FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Mi a véleményetek a Szulejmán c. török filmsorozatról (28. oldal)

Kategória: Összes fórumtéma » Egyéb témák » Csevegős témák

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!

1836. Ficánka52014-04-12 20:22
Azt jó lenne, ha pénzhajhász kereskedelmi csatornák is felfognák, hogy vannak más igények is. De szerintük azok a legnézettebbek.
Ha tényleg így van, akkor igen nagy baj van a politikán kívül is ebben az országban. De szerintem eleve olyan réteget választanak a közvélemény kutatásra, akiknek az olyan ocsmány műsorok megfelelnek,....VAGY hamisítják a nézettségi mutatókat a nagyobb reklámbevétel érdekében. Én már mindent képes vagyok ezekről feltételezni.
(válasz Nikolett93 1834. hozzászólására)

1835. Nikolett932014-04-12 17:30
Hát*


1834. Nikolett932014-04-12 17:29
Ház az jó lenne... mert ez így nagyon rossz. Legalább ha már heti 1x adják akkor 2 részt adnának egymás után, mint régen. Így épphogy történik valami, máris várhatunk egy újabb hetet...
Sokan tényleg azért nem nézik mert elég későn van...
Persze a sok hülye szappanoperára, meg a "Gyanú árnyékában" és a többi ilyen ismételt hülyeségre van idő.
Nemhiszem, hogy elfogult vagyok mert már megszerettem ezt a sorozatot, de szerintem egy elég magas színvonalú sorozat. Nem úgy mint a többi, amiben ha kihagysz 20 részt is ugyanott tartanak és szól a semmiről.
(válasz megi04 1829. hozzászólására)

1833. lipe2014-04-12 13:43
4-dik évad 131-dik török rész,első fele :

Hürrem felébred, kimegy a teraszra. Lenéz, és látja, hogy mindenütt tűz és pusztulás. Leesik a teraszról… de ez csak álom. Zaklatottan ébred. Ezután tényleg kimegy a teraszra, és megnyugvással tapasztalja, hogy minden nyugodt és csendes. Aztán hirtelen fájdalmat érez a nyakában. Visszamegy a szobájába, és megnézi a vállát a tükörben.
Reggel Sümbüllel beszélget: „Szultánám, nem kéne hinned a rossz álmokban! Mióta Cihangir Herceg elment, nem volt egy nyugodt éjszakád! Kélek, mondd el nekem, mit álmodtál!” Hürrem: „Még említeni és félek, Sümbül! Nem tudom, hogy ez csak rémálom volt, vagy a rossz előjele. Oh, Allah! Óvd meg Süleymant és a gyerekeimet!”
Maniszába érkezik egy láda.Szelim és Nurbanu azt hiszi hogy Bajazid aranya az és sikerült a herceget elintézni.Furcsa szaga van a ládának és amikor kinyitják annak az agának a feje van benne akit Bajazid megölésére küldtek,melete egy levél.
Nurbanu: „Kinek a feje ez?!” Selim: „Az az aga, akit az aranyért küldtem.” Selim kiveszi a levélkét, idegesen elolvassa. Nurbanu: „Ki írta?” Selim: „Beyazit!” Nurbanu: „Mit írt?” Selim átadja neki a papírt. „Egy testvér nem tenne ilyet a saját testvérével. Nem döfné hátba. Nem vetne szemet a tulajdonára. Nem bérelne fel banditákat, hogy fosszák ki. Ha téged testvéremnek hívlak, hogy nevezzem Mustafát és Cihangirt? Széttörted a testvériség kötelékét. Mostantól nem vagy többé a testvérem. Szemet szemért, fogat fogért!”
Beyazit Atmacával beszélget: „Már gyerekkorunk óta, nem értettük meg egymást Selimmel. Állandóan veszekedtünk, és féltékenyek voltunk egymásra. De soha, soha nem felejtettük el, hogy testvérek vagyunk!” Atmaca: „Hercegem, Selim Herceg is benne volt az ál Mustafa ügyben. Nem akartam mondani, de ő már rég eldobta a testvéri szeretetet!” Beyzit: „De más is közrejátszott, Atmaca! Ott volt Kara Ahmed Pasa, aki a rossz útra terelte. Akkor azt mondtam, a testvérem csúnya játékot űzött, de többé nem fog. De ezúttal másról van szó. Most ő személyesen állított nekem csapdát.” Atmaca: „Akkor most mi legyen?” Beyazit: „Várnunk kell. Selimtől függ. Remélem, Selim tanul ebből. Máskülönben, a legkeményebb módon fizet meg érte… De most az érdekel igazán, hogy Selim honnan tudta, hogy Mihrimah aranyat küld nekem? Én mindenkiben megbízom itt a palotában! Azonban a fővárosban, mindig van valaki, aki nem tudja tartani a száját.”
Beyazit pici lánya érkezik, üdvözlik egymást. Defne: „Hercegem, látni akart és nem tudtam megakadályozni.”
Nurbanu. „Első adandó alkalommal támadni fog.” Selim: „Te vagy mindennek az oka. Ha nem küldted volna Kütahyába azt az ágyast, akkor ma ez nem történt volna meg. Te mérgezted meg a gondolataimat. Te szítottad félelmeim tüzét.” Nurbanu: „Ha aggódsz, tégy óvintézkedéseket! Mit vártál?! Hogy Beyazit majd saját maga kísér téged a trónra? Ez háború, Hercegem, és a szabályok egyértelműek. Csak egyikőtök marad életben. Amikor Cézár bemenetelt Rómába, azt mondta, hogy annyi a halott, hogy folyót lehetne belőle rekeszteni. Most is ez a helyzet. A minap végezték ki Kara Ahmedet, ma az egyik katonádat. Mielőtt rád kerülne a sor, cselekednünk kell. Véget vethetsz a félelmeidnek. Az ágyas Kütahyában csak a parancsodra vár… egy szóra… Beyazitnak vége lenne, és a te időszakod kezdődhetne… Csak egy szavadba kerül.” Selim: „Mit jelentsen ez?” Nurbanu: „Senki sem tudja Beyazitot megállítani. Mindent meg fog tenni, mi hatalmában áll, hogy végezzen veled. Egy szavadba kerül, és megnyerhetjük a háborút, mielőtt elkezdődik. Mielőtt Beyazit elveszi életed, vedd el te az övét.” Selim: „Nurbanu! Elment az eszed?! Hogy merészelsz ilyet javasolni nekem?! Kifelé! Menj a szobádba! Ki innen!!!”
Sümbül: „Szultánám, most már biztos jobban érzed magad, hogy Mihrimah Szultána szemmel láthatóan gyógyul.” Észreveszik a jósnőt. Hürrem: „Mit keres ez itt?” Sümbül: „Fogalmam sincs.”Derits ki azzonal !"
Hürrem szobájába vitték a jósnőt. Hürrem: „Miért jöttél?” Jósnő: „Te hívtál, Szultánám. Azért hívtál, hogy megtaláljuk, mit jelent a rémálmod? Ne feledd, az álom egy tükör. Időnként azt mutatja, mi lakozik benned, máskor pedig a jövőt tárja eléd.” Hürrem: „Honnan tudod mindezt?” Jósnő: „Megérzem, mi a szívekben lakozik, Szultánám. Most pedig mondd el, mit láttál.” Hürrem: „Először egy borzasztó zajt hallottam. Kimentem a teraszra, és azt láttam, hogy Isztambul, a palota, a világ lángokban áll. Fekete felhők voltak az égen. Történni fog valami a hercegeimmel vagy a Szultánnal? Ezt jelenti?” Jósnő: „Végítélet, Szultánám…” Hürrem: „Csak Allah tudhatja, mikor lesz ez, és hogyan!” Jósnő: „Minden egyes ember halála az a saját végítélete. Ha veled történik valami, eljön a végítéleted. Ekkor Süleyman Szultán Han napjai végleg beborulnak, hercegeid pajzsa pedig előkerül. Te uralod a földet. Ha te elesel, a világ is összeomlik.” Sümbül: „Azért jöttél, hogy felizgasd Szultánánkat?! Agák! Vigyétek innen!!! És soha többé ne engedjétek be a palotába!!!” 
Nurbanu visszamegy a szobájába, ahol Canfeda várja: „Szultánám, mi volt a ládában? Mindenki a palotában arról beszél, hogy egy levágott fej! Mit jelent ez?” Nurbanu: „Beyazit küldte. És egy jelentése van. Hogy Selim életére akar törni. Megpróbáltam ezt a Hercegnek elmondani, de meg sem akarja hallani!” Canfeda „Meg kell találnunk a módját, hogy ő is lássa!” Nurbanu: „Igazad van. Amíg a Herceg csukva tartja a szemét az igazság elől, nekem az a feladatom, hogy kinyissam!”
Rüstem: „Pedro elkészítette az orvosságot. Nem hiszem, hogy használni fog, mert ez az ember inkább kinéz varázslónak, mint orvosnak!” Mihrimah: „Ez pont olyan, mintha a női orvosok megtalálták volna a gyógymódot, és nekem nem tetszene! Nem érdekel, hogy ki ő, Pedro vagy más, amíg a gyógyszere működik! Hívjátok be!” Rüstem saját maga hívja. Pedro megjelenik, de bekötött szemmel. Mihrimah: „Ez meg mi? Miért van elkötve a szeme?” Pedro: „Rüstem Pasa parancsára.” Rüstem: „Sokkal illendőbb így.” Doktornőnek: „Készítsd ki az orvosságot!” Pedro letérdel. Rüstem megállítja. Pedro: „Hogy csináljam, ha nem használhatom a kezemet?” Rüstem: „Más megoldást kell találnod.” Pedro elővesz egy ecsetet. Pedro elkezdi ecsetelni a sérült részt, de eltéveszti, mivel nem tudja levenni szemeit Mihrimah arcáról… Rüstem: „Följebb!”
Már kettesben. Rüstem: „Biztos vagy benne, hogy ezek a sebek nem valami másik betegség előjelei?” Pedro: „A Szultána sebei azért terjedtek szét ennyire, mert az orvosok rossz diagnózist állítottak fel, és nem megfelelő gyógyszerekkel kezelték. Ilyenkor az idő a legnagyobb ellenség. De az én orvosságomtól felgyógyul.” Rüstem: „Azok az orvosok, akikre az előbb utaltál, több tapasztalattal bírnak, mint amennyi éves vagy!” Pedro: „Nem az évek adnak tapasztalatot. Az évek arra jók, hogy sokat olvassunk, és többet kísérletezzünk. Különben egy vén szamárnak is több tapasztalata lenne, mint az orvosoknak.” Rüstem: „Imádkozz, hogy hasson a gyógyszered, mert különben tömlöcbe vetlek sarlatánkodás vádjával.” Hürrem csatlakozik hozzájuk: „Hogy van Mihrimah?” Rüstem: „Bekente az orvossággal. Meglátjuk.” Hürrem: „Remélhetőleg, hamarosan meggyógyul.” Pedro: „Megteszem, amit tudok. Nem kell aggódnod.” Hürrem Rüstemtől: „Van híred a Szultánról?” Rüstem: „Edirnében pihen. Viszont úgy hallottam, egy zsidóasszonyt lát éppen vendégül.” Hürem: „Ki az a nő? És mit akar ott?” Rüstem: „Gracia Mendeznek hívják. Egy kereskedő, akit Velencében tartottak fogságban. Egy erős asszony, aki királyok bizalmát élvezi. Szultánunk meghívta magához.” (Mihrimah szépen gyógyùl)
Gracia cselédje: „Még sosem láttalak ilyennek, Signora! Még a királyok sem tudtak téged ennyire felizgatni!” Gracia: „Süleyman Szultán nem király, Sarah. Ő a királyok királya!”
Hürrem meglátogatja a lányát: „Hogy vagy?” Mihrimah: „Remélhetőleg, Pedro szere hatni fog. És te hogy vagy? Az utolsó incidens után, miért jöttél ki a palotából? Elmentem volna hozzád!” Hürrem: „Ne aggódj, lányom! Az az ember, aki azt intézte, Fatma Szultána volt, és ő már elment. Mostantól senki nem tesz velem semmit. Most már csak miattatok aggódom.” Már jobban vagyok anyám."
Edirnében Sokullu: „ Nagyuram, Gracia Mendez megérkezett a palotába. Bebocsátását kéri.” Süleyman int, hogy jöhet. Gracia: „Méltóságos Süleyman Szultán Han!” Megcsókolja köpenyét. „Nem is tudod, mennyire boldog vagyok, hogy találkozhatom veled! Egész Európa királyai asztalánál ettem már. De még sosem voltam ilyen izgatott állapotban még életem során! Bocsáss meg nekem, császárok császára!” Süleyman: „Milyen volt az utad? A tengeren mindig kemény átkelni.” Gracia: „Neked köszönhetően, minden nehézség elszállt. Egy szavadba került, és kimentettél börtönömből. Megmentettél. Lekötelezetted vagyok.” Süleyman: „Nem tartottam igazságosnak, hogy egy ilyen értékes kereskedő, mint te börtönben sínylődjön.” 
Hürrem a ruháit nézegeti: „Hol van a kék és a vörös színű ruhám?” Sümbül: „Nem tudom, Szultánám, hiszen már egy éve a sötétebb ruhákat hordod! Miért ez a készülődés, Szultánám?” Hürrem: „Mihrimah már jobban van, és remélem Selim és Beyazit is. Üzenj Lokmannak és Fahriyének, hogy mostantól minden héten írjanak! Te is készülődj! Indulunk Edirnébe! A Szultánnal kell lennem. Senki sem állhat közénk. Soha. Szerelmünk már annyi megpróbáltatáson ment keresztül. Mindig sikerült legyőznünk. Úgyhogy, most is ez lesz.” Sümbül: „Remélhetőleg. Emlékezz csak, milyen hamar jött téged megmenteni azon a napon! Esküszöm, attól félt, hogy elveszíthet! Láttam a szemében!”
Gracia: „Nagyon nehéz megfelelő ajándékot választani számodra. Az ékszerek minden típusa, még az új világ ezüst folyói is olyan sutának tűnnek, mint egy darab olíva bogyó az egész vagyonodhoz viszonyítva, Nagyuram.” Átnyújtja ajándékát. A Szultán kicsomagolja, és meglátja a könyv címét: „Az élet komédiája” (Telitalálat!) Süleyman: „Évekkel ezelőtt már olvastam. De már rég nem érintettem meg ezt a könyvet. Most újra rám talált ez a könyv, mert újra el kell olvasnom… Signora, azt hallottam, két neved van. Az egyik Beatricia, a másik Gracia. Hogy nevezzelek?” Gracia: „Évekig titkolnom kellett a vallásomat. Ekkor használtam a Beatricia nevet. Fájdalmas emlék. Boldoggá tennél, ha Graciának szólítanál.” Süleyman: „Az én országomban mindenki szabadon gyakorolhatja vallását, Gracia Mendez. E felől nem kell kételkedned.” Gracia: „Remélem, mindig hasznára válhatok országodnak.”
Hürrem a vörös ruhájába öltözött. Sümbül: „Nagyon jól áll neked ez a ruha, Szultánám! Allah áldjon téged!” Ebben a pillanatban, belenyilall a fájdalom Hürrem nyakába. Sümbül: „Mi a baj?” Hürrem: „Semmiség. Biztos a sok aggódás miatt beállt a nyakam.” Sümbül: „Hívhatok azonnal orvost!” Hürrem: „Ne! Indulni akarok! A Szultánnal akarok lenni!”
Fahriye Lalához: „Nyilvánvaló, hogy Selim Herceg bajba került valahogy. Máskülönben, már rég megszabadult volna a ládától. De még a szobáját sem hagyja el!” Lala: „Mindennel tisztában vagyok. Csak a vak nem látja, hogy milyen események zajlanak.” Fahriye: „Mit tegyünk? Mondj valamit!” Lala: „Bármit is teszünk, hasztalan. Csak Hürrem Szultána állhat a két Herceg közé. Csak ő tudja megállítani őket.”
Lala levelet ír: „Boldogságos Hürrem Szultána Őméltóságának! Sajnálatosan, nem szolgálhatok jó hírekkel. Ugyan nem áll rendelkezésemre elég információ, de azt biztosan tudom, hogy komoly dolog történt. Annyira, hogy Selim Herceg küldöttjének a fejét egy ládában kaptuk vissza. Hercegeink harca odáig jutott, hogy nem visszafordítható. Egyértelművé vált számomra, hogy ezt a feladatot nem tudom egyedül kezelni.”
A visszajátszásnak vége, Fahirye: „Nagyon jól tetted, méltóságos Lala!” Lala: „Ha Hürrem Szultána nem lép közbe, a dolgok még rosszabbra fordulnak. Remélhetőleg, ma vagy holnap megkapja a levelet, és segít, mielőtt még vérfürdőbe csapna át az ügy!”
Gazanfer: „Állandóan rád gondolok, Szultánám! Ha eszembe jut, mi történt, forr a vérem a dühtől.” Nurbanu: „Én adtam az ötletet. Beyazit erősebb, mint az én Hercegem. Azt akartam, hogy elkobozza az aranyat, így Beyazit nehéz helyzetbe kerüljön. De nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem. Megsebeztük az alvó oroszlánt. Mostantól, az első lehetőséget ki fogja használni, hogy elvegye Hercegünk életét. Félek, Gazanfer. Az a levágott fej benne volt az álmomban. Láttam Selim arcát! Muradot a lányaimat és a jövőnket! Allah, kérlek, ments meg minket!” Gazanfer: „Mostantól mindig veled leszek.” Nurbanu: „Ha nem lennél mellettem, nem tudnám kezelni ezt az egészet. Nehéz háború elé nézünk. Hercegünknek tudnia kell, hogy veszély fenyegeti. Emlékeztetnünk kell, hogy veszélyben az élete.” Gazanfer: „Mit forgatsz a fejedben, Szultánám?” Nurbanu: „Hozzál nekem mérget.” Mi a terved?"
Beyazit és Defne a fürdőben. Beyazit: „Nagyon szeretlek.” Defne: „Megtisztelsz. Remélem, sikerül méltónak lennem szerelmedhez.” Beyazit leülteti maga mellé a lányt: „Nagyon kemény időszakon mentem keresztül. Mustafa és Cihangir halála miatti mély szomorúságom árnyékként kísért. Épp, mikor már kezdtem rendbe jönni, gyermekeim anyja is meghalt. Aztán jöttél te, és megmosolyogtattál. Már azt hittem, sosem fognak a növények virágba borulni! Az anyám nagyon jót tett, hogy ideküldött!” Defne: „Boldoggá tesz, ha sebeidre gyógyír lehetek…”
Mihrimah: „A sebeim egész szépek lettek, nem?” Rüstem: „A kezelésnek köszönhető. A főorvos azt mondta, hogy el fog múlni, és hogy az időjárástól volt.” Mihrimah: „Milyen időjárástól?! Signor Pedro orvossága tett jót neki! Ezt te is jól tudod!” Rüstem: „Akkor ez azt jelenti, hogy nincs szükség arra, hogy visszatérjen.” Mihrimah: „Nem hagyhatjuk félbe a kezelést! Signor Pedro jönni fog egészen addig, míg teljesen meg nem gyógyulok!” Rüstem: „Nem engedem, Mihrimah. A sebeid gyógyulnak. Mit akarsz még?”

