FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Mi a véleményetek a Szulejmán c. török filmsorozatról (28. oldal)

Kategória: Összes fórumtéma » Egyéb témák » Csevegős témák

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!

1722. stokimagdi2014-03-02 19:55
Megint az a nyomi Gülsah találja meg?
(válasz lipe 1719. hozzászólására)

1721. lipe2014-03-02 16:47
4-dik évad 125-dik török rész :

Pici Dzsihangirt látjuk, hogy apjával egy könyvet nézegetnek. Cihangir: „Ki van a képen?” Süleyman: „Az ősi görögök Atlasnak hívták. Ő Lapetus és Asia egyik gyermeke volt. A mítosz szerint, azért, mert Olympust megtámadta, Zeus azzal büntette, hogy a világot a vállán kellet cipelnie.” Cihangir: „Ezért hívsz engem Atlasnak? Ha így van, mi a vétkem, apám? Miért vagyok ezzel büntetve?” 
Jelenben Dzsihangir az ágyon fekszik,Szulejmán érkezik azzonal hivatja az orvost Lokmannal.
Majd fiához: „Cihangir! Oroszlán fiam! Fiam!” Cihangir: „Nagy fáj, apám… nagyon fáj!”
Hürrem: „Van híred Mihrimahról és Rüstemről?” Fahriye: „Biztonságban vannak Üsküdarban. Senki sem fog gyanakodni, hogy ott rejtőznek.” Sümbül: „Nagyon jó. Főleg, amíg Beyazit nincs a fővárosban. Képtelenség megmondani, mi fog történni. Allah bocsássa meg, de a lázadók egészen a palota falaiig is eljöhetnek!” Hürrem: „Mi vagyunk a célpont. Megküzdök minden nehézséggel, amíg a gyermekeim biztonságban vannak! Bárcsak Cihangir itt lenne velem! Egyáltalán, minek ment el? Mustafa Herceg halála bizonyára nagy hatással van rá.”
A szultán ordít az orvosokkal.Dzsihangir ordít a fájdalomtól.
" Hol vagytok akkor, mikor a Herceg ilyen hatalmas fájdalmakkal küzd?! Már akár be is avatkozhattatok volna!!!” Kara Ahmed Pasa válaszol helyettük: „Cihangir Herceg nem a betegsége miatt van ilyen állapotban, hanem azért, mert nem eszik és nem iszik.” Süleyman: „És nincs valami megoldás?! Valóban ennyire keveset tudtok?!” Orvos: „Gyógynövényes vizet forralunk és készítünk gyógyhatású ételt.” Süleyman: „Akkor siessetek! A Hercegnek egy kettőre fel kell gyógyulnia!” Lokmannak: „Készítesd el Cihangir kedvenc ételét.” A két orvos egymás közt. Orvos1: „Egyik kollégámnak vannak gyógyfüvei.” Orvos2: „A Herceg betegsége nagyon súlyos. A szívét és a lelkét is elérte. Milyen gyógynövény használna már?” Orvos1: „Tedd azt, amit mondtam! És siess!”
Beyazit végre megérkezik a palotába. Sokullu: „Az emberek körülvették Mihrimah Szultána palotáját. Vért akarnak látni.” Beyazit: „Ők jól vannak?” Sokullu: „Igen, jól, Hercegem.” Beyazit: „És az anyám?” Sokullu: „Miután hallott erről az esetről, azonnal odament.” Beyazit: „Nem én vagyok az egyetlen, aki gyászolja Mustafa bátyámat. A katonák is dühösek. Úgy látszik, a vihar fog egykönnyen elmúlni.”
Üsküdarban Mihrimah betakarja alvó kislányát, mikor Rüstem csatlakozik hozzájuk: „Remélhetőleg, most már minden rendben lesz.”
Hürrem belép a Szultán szobájába, ahol Beyazit éppen olvas. A Herceg mellőzi édesanyját, de Hürrem aztán megszólal: „Nem kaptál hírt arról, mi történt velem és Mihrimahval?” Beyazit: „Mehmet Pasa említette.” Hürrem: „Szóval tudsz róla, és mégsem mutatsz együttérzést! Az sem érdekel, hogy azok az árulók megpróbáltak megölni minket?!” Beyazit: „Te is tudod, hogy nem így van! Te és Mihrimah a szívemben vagytok, de ez a lázadás nem ok nélkül tört ki! Te, Rüstem Pasa, és még talán Mihrimah is… emeltétek fel azoknak a hóhéroknak a kezét… ti adtatok nekik erőt… és most, hogy baj van, próbáld meg magadban keresni az