Mi a véleményetek a Szulejmán c. török filmsorozatról (beszélgetős fórum)

Lipe, ez a rész a jövő héten lesz!

Most a 35.rész első fele ment le. Én a laptopon bekapcsoltam a törököt, párhuzamosan a magyarral néztem. Érdekes volt.

Ahogy ismerem kedves magyar hazámat,ebből itt majd annyit adnak le,hogy Nigar és Ibrahim egymásra néznek...:)..és VÉGE!

Hadd döglődjünk még egy hetet a kiváncsiságtól!:)

2014.február.19. 68-dik magyar rész,35-dik török rész második fele, 21:50-23:15h :

Hatidzét öngyilkosága útán a Válhidem Edirnbe viszi,ám ott is folyton síró fiát halja.Hürrem ledobja a naplót de azt Gülsah találja meg így Máhidevrán kezében landol.Izabella és Hürrem össze tüznek,Hürrem felajálja hogy segit neki megszökni.Máhidevrán kéri Gülsahot keresen egy lányt aki beszél oroszùl hogy lefordítsa a naplót.De a naplót Nigar ellopja.Míg Ármin a himlőtől szenved a palotában egy lány meghal pestisben.Karantént alakitanak ki.Hatidze távollétében Nigar ès Ibrahim együtt töltik az éjszakát! :-)

Izabellát Hürrem hajóra rakja de Ibrahim vissza hozza.

Ez a 123-dik rész maratoni meló volt,általában nem szokott ennyi párbeszéd lenni és én sem szoktam mindet kiirni de most lényegesek voltak.

Ebben a részben távozott Musztafa,Atmaca,őt hamarossan követi Yahya,Mihrünisza,kis Mehmet,Dzsihangir is.

Itt viszont Musztafa és Dzsihangir halála nem egyezik a történelemmel.Ezt a facebook-on is olvashatátok.

4-dik évad 123-dik török rész befejezése:

Szelim odamegy Rüsztemhez." Te is belekeveredtél abba az ügybe, ami a fivérem körül kialakult, nem de, Pasa?” Rüstem: „Sosem merészelném, Hercegem! Miért keverednék bele?” Selim: „Tapasztalatom azt súgja, nehézségekbe ütközött távol tartanod magad a trón körüli vitától. Sosem felejtem el, mikor elküldtél a janicsárok laktanyájába.” Rüstem: „Honnan tudhattam volna, hogy katasztrófába fullad?” Selim: „Te tényleg azt hiszed, hogy bolonddá tehetsz?!” Rüstem: „Higgy, amit kívánsz, Hercegem, azok a napok már a múlté. Nézzük inkább azt, hogy most mi történik! Nem a te életed van most már veszélyben!” 

Rüstem a Szultánnak jelenti: „Nagyuram, a janicsárok viselkedése semmit sem változott azóta, hogy írtam neked. Még mindig lázadni akarnak. Egy apró szikra is elég nekik… Nagyuram, pont a legjobb pillanatban érkeztél, így nem merészelnek lépni.” Süleyman: „Milyen jó időről beszélsz?!” Majd változtat hangján: „Van híred Mustafa Hercegről?” Rüstem: „Ma vagy holnap érkezik.” Süleyman: „Azt parancsoltam neki, hogy a sátrát messzi innen állíttassa fel. Nem fog idejönni a katonáival. Ha megérkezik, tájékoztassatok! Tudni akarom, hogy az agák hogy reagálnak… hogy ki mit csinál… tudom kell.”

Ismét régi szultánt látjuk kicsi Musztafa első hadjáratán.Musztafa elkóborolt és a szárnyas áll öltözetű emberek hozták vissza ezért a szultán megszidta.

Zal érkezik a Szultánhoz, hogy Mustafa és serege egy távoli vidéken vertek tábort. És most várják a következő utasítást.

Atmaca üdvözli Mustafát. „A Szultán megérkezett már a táborba?” Atmaca: „Igen, meg, Hercegem. Nem sokkal érkezésed előtt. Az emberek azt beszélik, nem fog kilépni sátrából.” Mustafa: „Selim is itt van?” Atmaca: „Igen, és Cihangir is.” Mustafa: „Cihangir? Oh, tényleg? Szólj, ha bármi történik!”

Yahya Atmacához: „Mi a helyzet?” Atmaca: „Minden a tervünk szerint alakul. Kapcsolatba léptem néhány janicsárral. Azt mondják, nem lenne szabad a Herceget a Szultán sátrába engedni.” Yahya: „Mi van a vezetőjükkel?” Atmaca: „Azt mondják, ő Rüstem embere… egy farkas bárány bőrbe bújva.” Yahya: „Allah segíts meg minket!”

Dzsihangir a szultánnál van. Cihangir: „Az elmúlt balszerencsés napok után egyértelműen látom a kétséget a szemedben Mustafa bátyám hűségét illetően, Nagyuram. Nem tudom, hogy történt, de biztos vagyok benne, hogy van rá magyarázat. Adj neki esélyt, kérlek! Adsz a bátyámnak esélyt, ugye? Meghallgatod?” Süleyman: „Maradj ettől távol, Cihangir.” Cihangir: „Ez olyan nehéz? Ő a fiad! Mindegy, milyen hibát követett el, biztos vagyok benne, hogy ártatlan! Azt mondják, meg fogod ölni! Hogy megparancsolod, öljék meg! Én azt mondtam, ez lehetetlen! Azt mondtam, az apám nem tesz ilyet! Azt mondtam, nem öli meg a fiát! Igazam van, Nagyuram? Nem ölöd meg, ugye?” Süleyman mosolyogva: „Hát megölném őt?” Cihangir hálásan megcsókolja kezét.

Mustafa táborába egy nyilat lőnek. Mindenki megriad, Yahya a Herceg biztonsága érdekében több katonát Mustafa köré rendel, többeket pedig az erdőbe, ahonnan kilőtték a nyilat. Mustafa észreveszi, hogy ez egy üzenet. Kara küldte… „Hercegem, ne gyere ide! Ne menj be a Szultán sátrába! Ott fogja elvenni életed!” Atmaca: „Látod, Hercegem! Mindenki ugyanazt mondja! Ne menj!” Mustafa: „Honnan tudhatnánk, hogy ez olyan embertől jött, aki kedvel engem, és jót akar nekem? Mi van, ha ez Rüstem játéka? Vagy egy csapda? Ha az a szándékuk, hogy megakadályozzanak, hogy belépjek a sátorba és ezzel árulásra kényszerítsenek?” Yahya: „És ha ez nem csapda? Ha tényleg egy barát küldte?” Mustafa: „Most menjetek ki. Hagyjatok magamra.” Mustafa újraolvassa az üzenetet. Eszébe jut, hogy mit mondott neki Süleman a közelmúltban: „Ez az utolsó, Mustafa. Még egy hiba, és gondolkodás nélkül parancsot adok!” 

Dzsihangir titokban felkeresi Musztafát." Drága testvérem! Annyira megörültem, mikor megtudtam, hogy te is eljöttél a háborúba!” Cihangir: „Igazából, nem is akartam jönni, de dolgok veled kapcsolatban nagyon megrémisztettek. Attól féltem, a Szultán meg fog büntetni, és rossz döntést fog hozni. De tévedtem… Átkozom azt az ördögöt, aki belesuttogott a fülembe! Szultánunk nem akarja elhinni azokat a vádakat. Csak az a szándéka, hogy meghallgasson téged! Soha nem fog megölni téged!” Mustafa halványan elmosolyodik: „De ezt csak te gondolod így, vagy tőle?” Cihangir. „Most beszéltem vele! Esküszöm! Saját maga mondta! Azt mondta, hát megölném őt? Szóval, pihenj jól, testvérem! A köztetek levő szeretet és tisztelet ismét legyőzi ezt a játékot!” Mustafa: „Enyhítetted szívemet, testvérem… Sosem hittem el a szóbeszédet, de még így is nagyon aggódtam! De most legalább minden rendben!”

Ekközben Selimet kéreti a Szultán: „Hívattál, Nagyuram?” Süleyman: „Azt akarom, hogy holnap vidd el Cihangirt vadászni. Várj üzenetemre, hogy mikor térhettek vissza.” Selim: „Te nem jössz, Nagyuram? Vagy bátyánk, Mustafa?” Süleyman: „Most elmehetsz.” Selim: „Ahogy parancsolod, Nagyuram.”

Miùtán Dzsihangir távozott Yahya beszélni próbál Musztafával de Musztafa hajthatatlan és kijelenti hogy annak tudatában hogy apja kivégzi ő mégis odamegy.

Mustafa asztalánál ül. A talizmán leesik a földre. Levelet ír: „Nagyuram! Nagyon remélem, hogy ezt a levelet nem a mellkasomon fogod elolvasni, habár ezt pont azért írom, mert nem nagyon látom esélyét, hogy kivételes jövőmet elérjem. Pedig ez lenne egyetlen kívánságom. Ha ez nem válik valóra, akkor ez a levél eljut hozzád… és ez azt jelenti, megöltél engem.”

Máhidevrán Mühriniszával aggódik amikor egy régi emlék eszébe jut." Reméljük.” Mahidevrannak eszébe jut, mikor először lépett be a palota kapuin kicsi Mustafával az oldalán: „Anya! Ez a palota nagyon nagy! Ez az enyém?” Mahidevran: „Igen, fiam, ez a te palotád. A mi palotánk.” Mustafa: „El fogok itt tévedni. Hogy talállak meg?” Mahidevran: „Veled leszek. Ne félj.”