1832. Ficánka52014-04-11 20:48
Bezzeg a Budapest éjjel-nappalt már talán 3x is lenyomják 24 órában.
(válasz megi04 1829. hozzászólására)

1831. CsillagTM2014-04-11 19:49
[link]

1830. lipe2014-04-11 19:33
4-dik évad 131-dik török részhez 27 kép a naplóba! :-)

1829. megi042014-04-11 18:05
Lehet,hogy nyáron,amikor a Barátok közt- szünetel,megint 2 részenként adják.De akkor meg azért sipítoztak sokan,hogy későn adják,ők meg korán kelnek...Kár,hogy nem ismétlik,hogy azok is nyugodtan megnézhessék,akik korán mennek aludni.
(válasz Nikolett93 1828. hozzászólására)

1828. Nikolett932014-04-11 16:19
Esetleg valahol meg lehetne nézni, hogy az RTL mindig így fogja-e adni a Szulejmánt? Mármint arra vagyok kíváncsi, hogy heti 1x fogja adni még sokáig vagy ez változni fog? Rákerestem, de csak 1-2 hétre előre tudtam megnézni a műsort.

1827. bnedora2014-04-10 19:51
Én meg nagyon unom már. Tegnap este nem is néztem.
(válasz o.andi 1820. hozzászólására)

1826. stokimagdi2014-04-10 19:06
bocsi mindenkitől, de nekem is ez volt a problémám.
(válasz Ficánka5 1825. hozzászólására)

1825. Ficánka52014-04-10 17:12
Ez azért van így, mert lipe, aki a legnagyobb kommentelője a témának nem Mo-n él és náluk már ott tartanak. Nálunk még híre sem volt a sorynak, amikor a fórum indult. Rajta, indíts egy új fórumot és ha a moderátorok összevonnák ezzel, kérd meg, hogy ne tegyék. Itt mindent el lehet intézni. Tényleg jobb lenne, ha külön kezelnék a dolgokat. Aki előre akar szaladni, az kukkintson be ide.
Amiről mostanában lipe ír, az nálunk kb. 3 év múlva lesz aktuális, ha így haladnak
(válasz Xdgrfzhz 1821. hozzászólására)

1824. lipe2014-04-10 15:06
Hamarosan,két rész mùlva Hatidze kérésére Nigar visza kerül Ibrahim palotájába.Ùjabb két részel később peddig szerelmes levelet ír neki és ùjra közelednek egymáshoz.
(válasz Xdgrfzhz 1822. hozzászólására)

1823. lipe2014-04-10 14:58
Izabella tengerbe dobása csak a szövegből derül ki,bem mutatják.A mosodás jelenetbe szerepelt ùtoljára.
Ha az épp aktuális részekről szeretnél bővebben olvasni,itt a blog nodola.blogspot.hu ezzen a blogon megtalálod.Most a 38-dik rész ment le a blog szerint.
(válasz Xdgrfzhz 1821. hozzászólására)


1822. Xdgrfzhz2014-04-10 00:48
Illetve ibrahim es nigar szerelme melyik reszben folytatódik?:)

1821. Xdgrfzhz2014-04-10 00:42
Tudnátok segíteni?? Nem értek sok mindent:( Izabella hol van?? Olvastam h nigar ék belediobtak a tengerbe,de nem mutattak:((( az volt az utolsó jelenet hogy eltűnt a mosodabol....akkor hol derült ki hogy bedobtak?
Ez a valide mennyire szemet,szegény lovacska...en a mostani részekkel kapcsolatban olvasnék,de lehetetlen visszaolvasni ezt a sok kommentet:((;; jo lenne egy olyan fórum,ahol mindig az aktuális részről beszélnénk...látom itt mar a negyedik evadrol írtok:(

1820. o.andi2014-04-09 19:19
kedvencem..mindig nézem habár itt élek németbe..de a sorozatbarát.hu meg lehet nézni!!még jóóóó:))

1819. lipe2014-04-09 19:11
4-dik évad 130-dik török rész,befejezése :