okát!” Hürrem: „Tévedsz. Igazából azok a hibásak, akik rossz tanácsokat adtak a bátyádnak. Nekik kéne elgondolkodniuk.” Beyazit: „Kinek kellene elgondolkodnia?! Mahidevran Szultánának, aki a saját gyermekét elvesztésétől szenved?! Vagy az ártatlan gyermeknek, Mehmetnek?! Láttam anyám… láttam őket!!! Olyan volt, mintha ők is meghaltak volna!!!” Hürrem: „Beyazit, én…” Beyazit: „Elég, anyám. Ha ezt folytatjuk, keményebb szavak jönnek ki a számon. Tudom, te sem maradnál csendben. És akkor olyan állapotba kerülnénk, hogy még egymás szemébe sem tudnánk utána nézni.” Hürrem elviharzik.
Elkészítették Cihangir kedvenc ételét. Az orvos megpróbál egy kanál orvosságot beleimádkozni, de a fiú eltolja magától a kanalat. Süleyman érkezik a sátorba: „Hagyj magamra a fiammal.” Leül az ágya szélére. „Cihangirom! Először az orvosságot adom neked, aztán az ételt. Azért kell, hogy fel tudj épülni! Gyerünk, Cihangirom! Nyisd ki a szád!” De Cihangir az ő kezét is eltolja magától. Süleyman: „Azt mondtam, hogy lenyeled! Fiam! Le kell nyelned, különben nem leszel jobban!” Másképp nem megy, hát erőszakot alkalmaz. Miután nagy nehezen sikerült, átöleli fiát: „Fiam, drágám! Elmúlik! Jobban leszel!” De Cihangir kiköpi.
Szelim érkezik hogy Hürrem Dzsihangir felől érdeklődik.
A szultán nem akar válaszolni,nem akarja hogy bárki aggódjon.
Egy aga Rüstemhez: „Mindenről gondoskodtunk. Az őrök felváltva őrködnek. Egy madár sem repülhet be a palotába.” Rüstem: „Jó. Akkor most hívhatjuk Sinant.” Az aga távozik. Mihrimah érkezik: „Fura, hogy te és a testvéred milyen közel kerültetek az elmúlt napokban!” Rüstem: „Nagyon segítőkész volt. De különben is így kell ennek lennie, hiszen mi értelme annak, hogy ugyanaz a vérünk, és nem szeretjük egymást? Tudjuk, hogy vannak olyan testvérek, ahol ha az egyik elfordul, a másik hátba döfi.” Mihrimahnak eszébe jut, ahogy ellopta bátyja pecsétjét… Mihirmah: „Most rólam beszélsz? Ha tudtam volna, hogy a bátyámat kivégzik, soha nem tettem volna meg!” Rüstem: „Senkiről sem beszélek. Ami történt, az már a múlté. Mustafa Herceg meghalt, mi meg itt vagyunk és rejtőzködünk! Imádkozzunk, hogy így is marad! Mihrimah! A hatalomért és a jövőért neked fel kellett áldoznod magad… Nem volt más választásod.”
Sinan: „Ahhoz, hogy titokban tudjuk tartani Rüstem Pasa és Mihrimah Szultána hollétét… hogy ne vegyék észre, hol tartózkodnak… nem tarthatnak túl sok őt az üsküdari palotában. Ezt kívánja a biztonságuk.” Hürrem: „Teljes mértékben megbízol az őrökben?” Sinan: „Nem kell aggódnod, Szultánám. Ezek a katonák nagyon hűségesek az Uralkodó Családhoz. Hosszú évek óta nekem dolgoznak.” Sokullu: „Már amúgy is mindenütt ott vannak a lázadók. Úgy gondolom, hogy miután nincs vezetőjük, anélkül fognak szétoszlani, hogy bárki is közbe avatkozna.” Hürrem: „Tudtam, hogy történik valami! De nem is feltételeztem, hogy ilyen lesz! Nagyon remélem, és imádkozom azért, hogy úgy történjen, ahogy mondtad, és a dolgok ne forduljanak még rosszabbra!”
Atmacát látjuk ahogy eltalálja a nyíl és a földön fekszik majd azt hogy nem halt meg,megmenekült.