Cihangir a sátrában olvas. Selim érkezik hozzá. Cihangir: „Mi történt, Selim? Miért jöttél?” Selim: „Érted jöttem, Cihangir. Vadászni megyünk.” Cihangir: „Miért?” Selim: „A Szultán parancsára. Később ő is csatlakozik. Gyere.”

Atmaca: „Nagyon kevés idő maradt, Taslicali. Adjuk meg a jelet, kezdődjön meg az akció! Amikor az agák körbe veszik Rüstem Pasa és Süleyman Szultán sátrát, akkor megindíthatjuk a támadást.” Yahya: „Allah segítsen minket, Atmaca!” Mustafa odamegy hozzájuk: „Te állsz a seregem élére, rendben?” Yahya: „Igen, én itt leszek, Hercegem.” Mustafa: „Rád bízom, hogy fenntartsd a rendet. Barátságod egy egész világot jelent számomra, Taslicali.” Yahya: „Hercegem…” Atmaca követi Mustafát, ahogy lóra száll és elindul az alaptáborba."

Rüstem a sátrában tartózkodik, mikor Zal belép hozzá: „Megtettük az előkészületeket, a Szultánnal együtt hagyjuk el a tábort.” Rüstem: „Semiz Aga azt mondta, gondoskodik a janicsárokról. De nem tudhatjuk, hogy betartja-e szavát. Ez egy nagy teszt lesz számára.”

Janicsárok állják Musztafa ùtját ùtban apja felé.

Janicsárok mennek ki Mustafa elé. Vezetőjük Hussain Cavush bemutatkozik a Hercegnek. Mustafa: „Mit akarsz? És miért állítottál meg?” Hussain: „Mint minden hűséges, szerető szolgád, aki életét adná érted, azt kívánjuk, állj meg! Allah kedvéért! A Próféta kedvéért! Kérünk szépen, állj meg! Ne menj tovább!” Meghajolnak előtte. Mustafa könnyeivel küszködik: „Nektek, akik bátran mellettem álltok, akik szerettek és hűségesek vagytok hozzám, akik fejüket áldoznák fel értem, a béke üzenetét küldöm nektek! Ne feledjétek! Ti nem azért vagytok itt, hogy megállítsatok, hanem hogy elkísérjetek!” Hussain felkel és elkezd könyörögni: „Ne! Az út végén a sötétség van! Ki fognak végezni!” Mustafa: „Hussain Cavush! Megparancsolom neked, menj az utamból!” Így kénytelen engedelmeskedni. Emberei utat nyitna a Herceg előtt.

Közben Selim Cihangirral az erdőben sétál. Cihangir kétségek között őrlődik: „Visszamegyek a táborba.” Selim: „Cihangir, mi a szándékod? Megtagadod a Szultán parancsát és magadra haragítod? Ezt, igaz? Ne aggódj… Hisz nem te mondtad, hogy beszéltél a Szultánnal, hogy nem fogja bántani Mustafát?” Cihangir bólint.

Mustafa eléri a tábort. Az összes katona sorfalat áll neki, közben a nevét kiálltja. Rüstem a sátrában hallgatja. Pontosan tudja, hogy most jött el a pillanat, amikor mindennek vége lehet… vagy így, vagy úgy. Süleyman a sátrában várja fiát. Ő is hallja a katonák hangját. Yahya katonáival a jelre vár, amikor megindíthatja a támadást. Mustafa leszáll a lóról, int Atmacának, aki a háttérbe vonul. Mustafa megindul a sátor felé. Atmaca körbenéz, de egyik agát sem látja. Aztán meglátja Hikmethet, aki csóválja a fejét jelezve, hogy baj van. Ekkor gyorsan lovára pattan, és elvágtat. Közben Taslicali sürgeti Atmacát. Azonban egy íjász eltalálja Atmacát a hátán. Meghal. Nem tudja értesíteni a felmentő sereget.

Selim és Cihangir mindketten aggódnak. Cihangir: „Ugye nincs semmi, amit el akarsz titkolni előlem?” Cihangir a vonuló madarakat figyeli. „Hazudtál nekem, igaz?! Bátyánk és apánk nem jön, nem igaz?!” Selim: „Miért hazudtam volna neked? Ez a Szultán parancsa!” Cihangir: „Ide hoztál, mert az apánk kivégzi Mustafát!!!” Cihangir menekülni próbál, de Selim lefogja. Cihangir üvölt: „Bátyám!!! Engedj!!!! Engedj, kérlek!!!” Selim és Cihangir együtt sírnak…

Hürrem a kandalló előtt ül. Érzi, mi történik. Mahidevran a kicsi Mehmettel van, mikor egy döglött madárkára lelnek. Mehmet: „A madár meg fog halni?” Mahidevran átöleli a gyermeket, rossz érzése támadt.

Mustafa eléri Zalt, aki a sátor előtt áll, és közli vele, hogy le kell tennie fegyvereit. Mustafa engedelmeskedik. Visszajátszást látunk, mikor Mahidevran és Mustafa a fővárosba utazott. Életükben először. Mustafa: „Messzi van még a Topkapi Palota, anya?” Mahidevran: „Már csak egy kicsit kell kibírnod.” Mustafa: „Már annyira hiányzik apa és Ibrahim! Ibrahim is ott vár ránk?” Mahidevran: „Ő is vár ránk, ahogy az apád, a nagymamád, Ayse Hafsa Szultána, meg a nagynénéd, Hatice Szultána, mindenki.”

Mustafa belép a Szultán sátrába. Végig halad a bejárati részen, majd egy hatalmas függönyt lát meg. Ott találja apját. Közben a sátort körbeveszik a birodalmi katonák. Több sorba állnak, nehogy a janicsárok meg tudják közelíteni a Szultánt. Mustafa közelebb lép az apjához. Meghajol: „Nagyuram!” Süleyman megfordul: „Elárultál, Mustafa! Elárultál engem!” Odamegy a trónjához, miközben Mustafa egy szót sem szól, csak a Szultán, de ő is a függöny mögül. A hóhérok megérkeztek. Mustafa nem akarja elhinni, mit lát. Csak egyet tud mondani: „Nagyuram.” A hóhérok megkapják a parancsot, a Szultán bólint feléjük. Elkezdődik a harc a hóhérok és a Herceg között. Közben Mustafa azt mondogatja, hogy nem árultak el! Süleyman fülel, mintha érdekelné, mit mond fia, végül int a gyilkosoknak, hogy végezzenek vele. Mustafa mindegyikkel egyesével harcol, de a Szultán már ordít, hogy végezzenek vele!!! Mustafa: „Apa!” Mustafának már szinte sikerül legyőznie támadóit és kimenekülni a sátorból, mikor Zal hátulról megragadja és egy kötél segítségével megfolytja. Süleyman az élettelen testhez megy. Megparancsolja mindenkinek, hogy hagyják magára. Karjaiba veszi fiát. Megfordítja, hogy lássa arcát. Kicsi gyermeknek látja Mustafát. Most engedi, hogy fájdalmai kitörjenek belőle… Musztafa! Musztafa! Musztafa! Kiállt töbször is.

4-dik évad 123-dik török rész,második része:

Ismét a régebbi szultánt látjuk ifjù Musztafával,amikor leguttóbb hibát követett el.Szulejmán ezt mondja: „Arrogáns lettél! Büszkeség tükröződik a szemedben! És még mindig nem kértél bocsánatot a hibádért! Az arrogancia a sátán műve. Ha te nem parancsolsz neki, ő fog neked!”

Ameysába- *Yusuf: „Miért nem mehetek veled a háborúba?” Atmaca: „Neked most az lesz a dolgod, hogy vigyázz a palotára. Különben meg, egész jól haladsz a feladataiddal.” Yahya: „Ez lesz az utolsó feladatunk, éppen ezért nagyon óvatosnak kell lennünk. Főleg, amíg Rüstem és Zal itt van. A legapróbb hiba, és Mustafának vége.” Atmaca: „Nem lesz olyan könnyű dolguk, mert előbb velem kell végezniük.”

Mihrünnissa csatlakozik hozzájuk. Yahya: „Jól vagy?” Mihrünnissa: „Hogy lehetnék jól, ha Mustafa a halálba menetel? Hűsége a vesztét hozza. Tennünk kell valamit.” Yahya: „Ez a mi szándékunk is. Nem hagyjuk egyedül a Herceget.” Mihrünnissa: „Mi a tervetek?” Atmaca: „Elmegyek a janicsárok agájához, és kitaláljuk, mit tehetünk. Eldöntjük, milyen módon tudunk bármit is tenni.” Mihrünnissa: „Csak egyetlen mód van, Atmaca, amelyet már sokkal korábban meg kellett volna lépnünk. Méghozzá, hogy letaszítjuk trónjáról Süleyman Szultán Hant. Apám szokta mondogatni, hogy ha nincs szél, nincs hullám sem. Mióta elvették szelünket, hagynunk kellene, hogy hullámunk elnyelje őket!” Atmaca: „Nem tudom, milyen büntetést készülnek kiróni, de rámutattál a lényegre. Eljött az idő, hogy Hercegünk átvegye a trónt.” Mihrünnissa: „Folyamatosan tájékoztass, hogy a megfelelő időben tudjunk a flottával akcióba lépni.” Yahya: „Üzenj Turgut Reisnek, hogy készülődjön, ez épp elég lesz!” Atmaca: „Szultánám… Yusuf…” Mihrünnissa: „Ne aggódj. Bízz bennem. Gondoskodom róla, hogy mindig Mehmet közelében legyen.”