Fatma: „Kaptál már hírt?” Melek: „Nem, még nem, Szultánám. Remélhetőleg, hamarosan jó hírekkel jöhetek.” Ebben a pillanatban megjelenik Hürrem. Fatma csalódottan bámul rá.
Mihrimah: „Mikor múlnak már el a fájdalmaim? Nem bírom tovább! Saját szobám rabja vagyok!” Rüstem: „Nyugalom, Mihrimah! Találok megoldást!” Mihrimah: „Elég! Belefáradtam, hogy üres ígérgetéseket halljak! Már napok óta vagyok ide bezárva és senki nem csinál semmit, hogy ezt megállítsa! Megoldást akarok!” Egy szolgálólány érkezik, informálva őket Hürrem esetéről és, hogy a Szultán mentette meg.
Fatma: „Hogy történhetett ez?” Melek: „Nem igazán tudom… Mikor mindenki meglátta Hürrem Szultánát, egyszerűen lefagytak.” Fatma: „Egyszerűen nem tudom megérteni! Ilyesmi csak a mesében történik!” Melek: „Talán ő is olyan, mint a mesebeli alakok.” Fatma: „Ne légy ostoba!”
Megérkezvén Hürrem szobájába, Sümbül: „Készíttessem elő a fürdőt, Szultánám?” Hürrem: „Nem.” Sümbül: „Valakinek meg kellett ezt az egészet szerveznie…” Hürrem: „Mennyi haláleset lesz még? Még mindig nem értik, én Hürrem Szultána vagyok! Fegyvereik nem fognak rajtam… kardjaik nem vágnak meg, tüzeik nem égetnek fel.” Sümbül: „Én is láttam. Bárki is emeli kezét rád, kővé válik.” Hürrem: „De ki tehette?” Sümbül: „Mahidevran karjait és szárnyait már letörtük. Szerintem, Fatma Szultána volt.” Hürrem: „Annyiszor figyelmeztettem! Azt akarják, hogy bevérezzem a kezem!” Sümbül: „Szerintem, le kellene lepleznünk… egyértelmű bizonyítékokat fogok eléd tárni.” Hürrem: „Sümbül, ugye te is hallottad mit mondott? Hogy az egyik hercegem meg fogja ölni a másikat!” Sümbül: „Á, nem is ért hozzá! És nem is tudja, mit beszél!”
Ferhat Aga egy kis innivalót visz Süleymannak, hogy azzal segítsen neki elaludni. Süleyman: „Gondolod, hogy lehetséges? Lesz még béke ezen kupolák alatt?” Ferhat: „Ez a palota az ok arra, hogy Michael Arkangyal Allah nyilait használta. Néhány embernek tavasz jön, másnak tél. Te kitiltottad innen a nyilakat. Több döntést hoztál, ami egyeseknek a nyarát téllé változtatta, mások telét pedig tavasszá. Most talán ki kéne lőnöd az utolsó nyiladat… a szívedbe… Ez, ez a te szíved… dobd a tűzbe, hadd váljon hamuvá… hogy ebből a hamuból remény válhasson.” Süleyamn fájdalmasan bámulja Mustafa levelét.
Nurbanu Gazanfer ágya szélé ül. Megpróbál felkelni, de a Szultána nem engedi: „Jól vagy?” Gazanfer: „Köszönöm, Szultánám. Sokkal jobban.” Nurbanu: „Beszéltem az orvosokkal. Azt mondták, hogy néhány napon belül felállhatsz.” Gazanfer: „Távol lenni tőled egyenlő a halállal. Most veled vagyok. Veled lenni egyet jelent a mennyországgal.”
Nurbanu mikor távozik, Fahriyét találja, aki rá vár: „Szultánám, hallottam, hogy Gazanfer Agát teszed meg a hárem agájának.” Nurbanu: „Jól hallottad. Gazanfer eunukká változott csak azért, hogy velem lehessen.” Fahriye: „Ez nagyon nagy áldozat.” Nurbanu: „Úgy, mint Hürrem Szultána, nekem van hűséges szolgám. Olyan szolga, aki annyira hűséges, mint egy kutya.”
Selim közben Nessihhel beszélget: „El fogom mondani a fővárosnak, amit Graciáról mondtál, és megteszünk mindent, hogy megmentsük.” Nessih: „Köszönöm, Hercegem! Leköteleztél” Kopognak, Nurbanu érkezik, így Nessihnek távoznia kell. Nurbanu: „Kaptunk hírt Kutahyából.” Defne levele: „Nurbanu Szultánám. Minden kívánságod szerint alakul. Beyazit Herceg ágyasa lettem. Biztos vagyok abban, hogy idővel, a szívét is meghódítom. Nem tudom, hogy hasznos-e, de Beyazit Herceg egy zsidótól kért kölcsönt, és, hogy vissza tudja fizetni, Mihrimah Szultánától kért segítséget. A Szultánának írt levelet a saját szememmel láttam. Egyelőre ennyi. Várom további parancsodat.” Selim: „Nézd csak! Kit üldöz a testvérem!” Nurbanu: „Mihrimah Szultána fog neki segíteni, igaz?” Selim: „Egy percig ne kételkedj, Nurbanu. Mihrimah már segített neki a múltban a hasonló ügyeiben.” Nurbanu: „Ezúttal nem fog. Mi majd megakadályozzuk.”
Rüstem a Divánon: „Nagyuram, már elkezdünk nyomozni azok után, akik felbuzdították a népet Hürrem Szultána ellen, hogy bosszulják meg Mustafa Herceg halálát. Sokullu: „Úgy hallottuk, a kávéházban indult az egész.” Rüstem: „A kávéházak sajnos azzá a helyé váltak, ahol az emberek szítják és mindenfélére buzdítják egymást.” Süleyman: „Ebu Suud Efendi úgy véli, hogy a kávéházakba csak a silány emberek járnak, ahol játszanak és alkoholt isznak, majd utána kávét. Egész idejüket problémáik kibeszélésével töltik. Iszákossá válnak, így hanyagolják az imádkozást és a kötelezettségeiket. Ezért a kávéházakat be kell zárni. Ráadásul azt is meg kell tiltani, hogy egyáltalán kávét lehessen a továbbiakban fogyasztani. Küldött is egy rendeletet, hogy teljesíteni tudjuk ezt. Beleértve ezt a palotát is, mostantól sehol nem lehet kávét inni a birodalmon belül.” Sokullu: „Mi legyen a kávéházakkal?” Süleyman: „Égessétek le mind! Mostantól népem nem gyülekezhet ilyen helyen, és szíthatja a bajokat!” (Megyjegyzés: A történelemben pont fordítva történt. Ebu Suud pont, hogy nagyon is támogatta a kávéházak megjelenését, és a kávé fogyasztását. Habár az oszmán tanítók, azon a véleményen voltak, hogy a kávénak olyan hatásai vannak, mint a drognak, és mivel sem a törvényeik sem a vallásuk nem engedélyezte, hogy ilyen szereket használhatnának, ezért be kellene tiltani. Ebu Suud viszont olyan következtetésre jutott, hogy mivel káros hatását nem tudták kimutatni, viszont a pozitívet igen, ezért nem lehet betiltani e szer használatát.)
Hürrem és Gülfem azon beszélgetnek, hogyan fogják kibírni kávé nélkül. Gülfem: „Nem értem, hogy alakulhattak így a dolgok? Egyáltalán, miért hagytad el a palotát?” Hürrem: „Addigra már úgyis meghaltam… Amit az épületben hallottam, megölte a lelkemet…” Gülfem: „Mit hallottál?” Ekkor érkezik Sümbül: „Ahogy gyanítottam, Szultánám. Az utóbbi incidens hátterében Fatma Szultána állt.” Gülfem: „Biztos vagy benne, Sümbül Aga? Nagyon nagy ez a vád.” Sümbül bólint. Gülfem: „Remélem, van bizonyítékod.” Sümbül: „Van.”
Beyazit Atmacához: „Lala Mustafa írt. Továbbította, mi történt az óta, amióta ott van. Semmi komoly. Úgy tűnik, Selim szünetet tart.” Atmaca: „És Nessih? Mit akar?” Beyazit: „Lala még nem jött rá. De ő is olyan ember, aki a gyönyörnek él.” Hussain érkezik: „Hercegem! Az arany, Rüstem Pasa parancsára megérkezett. Csakhogy támadás érte.” Beyazit Atmacához: „Menjünk! Állítsuk meg őket!” Hussainhoz: „Ki tette és miért?”
Hürrem belép egy kicsi szobába, ahol Melek tartózkodik: „Szóval, azt jelenti, hogy ezt az egészet Fatma Szultána tervelte ki? Meg akart ölni, és te segítettél neki!” Melek: „Szultánám, esküszöm, nem vagyok hibás!” Gülfem: „Fatma Szultána tette?! Ő adta a parancsot?!” Melek bólint. Hürrem: „Vigyétek!”Vessétek tömlőcbe!"
Ferhat Aga Hürrem érkezését jelenti be a Szultánnak. Hürrem: „Nagyuram. Megtudtam, ki parancsolta meg ellenem a támadást… Fatma Szutlána. Ő az, aki azt akarta, hogy az utcán öljenek meg.” Süleyman: „Hallod is, amit mondasz?! Fatma Szultána a húgom!” Melek lép be a szobába. Hürrem: „Beszélj, asszony! Mondj el mindent, amit nekem és Gülfemnek is mondtál!” 
Gülfem: „A kalfád, Melek Hatun minden beismert. Hürrem épp most tájékoztatja a Szultánt.” Fatma: „Szóval, nem csak véletlen volt… hogy Melek oly hirtelen eltűnt. Allah a megmondhatója, mit tettek vele.” Gülfem: „Mire volt ez jó, Szultánám? És ha Hürrem Szultána meghalt volna? Mi lett volna utána? Mit mondanál a Szultánnak?”