Fatma és Gülfem összefut Beyazittal. Beyazit: „Jól vagytok?” Fatma: „Hogy lehetnénk jól?” Gülfem: „A Koránból fogunk felolvasni és a szegényeknek viszünk adományokat.” Beyazit: „Ha segítség kell, itt vagyok.” Fatma: „Én oroszlán Hercegem! Nem tudom, hogy az elvesztés miatti fájdalom, hogy fog csillapodni?” Gülfem: „Ha Hürrem Szultána nem suttogott volna bele a Szultán fülébe, akkor Hercegünk még mindig élne! És nem kellene ezt a fájdalmat átélnünk!” Fatma: „Egyetlen dolog enyhítheti fájdalmunkat… ami Rüstemmel és Mihrimahval fog történni. Mindenki megkapja, amit érdemel.” Beyazit: „Szultánám! Csak óvatosan! Mihrimah a nővérem! Nem akarom, hogy bármi is történjen vele! Ráadásul, neki semmi köze ahhoz, ami a bátyámmal történt! Ő ártatlan!” Fatma: „Ártatlan? El is hiszed, amit mondasz? Gondolod, hogy az, aki csak csendben várt a helyén, míg a Hercegünk a halálba tartott, az ártatlan? Az anyád is ártatlan? Hát nem éppen te kérdezted ezt tőle minap? Nem te gyanúsítottad meg?” Beyazit: „Ez csak rám és az anyámra tartozik, Szultánám. Csak a düh szavai voltak a pillanat hevében. Amikor nincs bizonyíték a kezemben, nem vádolhatom az anyámat.” Beyazit távozik. Gülfem: „Mindent tud… meg van sértve… de nem fogja tűzbe dobni az anyját.” Fatma: „Amíg az ellenségük, a mi Hercegünk életben volt, nyugodtak voltak. De most egymásnak esnek… és elszabadul a pokol… lesz sírás-rívás.”
Atmaca Sinant követi. A férfi észreveszi. Társaitól kérdi: „Ti is láttátok?” Nem, a többiek nem láttak semmit. Így tovább lovagolnak. Atmaca viszont ebből tudja, hol bujkál Rüstem…
Sinan: „Senki sem talál itt rátok.” Rüstem: „Hürrem Szultána hogy van?” Sinan: „Nagyon aggódik. Közben visszatért Beyazit Herceg a palotába. Sokullu informálta az eseményekről.” Egy aga hallgatózik… Rüstem: „Köszönöm, hogy velem vagy ebben a nehéz időszakban! Olyan jó, hogy rám találtál! Senki más nincs, akiben most megbízom!” Sinan: „Annyi év után végre megtaláltalak, és elfogadtál, és megbízol bennem!” Rüstem: „Jól tettem, hogy megbíztam benned! Minden egyes lépéseddel ezt bizonyítod!”
Atmaca a piacon Hussein janicsárral találkozik,ő térdelt Musztafa mellett a halálakor és bosszùt akar.
" Atmaca! Azt hittük, meghaltál! De jó téged újra látni!” Atmaca: „Ez rosszabb, mintha meghaltam volna… Elvesztettük Hercegünket. Nem tudtam megmenteni.” Hussain: „Hol voltál egész idő alatt?” Atmaca: „Úgy volt, hogy értesítem Taslicalit, de hátba lőttek. Elájultam, de szerencsére valaki arra járt, és segített rajtam. Aztán, mikor magamhoz tértem, elmondtam neki, hogy én vagyok Mustafa Herceg fegyverhordozója. A férfinek ekkor könnybe lábadt a szeme, és elmondta, hogy a Herceget megölték… Megölték Mustafa Herceget!” Hussain: „Megöltem azt, aki elárult minket. Rüstem Pasa meg elmenekült.” Atmaca: „Pont ezért jöttem… hogy megtoroljuk Mustafa Herceg halálát. De hogy jöttél el?” Hussain: „Néhány társammal együtt elszöktünk a táborból. Késlekedés nélkül Rüstem Pasa palotájához vonultunk, de elszökött onnan.” Atmaca: „Többé nem szökhet el, Hussain Cavush!” Hussain: „Tudod talán, hol rejtőzik?” Atmaca bólint.
Dzsihangir űvölt a fájdalomtól.Azt látjuk amikor Dzsihangirt baba korában nyùjtották.A szultán akkor sem bírta fia sírását hallgatni és most sem bírja.Szulejmàn ugyanezt a fájdalmat érzi, ahogy hallja kisfia fájdalmas ordítását.
Talán ezekben az órákban, Hürrem próbál aludni, de nem megy. Zaklatott állapotban kimegy teraszára friss levegőért. 
Cihangir sátrában Orvos1: „Csak egy megoldás maradt, Afyon (ópium). Minden mást kipróbáltunk.” Orvos2: „Még ne!” Süleyman pont ekkor lép be: „Ti meg mit ácsorogtok ott?! Csináljatok valamit!!!” Orvos1: „Nagyuram, ha engedélyezed, adnánk a Hercegnek Afyon szirupot. A legfontosabb dolog, hogy mennyit adunk neki. Ha nem túl sokat, akkor nem lesz baj.” Süleyman engedélyezi. Itatnak vele egy kortyot. 