*Visszatérve a jelenbe Süleyman a teraszán gondolkodik, mikor Hürrem lép oda hozzá: „Látom, valami nagyon nyomja szívedet. Mondd el nekem, hátha tudok enyhíteni rajta!” Azonban Süleyman egy szót sem szól, csak tekintetével rámered Hürremre, majd bemegy szobájába, és magára zárja ajtaját. Hürrem megrémülve a szobájába megy, és Sümbülnek beszámol a történtekről: „Láttam a tekintetében! Ezt az embert nem ismerem! Ez az ember nem az, aki szerelmesen szokott rám nézni!” Sümbül: „Mit láttál, Szultánám? Mi volt a szemében?” Hürrem: „Halál… Mustafa Herceg halála.”

Ekkora a szultán meghozta nehéz döntését,sőt még annak végrehajtását is eldöntötte már!

Rüstem Zalhoz: „A Szultán hamarosan megérkezik a táborba, majd utána jön Musztafa Herceg.” Zal: „Mindenre felkészülünk. Még egy madár sem repülhet keresztül a táboron anélkül, hogy ne tudnánk róla. Készen állunk, hogy szembenézzünk a viharral.” Rüstem: „Remélhetőleg nem hibázunk, mert egyetlen apró hiba és nem tudunk visszafordulni.”

Atmaca beszivárog a táborba,janicsár öltözetett ölt magára és próbálja a janicsárok egy részét maga mellé állitani.

*Cihangir éppen pakolja holmijait, mikor édesanyja belép szobájába. Hürrem: „Nem fogok hosszan beszélni, de nem helyeslem, hogy elmész a háborúba. Kérlek, gondold át újra ezt a döntést.” Cihangir: „Szükségtelen. Nem akarlak tovább zavarni jelenlétemmel.” Hürrem: „Cihangir… Én Cihangirom… Én kicsi oroszlánom… Mióta zavar a jelenléted, hogy most így beszélsz velem? Hát nem szerettelek mindig? Nem álltam mindig melletted, azóta, hogy megszülettél? Hanyagoltalak valaha?” Cihangir: „A jogot, amit felettem gyakorolsz soha nem tagadtam meg, és nem is fogom. Irántad érzett tiszteletem soha nem fog elmúlni. Hogy most is itt állsz a palotában, tudom, min mentél keresztül, kikkel kellett megküzdened. De ez nem azt jelenti, hogy amit eddig tettél, az helyes.” Hürrem: „Mi mást tehettem volna, mint hogy megvédjem a gyermekeimet?” Cihangir: „A legfontosabb, hogy mi után ki cselekedett? Tudod, hogy a testvérem ártatlan, ugye? Ha a testvérem ártatlansága kiderül, ha az igazság kiderül, akkor már nem lesz szükség arra, hogy elmenjek… itt maradok veled… minden a te kezedben van.” Hürrem: „Az igazság már nyitott könyv! Testvéredet elárulták! Nem az én kezemben van!” Cihangir: „Ebben az esetben, senki sem tarthat itt. Senki. A testvérem mellett leszek. Mindent megteszek, hogy megvédjem.”

Zúhogó esőben fekete lepel allatt Máhidevrán Fidán kalfával egy asszonyhoz megy.Az asszony egy talizmánt ad hogy az amig a hercegnél lesz majd megvédi.Ki akarják fizetni de nem fogadja el.Ismét a fiatalabb szultán kamasz Musztafával látjuk. *Mustafa kiskamasz volt, mikor apja elé állt, és megkérdezte, hogy édesanyja miért szomorú? Süleyman azt felelte, hogy a nők már csak ilyenek, érzékenyek. De a kis Mustafa észrevette, hogy csak az ő anyukája sír állandóan, a többi nő a palotában nem. Kérdi apját, hogy mit tett az anyja, mi a bűne? Apja megkerülte a választ, azonban a fiú ígéretet tett, hogy ezt nem hagyja annyiban, nem maradnak a palotában.

Máhidevrán ismét próbálja lebeszélni fiát az ùtról. * „Mindazok ellenére, amiket mondtam neked, nem hallgatsz rám, és elmész a Szultánhoz.” Mustafa: „Feleslegesen aggodalmaskodsz. Miután a Szultán meghallgatta érveimet, biztosan megérti, hogy nem vagyok bűnös.” Mahidevran: „Aki tisztában van az igazsággal, annak szíve tiszta. Gondolod, hogy a Szultán szíve is tiszta és hallgat a lelkiismeretére?” Mustafa: „Nem tudom, mi van mások szívében. De azt igen, hogy mi van az enyémben. Szeretem az apámat és bízom benne.” Mahidevran: „Te is úgy bízol a Szultán ígéretében, mint Ibrahim Pasa.” Mustafa: „Én a fia vagyok. A Szultán az édesapám.” Mahidevran: „Légy óvatos, és nem feledd szavaimat. Ezt állandóan viseld, ne válj el tőle.” És átadja a talizmánt.” Mustafa: „Mennyi mindenen mentünk keresztül! Mennyi vihar volt életünkben! Mennyi tengeren keltünk át! Úgyhogy, ne légy szomorú.” Mahidevran: „Remélem, anyád imái segíteni fognak.”

*Rüstem a sátrában van, mikor értesítik, hogy Ali Aga megérkezett. Rüstem: „Megtetted a szükséges intézkedéseket?” Ali Aga: „Meg, Pasám.” Rüstem: „Amikor Mustafa Herceg megérkezik, nyilvánvaló, hogy nehéz lesz kezelni a janicsárokat. Ráadásul még saját katonái is vele lesznek.” Ali Aga: „Mit gondolsz, mi fog történni?” Rüstem: „Nos, vagy megpróbálja meggyőzni a Szultánt ártatlanságáról, vagy árulást követ el és fellázad. Imádkozzunk, hogy az előbbi történik.” Ali Aga: „Mi lesz akkor, ha a másodikat választja? Mi lesz, ha fellázad, a janicsárok csak egy apró jelre várnak! Pontosan ismered a történetet, hogy I. Selim Szultán hogy vette el apjától a trónt.” Rüstem: „Ha most is ez lenne a helyzet, akkor meg kell akadályoznunk, hogy Mustafa Herceg utasítást tudjon adni seregének.

Egy sátorban Atmaca egy csoport janicsárral megbeszéli mit hogy fognak tenni. *Odakint Zalhoz odamegy az egyik aga: „A parancs ellenére, hogy ne menjünk ki az erdőbe, néhány janicsár mégis megtette.” Zal: „Ez azt jelenti, nem hallgatnak a Pasa utasításaira.” Ekkor észreveszi, hogy néhányan beszélgetnek. Odamegy hozzájuk: „Mi ez a csoportosulás? És hol van Beshir Aga?” Azt a választ kapja, hogy bent a sátorban, és hogy készül valami. Bent a sátorban meghallják Zal hangját, és félnek, hogy ha meglátja Atmacát, kivégzik. Zal belép a sátorba, mire egyből nekiesnek, hogy hogy merészelt bejelentés nélkül oda belépni? Zal elmondja, hogy azt hallotta, hogy néhányan elmentek az erdőbe, és csak figyelmeztetni szeretné őket, hogy ha ez Rüstem Pasa fülébe eljut, akkor nem menti meg őket semmi. Mindeközben Atmaca háttal áll Zalnak… Zal hozzáteszi, hogy ha a Szultán kíséretével megérkezik a táborba, legyenek nagyon óvatosak minden egyes lépésükkel!

*Amasyában Mihrünnissa sír, mikor Mustafa belép a szobába. Mihrünnissa: „Csak akkor fogom jobban érezni magam, ha meggondolod magad, és nem mész el.” Mustafa: „Eddigi életem során folyton a szívemre hallgattam. Ezért Allah megajándékozott veled, ami nagyon nagy dolog.” Mihrünnissa: „Mi az én szerelmem? Egy csepp a tengerben! Mert az egész ország szeret téged, nem hallod? Az összes hegy, a kő, a fák mind azt mondják, ne menj! Ne! De te nem hallasz, mert nem akarsz hallani.” Mustafa: „Most ne beszéljünk a rossz dolgokról. Ez az utolsó együtt töltött éjszakánk.” Mihrünnissa: „Ne beszélj így!” Mustafa. „Ez lesz az utolsó.” Mihrünnissa: „Ígérd meg! Ígérd meg, hogy visszatérsz! És nem hagysz el többé!” Mustafa: „Megígérem.”*

A szultán Lokmánt hivja kérdi mindent előkészitett e? Lokman azt mondja minden készen áll.A szultán figyelmezteti hogy senkinek egy szót se mert különben az ő feje bánya.

Sem Szulejmán,sem Musztafa nem tudd aludni éjjel.Másnap a szultán elindùl Dzsihangirral és Szelimmel az alaptáborba.Musztafa is indúlni készül,búcsùzik családjától.

*Mustafa családja a kertben gyűlt össze, hogy búcsút vegyen a Hercegtől. Mehmet: „Gyere vissza hamar, apa!” Mustafa: „Nergishah! Én gyönyörű angyalom!” Majd a felesége következik: „Legyen tiszta utad, és a kardod éles, Hercegem!” Mustafa: „Úgy legyen.” Mahidevran: „Én Mustafám, fiam, vigyázz magadra! Te vagy a legfontosabb számomra ezen a világon. Ha történik veled valami, nem élem túl.” Mustafa: „Feleslegesen aggódsz, meglásd.” Szorosan átöleli egyetlen gyermekét, majd megcsókolja kezét. Nerishah: „Azt mondtad, hogy a Szultánhoz készülsz. Akkor miért szomorú mindenki?” Mihrünnissa: „Hercegünk háborúba megy… Ezúttal talán igen hosszú időre… Ezért.” Mustafa: „Mehmet! Szultánáimat rád bízom. Vigyázol rájuk, ugye?” Mehmet: „Ne aggódj, apa! Mindenkit megvédek!