Süleyman szemtől szembe néz Fatmával: „Igaz az, amit ez az asszony állít, Fatma? Hogy lefizetted az agákat és lázadást szítottál Hürrem ellen?!” Fatma: „Nem védem magam. De bármit is mondok, a döntésed nem fog változni.” Süleyman: „Ha azt mondod, nem te voltál, az elég! Ennek az asszonynak a vallomásán kívül, nincs más bizonyíték!” Fatma: „Ha azt mondom, nem én voltam, megnyugtat téged? Mert egyáltalán nem áll szándékomban ezt tenni! Mert, ahogy a te egész családod és azok, akiket szerettél, engem is tűzbe löktek!” Süleyman: „Hagyjatok magunkra… A mai napig nem küldtem senkit sem a tűz martalékává, ha nem volt vétke. Ez az incidens a bizonyíték arra, hogy vétkes vagy.” Fatma: „Hürrem maga az ördög. Ő tehető felelőssé mindenért, ami téged ért. Az a csapás, amin eddig keresztülment, az semmi! Még több kell! Csak a pokolban tudna megtisztulni!” Süleyman: „Tudom, Hürrem nem angyal… de senki sem az. Neki van valamije, ami egyikőtöknek sincs meg. A hűség. A feltétlen hűség. Eddig a napig, Hürrem egyszer nem árult el engem! Nem szúrt hátba! Trónolásom alatt ő egyszer sem, soha még csak nem is gondolt másra, hogy megfelelőbb lenne!” Fatma: „Akkor ezért öltél meg mindenkit. Felidéztem, hogy apánk hogy halt meg. Még az utolsó lélegzetét is elvették tőle! Urunk akkor vette el életét, mikor gyötörte a fájdalom. Úgy tűnik, te is így végzed.” Süleyman: „Csendet, Fatma! Elég volt!” Fatma. „Ha nem engedelmeskedem, akkor mit teszel? Kivégeztetsz? Rajta! Mustafát is megölted! Pont rajtam könyörülnél?” Süleyman: „Kifelé, mielőtt teszek valamit… kifelé! Nem akarlak többé a palotámban látni! Még a hangodat sem akarom hallani! Tűnj a szemem elől!” Fatma: „Már így is túl sokáig voltam e kupolák alatt, melyet a gyász és a halál szaga járja át.” Süleyman: „Fatma!”
Közben Beyazit embereivel azokat üldözi, akik rátámadtak az aranyára. Atmaca elhajítja tőrét, amely megáll az egyik tolvaj hátában. Hussain és az összes emberük, Beyaztot is beleértve harcolnak a tolvaj bandával. A megmaradt emberek megpróbálnak elfutni, de Atmaca útjukat állja: „Ki küldött benneteket?” Beyazit: „Kitől kaptátok a parancsot?” Megismétli, majd Atmaca megüti a férfit: „Hatalmas összeget kaptunk volna, ha ellopjuk a pénzt!” Beyazit kezdi elveszíteni türelmét: „Utoljára kérdem, kitől kaptátok a parancsot?” Atmaca még párszor megüti, aztán a férfi csak megszólal: „Állj! Beszélek, nem üss! Selim Herceg parancsára tettük.” Beyazit megöli a férfit. Az aranyat hiánytalanul átveszik.
Sokullu a Divánon: „Nagyuram, Selim Herceg beszélt nekünk a spanyol kereskedő Gracia Mendezről.” Süleyman: „Rüstem Pasa, mit gondolsz erről az emberről?” Rüstem: „Ő egy nagyon tehetős asszony. Miután kereskedik, hasznos lehet számunkra is. Sokullu: „Gracia Mendez Yassif Nassih rokona, aki a keresztény világban tiszteletet vívott ki magának.” Rüstem: „Ezért vetették börtönbe a velenceiek?” Sokullu: „Nyilvánvaló, hogy csapdába csalták. Korábban Lisszabonból menekült meg. Nagyuram, ha kívánod, üzenhetünk Velencébe, hogy azonnal engedjék el.” Süleyman nem figyel. A kint várakozó Ferhat Agát bámulja. Azon gondolkodik, amit Ferhat mondott neki Mustafa leveléről. Sokullu: „Nagyuram!” Rüstem: „Nagyuram! Jól vagy?” Süleyman visszazökken a jelenbe: „Hogy van Mihrimah?” Rüstem: „Milyen szomorú, hogy nincs változás, Nagyuram.” Sokullu: „Ha az a doktor, Pedro megvizsgálta volna, akkor ma már sokkal jobban lenne! De Rüstem nem engedte!” Süleyman: „Hogy lehet ez? Azt mondtad, Pedro megvizsgálta!” Rüstem: „Pedro jött, én azt akartam, hogy beszéljen a többi orvossal, és így állítsák fel a diagnózist, de ő nem ment ebbe bele.” Süleyman: „Mihrimah egészségéről van szó! Hogy gondolhatod, hogy így működhet?! Mehmet Pasa, mondd meg az orvosnak, hogy jöjjön és vizsgálja meg a lányomat!” Süleyman összetekeri a kezében lévő dokumentumot, és feláll, hogy távozik. Sokullu: „Még nem mondtál semmit Gracia Mendezről, Nagyuram.” Süleyman: „Miután segítséget kértek tőlünk, ajtónk nyitva áll.”
Süleyman a Diván bejáratánál: „Ferhat Aga, készülődj! Elmegyünk!” Fatma búcsúzkodik. Átölelik egymást Gülfemmel: „Jó utat kívánok! Bár azt mondhatnám, maradj még egy darabig, de mindenkinek jobb lesz, ha elmész.” Fatma: „Igazad volt, Gülfem… Csak a halál mentheti meg… Hagyjuk életben… még jó sokáig… Hadd érezzen még nagyobb nyomorúságot, hogy még egy fiát elveszíti!” Hürrem föntről nézi őket. Sümbül: „Fatma Szultána is elment… Nem maradt más, aki utadban állhatna.” Hürrem: „Jelenlegi problémánk Nurbanu. Úgy akar repülni, mint a madár. Le kell törnünk a szárnyait.”
Rüstem Sokulluval és Pedroval a palotájában: „Elmondták a szabályokat?” Pedro: „Tudom, Pasám, minden tilos. Rüstem: „Remélem, jó orvos vagy, különben kiválaszthatod kivégzésed módját.” Pedro: „És ha meggyógyítom?” Rüstem: „Akkor kérhetsz tőlem bármit.” Pedro: „Először szabadíts ki. Aztán aranyat kérek. Sok aranyat. Meg egy hajót, amivel visszatérhetek Spanyolországba.” Egy szolgáló értesíti őket, hogy a Szultána készen áll fogadásukra. Rüstem megy elől, majd Pedro. Hürrem is a bent van. Pedro üdvözli Hürremet, majd: „Miért zártátok így el?” Rüstem: „A függönyön keresztül fogod megvizsgálni.” Hürrem: „Signor Pedro, találd meg a gyógymódot a lányom bajára, aztán bármit kérhetsz tőlem.” Pedro: „Szultánám, először szabad akarok lenni, aztán…” Rüstem leállítja. Pedro letérdel, hogy hozzáférjen Mihrimahhoz. Aztán feláll: „Így nem látok semmit. Szét kell húznotok a függönyt.” Rüstem: „Lehetetlen!” Hürrem: „Rüstem Pasa! Hagyd dolgozni az orvost!” Rüstem megpróbál kibúvót találni, de Hürrem csak rászól. Nincs más választása, meg kell tennie. Rüstem: „Menjen, akkor.” Pedro meglátja Mihrimaht… Megpróbálja megvizsgálni. Rüstem: „Ne nyúlj hozzá!” Pedro ránéz, Rüstem: „Siess! Gyerünk már!” Pedro: „Fáj?” Mihrimah: „Igen, nagyon.” Hürrem: „Mi ez a betegség?” Pedro: „Gyanakszom valamire, de hogy biztos legyek benne…” Rüstem leereszti a függönyt: „Kellj fel.” Pedro: „Hozok saját orvosságot, de személyesen kell rákennem.” Rüstem: „Nem, nem te fogod csinálni! A női orvos fogja!” Pedro: „Szultánám, ha nem megfelelően alkalmazzuk az orvosságot, akkor nem használ. Sajnos, rajtam kívül senki nem tudja, hogyan kell használni.” Mihrimah: „Rüstem! Miután ez az egyetlen módja, hogy felépüljek, elfogadom! Minden nap jönni fog!
Beyazit egy ládába teszi annak az embernek a fejét, akit Selim felbérelt, valamint egy levelet: „Évekig, miután ugyanaz a vérünk, és ugyanabból a lélekből vagyunk, a testvéremnek hívtalak. De egy testvér nem tesz ilyet a saját testvérével. Nem dolgozna a háta mögött és nem tenné rá a kezét a tulajdonára. Nem küldene banditákat, hogy rabolják ki. Ha a testvéremnek hívlak, akkor hogy nevezzem Mustafát és Cihangirt? Széttörted a testvériség kötelékét, Selim. Mostantól nem vagy a testvérem. Szemet szemért, fogat fogért!”
Hürrem: „Jónak látom, Signor Pedrót. Remélhetőleg meg tudja gyógyítani Mihrimaht.” Sümbül: „Igen, Szultánám, reméljük. Szegény már napok óta szenved!” Hürrem: „És hogy van a Szultán? Azt hittem, Mihrimah mellett fogom találni, de nem volt ott.” Sümbül: „Nem tudom, hogy mondjam el, de Nagyurunk, míg te Mihrimah Szultánával voltál, elment Edirnébe.” Edirnében Süleyman fia levelét olvassa, miben Mustafa arról ír, hogy nem árulta el apját. Ismét megjelenik lelki szemei előtt a kicsi Mustafa, majd a kandallóra koncentrál.
Hürrem az ablak előtt ücsörög és kifelé bámul. Sümbül hoz neki meleg tejet, hogy majd ezzel jobban lesz. Hürrem: „Nem is hagyott nekem üzenetet.” Sümbül: „Ne légy ilyen szomorú. Nyilvánvaló, hogy a Szultán csak egyedül akar lenni.” Hürrem: „Amikor szembe néztem a halállal, és amikor a Szultán odajött, hogy megmentsen, a szemében hegyeket láttam… hegyeket, melyeket nem tudunk megmászni… Mindketten egy véget nem érő télben élünk… Milyen szépen mondta Rumi: „Oh, harcos! Ne keress kifogásokat végzetedre! Ne hárítsd át hibáidat másokra! Vedd észre hibáidat, fordulj meg, és nézz magadba! Amin keresztülmentél, azt nem az árnyékod csinálta, hanem te magad! Mit tettem, hogy nem vettem észre, hogy visszafordultam hozzád? Miért ültetted, ha utána nem arattad le a gyümölcsöket? Tetteid a testedből és a lelkedből származnak…”
Visszatérve Edirnébe. Süleyman még egy utolsó pillantást vet a kicsi Mustafára, majd a levelet és a gyűrűt bedobja a tűzbe. Ezzel minden rossz emlék semmivé lesz és a kicsi Mustafa sem jelenik meg többé…