A következő visszaemlékezésben Firuze arról mesél, hogy hazájában mit jelent a púp: „Mielőtt megszületett, angyalokkal találkozott. Szárnyakat adtak neki, amit most a hátán cipel.”
Dzsihangir hallucinál az ópiumtól. Cihangirnak látomása van. Egy csokor vörös rózsát lát a kezében, finom illatúakat. Aztán egy árnyékot fedez fel a sátrában. „Ki van ott?” De válasz nem érkezik. Orvos1: „Ez a szirup megnyugtatja, és alszik egy kicsit.” Felajánlanak a Szultánnak nyugtató gyógynövény szirupot, de Süleyman visszautasítja. Orvos1: „A Szultán és a Herceg ugyanattól a betegségtől szenved. Lelkiismeret furdalásuk van. Egyrészt, mivel feláldozták drága Hercegünket, másrész, nem tudták megállítani.” Orvos2: „Aggódj inkább a saját munkád miatt! És ne lépd át a határt!”
Szümbül állruhában megnézi a kávézóját a beosztotja nagyon örül neki.Elmondja hogy mindenfelé lázadàsok vannak.
A lázadókat Hussein és Atmaca irányitsa.Hürremhez visza megy a palotába Szümbül és elmondja mit hallott.Hürrem aggódik Atmaca miatt,tudja hogy ő tehet Rüsztemék ellen.
Hürrem Bajazidot elküldi Mihrimahhért.Eközben a lázadók Hussein vezetésével bejutnak Rüsztemékhez.Rüsztem,Mihrimah és a lányuk egy alagùton menekülnek.A lázadók ùtánuk.Odakint már Atmaca vár hogy lenyilazza Rüsztemet.Kijutnak az alagùton,minden irányból lázadók érkeznek,körül veszik őket.Kitör a harc.Atmaca lenyilazza a két őrt és Rüsztemet veszi célba de mielőtt lőhetne Bajazid érkezik segiteni és eltakarja Rüszteméket a lovával.Bajazid Mihrimahhékat visza viszi a fő palotába.
Fiatal Bajazidott látjuk amikor apja nem akarta elvini a haditáborba,ő peddig ùtána szököt.A kicsi Dzsihangir megláta de Bajazid ìgy is ment apja ùtán a harcba Husseinel.
A haditáborban az orvosok nyugtatót adnak a szultának.
A szultán Dzsihangir felől érdeklődik de az orvosok nem bizakodnak. Dzsihangir ismét hallucinál az ópiumtól.Egy fehér ruhás lány ül az ágya szélére.Kérdi ki ő? A lány nem shól egy szòt sem,egy könyvet ad neki.Dzsihangir elmosolyodik és végre sikerül kicsit pihenie.
Hürremhez megérkeznek Rüsztemék és Bajazid.
Hűrrem:Mihrimah jól vagytok? Hála az égnek hogy nem esett bajotok.Mihrimah:Hogy lehetnénk jól anyám ?! Meg akartak ölni minket! Ha Bajazid nem jönn? Majd elviharzik lányával.
Hürrem:Köszönöm Bajazid. Bajazid:"Nincs mit anyám,Mihrimah a testvérem.De te ezt nem érted ùgye? Nem volt testvéred.Nem tudod mit jelent ez.Majd ő is távozik.Hürrem Rüsztemhez:Mi történt ponzosan Rüsztem?
Rüsztem:Ne tégy úgy szultánám mintha nagyon érdekelne az én sorsom.Mint ahogy Mihrimah mondta meg akartak ölni.
Bajazidhoz Rüsztem érkezik.Megköszöni hogy megmentette de Bajazid azt feleli hogy ő csak a testvérét Mihrimaht mentete.Hürremhez Bajazid Lallája érkezik a hirrel,hogy Bajazid a feldühödött tömeghez készül.Hürrem a toronyba siet látni akarja,Fatma már ott várja.Bajazid kilép a tömegbe.
Bajazid:"Én az Oszmán birodalom ùrának Szulejmán szultának a fia Bajazid megigérem nektek hogy mindazok akik felelősek a Musztafa herceg halálájért elnyerik bűntetésüket."
Tömeg:Miért higyünk neked az anyád az orosz boszorka?......
Bajazid:"Annak hisztek akinek akartok,de ha nem gondolnám komolyan amit mondok most nem állnék itt előtettek!
Bajazid visza tér a palotába,odafent a toronyba Fatma kontra Hürrem.Fatma:Milyen kár hogy nem Bajazid lesz a következő szultán.Ő rátermet mint a megboldogùlt Musztafa.Szelim csak inni és nőket hajkurászni tud!
Majd azt látjuk amikor Bajazid és Dzsihangir a körülmetélésre készülnek.Ekkor Bajazid és Szelim csùnyán ösze vesztek és ez a harc a mai napig dùl köztük.