A szultánt kisérő menet szokatlan.Sok más öltözetű katona és egy fekete kocsi tart vele.E fekete kocsiban hozza a szultán magával Musztafa hóhérait egészen a fővárosból.

*Mihrimah és Hürrem kávéznak. Mihrimah: „Szerinted, milyen büntetést fog Mustafára kiszabni a Szultán?” Hürrem: „Kivégzi.” Mihrimah: „Kivégzi???” Hürrem: „Mit gondoltál?” Mihrimah: „Nem, lehetetlen! Szultánunk áthelyezi egy másik tartományba, vagy száműzi! De nem fogja kivégezni! Nem ezt akartam! Persze, nem akarom, hogy Mustafa kerüljön a trónra, de a halálát sem kívánom!” Hürrem: „Nem lehet mindkettő… lehetetlen… Ezt te magad is tudod. Akkor is tudtad, mikor elloptad a pecsétjét. Mindennek meg van az ára…” Mihrimah. „Ennyire biztos vagy, hogy ezt a büntetést kapja? Hogy kivégzik?” Hürrem: „Ez csak egy megérzés… de igen erős megérzés. Csak Allah tudhatja, mi fog történni. Még az is előfordulhat, hogy Mustafa Herceg rájön, mi készül ellene, és fellázad. A szél akkor az ellenkező irányból fog fújni, és Selim, Cihangir de még a Szultán gyászmenete is várható. Allah bocsássa meg!”

*Atmaca a janicsárokhoz: „Ha a Szultán elrendeli Mustafa Herceg kivégzését, azt biztosan nem a táborban teszi meg. Tudja, hogy a janicsárok nem hagynák.” Aga: „Nem fogják a sátorban megölni…” Atmaca: „Ilyen még soha nem történt, így nem is gondolunk erre a lehetőségre. De igazság szerint, pont emiatt lehetséges! Éppen ezért nem szabad megengednünk, hogy a Herceg bemenjen abba a sátorba!” Aga: „Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a Herceg a lázadás élére állna!” Atmaca: „Ez nem fog megtörténni. Meg van kötve a kezünk.” Aga: „Akkor mit teszünk?” Atmaca: „Mielőtt a Herceg belépne a sátorba, meg kell kezdenünk a támadást. Jelt adok, és akkor elindultok.” Egy másik aga: „Vezetéseddel bemegyünk bemegy a sátorba, és foglyul ejtjük a Szultánt.” Másik aga: „Rüstemet bízzátok rám. Eljött az ideje, hogy az ő feje is porba hulljon.” Harmadik: „Selim Herceggel és katonáival meg én foglalkozom. Egyikőjük sem fogja visszafizetni, sőt! Inkább beállnak majd a lázadásba!” Atmaca: „Én meg megvédem Mustafa Herceget. Yahya egy egész sereggel vár jelemre, hogy segíthessen. Most, akkor vegyünk át minden lépést újra!”

*Rüstem Zallal: „A janicsárok nagyon nyugtalanítanak. Ki tudja, mibe keverednek bele? Hogy miről sugdolóznak abban a sátorban?” Zal: „Az biztos, hogy készülnek valamire, Pasám.” Rüstem: „Minden lehetőséget számításba kell vennünk. Ha a széljárás az ő kedvük szerint fordul, ez a tábor pokollá változik számunkra. Ebben az esetben a Szultánnal együtt jutunk pokolra. Megértetted?” Zal: „Ne aggódj, Méltóságos Pasám. Mindent előkészítettünk a te és a Szultán biztonságos elvonulására.”

*Beyazit a Szultán teraszán: „Bizonyos dolgok jutottak a fülembe, Sokullu. Újabban, nagyon közel állsz a Szultánhoz. Különben, nem tett volna meg pasának, ha ez nem így lenne.” Sokullu: „Ez a Szultán kegye, Hercegem!” Beyazit: „Van információd, hogy milyen döntést hozott a Hercegről, nem igaz? Tudod…” Sokullu: „Nem, Hercegem… csak annyit tudok, hogy ezzel az egésszel, győzedelmeskedni fogsz. Akárcsak Selim Herceg.” Beyazit: „Ne tegyél egy kalapba Selimmel, Pasa! Nem kérek az ilyen segítségből!” Sokullu: „Semmi kétségem sincs, hogy tiszták a szándékaid. De reálisnak kell lennünk… ebben a játékban… ha az egyik Herceggel történik valami, abból a másik Herceg profitálhat.” Beyazit: „Te elhiszed azokat a hazugságokat, amiket Mustafa bátyámról beszélnek?!” Sokullu. „Nem róla van szó, Hercegem. Ez csak egy csepp, amitől kicsordult a víz. Itt a Hercegek közötti hatalomról van szó. Tény, hogy bátyád a Szultán hatalmának árnyékában él.” Beyazit: „Azt akarod mondani, hogy egy apa versenytársként látja saját fiát?!” Sokullu. „Ő nem csak egy apa. Ő az uralkodó. Milyen szomorú, hogy a Hercegek hajlamosak elfelejteni ezt!”

Mihrimah érkezik, Sokullu távozik. MIhrimah: „A Szultán nagyon jól tette, hogy téged nevezett ki régensnek! Te sokkal inkább méltó vagy erre a pozícióra, mint Selim!” Beyazit: „Látom, boldog vagy! De én most a táborban szeretnék lenni! Minden gondolatom ott van… a testvéremmel.” Mihrimah: „Ne fáraszd magad ilyen dolgokkal! Ne foglalkozz mással, csak a kötelességeiddel!” Beyazit: „Mustafa soha nem lenne képes árulásra.” Mihrimah: „De megtette. És talán még téged is rábeszélt.”

Atmaca egy lovon vágtat értesiteni akarja Musztafát és Taslidzalit a fejleményekről,de Zal emberre lenyilazza.

Musztafájék megállnak piheni. *Küldönc érkezik a Szultán parancsával. Yahya: „Mit ír?” Mustafa: „A Szultán megparancsolja, hogy jelenjek meg a sátrában… egyedül.” Yahya: „Ez a parancs, hogy egyedül menj a sátrába, egyértelmű. Eldöntötte, hogy ki fog végeztetni.” Mustafa: „Nem fáradtál bele abba, hogy mindig a hátsó szándékot keresed? Te, Atmaca, mindenki körülöttem kételkedtek a Szultánban. *De én a másik lehetőségre gondolok. Ő az apám, Taslicali!” Yahya: „Hercegem! A Szultán mondta, hogy egy Hercegnek minden eshetőségre gondolnia kell! Nem emlékszel?” Mustafa: „Azon a napon, mikor a lehetőségekről tanultam, végeztem azzal, hogy szégyenkezzem magam miatt. Én erre emlékszem. Az apám nem fog megölni, Taslicali. Beszélek vele. Meg fog hallgatni. Mindig is meghallgatott. Végül is ő az apám! A nap végére megtudom, mennyire fontos számára a gyermeke. Ez a szeretet elég erős ahhoz, hogy a rossz dolgokat széttörje.”

Az alaptáborba megérkezik a szultán és kisérette.A fekete kocsit a szultán sátra mellé hajtják.A szultán belép a sátorba ellenőrzi hogy előkészitették e már.A fekete kocsi csak Fatma férjének Kara Ahmed pasának tünik fel.

Dzsihangir és Szelim a tábor szélén.Dzsihangir felfigyel egy madár rajra majd Szelimhez fordúl.Ez rossz jel beszélnem kell apánkkal,nem végeztetheti ki Musztafát!

Rüsztem a szultánnál.Rüsztem ismét próbálja a szultánt még jobban a fia ellen hangolni de a szultán leálitja és elküldi.

Musztafa már nagyon közel jár.Ismét a fiatal szultánt és kis Musztafát látjuk egy pillanatra.Dzsihangir kétségbe esve felkeresí a szultánt. Cihangir: Parancsba adod a kivégzését? Mondtam, hogy lehetetlen! Mondtam, hogy az apám nem lenne képes ilyet tenni! Mondtam, hogy az apám nem tudná megölni a saját fiát! Süleyman: Tennék valaha is ilyet? Dzsihangir a szultán ölébe hajtja fejét mosolyogva sír.Eközben a szultán rideg tekintettel Lokmanra nézz.

Kara Ahmed látja amikor a fekete kocsiból kiadnak egy tálcát és hogy álarcosok ülnek bene.Egy janicsártól kérdezi mi folyik itt,de a janicsár csak anyit mond ez a szultán parancsa.

Mührinisza,Máhidevrán aggódva ülnek,ezt a játszó kis Mehmet észre veszi és rákérdezz,megnyugtatják.

Kara Ahmed egy nyílon üzenetett lő Musztafa táborába melyben megirja a fekete kocsit és Atmaca halálát.

(húha még mindig maradt fordítani való,holnap befejezem)

4-dik évad 123-dik török rész: (2,5-órás ez a rész,emiatt kivételesen két részletben fogom írni,első részlet:)

A szultánt fiatalon látjuk a 4év körüli Musztafával,Ibrahimmal.