1818. lipe2014-04-08 18:48
2014.április.09. 75-dik magyar rész,38-dik török rész második fele,22:10-23:20h :

Ferdinánd követeket küld a szultánhoz. Igényt tart az oszmán birodalom elfoglalt területeire, melyekről Szulejmán nem szándékozik lemondani. A pápa aggodalommal fogadja ezt a lépést, és egy újabb hadjárattól tart, ami ezúttal az egész keresztény világot fenyegetheti. Hürremtől mindenkit eltiltanak, kap ugyan új szolgálókat, de rajtuk kívül senki más nem tarthatja vele a kapcsolatot. A valide megöleti a szultána kedvenc lovát, ezzel is bizonyítani akarja, hogy a ő hárem vezetője, és nem Hürrem.Hürrem nem hagya anyiba a lovát és a véres tőrrel beront Válhidemhez.

1817. lipe2014-04-08 18:21
4-dik évad 130-dik török rész,második részlet :

Süleyman Sokulluval van, mikor kopognak, és Rüstem lép be az orvossal. Süleyman az orvoshoz: „Mi a helyzet, mondd!” Orvos: „Megvizsgáltam a Szultánát. Konzultáltam a női orvossal, de még nem tudunk semmi biztosat… túl korai mondani bármit is.” Süleyman: „Remélhetőleg, semmi komoly.” Orvos: „Reméljük. Néha a sok aggódás és a gyász így jelenik meg… Készítek néhány orvosságot. Szedje be, aztán várunk.” Sokullu: „Nagyuram, volt nekünk egy spanyol fogjunk… egy orvos, Pedro. Sinan Pasa orvosa volt. Amikor meghallottam érdemeit, személyes szolgálatomba állíttattam. Ha kívánod, megvizsgálhatná.” Rüstem: „Nincs rá szükség. A palota orvosai biztosan megtalálják a megoldást.” Sokullu: „Ő egy nagyon szakképzett orvos. Szemtanúja voltam csodatevésének olyan embereknél, akikről a többi orvos már rég lemondott.” Rüstem: „Nincs rá szükségünk, Pasa.” Süleyman: „Nem baj, Rüstem. Ha annyira szakképzett, akkor csak vizsgálja meg a lányomat.”
Kopognak. Egy aga érkezik Sokullu parancsával, hogy azonnal indulnia kell. Pedro: „De hova megyünk?” Aga: „Mihrimah Szultánához… a Pasa szerint, beteg.” Pedro: „Szóval, Mihrimah Szultánához… Ahhoz a Mihrimahhoz, aki a szépségéről híres?” Aga: „Szavamra, Signor Pedro! Légy óvatos! Ő Süleyman Szultán lánya! Ő nem olyan, mint a többiek!” Felrakja rá a láncokat.
Beyazit Atmacával beszélget. Atmaca: „Úgy látom, elnyerted az emberek szívét, csak úgy, mint Mustafa Herceg.” Beyazit: „A janicsárokét is el kell nyernem, miután támogatásukkal semmi sem állíthat meg utamon.” Atmaca: „Igazad van, de nem elég csak a szeretetüket megszerezni. Ha elég lenne, Mustafa Herceg még mindig élne.” Beyazit: „Csomót gondolkodtam ezen. Többször kérdezem magamtól, hogy én vajon beléptem volna-e abba a sátorba? Azt hiszem, nem. Ugyanakkor melyik gyereket vádolhatnánk azzal, hogy megbízott a saját apjában?” Atmaca: „Amikor egy oroszlán harcol a tulajdonáért, nem nézi kivel áll szemben. Még akkor sem, ha az a saját kölyke. Nincs különbség. Meg akar szabadulni ellenségétől és csak ez az egy foglalkoztatja.” Beyazit: „Ha egy nap én is szembe kerülök az oroszlánnal, nem feledem, mit mondtál nekem.” Beyazit kinyitja könyvét, és új üzenetet talál benne: „Mi van akkor, ha fél?”
Nyílik az ajtó, és Defne hozza be a kishercegnőt azzal, hogy a kislány szerette volna látni apját. Beyazit: „Köszönöm, elmehetsz.” Ölébe veszi a kislányát: „Hiányoztam?” Ayse: „Nagyon hiányoztál! És anya is hiányzik!”
Sokullu kíséri Mihrimah palotájába Pedrót, de még mielőtt belépnének a palota kapuján, megállnak: „Ha meg tudod gyógyítani Mihrimah Szultánát, akkor Süleyman Szultán és Hürrem Szultána nagyon elégedettek lesznek veled.” Pedro: „Megteszek mindent, amit csak tudok, Pasa. De lenne egy kívánságom… szabadíts ki.” Sokullu: „Megmented a Szultánát ebből a betegségből, és utána átgondoljuk. Most menjünk.” Pedro: „Pasám, nagyon nehéz ezzel menni.” Sokullu int emberének, hogy vegye le róla a láncot. Sokullu: „Szavamra, a legapróbb hiba, és lefejeztetlek! Légy különösen óvatos Rüstem Pasától! Nagyon szeszélyes, és még egy hangyára is féltékeny, ha a feleségéről van szó! Szóval, csak óvatosan!”
Rüstem a női orvostól: „Hogy van a feleségem? Fel fog épülni?” Orvos: „Már alkalmaztam az orvosságot. Következő lépésünk azon múlik, hogy lesz-e változás.” Sokullu megérkezik Pedróval. Pedro: „Méltóságos Pasa!” Rüstem: „Nincs szükség további vizsgálatra. Hallgasd meg a női orvost, és add meg a diagnózist!” Pedro: „Lehetetlen, Pasám. Személyesen látnom kell a Szultánát.” Rüstem szarkasztikusan: „Látnia kell a Szultánát… Illik hozzád, modortalan bolond! Kifelé a palotámból!” Sokullu: „Pasám, te is tudod, hogy ez a Szultán parancsa. Ő akarta, hogy megvizsgálja.” Rüstem: „Sokullu, túlságosan is beleütöd ebbe az orrod! Ha még egy szót szólsz, arra kényszerítem az orvost, hogy téged vizsgáljon meg!”
Manisában Lala a vendég Yassif Nassihhal beszélget: „Nincs kétségem, hogy jól megérted majd magad Selim Herceggel. Ő is mint te, érdeklődik a világ gyönyörűségei iránt. Imádja a jóízű ételeket, a jó beszélgetéseket.” Yassif Nassih: „De jó. És mit szólt azokhoz az ajándékokhoz, amiket küldtem? Remélem, tetszettek neki!” Lala: „Nagyon tetszett neki minden, különösképp a ciprusi bor. Várj itt.” Lala belép Selim szobájába: „Már beszéltem neked Yassif Nassihról. Most érkezett Isztambulból, és bebocsátásodra vár.” Selim: „Szóval már meg is érkezett! Kíváncsi vagyok arra az emberre, aki ilyen szép ajándékokat küldött nekem!” Nassih belép, és megcsókolja Selim köpenyét: „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy fogadtál. Azt hiszem, ismered a Nassih családot.” Selim: „Hát, persze! Gazdagságotokról mindenki tud!” Selim bort kér, majd hoznak a vendégnek még egy párnát, leülni. „Megtisztelsz, Hercegem.” Selim: „Mendes jól irányítja a családi vagyont. Azt mondják, V. Károlynak is adott már kölcsönt.” Nassih: „Ez így igaz, Hercegem. Sajnos, ő most Velence foglya, mert csúnyán csapdába csalták.” Selim: „Ki tette és miért?” Nassih: „Sajnos a családból valaki… a testvére, Biryanda. A családi birtokkal volt valami… eladták. Sajnos, a legrosszabb mindig attól jön, aki a legközelebb áll hozzánk. Mert, ha a saját testvérünkben nem bízhatunk, akkor kiben?” Selim:Igaz."
Nurbanu belép Gazanfer cellájába, és leül mellé: „Meg kell hoznod a döntésedet. Nem vesztegethetem Selim Herceg idejét tovább. Megértettem. Nem kérhetem, hogy megtedd értem.” Gazanfer: „Szultánám, nem kapok levegőt, ha nem láthatlak!” Nurbanu: „Mindig mellettem leszel. A legközelebb.”
Defne valamit letesz Beyazit asztalára. Beyazit: „Ki vagy te?” Defne: „Hercegem… Nem értem, mire gondolsz?” Beyazit: „Te kérdezted, hogy egy szerelmes mi tévő legyen? Én azt válaszoltam, hogy mondd el neki. Te utána azt kérdezted, És ha fél? „ Defne: „Bocsáss meg, hogy átléptem a határaimat.” Beyazit: „Nem írtam erre választ… mert személyesen akartam felelni… Ne félj. Csak mondd el neki, hogy szereted.” Defne: „Hercegem…”
Süleyman Rüstemmel beszélget: „Mit mondott az orvos?” Rüstem: „Mind mást mondanak, Nagyuram. Nem tudnak határozott diagnózist felállítani.” Süleyman: „Mi annak az orvosnak a neve, akiről Mehmet Pasa beszélt?” Rüstem: „Pedrónak hívják.” Süleyman: „Megvizsgálta?” Rüstem: „Meg, de ugyanazt mondta, mint a többi orvos.”
Hürrem Mihrimahval van, mikor Sümbül érkezik: „Szultánám, az az asszony, akiről beszéltem, Hajar Hatun, nem tud felkelni és elhagyni az ágyát. Ha gondolod, kereshetünk valaki mást.” Hürrem: „Nem. Ha ő nem tud idejönni, akkor mi megyünk el hozzá. Kaptál hírt Manisából?” Sümbül fejét rázza. Hürrem: „Mit csinál Fahriye ott?” Sümbül: „Fahriye? Hamarosan megkapjuk Nurbanu halálhírét.”
Defne felébred, odalép Beyazit íróasztalához, ahol egy levél fekszik: „Szultánák királynője, én gyönyörű testvérem, Mihrimah! Kölcsön kellett kérnem 500.000 akcét. Nem úgy néz ki, hogy ezt szűk határidőn belül vissza tudnám fizetni. Hogy rövid legyek, nehéz helyzetbe kerültem. Biztosan tudom, nem hagysz cserben ebben a kemény időszakban.”
Nurbanu Selimhez megy, ahol a vendég épp távozik: „Ki volt az, aki most ment el? Láttam Lalával.” Selim: „Yassif Nassih. A fővárosból jött. Jól szolgálja az országot. Nagyon értékes ember.” Nurbanu: „Mi történt veled, hogy nem bízol Lalában? Miért van még mindig veled?” Selim: „Inkább azt mondd, miért jöttél.” Nurbanu: „Gazanfer Aga miatt.” Selim: „Ne fáraszd magad.” Nurbanu: „Szükségem van rá. Ő annyira hűséges hozzánk! Még hajlandó arra is, hogy eunukká váljon.” Selim: „Eunuk akar lenni???” Nurbanu: „Canfeda ezt mondta. Bocsánatodat kéri, és ha elfogadod, készen áll, hogy eunuk legyen.”
Dafne ùjabb levelet rejt el.Az idő múlik, de Mihrimah még mindig beteg. Az orvos rákeni sebére az orvosságot, de Mihrimah: „Hagyd. Úgysem használ.” Orvos: „Csak azt tesszük, amit tudunk.” Mihrimah: „Nem várok magyarázatot tőled, csak, hogy gyógyíts meg.” Hürrem: „Nyugodj meg.” Mihrimah: „Fájdalmaim vannak! Nem hiszem el, hogy az egész birodalomban nincs egy orvos, aki meg tudna gyógyítani! Ez a szer meg csak árt!” Hürrem: „Ne légy szomorú. Allah adta a betegséget, az orvosságot is meg fogja adni. Csak légy türelemmel.” Rüstem érkezik: „Hogy van Mihrimah?” Orvos: „Semmi sem használt. Ennyit tudtunk tenni.”
Fatma Melekkel: „Biztos vagy benne? Holnap kiteszi a lábát?” Melek: „Biztos, Szultánám! Több agától is ezt az információt kaptam. A közelben él egy jövendőmondó. Hürrem Szultána hozzá készül álruhában.” Fatma: „Azt mondod, halálba megy?” Melek bólint: „Szultánám, jobb lenne, ha azonnal elmennénk innen… anélkül, hogy bárki is észrevenné, és vissza kellene jönnünk.”
Ahogy Hürrem belép szobájába, Sümbül várja Fahriye levelével. Hürrem elolvassa, majd Sümbül kérdi: „Mik a hírek?” Hürrem: „Az utolsó pillanatban akadályozták meg tervünket. Megmentették, és most életben van.” Sümbül: „Nurbanu fel fogja használni ezt a lehetőséget, hogy Selim Herceget ellened fordítsa. Mi a parancsod? Mit tegyek?” Hürrem: „Üzenj Fahriyének, hogy várjon. Addig is, reméljük, Nurbanu nem lép semmit. Mi a helyzet Hajar Hatunnal?” Sümbül: „Beszéltem vele. Vár az otthonában. Csak egy kis tincset kell vinned Mihrimah Szultána fürtjeiből.”
Fatma közben egy férfival beszél: „A feladat nehéz… Mustafa Herceg halála még mindig marja az emberek szívét. Még mindig gyűlölet fogja el az embereket Hürrem Szultána neve hallatán. Te csak a kanócot gyújtod meg, a többi megy magától.” Férfi: „Nem kell aggódnod, Szultánám. Nem fogok csalódást okozni neked.” Melek átnyújtja a férfinak fizetségét: „Jó hírekkel térj vissza, és akkor ennek százszorosát kapod.”
A következő jelenetben Hürrem kiszáll a kocsiból: „Ez az a hely?” Zal: „Igen, Szultánám. Amilyen gyorsan csak lehet, vissza kell mennünk.” Ahogy felérnek az emeletre, Hürrem jobbulást kíván a jósnőnek, aki viszont Mihrimahnak.
Yakup azzal dicsekszik vendégeinek, hogy az ő kávézója a legjobb egész Isztambulban. Ekkor jön egy férfi, és bejelentést tesz: „Az orosz boszorka, Mustafa Herceg gyilkosa itt van a bazárban! Eljött a leszámolás ideje!” Erre a férfiak lázba jönnek, mind azt kiáltják: „Küldjük a pokolba! Vágjuk le a fejét!”
Hürrem átadja a tincset a jósnőnek, aki azt egy tálka vízbe helyezi. Jósnő: „Mihrimah Szultána betegsége el fog múlni. De a lelkét kell meggyógyítani, mert ott van az igazi sebe.” Ekkor meghallják a lentről feljövő zajt. Zal utasítja embereit: „Készüljetek! Mindenáron megvédjük a Szultánát!” A fellázadt emberekhez: „Térjetek haza!” Sümbül: „Nagyon sokan vannak odalent! Honnan tudták meg, hogy itt vagyunk?” Hürrem: „Valaki a palotából.” Jósnő: „Rám nem is gyanakszol?” Hürrem: „Nem.” Az emberek köveket dobálnak be a lakásba. Jósnő: „Én nem ma halok meg.”
Süleyman Sokullutól: „Ebu Suud Efendi válaszolt már?” Sokullu: „Még nem, Nagyuram. Kíváncsi vagyok, hogy dönt Ebu Suud az ügyben?” Süleyman: „Mi van a főépítésszel? Úgy hallottam, nehézségei akadtak a mecset építése közben.” Sokullu: „Gyakran meglátogatom. Jól megy az építkezés. De mint te is tudod, tökéletes építményt szeretne.” Süleyman: „Ezt én is észrevettem. De nekem nincs türelmem. Azon imádkozom, hogy időben befejezhesse.” Ferhat Aga érkezik zaklatottan: „Hürrem Szultánát csapdába került az edirnei kapunál. Lázadók vették körbe. Meg akarják ölni.” Süleyman: „Azonnal hozzátok a lovamat!”
Zal közben megpróbálja lebeszélni a férfiakat a támadásról, mivel így biztos kivégzik őket. Hürrem: „Mit tudsz még?” Jósnő: „Két herceged maradt, Szultánám. Amikor egyikük átveszi a trónt, addigra a másikat már réges rég megölte!” Hürrem: „Lehetetlen!” Jósnő: „Igaz. Senki sem kerülheti el végzetét. Az egyiket herceget Süleyman Szultán parancsára ölik meg!” Hürrem: „De az előbb azt mondtad, hogy az egyik fogja megölni a másikat!” Jósnő: „Ha Süleyman Szultán nem akar valamit, akkor az nem történik meg.” Hürrem: „Ki fog meghalni?” Jósnő: „Már tudod a választ. Az a herceg hal meg, akinek arca a szívedben van.” Hürrem és Sümbül jönnek ki a házból. A férfiak üvöltése egyszer csak megszűnik, ahogy a nyugodt Hürremet meglátják. Közben Süleyman vágtat gyönyörű paripájával. Hürrem ránéz a tüntetőkre, akik utat nyitnak neki. Aztán hirtelen egyikük felemel egy követ, hogy megtámadja vele a Szultánát, azonban egy tőr hamarább végez a férfival. Mindenki hátranéz, és Süleyman tűnik fel a háttérben. Egyik embere találta el az árulót. Egy másodperces döbbenet után a férfiak pillanatok alatt szétszóródnak. Hürrem és Süleyman tekintete találkozik, miközben Hürrem visszaszáll kocsijába. Sümbül: „Szultánám! Mit tettél?”

1816. lipe2014-04-06 18:39
4-dik évad 130-dik török rész,első részlet:

Szulejmán komoly beszélgetésre hivja Hürremet. Süleyman: „Benne van a kezed Mustafa halálában? Te nyitottad meg útját a halálba? Te sároztad be azokkal a vádakkal?” Hürrem: „Te a föld, ez a világ a tiéd, Süleyman. A morzsák, amiket eszünk, a víz, amit iszunk, a föld, amin járunk, a levegő, amit belélegzünk, mind a tied… és én? Ki vagyok én, Süleyman? Az árnyékodban élek. Az árnyékodban élek ezen a világon. Amit te teszel, azt teszem én is. Vannak bűneim. Mindenkinek vannak. Azt tettem, amit tennem kellett. Te is azt tetted. Ne keress ártatlanokat e kupola alatt, Süleyman, mert azok, akiknek hatalmuk van, és akik akarják, nem ártatlanok.” 
Manisában Dilshah még mindig a víz alatt tartja Nurbanut. Közben Canfeda visszaérkezik, de az ajtót zárva találja. Dörömböl, és úrnőjét hívja. Közben Selim bort iszik. Megérkezik hozzá Fahriye: „Hercegem! Dilshah Hatun és a Szultána között egyre mérgesebb a viszony!” Canfeda segítségére érkezik Gazanfer, akinek sikerül betörnie az ajtót, így megmentheti úrnőjét. Dulakodás közben Dilshah beveri a fejét, és meghal. Selim is megérkezik, csodálkozva látja Gazanfert: „Te meg mit keresel itt?! Hogy léphetsz be a fürdőbe?!” Gazanfer: „Bocsáss meg Hercegem, de nem volt más választásom! Meg kellett mentenem a Szultánánkat!” Fahriye is ráordít: „Mit jelentsen az, hogy belépsz a Szultána háremébe?! Vigyétek!”
Nurbanu hálát ad Allahnak, hogy nem halt meg. Selim orvost hív hozzá. Selim: „Mi folyik itt Canfeda?! Magyarázatot követelek!” Canfeda: „Mire ideértem, az ajtót bezárták. Dilshah megtámadta, bele akarta fojtani a vízbe! Allahnak hála, időben érkeztünk!” 
Beyazit Atmacához: „Lala Mustafa jelenléte Manisában döntő fontosságú. Selim minden lépését követni tudjuk majd.” Atmaca: „Selim Herceg óvatos lesz. Viszont azt sem tudhatjuk, mennyire bízhatunk meg Lala Mustafában?” Beyazit: „Lala olyan dolgokat is tenni fog, amiről mi nem szerzünk tudomást, de ő mindig az én érdekemet nézi. Nincs kétségem a hűségét illetően.” Atmaca: „Persze, de azt is tudjuk, hogy ő Hürrem Szultánához hűséges. Először őt fogja értesíteni a fontosabb ügyekről.” Beyazit: „És az anyám inkább csendben marad, csak hogy védelmezze gyerekeit. Ezt akarod mondani?” Atmaca: „Az is igaz, hogy legalább korlátoztuk Selimet.” Beyazit: „Ki kéne mennünk álruhában. Lássuk, mit mondanak az alattvalók!” Atmaca: „Jó ötlet, Hercegem! Egyre több a panasz.” Beyazit: „Jó! Lokman Aga! Hogy vannak a gyerekeim? Látni kívánom őket, ha még nem aludtak el.” Lokman: „Hercegeid már lefeküdtek, viszont kislányod, Ayse Szultána nagyon szomorú.”
Selim: „Hogy vagy?” Nurbanu: „Ma megmentettek, de nem tudhatjuk, mi lesz holnap? Ismét meg fognak támadni.” Selim: „Ki támadna meg, és miért, Nurbanu? Dilshah meghalt! Ha nem halt volna meg, saját magam öltem volna meg!” Nurbanu: „Dilshah szegény nyomorult volt. Nem mert volna megölni engem. Persze csak akkor, ha valaki bátorította erre.” Fahriye: „Nem hinném, Szultánám. Nyilvánvaló, hogy Dilshah asszonyra az előző napok eseményei hatottak.” Selim: „Mi történt?” Fahriye: „A szobádhoz kísértem Dilshah asszonyt, de Nurbanu Szultána megakadályozta. Elküldte a lányt. Azt hiszem, bosszút akart állni.” Selim: „Ez igaz?” Nurbanu: „Ez a nő nem a kedvenced, ezért akadályoztam meg. Különben sincs semmi köze az incidenshez, nem igaz, Fahriye? Te utasítottad, hogy öljön meg!” Fahriye: „Soha, Szultánám! Hogy merészelném?” Nurbanu: „Hívattad Canfedát, hogy egyedül maradjak. Aztán rám küldted Dilshaht.” Fahriye: „Hercegem, azt hiszem a Szultánánk még mindig a sokk hatása alatt van. Nem tettem ilyet. És soha nem is fogok.” Selim: „Miért hívattad Canfedát?” Fahriye: „Át akartam nézni néhány könyvet, ami nála volt. Nem volt más szándékom, csak ez.” Nurbanu: „Hazudik! Ne higgy neki!” Fahriye: „Szultánám, mindenki ismeri ellenséges viszonyodat Dilshah asszonnyal. Nyilvánvaló, hogy az asszony megőrült! És miért törnék én az életedre? Milyen okom lenne rá?” Nurbanu: „Mert Hürrem Szultána ezt akarja, ezért.” Selim: „Térj észhez, Nurbanu! Hogy merészeled? Hogy okolhatod az anyámat? Elég volt. Térj vissza a szobádba. Aludj jól és pihend ki magad.” Nurbanu: „Nincs alvás és boldogság számomra ebben a palotában.” Miután Selim és Fahriye magukra maradtak: „Fahriye Hatun, tudom anyám miért küldött ide. Te lettél a szeme és a füle. Nem ellenzem, mert bízom az anyámban, és azokban, akikre ő számít. De boldogságot akarok a hárememben. Az én boldogságom, Nurbanu. Nagyon fontos nekem. Éppen ezért, rád bízom. Te fogod megvédeni. Ha történik vele valami, téged foglak okolni érte.” Fahriye: „Ahogy parancsolod, Hercegem… Hercegem? Mit csináljunk Gazanferrel? Hisz azzal, hogy belépett a fürdőbe, nagy bűnt követett el.”
Beyazit belép gyerekei szobájába. Látja, hogy az új lány karjában békésen alszik kislánya: „Beteg?” Kalfa: „Nyűgös volt, de Defne asszonynak végre sikerült elaltatnia.” Defne: „Biztosan hiányzik neki az anyukája, Hercegem. Nagyon nehéz anya nélkül felnőni. Főleg ebben a korban… ő még nagyon kicsi.” Beyazit: „Gülsen Kalfa! Rád bízom gyerekeimet, különösen Aysét. Ne hagyd őket magukra.” Kalfa: „Ahogy kívánod, Hercegem.”
Beyazit a szobájában észrevesz egy cetlit az egyik könyvében: „Mit csináljon az, aki szerelmes?” Azonnal választ ír, majd belehelyezi a könyvbe. Később Defne rátalál a válaszra, és elrejti öve alá. A folyosón szembe találkozik Gülsen Kalfával, és elújságolja neki, hogy írt üzenetet a Hercegnek, és ő válaszolt is: „Mondd meg annak, akit szeretsz!” Fizet a kalfának: „Köszönöm a segítséged.” Kalfa: „Ez a kötelességem. Természetes, hogy segítjük az okos, és ügyes nőket.” Defne: „És most, mit mondjak neki?” Kalfa: „Várj. A Sátán összekeveri a dolgokat, ha sietsz. Azt mondják, csak egy kicsit kell várnod, és értéked megnő.”
Mihrimah viszkető kiütésekre ébred,orvost hivnak. Az orvos megvizsgálja Mihrimaht: „Viszket?” Mirhimah: „Igen, nagyon.” Orvos: „Ne vakarja, mert rosszabbodhat.” Rüstem: „Mi ez? Lehet, hogy valaki megmérgezte?” Orvos: „Nem hinném, mert még nem láttam olyat, hogy méreg ilyet okozott volna.” Rüstem: „Mi okozhatta ezt a betegséget?” Orvos: „Ki fogom vizsgálni, és megtalálom, mi lehet ez, és a gyógymódját is.” Rüstem: „Tegyen meg mindent, ami szükséges!” Orvos: „Ne menjen túl közel a Szultánához, mert lehet, hogy fertőz.” Miután az orvos elment, Mihrimah: „Honnan jött ez ily hirtelen? Mintha, nem lenne elég gondunk!” Rüstem: „Mindegy már… ami történt, megtörtént. Az már a múlt. Most az a fontos, hogy ne idegeskedj. Ne okozz magadnak fájdalmat.” Megérinti a vállát. Mihrimah: „Nem hallottad az orvost? Azt mondta, lehet, hogy fertőz.”
Fatma Süleymannal beszélget: „Fahriye Hatun Manisába ment. Pozíciója így üresen áll. Mindennek folyamatosan menni kell tovább, nem, Nagyuram?” Süleyman: „Már gondolsz is valakire.” Fatma: „Melek Hatun. Már nagyon régóta velem van, és még egyszer nem volt panaszom rá. Meglehetősen tapasztalt, okos, és teljes bizalmamat élvezi… A Hárem felügyelőjeként kiváló munkát végezne.”
Az a lány, aki Süleymant és Fatmát kiszolgálta a folyosón találkozik Hürremmel: „Szultánám! Fatma Szultána a Szultánnal van! Megpróbálja befolyásolni, hogy Melek Hatun legyen a Hárem felügyelője! Ha ez így folytatódik, bekövetkezik az, amiről beszéltél!” Hürrem: „Most elmehetsz.” Sümbül: „Szultánám, Fatma Szultána megpróbálja a kezébe venni a Hárem irányítását. Esküszöm, meg kell akadályoznunk! Különben, ha Melek Hatun kerül a Hárem élére, Fatma Szultána minden alkalommal kövekkel fogja akadályozni utunkat!” Hürrem: „Melyik asszonyt javasoljam helyette? Még ha találok is egyet, lehet, hogy a Szultán nem fogadja el… tudod, hegyek és tengerek választanak most el bennünket.” Fatma: „Mondom, Nagyuram. Ha kinevezed Meleket a Hárem felügyelőjének, nem bánod meg. Különben sincs más, aki ennyire tapasztalt lenne, mint ő.” Sümbül érkezik: „Nagyuram, Szultánám… Hürrem Szultána küldött… kiválasztott valakit a Hárem felügyelőjének, ha te is engedélyezed.” Süleyman: „Oh! Szóval, már ki is választotta! Kit talált megfelelőnek?” Sümbül: „Nagyuram, Gülfem Hatunt választotta erre a posztra.”
Fatma és Sümbül távoznak a szobából: „Azt hiszi Hürrem, hogy az ördög megsegíti? És most Gülfemtől vár segítséget? Évek óta zsarnokot szolgálsz, és fogalmad sincs, hogy a pokolban fogsz elégni.” Hürrem érkezik. Fatma: „Most bizonyára kíváncsi vagy, hogy a Szultán kit választott? Elmondom neked, Gülfem az új felügyelő!” Hürrem: „Nem értem, miért vagy ennyire zaklatott? Azt hittem, kedveled! Gülfem Hatun! Imádkozom, hogy munkád jól működjön.” Fatma: „Mi történt? Annyi év után te is alávetetted magad Hürremnek? Mit ígért neked? Vagy mivel fenyegetett meg?” Gülfem: „Én nem félek senkitől! Hürrem Szultána felajánlotta ezt a lehetőséget, és én éltem vele. Főleg, hogy még a Szultán is áldását adta rá.” Hürrem: „Már olyan régóta mondom! Úgy néz ki, a sors mára ezt rendelte el.” Fatma: „Mit gondolsz, kit ejtesz át? Mióta a Szultán visszatért, még rád sem nézett! Szerelmeteknek vége! És mi lesz akkor, hogy te irányítod a Háremet?” Hürrem: „Ha olyan szerelmet akarsz látni, aminek vége, akkor látogasd meg halott férjed sírhelyét. Biztos vagyok benne, hogy csontjai sisteregnek a koporsóban.”
Beyazit: „Lokman Aga! A szegénykonyhánk nagyon elhagyatottan fest. Ahelyett, hogy segítenénk a rászorultaknak, olyan, mintha kínoznánk őket. Mindent megpróbálok, hogy elnyerjem a szeretetüket, és biztos vagyok benne, hogy ezt látva, kételkednek bennem.” Lokman: „Megnéztem a feljegyzéseket. Költségeink nagy részét a Beyazit Mecset felújítására fordítjuk. A szegénykonyhára kevés pénz maradt.” Beyazit: „Bárhogyan is, nem tömhetem tele a gyomromat, ha népem éhezik. Szerezz valahonnan kölcsönt.” Lokman: „Mi lenne, ha e helyett értesítenénk a fővárost?” Beyazit: „Erre nincs szükség. Értesítsd az egyik kölcsön adót, és szerezd meg a pénzt.” Atmaca: „Jobb, ha azonnal cselekszünk. Amikor az új adomány megérkezik a fővárosból, azonnal vissza tudjuk fizetni a kölcsönt.” Lokman: „Ha nem tudjuk időben visszafizetni, nagy bajba kerülhetünk.” Beyazit: „Ne aggódj. Ilyen probléma nem merülhet fel.”
Nurbanu: „Én nem hiszem el azt a hazugságot, amit Selim Hercegnek mondtál, Fahriye. Világos, hogy azért vagy itt, hogy megölj engem.” Fahriye: „Dehogy, Szultánám!” Nurbanu: „Szóval, Hürrem Szultána nem kedvel most... Nem meglepő, azok után, ami Hurichihan Szultánával történt. Ha nem lett volna Gazanfer Aga, már rég halott lennék.” Fahriye: „Ha ezt így gondolod, másik aga után kéne nézned. Mert Gazanfer most a Herceggel van, aki valószínűleg, elküldi a palotából.” Nurbanu: „Mondd meg Hürrem Szultánának, hogy készen állok a háborúra.”
Sümbül Hürrem szobájában: „Jó, hogy végül Gülfemre kapta a munkát. Senki sem gondolta volna, hogy őt választod.” Hürrem: „Ő sem kedvel engem, de legalább nem okoz gondot.” Egy szolgáló lép be: „Rüstem Pasa üzent, hogy Mirimah Szultána lebetegedett.”
Süleyman átad Ferhat Agának egy levelet, hogy személyesen Ebu Suudnak adja át. Sokullu: „Valami aggaszt talán, Nagyuram?” Süleyman: „A kávé szeretete egyre jobban szétterjed. Kávéházak nyílnak szerte a birodalomban. Van, aki szereti, van, aki nem. Ki akarom kérni Ebu Suud Efendi véleményét.” Sokullu: „Riasztóvá kezd válni. Az emberek azért hagyják el munkáikat, hogy egész nap az ilyen helyeken ülhessenek.” Rüstem lép be hozzájuk. Süleyman: „Miért késtél?” Rüstem: „Bocsáss meg. Mihrimah Szultána beteg. Sebek keletkeztek a mellkasán és a hátán. Az orvos már megvizsgálta, de nem tudja, mi lehet ez?”
Selim: „Amit Gazanfer tett, elfogadhatatlan! Meg fogom büntetni!” Nurbanu: „Megmentette az életemet! Ez nem számít?” Selim: „De, ezért hagytam meg az életét. De el fogom küldeni a palotából.” Nurbanu: „Ne tedd! Már évek óta szolgál minket és kockára tette életét, csakhogy megmentsen!” Selim: „Ezek a szokásaink. Ha ez a pletyka elterjed, sokan megsérülhetnek!” Nurbanu: „Selim, azt hiszem, e mögött van valami. Ha valaki nem támogatja, Dilshah nem lett volna képes ezt tenni. Kérlek, ne szerezz nekik örömöt azzal, hogy Gazanfert állítod meg áldozatnak!” Selim: „Tudom, min mentél keresztül Dilshahval. Fokoztam az óvintézkedéseket.” Nurbanu: „Ki fog megvédeni? Fahriye? Legalább, küldd el!” Selim: „Te mondtad azt, hogy ápoljak jobb kapcsolatot az anyámmal. Fahriye az ő jobb keze. Ha elküldöm, az anyám nem lesz boldog.” Nurbanu: „Talán pont ezt kéne csinálnod. Hürrem Szultána választott. Beyazit Herceg mellett döntött.” Selim: „Most menj el.”
Nurbanu Canfedának: „Ha nem teszek valamit, Gazanfert elküldik.” Canfeda: „Talán, jobb is lenne, ha belegondolunk mi mindent okozott eddig!” Canfeda: „Most ezt mondod! De hol találok még egy ennyire hűséges agát? Nem ülhetek itt karba tett kézzel!” Canfeda: „Szultánám, gondold át újra!” Nurbanu: „Ha van más ötleted, ki vele!” Belép a cellába. „Nagyon sajnálom, hogy ide kerültél, hogy értem feláldoztad magad.” Gazanfer: „Ez a kötelességem.” Nurbanu: „Hercegünk úgy gondolja, jobb lesz téged elküldeni.” Gazanfer: „Kérlek, akadályozd meg! Nem akarok elmenni!” Nurbanu: „Megpróbáltam, de nem hinném, hogy meg tudom állítani.” Gazanfer: „Erős Szultána vagy. Kérlek,vedd rá, hogy meggondolja magát! Én meg megpróbálom elfelejtetni magammal azt a hibámat, amit korábban elkövettem ellened.” Nurbanu: „Én sem akarom, hogy elmenj. Ha nem leszel mellettem, ismét megpróbálnak megölni. Hürrem Szultána már kiadta a parancsot, hogy végezzenek velem… Bárcsak örökké itt lehetnél mellettem! Bárcsak közelebb kerülhetnél hozzám! Tulajdonképpen, van is rá mód… de nem garantálhatom… Ha mellettem akarsz maradni, eunukká kell válnod. Ez az egyetlen módja, hogy beléphess a hárembe. Ne válaszolj azonnal, gondold jól át. Tudom, mekkora áldozatot kérek tőled. De azt is, hogy nincs más választásunk.”
Hürrem az orvoshoz: „Mi van Mihrimahval?” Orvos: „Talán valami, amit evett…” Mihrimah: „Humashah is ugyanazt ette, amit én. Nem kellett volna vele is ennek megtörténnie?” Süleyman is csatlakozik hozzájuk. Mihrimah: „Nem tudom, mi a baj velem? El kéne mennetek.” Süleyman hozta magával a főorvost: „Vizsgáld meg Mihrimah Szultánát, hogy megtalálhassuk a gyógymódot.” Rüstem: „Engedélyt kérek, hogy itt maradhassak Mihrimahval.” Süleyman nem felel, csak távozik. Rüstem: „Doktor úr, mi a diagnózisa?” Orvos: „Előbb beszélnem kell a kollegáimmal.” Hürrem: „Ne légy ennyire féltékeny ebben a helyzetben. Nem lesz jobban, ha az orvosok nem vizsgálhatják meg!” Rüstem: „A női orvosok is tudnak annyit, mint a férfiak… Menjünk!”
Hürrem Sümbülnek: „Valamit tennünk kell Mihrimahval!” Sümbül: „Egyet értek.” Hürrem: „Ha mérgezés lenne, azt már rég megállapították volna. Már csak egy opció maradt… valaki biztos átkot szórt rá.” Sümbül: „Ez is lehetséges. Az emberek mindig is irigyek voltak rá. Hívjuk Hacer Hatunt? Orvosságokkal is foglalkozik. Hasznos lehet. Évekkel ezelőtt elküldted ugyan a palotából, de amit jósolt, mind valóra vált.” Hürrem visszaemlékszik, mikor anno megkérdezte tőle, ki veszi át a trónt? Hacer: „Nem tudom megmondani… az egyik fiad. De vért látok. Sok vért! Eljön az a nap, mikor vér fog csöpögni e palota kupoláiból.” Hürrem Sümbülnek: „Rendben. Hívd ide.”