Dzsihangir magához tér Szelim áll mellette.Dzsihangir:Mit keresel itt ? Élvezed hogy szenvedek? Szelim:Ne mondj ilyet Dzsihangir.Azért vagyok itt mert segiteni akkarok de nem tudok.Nem bírom nézni kinyid.Sírnak.
A szultánhoz Szelim siet azzal hogy Dzsihangir eltünt.Elindulnak gyorsan meg is találják az erdőben.Dzsihangir mint az őrűlt ùgy viselkedik.Azt hajtogatja hogy lódobogást hall ez biztos Musztafa mindjájt ide ér.Jön a testvére és bebizonyitja hogy ártstlan.A szultán nem tudja mit tegyen.Dühösen megrázza .Musztafa halott! Halott érted?! Dzsihangir össze csuklik.
Hürremhez ismét Szümbül érkezik a hírekel és Szelim levelével.Szelim apja tiltása ellenére megirta anyának hogy Dzsihangir nagyon beteg.Hürrem aggódik.
Fatma és Gülfem a háremben imádságot tartanak Musztafáért.Hürrem és Mihrimah is érkeznek de nem nézik őket jó szemmel.Hürremnek hírtelen rossz érzése támad ezért Bajazidhoz siet hogy azzonal Dzsihangirhoz akar menni.
Dzsihangir megint a lánnyal hallucinál.Bajazid bele egyezik hog anyát elviszi az alaptáborba Dzsihangirhoz.
Az orvodok vitáznak,Dzsihangirnak már semmi sem segit de nem merik megmondani a szultának sem több ópiumot adni mert abba bele hallhat.
Dzsihangirt látjuk a kard átvételi ceremóniján.
Dzsihangir hivja Kara Ahmedet hogy szóljon a szultánnak.
Hürrem Szümbülel ùton van .A kocsiban szótlan,odakint ùgy gúhog az eső mintha dézsából öntenék.
A szultán oda megy Dzsihangirhoz.Dzsihangir űvölt,levegőért kapkod és arra kéri apját ölje meg.A szultán szíve elszorùl,sírr de rákiált hogy mondhat ilyet! Dzsihangir ismét hallucinál.A lány oda adja az ópiumos üveget ő peddig kiisza.Majd ismét űvölt kéri apjától az ópiumos üveget.A szultán nem bírja látni fia fájdalmát egy kanál ópiumot akar adni neki de Dzsihangir kiveszi kezéből az üveget és kiisza.Először olyan mintha aludna a szultán feszülten figyeli.Dzsihangir ismét a lányt látja aki vörös rózsákat hozz neki,egyet oda ad megszagolja.A szultán észre veszi hogy lélegzete abba maradt Dzsihangir meghalt.Magához szorítja sír ordìt-Szelim is berohan.
Dzsihangirt a lány kézen fogva vezeti,látja sírató apját majd a lány egy virágos mezőre vezeti gyerekek nevetgélve szaladnak feléjük végül egy fehér fügönyhöz érnek ahol meghalja Musztafa hangját megörül és eltünik a fehérségben.
Hajón Rüsztem testvére Sinan az admirális.Atmaca megy hozzá és levágja a jobb kezét.Ezt elküldi Rüsztemnek.
Mihrimah Rüsztem épp vitáznak amikor a diszes dobozt meghozzák benne Sinan keze.Mindketten meghökkenek.
Egy levél is van benne Atmacától Rüsztemnek.
A táborba a szultán ismét a kis Musztafát látja amikor az orvosok érkeznek hogy mindent előkészitettek amit kért.
Rüsztemhez a palotába elküldték levágot kezű testvérét.Sinan megvádolja hogy őt a lázadók elé dobta majd Rüsztem karjaiba ösze esik(asszem meghalt-nemtudom).
Hürrem kocsija hirtelen megáll.Bajazid Szelimmel találja szembe magát.Szelim Dzsihangirt testét viszi éppen.
Majd azt látjuk hogy az orvosok a szultánt egyszerű paraszti öltözetben mezitláb lekisérik egy pince félébe ahol nincs más csak egy szőnyeg és a korán,a szultán ott marad imádkozni egyedül vezekel büneiért,fiaiért......
Hürrem kocsija ajtaját Bajazid sírva kinyitja majd Szelim is odalép.Hürrem kiszál a zúhogó esőbe meglátja a koporsót.Hürrem odarohan nem hisz a szemének,ordít fájdalmában majd össze esik az ùton.Szelim,Bajazid és Szümbül körül veszik.