Ibrahim: „Mustafa épp az imént kérdezte, hogy minek tanuljon, ha úgyis király lesz belőle?” Süleyman: „Olyan biztos vagy benne, hogy király leszel?” Mustafa: „Hát persze! Én is király leszek!” Süleyman viccesen: „Őrök, gyertek! Vegyétek a fejét!”A jelenben behunyt szemmel látjuk a Szultánt, aztán hirtelen egy gyerek kéz érinti meg az arcát. Felnéz: „Mustafa” Kicsi Mustafa: „Ugye, nem fogsz megölni, apa?” Néhány másodperc múlva felocsúdik a sokkból, és észreveszi, hogy ezt csak beképzelte magának…

Egy küldönc érkezik Ameysába,egy levelet ad át Taslidzsalinak. Atmaca: „Mit ír a Szultán?” Mustafa: „Megparancsolja, hogy azonnal utazzam el a konyai táborba.”

A szultán ezúttal Bajazidott tette meg régensé,épp ùtban van.Bajazid megérkezik a palotába és anyához megy.Hürrem,Mihrimah,Dzsihangir már várja.

Beyazit belép édesanyja szobájába. Mihrimah: „Milyen jó téged újra itt látni!” Beyazit: „Jó és különös. Meglepett, hogy a Szultán Selim helyett most engem jelölt ki a régensi feladatra.” Hürrem: „Mi ezen a meglepő? Én a te helyedben úgy nézném, hogy ezzel a lépéssel a Szultán megmutatja, hogy még nem adta fel veled kapcsolatban a terveit.” Cihangir: „Szóval, ezzel azt mondod, hogy a Szultán Mustafával kapcsolatban már feladta?!” Hürrem: „Azok után, amit Mustafa Herceg művelt, ez így természetes.” Beyazit: „Mit jelentsen ez? Mit tett Mustafa?” Majd Dzsihangir elviharzik,Bajazid ùtána,Mihrimaht azonban Hürrem megálitja.Hürrem:Hagyd Mihrimah,Dzsihangir még mindig nem érti hogy Musztafa nem lehet a barátja.

Musztafát Máhidevrán,Mihrünisza,Atmaca és Taslidzali is próbálja lebeszélni hogy a táborba mennyen.

Mahidevran: „Én meghalok, de nem engedlek abba a táborba!” Mustafa: „Te is tudod, nincs más választásom, anyám.” Mihrünnissa: „Szultánánknak igaza van, Hercegem. Kérlek, gondold át.” Mustafa: „Nisa, ez egy parancs. Ha nem teszem azt, amit a Szultán kér tőlem, az árulásnak néz ki.” Yahya: „A vádak nagyon kemények és rondák. Abban a helyzetben vagyunk, hogy a saját állításodon kívül nincs semmi más bizonyítékunk. Éppen ezért, ha …” Mustafa: „Nem! Felejtsd el! Soha! Soha!” Mahidevran: „Most nem bízhatunk a Szultánban. Egyértelmű, hogy fenyegetésként tekint rád. Rüstem és Hürrem ellened fordult. Egy szempillantás alatt elrendeli kivégzésed!” Mustafa: „Évek óta azon dolgoznak, hogy engem és a Szultánt megpróbálják ellenségekké tenni. Nem is sikerült nekik… eddig a napig. De ezúttal sem fog! Teljesen megbízom az apámban. Megígértük egymásnak.

Ismét fiatalabb szultánt látjuk Musztafával amikor kardoztak és a szultán kardott fogot a nyakához.

Süleyman: „Esküszöm a méltóságos Úrnak, hogy soha nem öllek meg.” Mustafa: „Ha fölvettem volna a kaftánt, nem jöttem volna ide, és nem tudtam volna meg az igazságot. És mély szomorúságomban haltam volna meg. Ezennel esküszöm neked, soha nem engedem, hogy ezt még egyszer átéld. Esküszöm a magasságos Úrnak, hogy nem árullak el, soha nem árullak el.”

Mahidevran: „Én meghalok, de nem engedlek abba a táborba!” Mustafa: „Te is tudod, nincs más választásom, anyám.” Mihrünnissa: „Szultánánknak igaza van, Hercegem. Kérlek, gondold át.” Mustafa: „Nisa, ez egy parancs. Ha nem teszem azt, amit a Szultán kér tőlem, az árulásnak néz ki.” Yahya: „A vádak nagyon kemények és rondák. Abban a helyzetben vagyunk, hogy a saját állításodon kívül nincs semmi más bizonyítékunk. Éppen ezért, ha …” Mustafa: „Nem! Felejtsd el! Soha! Soha!” Mahidevran: „Most nem bízhatunk a Szultánban. Egyértelmű, hogy fenyegetésként tekint rád. Rüstem és Hürrem ellened fordult. Egy szempillantás alatt elrendeli kivégzésed!” Mustafa: „Évek óta azon dolgoznak, hogy engem és a Szultánt megpróbálják ellenségekké tenni. Nem is sikerült nekik… eddig a napig. De ezúttal sem fog! Teljesen megbízom az apámban. Megígértük egymásnak.”Visszajátszás. Süleyman: „Esküszöm a méltóságos Úrnak, hogy soha nem öllek meg.” Mustafa: „Ha fölvettem volna a kaftánt, nem jöttem volna ide, és nem tudtam volna meg az igazságot. És mély szomorúságomban haltam volna meg. Ezennel esküszöm neked, soha nem engedem, hogy ezt még egyszer átéld. Esküszöm a magasságos Úrnak, hogy nem árullak el, soha nem árullak el.”Jelenben Mustafa: „Állom a szavam. És hiszem, hogy a Szultán is tartja ígéretét.” Atmaca: „Nagyon remélem, Hercegem. Engedd meg, hogy előre menjek, hogy felderítsem a terepet.” Mahidevran: „Nem bánt az senkit, ha megtesszük az óvintézkedéseket. Add engedélyed.” Mihrünnissa: „Hercegem…”Miután Yahya és Atmaca távoznak a szobából Atmaca: „Nem tehetjük ki a Herceg életét veszélynek. A Szultán iránt érzett szeretete vakká és süketté teszi.” Yahya: „Igazad van, Atmaca. Hercegünk a halálba menetel.” Atmaca: „Meg kell akadályoznunk. Csak utat választhatunk.” Yahya: „Lázadást.” Atmaca: „Lázadást. Eljött az idő. Hercegünknek át kell vennie a trónt. Mindent megteszünk, ami ehhez szükséges. A janicsárok állásfoglalása amúgy is egyértelmű. Süleyman Szultán sorsa most már az új Szultánon múlik.” Yahya: „Ezért akartál előre menni a táborba.” Atmaca: „Hogy előkészítsem a dolgokat. Rá vagyunk kényszerítve, hogy Hercegünk beleegyezése nélkül csináljuk. Velem tartasz?” Kezet ráznak. Yahya: „A végsőkig.”

Hürrem a szobájában ül gyermekei társaságában. Cihangir: „Mustafa bátyám nem hibázott. Nyilvánvaló, hogy csapdát állítottak neki. És milyen szomorú, hogy akik a csapdát állították, e palota falai között élnek!” Hürrem: „Hallod is, mit beszélsz?! Milyen szemtelenség és tiszteletlenség ez?! Fogadd el az igazságot! Mustafa bátyád nem olyan ártatlan, mint hiszed!” Beyazit: „Anya, mondjuk, igazad van. Mi lenne az ára, hogy megfizessen ezért? Az élete?” Hürrem: „Ez a Szultánon múlik. Én nem tudom.” Cihangir: „De te ezt szeretnéd, vagy nem így van?!” Mihrimah: „Most már elég legyen! Ez az egész csakis a Szultánra és Mustafára vonatkozik. Mi nem tehetünk semmit.” Cihangir: „Ez nem csak a Szultánra és Mustafára vonatkozik! Ez a jó és a gonosz viadala! És én a jó oldalán állok! És utolsó leheletemig ott is maradok!” Cihangir elviharzik. Mihrimah utána akar menni, de Hürrem azt megállítja: „Úgysem hallgatna rád, bármit is mondasz neki.”

Kint a folyosón Beyazit elkapja Cihangirt: „Nem fordulhatunk sehova se, hogy ezt folytassuk!” Cihangir: „De nem bírom! Forr a vérem attól az egésztől, ami Mustafával történik!” Beyazit: „Tudom, igazad van. Én is úgy érzek, mint te. Biztos vagyok benne, hogy Mustafa ártatlan. De ne… ne így! Sokkal okosabban kell viselkednünk. Talán a Szultán kételkedik a testvérünkben. De ez ideiglenes. Ha Mustafa a Szultán elé áll, és mindent elmagyaráz, akkor minden megoldódik.” Cihangir: „Gondold, hogy ez ilyen egyszerű?” Beyazit: „Nos, biztosan nem öli meg!”

Nurbanu azzon aggódik miért nem Szelim ismét a régens? Miért hivta a szultán a háborúba?

Szelim a fiával Muráddal kardozik amikor Nurbanu érkezik.