1815. lipe2014-04-04 18:07
4-dik évad 130-dik török részhez 30kép a naplóba !

1814. lipe2014-04-03 20:01
Jól tippeltem 1555 őszén járunk jelenleg.Szulejmán 60 éves,Hürrem 55 éves jelenleg.
(válasz lipe 1812. hozzászólására)

1813. Nikolett932014-04-03 19:58
Én azt hittem a tartalom elolvasása után, hogy majd biztos mutatják azt is, ahogy a tengerbe dobják meg ilyenek. Nekem ez így kicsit lezáratlan. Furi, na mind1.
Köszönöm szépen!

1812. lipe2014-04-03 18:36
Tévedsz,Musztafa és Dzsihangir 1553-ban haltak meg és Hürrem is nemsokára megy.Nagyából 1555-ben lehetünk de ùtána nézek kis türwlem addig is.Legalább is ha a török részekre gondoltál.
(válasz l.luiselotte 1801. hozzászólására)

1811. Mazsinka2014-04-03 18:21
Ha meglátom a neved, mindig az jut eszembe, hogy lipe cvatu, sve je isto k'o i lani...:) Ennek pedig örülök, fénykorom kedvenc zenéi közé tartozott, s eszembe juttatja azt az időszakot... :) Szép volt.
(válasz lipe 1810. hozzászólására)


1810. lipe2014-04-03 18:12
Izabellát még aznap este eltünteték.Róla többé nem esik szó.
A youtube török 38-dik rész második felében lesz Hürrem lova és Válhidem ösze csapása.Mühtesem yüzyil 38.bölüm ezt kell a keresőbe írni.Magyarùl a jövő szerdán lesz látható.
(válasz Nikolett93 1808. hozzászólására)

1809. lipe2014-04-03 18:08
4-dik évad 129-dik török rész befejezése:

Eljött a búcsú ideje. A két Herceg elköszön szüleiktől. Kezet csókolnak, majd távoznak. A Háremben Sümbül: „Nem is tudom mihez kezdek nélkületek!” Lokman: „Nem fogják felsöpörtetni veled a padlót, ne aggódj!” Sümbül: „Ne feledjétek Hürrem Szultána parancsát észben tartani! Tartsátok nyitva szemeteket! Nagyon fontos a munkátok! Főleg a tiéd Fahriye! Ez a velencei asszony még fejfájást fog neked okozni!” Fahriye: „Ne aggódj! Allah segíteni fog.”
A teraszon Hürrem: „Magunkra maradtunk. Hercegeink és unokáink hangját egyre távolabb halljuk… Ha gondolod, készíttethetek vacsorát kettőnknek. Ehetnénk együtt és közben beszélgethetnénk… Már olyan rég…” Süleyman: „Ne most. Hagyj magamra.”
Hürrem kilép a szobából, ahol már Sümbül várja: „A Szultán falat húzott maga köré. Mindegy, mit teszek, nem tudom áttörni ezt a falat.” Sümbül: „Egy gyerek elvesztése nagyon fájdalmas…” Hürrem: „Nem csak ez. Lelkiismeret-furdalása is van.” Sümbül: „Szultánám, kérlek, ne hagyd magára ezzel a fájdalommal! Mint tudod, ha valaki elszigeteli magát a külvilágtól, sokkal könnyebben esik le a lábáról.” Hürrem: „Allah mentsen! Ő nagyon erős, de mindenképpen mellette leszek! Nem maradt nekünk más gyógymód, csak egymás.” 
Beyazit és Selim készen állnak az útra. Selim: „Ki tudja, mikor találkozunk ismét? Remélhetőleg, az összes rossz esetet a múltba temethetjük. Nem akarok így elválni tőled.” Beyazit: „Gondolnod kellett volna erre, mielőtt tőrt döftél a hátamba. Hogy felejthetném el, hogy a vesztemet akartad?!” Selim: „Mert te olyan ártatlan vagy!” Beyazit: „Az is biztos, hogy veled ellentétben, én nem árultam el senkit!” Selim: „Ebben az esetben, miért küldted a nyakamra Lala Mustafát?! Ha annyira ártatlan vagy, hogy nincsenek bűneid, akkor mondd meg, miért?!” Beyazit: „Ennek nincs semmi köze hozzám.” Selim: „Én pedig biztos vagyok benne, hogy van! Elvakított az ambíció és a bosszú! Ki tudja, miféle trónfosztásra készülsz?!” Lala: „Hercegek! Kérlek benneteket, hagyjátok abba a vitatkozást! Nem vet rátok jó fényt a Szultán előtt! Aztán később nem tudjátok kimagyarázni!”
Manisában Dilshah: „Minek jön vissza ez az elhasznált velencei?! Amíg nem volt itt, olyan boldogok voltunk!” Másik háremhölgy: „Én is épp ezt mondtam! Nem fog minket nyugton hagyni!” Ekkor jelentik be Nurbanut: „Asszonyok! Hoztam nektek ajándékokat a fővárosból. Gyertek, válogassatok!” Dilshah: „Olyan, mintha adománnyal szánná meg a koldusokat..” Nurbanu: „Dilshah Hatun! Mi keresni valód van a háremhölgyek között? Nem megmondtam, hogy ne gyere le ide többé?! A szabó tanonca lettél. Nem hagyhatod el a szabó lakrészét!” Dilshah: „Azért jöttem, hogy lemérjem a lányokat. Ha kívánod, a téged is lemérhetlek.” Nurbanu: „Ne légy arcátlan, asszony! Egy Szultána áll előtted! Csendet! Menjetek vissza a helyetekre! Amíg távol voltam, igazán nagy lett a mellényed! Foglalkozz a dolgaiddal, vagy különben nem leszek rest, és kidoblak az ajtón! Mostantól Fahriye Hatun gondoskodik a hárememről.” Dilshah: „Fahriye Hatun, mit gondol magáról, hogy kicsoda? Hürrem Szultána?” Fahriye: „Fogd a cókmókodat, és térj vissza a kötelességeidhez!”Dilsah dühösen távozik.
Lokman egy agával beszélget: „Mostantól itt élek. Akárki jön vagy megy, én vagyok az első, aki tudomást szerez róla.” Egy kalfa vezet be néhány lányt. Lokman: „Honnan jöttek ezek a lányok?” Kalfa: „A fővárosból érkeztek. Hürrem Szultána küldte őket. Személyesen választotta ki Beyazit Herceg számára.” Lokman végignézi őket, majd megakad a szeme az egyiken: „Mi a neved?” „Defne.” Lokman: „Hürrem Szultána biztosan azt akarja, hogy Beyazit Herceg elfelejtse gyászát. Vidd őket a hárembe, és mosakodjanak meg.”
Beyazit Atmacával találkozik: „Hercegem, fogadd részvétem Hurichihan Szultána miatt.” Beyazit: „Azok az emberek, akiket szeretek egymás után halnak meg. Ez Allah nagy próbatétele lehet. Mi van Mahidevran Szultánával?” Atmaca: „Jól van, de nem fogadta el az aranyat.” Beyazit: „Ezt feltételeztem. Meg kell, bízzon bennem, már csak Mustafa miatt is. Támogatnom kell. Éppen ezért, muszáj kapcsolatba lépnünk egymással.”
Selim Lalához: „Ne hasonlíts össze Beyazittal. Ha a hátam mögött szervezkedsz, megfizetsz érte.” Lala: „Nincs szándékomban ilyet tenni. Hürrem Szultána és a Szultán bízott rám téged. Egyetlen kívánságom, hogy méltóképpen szolgálhassalak.” Selim: „Csak azt mondtam, amit így az elején mondanom kellett, hogy később ne okozzunk egymásnak fejfájást.” Lala kimegy, Nurbanu bejön: „Nem tetszik nekem ez az ember. Óvatosnak kell lennünk. Ne hidd el minden szavát. Az első hibádnál be fog árulni.” Selim: „Tudom. Mindenre fel vagyok készülve. Viszont nem akarok rossz kapcsolatot vele. Nem akarom felidegesíteni azokat ott a fővárosban. Beyazit így végzi a dolgait. Remélhetőleg, Lala intelligens marad.”
A következő jelenetben Defnét látjuk a fürdőben. A kalfa azt ecseteli neki, hogy a Herceg mennyi fájdalmat élt át az utóbbi időben: két testvérét is elvesztette, majd szerelmét Hurichihan Szultánát és Ranát, gyermekei anyját. A kis Hercegek így anya nélkül maradtak. Defne: „Talán én gyógymód lehetek sebeikre.” A kalfa ennek megörül: „Úgy legyen! Adja Allah, hogy Hercegünk ismét mosolyoghasson!”
Nurbanu a folyosón összefut Gazanferrel: „Allahnak hála, visszatértünk és az összes aggodalmainkat a fővárosban hagytuk!” A férfi közelebb lép. Nurbanu: „Maradj ott, Gazanfer! Ne gyere közelebb hozzám! Hogy még mindig életben vagy, annak csak egy oka van… Selim Herceg! Nem akarom ok nélkül boldogtalanná tenni! Mostantól nagyon óvatos leszel! Egy apró hiba, azonnal repülsz!
Kutahyában Defnét kikészítve kísérik Beyazithoz. Lokman: „Légy óvatos. Még nem találkoztál a Herceggel. És ha igen? Mi lesz akkor?” Lokman belép a szobába: „Hürrem Szultána háremhölgyeket küldetett a fővárosból. A legszebb itt vár az ajtód előtt bebocsátásra várva.” Mikor nyílik az ajtó, a lány már menne be, de Lokman: „A Herceg most nem kíván látni senkit sem. Vidd vissza a hárembe.” Kalfa: „Ne aggódj, Defne! Nem kell sietni! A lényeg, hogy itt vagy! Ha nem ma, akkor egy másik nap. Most gyere velem.”
Közben Fahriye Dilshát vezeti Selim szobájába. Dilshah: „Ha ezt Nurbanu Szultána megtudja, nagy bajba kerülsz, mivel nekem még a folyosóra sem szabad lépnem.” Fahriye: „Ez az én gondom.” Éppen ekkor jön szembe velük Nurbanu: „Fahriye Hatun! Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?! Az a szándékod, hogy a Herceg szobájába kísérd?!” Fahriye: „Úgy gondoltam, jót tenne a Herceg lelkének, és sokkal jobban érezné magát. Van valami probléma ezzel?” Nurbanu: „Ő már nem a Herceg kedvence! Még mikor az volt, én már akkor sem engedtem meg! Úgyis tudom, mi okból jöttél ide! Ez az én palotám! Az én szavam számít parancsnak! Ha megtöröd a békét, szembe kell nézned a következményekkel!” Fahriye: „Én Hürrem Szultána parancsára jöttem ide! Én nem egy egyszerű kalfa vagyok! Hogy képzeled, hogy megállítasz egy háremhölgyet, akit vár a Herceg?!” Nurbanu: „Nem kötelességem válaszolni neked! Vidd ezt a nőt és távozzatok!” Fahriye: „Te tudod, de nem fog tetszeni a Hercegnek.” Dilshah: „Mondtam, Fahriye Hatun. Még ellenőrizni sem tudod.” Fahriye: „Egyedül talán nem, de ha összedolgozunk, változhatnak a dolgok.” Dilshah: „Mire gondolsz?” Fahriye: „Nurbanu ideje lejárt. Hürrem Szultána meg akar szabadulni tőle. Ha ez megtörténik, a te csillagod felragyog. Persze, ha van elég bátorságod megküzdeni a jövődért.
Süleyman álruhát ölt, és kilép a palota falai közül. Orvos: „Nagyuram, már jó ideje nem hagytad el a palotát. Remélhetőleg, ez jót tesz neked.” Süleyman elmegy a Sümbülhane-ba, ahol megnézegeti a kávébabokat, megszagolja illatukat, majd helyet foglal. Yakup érkezik. Azt a férfit üdvözli, aki ölében egy kisfiú ül. A férfit Kudret Agának hívják: „Hoznál egy kávét és az unokámnak pedig tejet?” Yakup: „Azonnal.” Odafordul Süleyman asztalához: „Benneteket is üdvözöllek, uraim!” Süleyman: „Köszönöm. Kérlek, hozz nekünk is két csésze kávét.” Süleyman elkezd beszélgetni Kudret Agával. Kudret: „Egy szülő nagyon szereti gyermekét. De az unoka egészen más!” Süleyman: „Mi a neve?” Kudret: „Mustafa. Annyira szerettük Mustafa Herceget, hogy úgy őriztük meg a nevét, hogy róla neveztük el a gyereket.” Egy másik férfi: „Legyen ő is olyan bátor harcos, mint a Herceg volt!” Egy harmadik: „Milyen kár a Hercegünkért! Az orosz boszorka műve a hazugságaival és vádaskodásaival! A mi Hercegünk soha nem árulta el a Szultánunkat!” Yakup: „Ne beszéljetek és terjesszétek a pletykát anélkül, hogy ismernétek őket! Talán a méltóságos Süleyman Szultán a semmiért ölte meg a fiát?! Biztosan volt oka rá!” Szulejmán mérgess ezek halatán.
Lala Selimnek: „Valaki szeretne találkozni veled. Az állam egy szolgája, egy megbízható kereskedő. Már régóta készül megismerni.” Selim: „Ki az?” Lala: „Yassif Nasih. Néhányszor járt már a fővárosban.” Selim: „Hallottam már a nevét.” Lala: „Értékes ajándékokat hozott neked… Agák!” Behozzák az ajándékokat: egy perzsaszőnyeget, indiai dísztárgyakat, és alkoholt Ciprusról, ami legalább olyan ritka és értékes, mint a smaragd. Selim: „Mi értelme az ajándékoknak? Ha államügyekről akar beszélni, akkor csak jöjjön ide egy megfelelő időben!” Lala int az agáknak, hogy helyezzék az alkoholt az asztalra.
Yakup Süleymannak: „Hozhatok bele neked egy kis tejet, ha gondolod. Elveszi azt az éles ízét.” Süleyman: „Nem kell.” Egy dervis megszólal: „Oh! Az emberek csak isszák, és bele sem gondolnak, hogy lehet-e, hogy nem bűn-e ilyet inni!” Yakup: „Milyen bűn? Ez csak kávé! Élénkít! Mit akarsz még?” Dervis: „Igen, csakhogy emiatt az emberek nem tudnak aludni. Ez az új szokás annyira elterjedt, hogy minden méteren vagy egy kávézó. Aki ezt issza, a gyertya égve marad szobájában egészen reggelig.” Yakup: „Egész nap itt vagy. Mi ütött beléd? Ezek csak kifogások! Kifogások!” A dervis most Süleymanhoz fordul: „Tapasztalt férfinak nézel ki. Mit gondolsz? Ez az ital megengedhető vagy sem?” Süleyman: „Az íze nyilvánvaló. Hogy fent tart egész éjjel, az is. Meg kellene kérdeznünk Ebu Suud Efendit, a Shaukh ul Islamot.” Egy férfi: „Oh, meg ne hallgasd! Én egy szavát sem hiszem!” Yakup: „Ahh! Hallgass, ember! Mindannyiunkat bajba hozol!” Süleyman: „Miért nem bízol Ebu Suud Efendi szavában? Ő egy kiváló tanító!” Férfi: „Óh, igen! Nagy tudású ember! Csakhogy azt mondják, összejátszott Hürrem Szultánával és Rüstem Pasával és együtt hozták még ítéletüket Mustafa Hercegről!” Orvos: „Honnan tudod, hogy ártatlan volt? Ha nem árulta volna el ilyen nyíltan, gondolod a Szultán ilyen kemény döntést hoz?” Férfi: „38 éves volt és egyszer sem árulta el! Sosem láttam vagy hallottam! Ilyen sokáig vár egy lázadó herceg? Ráadásul az egész janicsár sereg őt támogatta!” Süleyman lelki szemei előtt megjelenik a kicsi Mustafa.
Nurbanu fürdik: „Hozz egy kis gyümölcsöt. Enni szeretnék.” Közben Fahriye Canfedát hívatja. Nurbanu elengedi. Canfeda: „Nem bízom Fahriye Asszonyban! Láttam, hogy néz rám!” Nurbanu: „Nem tehet semmit. Figyelj és tanulj, hogy égetem el, mint egy gyertyát.” Canfeda végül csak elmegy, magára hagyva Nurbanut a vízben…
Sümbül Hürremhez: „A Szultán megüzente, hogy vár téged lakosztályában.” Süleyman a teraszon várakozik, közben felidézi a piacon hallottakat. Kinyit egy ládát, melyben Mustafa gyűrűjét tartja, és utolsó levelét. Ismét elolvassa. Kopognak. Hürrem lép be: „Hívattál? … Könnyeiddel nem tudod eloltani a szívedben keletkezett tüzet. Erre a tűzre nincs víz, mi eloltaná…”
Lokman sietteti a szolgákat, miközben szedik le az asztalt. Defne ott marad. A Koránt nézegeti, majd elhelyez benne egy levelet. Ekkor látjuk, mi a lány feladata. Nurbanu: „A buta nők azt hiszik, hogy a dolgokat elintézhetik az ágyban. De nem így van. Bele kell vésni magunkat a férfi agyába és szívébe is.” Defne: „Azt teszem, amit mondasz, Szultánám… amíg nem lesz bántódása a kishúgomnak.” Nurbanu: „A testvéred velem marad. Amíg azt teszed, amit akarok, nem lesz bántódása. Felszabadítalak vele együtt, csak légy óvatos! Hercegünk sebei még nagyon frissek! Légy türelemmel, mert a férfiak szíve bonyolult. Sok időbe telik, míg mi irányíthatjuk fejüket! Mikor Beyazit Herceg először emeli fel a fejét, téged kell, hogy először meglásson!” Vissza a jelenbe, Beyazit lép a szobába: „Mit csinálsz itt?” Defne: „Azért jöttem, hogy leszedjem az asztalodat.” Beyazit: „Mi a neved?” Defne: „Defne. Most érkeztem a palotádba. Hürrem Szultána küldött, hogy feledtessem veled a múltat, hogy ne szomorkodj többé.” Beyazit: „Elmehetsz.”
(Dafne valójában Nurbanu parancsait teljesiti)
Fahriye: „Azért hívattalak, mert a hárem pénzügyi dolgait nézzük át. Csatlakozz te is.” Canfeda: „Nem várhat? Éjszaka van!” Fahriye: „Nem a véleményedre voltam kíváncsi! Jössz és kész!” Megérteted???
Nurbanu lépteket hall: „Canfeda? Mit akart Fahriye? Még mindig azt hiszi, hogy küldhet ágyast a Herceghez? Nem fogom hagyni… Bármit próbál Hürrem Szultána tenni, hasztalan lesz. Ez az én palotám.” Megfordul. „Canfeda?” Csakhogy Dilshah az. „Te???” Dilshah a víz alá nyomja a fejét.
Próbálja a kádba fojtani.
Hürrem és Süleyman helyet foglalnak a teraszon. Hürrem: „Menjünk Edirnébe! Ott is maradhatnánk néhány hónapot! Ott ismét egymásra találhatnák, távol a palotától. Mint a régi szép időkben, versekkel, könyvekkel. Mit gondolsz? Menjünk?” Süleyman: „Nem is vagy kíváncsi, miért hívattalak?” Hürrem: „Arra gondoltam, hiányoltál.” Süleyman: „Van egy kérdésem, ami már évek óta éget engem… De mindig elkerültem… Van közöd Mustafa halálához? Te nyitottad meg az útját a halálba? Te rágalmaztad meg a fiamat?”

1808. Nikolett932014-04-03 17:50
A teljes részt valahol megtudom nézni?
Vagy nem lehet, hogy ez a lovas rész átcsúszik a következő részbe? Nem szeretném akkor előre megnézni...
Viszont az érdekelne, hogy lesz-e még valami Izabelláról? Mármint nekem kicsit érthetetlen volt ez a 74. rész, mivel úgy volt, hogy elbújtatják a mosodába és csak másnap sötétedéskor dobjáka vízbe, erre mintha csoda történt volna eltűnta mosodából...

1807. megi042014-04-03 17:44
Igen.Ilyesmire gondoltam én is...:(
A szultánnak nem is lesz több "ágyasa",amiért Hürrem legalább egy picurkát agylobot kapna?
(válasz lipe 1806. hozzászólására)