1720. lipe2014-02-27 19:53
Hürrem Dzsihangir temetésén:

[link]

1719. lipe2014-02-27 16:57
Gülsah megtalálja,Máhidevrán másik lánnyal leforditja majd átadja a Válhidemnek.
(válasz megi04 1714. hozzászólására)

1718. lipe2014-02-27 16:55
Ha ilyen tempóban adják akkor az első két évad amit az rtl klub megvett még 1,5év. A többit nem vették meg.
(válasz grizus 1713. hozzászólására)

1717. grizus2014-02-27 16:15
Nyilván azért dugta el, hogy ne találják meg nála. Csak gondolom.
(válasz megi04 1714. hozzászólására)

1716. grizus2014-02-27 16:14
Tényleg? Azt hittem, csak egy összebújásról volt szó... Ez jó, mert Nigarral jobban szimpatizálok, mint az önző hisztérika Hatidzével.
(válasz Helena855 1715. hozzászólására)

1715. Helena8552014-02-27 16:08
Most néztem meg a 125. török részt a youtube-on. Ez megfelel a magyar 250. résznek. Gondolhatod, hogy még egészen az elején tart a sorozat az RTL Klubon. A multkor kiszámoltuk, hogy kb.4 évig tartana. Valóban nagyon szereti, de Ibrahim viszontszereti és sokáig tart a viszonyuk. Kislánya születik, akit közösen látogatnak egy nevelőnőnél.
(válasz grizus 1713. hozzászólására)

1714. megi042014-02-27 15:52
Őőőő...hogy fordíttatja le Leo naplóját,amikor Nigar ellopja a naplót,és elrejti az erdőben?????
(válasz lipe 1705. hozzászólására)

1713. grizus2014-02-27 15:24
Hány évig tart még a sorozat? Mert úgy látom, a török részek nagyon elől vannak már.
Sajnáltam most Nigart, szegény, biztos szereti Ibrahimot.

1712. lipe2014-02-27 15:23
A 4-dik évad 125-dik török részhez 30kép a naplóba!