Murad: „Gyakoroltam apával!” Nurbanu: „Már azon gondolkodtam, merre jársz, miután nem jöttél be hozzám.” Selim: „Gyere egy kicsit!” Fiukat egy szolgáló elviszi tőlük, Nurbanu: „Mikor indulsz a háborúba?” Selim: „Hamarosan. Ez lesz az első szétválásunk.” Nurbanu: „Remélem, nem tart sokáig. Mustafa Herceg tényleg megállapodott a Shahal?” Selim: „Nem tudom az igazat, Nurbanu. De különben is, nem az a lényeg, hogy mit tett a bátyám, hanem hogy a Szultán mit hisz.” Nurbanu: „És, ha a Szultán ezt elhiszi, mi fog történni? Vagy… egy apa képes lenne ezt tenni a saját gyermekével?” Selim: „Már amúgy is évek óta folyik közöttük egy ki nem mondott háború. Most vagy az íjat dobják el, vagy pedig a bocsánatkérést törik ketté.” Nurbanu: „Mit fogsz tenni, ha kivégzik?” Selim: „Amit a törvények megkövetelnek. Nem fogok a Szultán parancsa ellen cselekedni.”

Éjjel, Süleyman újraolvassa a levélnek azt a részét, ahol Tahmasp azt írja, hogy míg Süleyman él, fenyegetést jelent számukra. Majd eszébe jut, mikor korábban megszidta fiát. „Arrogáns lettél! Büszkeség tükröződik a szemedben! És még mindig nem kértél bocsánatot a hibádért! Az arrogancia a sátán műve. Ha te nem parancsolsz neki, ő fog neked!”

Meghozza végzetes döntését.Másnap Bajazid és Dzsihangir érkezik hozzá. Beyazit és Cihangir meglátogatják apjukat. Miután üdvözlik egymást, Beyazit megköszöni, hogy őt nevezte ki régensnek. Majd hozzáteszi: „Hallottam a híreket Mustafa bátyámról. Cihangirral ugyanazon az állásponton vagyunk. Nem Mustafa az, aki elárult téged! Mi ketten teljességgel megbízunk benne!” Süleyman leállítja: „Ha nincs más mondanivalótok, elmehettek.” Cihangir: „Szeretnék én is csatlakozni a háborúba.” Süleyman: „Elfelejtetted volna, mi történt legutóbb?” Cihangir: „Most már van tapasztalatom, és melletted szeretnék lenni.”A két testvér távozik. Cihangir: „Láthattad. A Szultán nagyon mérges Mustafára.” Beyazit: „A háború ezen szakaszában nagy feladat vár rád, testvérem. Tégy meg mindent, ami tőled telik! Mentsd meg bátyánkat a Szultán dühétől! Bízom benned Cihangir!” Cihangir: „Megteszem, ami tőlem telik. Nem kell kételkedned. Bátyánk pajzsa leszek, ha szükséges.”

Megint a régi szultánt látjuk a 14év körüli Musztafával amikor Musztafa anya védelmébe kelt és kijelentette hogy anyával együtt Maniszába megy.

Fatma az ùj férjével Kara Ahmed pasával van,a nyakát maszirozza. Fatma újdonsült férjével, Kara Ahmed Pasával tölti a napját. Kara: „Nem akarok menni. Majd bepótoljuk azokat a napokat, amiket a háború miatt veszítettünk.” Fatma. „Ez az én kívánságom is… Ami Mustafa és a Szultán között történt, nem jó jel. A Herceg nagyon fontos számomra.” Kara: „Ő mindenkinek fontos.” Fatma: „Az ő oldalán állsz?” Kara: „Az ő oldalán, habár csak egy oldal létezik számomra, és az nem más, mint a Szultán.” Fatma: „Tisztában vagyok vele. Ígérj meg nekem valamit. Ha valami rossz történik a háború alatt, tégy meg mindent, hogy megvédd Mustafát.” A férfi megfogja hitvese kezét és úgy ígéri: „Ha módomban áll, hogy tegyek valamit, akkor azt megteszem." Hürrem Szümbülel sétál a kertben,egy madár rajra lesznek figyelmesek.Szümbül aggályoskodik hogy vajon sikerül e ezzùtal Hürrem terve.Hürrem felnézz a madarakra majd kijelenti ezzùtal semmi sem menti meg Musztafát hamarossan a herceg is elszáll mint a madarak az égen.

Az alaptáborban egy katonát majdnem eltaláll egy nyilvesző,egy üzenet van rajta.A katona kilopózik a táborból és Atmacával találkozik.Atmaca tájékoztatja hogy amenyiben a szultán a herceg életére törne minden készen áll hogy Musztafa átvegye a trónt.Szulejmán ideje lejárt!

4-dik évad 123-as török részhez néhány videó:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

A Facebook-on ùj oldal indùlt a régi helyet a felíratos videókkal. Csodálatos Század 2 Muhtesem yüzyil néven.

Az oldal átmeneti amég a facebook nem reagál a levelekre hogy visza kapjuk e a régit vagy sem.

Keressetek rá az interneten:

Megszületett a Szulejmán sztárjának babája! A Facebookon fotóval közölte a hírt

Megszült Hürrem egykori megformálója, Meryem Uzerli.

Szerintem a jeleket azért küldik, hogy megköszönjék a munkádat és senki nem igényli, hogy viszonozd. Egész biztos, ha nem viszonzod, ők akkor is elküldenék, mert jó szándékkal, köszönetképp tették.

Egyébként megszámoltam az utóbbi időben napi 4-5 jelet kaptál, a vetítés napján 14-et. Hát ez nem az a tömeg, amit ne lehetne kibírni hálaként.

2014.február.12. 67-dik magyar rész,35-dik török rész első fele,21:50-23:15h :

Ibrahim miùtán rájönn Hürrem mérgének eredetére ùgy dönt megöli Jakub effendit majd a szultánál Leó naplójával leleplezi Hürremet.Hürrem a szultánnál van amikor Ibrahim megjelenik a naplóval,a szultán kéri Hürremet hogy olvassa hisz ő tudd oroszùl.Elkezd kitalálni mindenfélét mikor Szümbül érkezik hogy Hatidze öngyilkoságot köcetett el.

A naplót Hürrem ledobja a teraszról és Nilüfert küldi érte de az Gülsah kezébe kerül.Szulejmán megkéri anyát Válhidemet hogy vigye el Hatidzét egy kicsit a palotából hogy ne emlékeztesse a babára és felépüljön.Izabella is meg akarja látogatni Hatidzét és össze futt Hürremel.Megszervezik Izabella szökését de ő már nem akar elszökni mert szereti a szultánt.Armin apja látja hogy a lány egyre betegebb ezért hivja Báli Béget.Vele jönn az orvos is,kiderül hogy hímlős.

4-dik évad 122-dik török rész:

(tudom késtem tegnapra ígértem,de így alakult)

Rüsztem hamis levelét elküldte perzsiába Musztafa nevében.

A levélben az állt,hogy ő Musztafa herceg leendő szultán tánogatni kivánja Perzsiát.Felvirágoztatni Perzsiát és feleségül kivánja venni Taphmas lány testvérét ezzel is erősitve szövetséget az Oszmán és Perzsa birodalom között!

Az aláírás peddig "Musztafa herceg-szultán!"

A levélhez a Mihrimah által ellopott Musztafa pecsétjét használta fel.

A másik levél a szultának szólt,miszerint a perzsa sah elfoglalt néhány várost az oszmán birodalomból és most Isztambùlt vette célba.A szultán divánt hivott össze és ùjabb perzsa háborù mellett döntött.

A szultán a kertben sétál amikor meglátt egy fát amit hangyák leptek el.A fát még ő ültette amikor herceg volt ezért meg szeretné menteni a hangyáktól.

Levelet ír a bírónak Ebbu suud Effendinek (Hoca cselebi).

Egy férfit látunk, ahogy papírjaiba belemélyülve tanulmányoz valamit. Felfedezi, hogy hamarosan elsötétül a világ. (Az iszlám hitben, ez nagy szerencsétlenséget jelent.) Süleyman az erdőben sétál, és egy hangyabolyra lesz figyelmes, ahogy a boly hangyái szorgosan vándorolnak egy fa belsejébe. Süleyman megjegyzi, hogy ha a kis hangyák ezt így folytatják, a fa meg fog halni. Lokman szerint, a fának nincs más választása, hiszen egyszer úgyis meghal. Süleyman: „Nem akarom megölni az ártatlan hangyákat. Meg kell kérdeznünk Ebu Suud Efendit, mit tegyünk.” (Ez egy híres történet Süleymanról. A kertjében talált egy fát, amit hangyák leptek el. A fa kezdett haldokolni. Ekkor megkérdezte bölcs barátját, Ebu Suud Efendit, hogy mentse meg a fát anélkül, hogy a hangyáknak is bajuk származna. Ez a történet jól tükrözi Süleyman igazságszolgáltatását.)Süleyman levele Ebu Suudnak a hangyákról: „Hoca Celebi! Senki sem vitatja tudásodat és bölcsességedet. Amikor egy problémával találom szembe magam, mindig számíthatok a te mély megértésedre és iránymutatásodra. Most kérlek, oszd meg velem bölcsességedet, hogy szívem ismét boldog legyen. Reggel, mikor a kertben sétáltam, egy fa állapota elszomorított. Ezt a fát még évekkel ezelőtt én ültettem, és most hangyák lepték el. Elég jelentősen tönkretették. Agáim citromlevet öntenének rá, hogy megoldják a problémát. De miután ez a dolog ártatlan életekről szól, szeretném kikérni a tanácsodat. Mit mondasz, Hoca Celebi? Ha a hangyák elpusztítják a fát, az nem jelenti a saját pusztulásukat is?”

Ezallatt az asztrológusok is dolgoznak,amikor az egyikük riadtan kiállt.A bolygók szerint napfogyatkozás következik!

Ez az iszlám világban hatalmas szerencsétlenséget jelent azon a vidéken ahol látható!

