik oldaláról.

A lényeg hogy nem Ő hagyta el a nőt, szóval tuti szereti még valahol...

Én megértem ezt is.

Csak akkor mit akar tőlem?

Mondtam neki hogy én tiszta lappal tudok indítani ebben a kapcsolatban, nekem semmiféle exről nincsenek emlékeim,érzéseim.

Aki volt anno, azzal már régen lezártam, és elmúltak az érzések.

Nem is tudnék úgy belekezdeni egy kapcsolatba, hogy még mindig nem zártam le magamban az exxel.

Már behúztam a féket, és már nem ajnározom el semmiféle nasikkal, mert hát azért ennyire ne legyen már biztos magában.

Csak én amúgyis szeretek adni, ezt látja Ő is.

Ő viszont másban mutatja ezt ki. Hát még nem mutatta meg hogy ezalatt mire is gondolt.

Igen, van benne egy nagy adag önzőség is.

Az egyik nap még velem tervez programokat, aztán hirtelen meg lemondja, hogy most egyedül akar lenni, meghogy nincs jól.

Erre besértődtem, és hagytam hadd legyen egyedül.

Majd később felhívott, hogy ha van kedvem, mégiscsak randizhatunk.

Nem találkoztam vele direkt akkor.

Azért ennyire ne szívasson már.

Amiért még elkezdtem ezt a randit sérelmezni, akkor meg mint egy nem tudom mi, azonnal menekül a szitu elől.

Én nem így viselkedem Vele.

Ha én egy randit megígérek x időre, akkorén tuti ott leszek, és várom, nemhogy szeszélyesen lemondom, meg kifogásokat gyártok.

És utána meg azt mondja hogy jajj most biztos haragszol rám, meg csalódot vagy.

Hát bakker! szerinted? :S-gondolom magamban...

??? miért?

csakmert felismerem a tényeket?

írtam már hogy nem vagyok teljesen elvakultan szerelmes, de ez talán így van jól.

Megfogott benne valami, ami miatt kell....

Mégis tudatosítom magamban a gondolatot, hogy bizony még lehet az exére vár.

Az hogy nincs hol együtt lennünk, nos ez a legnagyobb vicc!

Ha egy férfi engem akar, akkor talál megoldást! annyi lehetőség van szerintem...főleg hogy itt a jóidő.

Erre meg jön azzal a dumával hogy nem akarja elkapkodni, meghogy meg akarja adni a módját.

Zűrös, és felettéb titokzatos az egész körülménye.

Már elárulta nagy nehezen hogy miért várat ennyit erre az egészre.

egyrészt nincs hol.

másrészről meg az exe miatt.

Azt mondja hogy már nem szereti, és nem akarná őt újból, nade hát kérem...tudjuk mindannyian hogy a szív az nagy úr!

És itt most tök mindegy hogy én mennyivel vagyok dekoratívabb nő mint az exe.

Sok sok ém megannyi emlékképet nem tudok felülűberelni, annyi szent.

Egyszerűen nem lehet.

Én teljesen más vagyok, más habitussal, más karakterrel.

Hiába tervez velem jövőt, olyan ez nekem már, mintha valami vigyasz lennék csak. Hogy a barátai előtt is szívesen felvállal, szinte mutogatva hogy lássák, Ő sincs már egyedül.

Nem tudom...mindig össze vagyok zavarodva.

Én meg vettem a lapot.

:S :(

:D

igen...

Hát én csak azt mondtam Neki, hogy nem fogom magam lealázni azzal, hogy itt várok egy fárfira hetekig, meg ki tudja...hónapokig is, van annyi önbecsülésem hogy felfogjam amit érzek.

A pasi nem szerelmes belém, csak jó hogy vagyok, és ennyi.

Ezért van az is, hogy pl még a kedvenc édességre amit szeretek, még azt sem tudta megjegyezni, nemhogymég meglepjen vele.

Én meg mindig önzetlenül vittem valami kis nasit csak úgy...szívből.

Mert én mindig a kedvében szeretnék járni, csak egy cseppet fájt a felismerés hogy ez csak egyoldalú a részemről.

Ha szerelmes lenne belém, akkor ezek az apró gesztusok maguktól jönnének.

Gáz hogy az ember egy ilyet még megbeszél az illetővel. Már itt el van ásva az egész.

Pedig nem akarom elveszíteni, csak unom már mindig csak én adok, de nem kapok.

:S

jujj:D :D

előre is bocs...

de ahogy magamat ismerem,lehet hogy én egyszer berágnék a sok húzogatástól,és elöntené az agyamat a ..öö..vérnyomás..

És azt mondanám neki,mint a viccben a nyuszika a medvének(aki a nyuszika szerint nem akarja odaadni a fűnyírót):"akkor dugd fel magadnak a nyamvadt fűnyíródat!"

:D

:XD

jégakku

Egyszerűen csak annyira nagy az önkontrollja, hogy csak lesek.

Kérdeztem h miért ez a nagy visszafogottság? ne játsza már el nekem a papot, meg a szűzet. :D

Még mindig csak hamarosan beteljesül minden vágyad kicsim. Ennyit mond. :D

csak fogy a türelmem.....

Már a mált7en össze is kaptunk ez miatt, mert elegem lett a 7ek óta tartó mézes madzag húzogatásaiból, és azt mondtam hogy hagyjuk.

Erre meg fordult magán pár fokot, és akkor újra megint nagyon akarta a társaságomat.

Olyankor csókol, ölelget, meg ígér, meg tapiz, meg elgyengít... ;)

És én olyankor elkábulok, és mindig erőt veszek magamon hogy tudjak még várni erre az egész dologra.

:) ez igaz....

Hát nem valami bújós egy pasi, az biztos.

Megvan a helye meg az ideje az ilyen nyali/ faliknak- szokta mondani.... :S

:XDD

:) De aranyos vagy....... :)

Köszi h gondolsz rám, hát nem tudom hogy mi lettünk volna azok.

Mennyi esélye lehet ennek? :D

Bár már haladunk... Sokat megyünk ide-oda most hogy jó idő lett.

Szeretk Vele lenni,annyira ki voltám már éhezve egy olyan férfira, aki nem a kiraatban él.Mármint nem sznob.