Hürremhez Szümbül érkezett.Hürrem: Hürrem a szobájában: „Még soha nem álltam ilyen közel a győzelemhez, mint most. Érzem. Ahogy megszabadultam Ibrahim Pasától, úgy szabadulok meg Mustafa Hercegtől is.” Sümbül: „Szultánám, már többször megpróbáltad, de sosem sikerült. És most hogy lehetsz ebben ennyire biztos?” Hürrem: „Mert ezúttal, minden egyes lépésemet átgondoltam… minden részletet.”

Rüsztem a hadjárathoz felállitott előkészülő táborban van.

A janicsárok közül valaki zugolódik a megszorítások miatt.

Rüsztem Zallal a sátrában: Tahmasp biztos válaszol a levélre. Nincs kétségem efelől. Ez a levél lesz a mi megmentőnk, és Mustafa Herceg kivégzési parancsa.” Zal: „Remélhetőleg, Pasa.” Rüstem: „Egy átlagos ember is meg tudja változtatni a történelmet. Épp, mint most. Habár ritka ez a pillanat, mégis létezik. Most minden rajtad múlik, Zal Mahmud. Menj a legmegbízhatóbb embereiddel. Vegyétek be az Amasyából Perzsiába vezető utat. És hozd el a Shahtól származó levelet. Te leszel az, aki mindent megváltoztat.” Zal: „Ahogy parancsolod, Pasa. Elhozom a levelet.”

Süleyman a teraszán: „Hürrem! Történt valami? Mi a baj?” Hürrem: „Rosszat álmodtam.” Süleyman: „Gyere, ülj le. Most már minden rendben van.” Hürrem: „Igen… egy sötét tömlöcben láttalak… karjaid össze voltak kötözve… mintha csapda lett volna. Allah, segíts!” Süleyman: „Ne aggodalmaskodj ok nélkül. Senki sem tesz börtönbe és nem csal csapdába.” Hürrem: „Nincs fontosabb nekem, minthogy épen és egészségesen mellettem vagy. Mindent elfogadok, amíg veled semmi sem történik.” Süleyman: „Boldogság időszaka ez. Te és én. Két testünk van, két arcunk, de a lelkünk egy, közös. Te és én. Határtalan szerelem. Te és én. Te és én. Ha te nem létezel, én sem. Egyek vagyunk a szerelem kezében.”Lokman érkezik. Süleyman: „Ebu Suud válaszolt már?” Lokman: „Üdvözletét küldi, és mihelyst megtalálta kérdésedre a választ, elküldi neked. Nagyuram, a fő asztrológus van itt. Valami fontos dologról szeretne veled beszélni.” A szultán miùtán értesül a napfogyatkozásról parancsba adja nézenek ùtána a könyvekben mit jelent ez és mi a teendő.

Nurbanu is éppen asztrológiai rajzain dolgozik. Canfeda: „Valóban képes a Nap, a Hold és a csillagok megmutatni a jövőt?” Nurbanu: „Ha tudod, hogy beszélj a nyelvükön, igen.” Hirtelen észre vesz valamit. Canfeda: „Mit látsz?” Nurbanu: „Sötétség jön, Canfeda. Egy nap sötét lesz. Még sosem láttam ilyet.” Canfeda: „Az imént kedvező dolgokról beszéltél, de ez nem hangzik jól.”

Mihrimah anyja társaságában élvezi a kávé ízét. Mihrimah: „Mikorra várható Tahmasp válaszlevele? Tudsz erről valamit? Anya! Azt kérdeztem, hogy mikorra várható a válasz Perzsiából? Nem hallasz?” Hürrem: „Nem Rüstem szokott informálni?” Mihrimah: „Ő mindig a szerelméről és hűségéről ír nekem. Fontos dolgokat sosem említi meg.” Hürrem: „Mi mást kérhetne egy asszony?! Különben is, nyugodj meg. Rüstem gondoskodik erről a dologról.” Mihrimah: „Szerinted mi lesz akkor, amikor a Szultán megtudja, hogy kapcsolat van Mustafa Herceg és Tahmasp között? Mi fog történni?” Hürrem: „Kötelet fog kapni. Ez biztos. A többi meg a Szultán kegyelmétől függ. Mi más lenne a büntetés, mint hogy elvegye az életét?”

Nurbanuhoz bosszússan Szelim érkezik. Nurbanu szobájába Selim érkezik. Nurbanu: „Jól vagy?” Selim: „Nem tudom, Nurbanu, egyáltalán nem tudom. Sokullu Mehmet Pasa levelet írt. Bejelentették, hogy megtámadják Perzsiát. Készülnünk kell. Talán még egyszer a palotába kell mennem, mint a főváros régense.” Nurbanu: „Ez nagyszerű hír!” Selim: „Milyen nagyszerű hír, Nurbanu? Elfelejtetted, mi történt velem legutóbb? Majdnem ott maradtam a janicsárok karmai között!” Nurbanu: „Felejtsd el azokat a napokat. Kihasználták azt a tényt, hogy a Szultán beteg, és rád támadtak, mint a kiéhezett kutyák. Ezúttal, másként lesz. Egész biztos. Szultánunk bizonyította akaratát, erejét. Soha többé nem merészelnek ilyet tenni.” Selim: „De még mindig érződik rajtuk Mustafa bátyám befolyása. Amíg életben van, kinek a parancsa érvényes?” Nurbanu: „Selim, láttam a csillagokban. A szerencse a mi oldalunkon áll. A Nap egyszer nyugszik, egyszer kel. Miért ne lehetne ezegyszer te?” Selm: „A csillagok, mi? Honnan tudod, Nurbanu? Talán ez a nap a fivérem, Mustafa! Ő áll a legközelebb a trónhoz!”

Musztafa is értesül a háborúról.Nem érti mi az oka és a hamis levelekről sem tud még.

Kutahyában Beyazit: „Ezúttal engem akar a Szultán régensnek? Mit gondolsz, Lala?” Lala: „Amiről beszélsz, az egy kicsit bonyolult, Hercegem. Ami igaz az igaz, képes vagy ellátni az állam dolgait, amíg a Szultán távol van, de el kell fogadnod, hogy Selim Herceg egy lépéssel közelebb áll a régensi pozícióhoz.” Beyazit: „Akkor a csatamezőn fogunk harcolni. Tulajdonképpen, ennél sokkal fontosabb Mustafa helyzete. Ha ő is csatlakozik a háborúhoz, akkor nagyobb a remény arra, hogy győzelmet aratunk a perzsák földjén.” Lala: „Ne örülj előre, Hercegem. Talán parancsba kapta, hogy nem hagyhatja el tartományát.” Beyazit: „Persze! Marad palotájában, és csendben elfogadja helyzetét! Néha belegondolok, mit tennék Mustafa helyében, tudod Lala? Ha több alkalommal dobnának ki a Szultán mennyországából, ha az emberek ennyire szeretnének, ha a janicsárok csak egy szavamra várnának…” Lala: „Mit tennél akkor?” Beyazit: „Nem lennék olyan türelmes, mint a bátyám.”

Hurichihan a hasára tetováltat jeleket. Abban reménykedik, hogy ezúttal segít megtermékenyülnie. Miután kifizeti az asszonyt, Beyazit érkezik. Hurichihan: „Mérges vagy ezért?” Beyazit: „Ugyan! Ha te ezt akarod, akkor csináld.” Hurichihan: „Hiszek benne, hogy egy nap a te gyermekedet fogom a szívem alatt hordani.” Beyazit: „Feleslegesen nyugtalanítod magad! Nincs szükség még egy gyerekre a palotában!” Hurichihan: „Oh, bárcsak Allah megkönyörülne rajtam! Annyira szeretlek és a gyermek a szerelmünk gyümölcse lenne!” Beyazit: „Kihirdették, hogy megtámadjuk Perzsiát. Úgyhogy, hamarosan el kell mennem.” Hurichihan: „Ismét szét kell válnunk…”

Mihrimah a palotájában van, mikor Cihangir megérkezik hozzá: „Amióta megjöttél Amasyából, még nem is beszéltünk! Sikerült kibékülnötök Mustafával?” Mihrimah: „Hányszor kell még elmondanom?! Minden rendben van közöttünk! Nincs többé ellenségeskedés! És mi ez a kikérdezés?!” Cihangir: „Nem tudom, Mihrimah… mindenki olyan feszült a palotában. Hirtelen eldöntötték, hogy ismét háborúban indulnak. Rüstem Pasa már el is indult. Az apámat is alig láttam, és az anyám is annyira biztos magában, mint még soha! Titkoltok előlem valamit! Érzem! Biztos, hogy valamit nem mondok el nekem!” Mihrimah: „Fogalmam sincs, honnan veszed ezt?” Cihangir: „Bármi is történjék, nagyon remélem, hogy nincs köze Mustafa bátyánkhoz! Ha bármi történik vele, téged, az anyánkat, és Rüstem Pasát teszem felelőssé!” Mihrimah: „Bárcsak minket is úgy szeretnél, ahogy őt szereted!” Cihangir: „Mindenki csodálkozik ezen, hogy miért vagyok oda érte? Már én is gondolkodtam rajta. Rengeteg oka van, de most csak a legfontosabbat mondom el neked. A társaságában elfelejtem, hogy púpos vagyok. Mert ő sosem néz rám úgy. Még sosem éreztette velem, hogy testi fogyatékos vagyok. Bárcsak ti is az ő szemeivel látnátok engem!”

Fatma Melekhez: „Amióta a palotába jöttem, semmi sem úgy alakult, ahogy terveztük. És most, hozzáadnak valakihez, akit nem is ismerek. Szerelem nélkül…” Melek: „A Szultán bölcs… biztos lesz benne valami jó is… Mindenki arról beszél, hogy milyen jó, hogy Ahmed Pasával jegyeztek el, mert, hogy ő egy bátor harcos.” Fatma: „Ha ezeknek a szavaknak lenne ma még értéke, akkor Rüstem nem lett volna Nagy Vezír. Vajon Ahmed Pasa fel tudja venni a harcot Hürrem embereivel? Vajon ő Mustafa oldalán áll? Mondd!” Melek: „Nem tudom, Szultánám… de aki látta, mind azt mondta, hogy erős férfi.”

Fatma a Hárem folyosóján fut össze Hürremmel: „Remélhetőleg, Ahmed Pasa vőlegényeddel minden a tervek szerint alakul. Végül mégiscsak neked volt igazad… annyi balszerencse ért! Először Mustafa Pasa, majd Elkas Mirza. Remélhetőleg, ezúttal megtalálod a boldogságot.” Fatma: „Aki keresi a bajt, meg is találja. Amióta a szerelmet kerestem… tulajdonképpen, neked is óvatosnak kellene lenned! Te is állandóan csak a bajt keresed! Éppen ezért, soha nem fogsz megszabadulni az örökös fejfájástól!” Hürrem: „A nagy embereknek, nagy gondjaik is vannak, természetesen. Őszintén mondom, esküszöm, hogy ez a házasság megköttessen, és végre boldogságra lelj. Mert, ha ezt a férjedet is elveszíted, akkor már nem úgy fognak hívni, hogy a vidám Szultána, hanem gyászoló Szultána.” Fatma: „Természetesen, hozzámegyek a Pasához. Biztos lehetsz benne, hogy a barátaim barátok maradnak, és az ellenségeim megmaradnak ellenségeknek.” Hürrem: „Akkor ebben az esetben, elkezdhetünk gyászoló Szultánának hívni téged!” Melek érekzik, hogy a Pasát nagyon fontos államügyek kötik le, és elnézését kéri, de nem tud a találkozójukon megjelenni.

Kara Ahmed egy férfival találkozik, aki örömét fejezi ki, hogy a Pasa bejutott a Diván üléseire. Hozzáteszi, hogy az országnak, ilyen pasákra van szüksége, mint ő. Megkérdi, hogy készen áll-e Mustafa Herceg pártjára állni, és segíteni őt, harcolni érte? Kara készen áll, még az életét is feláldozná a Herceg ügyéért. A férfi tájékoztatja, hogy hamarosan Mustafa Herceg összes barátja, segítője összeül, több nagyhatalmú pasa, reisek, bégek. Mind nagyon szerencsésnek mondhatja magát, hogy ő is csatlakozik hozzájuk – állítja a férfi.

Az egyik táborban, egy janicsárt halva találnak. Társai azon tanakodnak, hogy történhetett ez meg? Arra gondolnak, biztos Rüstem Pasa parancsára tették. Megesküsznek, hogy Rüstem megfizet ezért.

Lokman bejelenti Kara Ahmed Pasát. Süleyman: „Van híred?” Kara: „A nyomozás, melyet az elmúlt hónapokban végeztünk, hamarosan véget ér. Sajnálatosan, a Rumeli Kazasker Bey titkos megállapodást kötött, melyben magas pozícióra tett szert.” Süleyman: „Mondd, mit mondott Rumeli embere?” Kara: „Úgy írta le magukat, mint Mustafa Herceg barátai. Hamarosan titkos találkozójuk lesz, és azt szeretnék, ha én is velük tartanék.” Süleyman: „Mustafa Herceg barátai? Így mondtad? Az én Hercegem tud erről? Ő adja ezeknek az árulóknak a parancsot, hogy államon kívüli államot hozzanak létre?” Kara: „Egyáltalán nem biztos ez, Nagyuram. Ha hallana erről, azonnal leállítaná ezt az egészet.” Süleyman: „Győződj meg róla! Tudd meg, hogy tud-e róla vagy sem, Pasa! Most elmehetsz.”

Egy csapat janicsár Rüstem sátrához igyekszik. Az egyik janicsár aga kérdi, mi történt? Egyik katona elmondja, hogy Tufan nevű társukat valaki megölte. Biztosak abban, hogy Rüstem volt az. Janicsár Aga: „Van rá valamilyen bizonyítékotok?” Egyik katona azt mondja, hogy nincs szükség bizonyítékra, hiszen mindenki tudja, hogy Rüstem egy nap megfenyegette ezt a katonát. Egy másik katona hozzáteszi, hogy mindannyian éhesek, ráadásul egyikőjüket megölték! Ezt nem tudják elfogadni! Megint egy másik azzal jön, hogy Rüstem még a testvérét is bevitte az államapparátusba! Egy másik a Szultánnal jön, hogy biztos nem fog a háborúba hozzájuk csatlakozni. Az utolsó meg azt hangoztatja, hogy ha Mustafa lenne a Szultán, akkor még Hárem Aga sem lehetne! Erre megindulnak a sátor felé. A janicsár aga megpróbálja megállítani őket: „Ha ez lázadás, akkor mindannyian halottak vagytok!” Nem hatja meg őket, ezért folytatja: „Ha így folytatjátok, még többen fognak meghalni! Beszélek Rüstem Pasával! Ha nem hallgat meg, engem tehettek felelőssé!” Bemegy a sátorba: „Minden a tervek szerint alakul, Pasa.” Rüstem: „Jó.” Visszajátsszák, hogy a janicsár aga maga vágta el Tufan nyakát, csak hogy a janicsárok Rüstemet hibáztassák. Majd elmondja, hogy Mustafáról beszéltek, hogy ha ott lenne velük, akkor egészen más lenne a helyzet. Rüstem: „Pontosan ezt akartam. Nagyon jól csináltad.” Aga: „Pasám! Nagyon óvatosnak kell lennünk! Mert ha egy kicsivel is rosszabbra fordul a helyzet, nem tudom őket megállítani.” Az aga kilép a sátorból: „Beszéltem Rüstem Pasával. Megígérte, kinyomozza ki a felelős a gyilkosságért és személyesen végez gyilkosával.” Egyik katona: „Hogy lehetséges ez, Agám? Ki más csinálhatott volna ilyen árulást? Rüstem Pasa tette!” Aga: „Van köztetek valaki, aki szemtanúja volt Tufan aga halálának? Több ezer ember van itt! Honnan veszitek, hogy nem tőletek tette ezt valaki? Rüstem Pasa jót akar nektek! Meg fogja emelni a napi adagotokat, és gondoskodni fog arról, hogy fizetéseteket időben megkapjátok. Ahelyett, hogy imádkoznátok, ti csak siránkoztok!” Amikor elhaladnak, a janicsárok az mormolják, hogy az aga biztos Rüstem talpnyalója…

Rüstem a sátrában levelet ír: „A világ nagyhatalmú királyának, Süleyman Szultán Han Őméltóságának! Nagy boldogsággal tölt el, hogy megoszthatom veled, hogy minden terv szerint halad! Azonban, gondjaink is vannak! A janicsárok elégedetlenek! Forronganak! Szomorúan kell mondanom, hogy mindez a Mustafa Herceg iránt érzett hűségük miatt van! Folyamatosan róla beszélnek! Az lenne a legjobb mindenki számára, hogy te, méltóságos Nagyuram, ide jönnél és a sereg élére állnál.” Átadja a levelet hozzátéve, hogy minél előbb a fővárosba kell érnie.

Közben Süleyman az asztrológustól próbál minél több információt megszerezni a napfogyatkozásról: „Mikor lesz az elsötétülés?” Asztrológus: „Nem tudom, Nagyuram. Egy biztos, hamarosan.” Süleyman: „És azt tudod, mi fog történni?” Asztrológus: „Földrengés, árvíz, aszály, mindenféle szörnyűség, amit mi el sem tudunk képzelni!” Süleyman elengedi a tudóst, majd aggódva tekint az égbolt felé. Kopognak, Lokman érkezik. Ebu Suud megküldte válaszát: „Méltóságos királyunk, te, aki az apró hangyát is félted a sérüléstől, még egyszer tanúbizonyságot teszel, hogy nincs arrogancia a szívedben. Kérdés: Ha a hangyák elpusztítják a fát, annak nem lesz-e olyan hatása, hogy saját magukat is elpusztítják? Válasz: Holnap Allah bíróságán a hangyák az igazukat fogják keresni, Süleyman… (ne öld meg őket)” Lokman: „Mi a parancsod, Nagyuram? Öntsünk rá citromot?” Süleyman: „Hagyjátok élni őket! Így tartja megfelelőnek Hoca Celebi.” (Ebben a részben a párbeszédek a lényegesek)

Sikerült elérnem Hennit,övé a Facebook Szulejmán nevü oldal és besegit Szilvinek a török forditásba.A következő szöveg olvasható:

" Sajnálatos dolog történt!

Egy kedves jóakaró jogsértésre hivatkozva eltávolíttatta a Csodálatos század-Muhtesem Yüzyil oldalt,ahol a 4.évad párbeszédei,fordításai és videói vannak.Remélhetőleg a helyzet csak átmeneti és minél előbb megoldódik.""

Szilvi nagyon sokat dolgozott azon az oldalon és a blogon is.Nem tudom ki az az idijóta aki ezt művelte.

Jeleztük az illetékeseknek a történteket de nem tudom mi lesz a sorsa az oldalnak.