1711. lipe2014-02-27 15:22
Több csatornán is megy.Èn jelenleg a szerb rtl -en nézem minden vasárnap este 20:00-22:00-ig!
(válasz stokimagdi 1710. hozzászólására)

1710. stokimagdi2014-02-27 14:09
Huh !
De mellik csatornán megy? :D
(válasz lipe 1709. hozzászólására)

1709. lipe2014-02-27 13:39
Szerbül és törökül megy a 4-dik évad.Amit nem értesz azt kérdezd nyugodtan !
Emelett ajánlom a nodola.blogspot.hu blogot.Itt minden részt megtalálsz leírva.Most majd a 36-dik török rész első fele fog magyarùl következni.Keresd meg a blogban.
Üdv lipe-Hajni
(válasz stokimagdi 1708. hozzászólására)


1708. stokimagdi2014-02-27 13:24
Atyaég, de előre vagytok ! :D
Melyik csatornán megy még ez a film?
Gondoltam belenézek ebbe a fórumba, de olyanokat írtok, hogy nem is értem. :D

1707. lipe2014-02-26 20:42
Tüdö gyulladást kap,az viszi el.
(válasz starstar77 1706. hozzászólására)

1706. starstar772014-02-26 20:29
Kedves Lipe! Kérlek meg tudnád nekem írni, hogy hogyan hal meg Hürrem? Köszi! :)

1705. lipe2014-02-25 22:47
2013.február.26. 69-dik magyar rész,35-dik török rész második fele (Helena855 kijavitásávak) 21:50-23:15h :

Hatidze Edirnben semm nyugodt,folyton fia sírását halja.A háremben pestis szedi áldozatait,ezért karantént és kötelező orvosi vizsgálatott rendelnek el.Hürrem ùgy dönt kihasználva a Válhidem távol létét segit Izabellának megszökni.Izabella a hajón Ibrahimmal találja magát szembe.Árminről kiderül hogy himlős de Báli Bég nem hajlandó lemondani róla.
Máhidevrán egy lánnyal leforditatja Leó naplóját.

1704. lipe2014-02-25 21:42
Bajazidnak 3 fia van Rana szultánától,a negyedik lehet hogy Huricihantól lesz-nem tudom nem találtam róla semmit.

Bajazid titokban elvette Huricihant de a szultán még nem tudd róla,Hürrem viszont tudja.
(válasz Deveraux 1703. hozzászólására)

1703. Deveraux2014-02-25 15:11
Sziasztok!
Gondoltam én is írok, ha már megtaláltam a fórumot. Ennek amúgy nagyon örülök. :D

Nagyon szomorú volt a 124-es rész, úgy is, hogy tudtam, mi jön. Ez áll a következőre is.
Szívet tépő volt látni a végén Mihrünnisat és Mahidevrant. Előbbi ráadásul most így majdnem egyszerre vesztette el a szeretett férfit és a fiát is. Csak azért, mert annak apja valahol erre parancsot adott. Kegyetlen világ volt az.

Huricihannak vajon sikerül majd teherbe esni? Mert ha jól emlékszem, Beyazittal együtt négy fiát is megfojtatja majd a szultán, de valamelyik részben csak hármat vittek oda hozzá. Beyazithoz mármint. Vagy rosszul emlékszem?
Az kiderül majd, hogy Beyazit végül elvette a lányt? Mert ha jól tudom, azt Szulejmán még nem tudja. Szoktam nézni törökül de elég hiányosak az ismereteim szóval nem tudom, nem siklottam-e el a dolog felett és most megvallom nincs időm ezt a sok-sok oldalt végigolvasni. ^^"

Na de kíváncsi leszek, hogy a továbbiakban mennyire fognak eltérni a tényektől. Lassan Hürremtől is búcsúzhatunk, mert ő 5 évvel Musztafa után hal meg, ha jól emlékszem. Bár ez függ attól, hogy lesznek-e komolyabb időugrások. Gondolom igen, mert eddig is voltak.

1702. lipe2014-02-25 12:52
Így ahogy leírtad,így lesz a sorozatban is.
(válasz Cippora 1701. hozzászólására)

1701. Cippora2014-02-24 21:54
Köszi.Kíváncsi vagyok Mahidevrannal mi lesz a sorozatban.Az életben tudtommal kirakták a palotából,hogy már nem az uralkodócsalád része így hogy a fia,unokája meghalt.Állítólag nagy szegénységben élt tovább,és mindenkit (Szulejmán,Hürrem stb.) túlélt.

Én sajnálom őt nagyon.Szerencsétlent a szerelme csak úgy félredobta,végignézhette,hogy nap mint nap más nővel van,és a fiát,unokáját is megölték :(
(válasz lipe 1699. hozzászólására)

1700. mia.e2014-02-24 20:45
köszönöm szépen
(válasz lipe 1698. hozzászólására)

1699. lipe2014-02-24 14:42
4-dik évad 124-es török rész befejezése:

A palotában gyászolják Mustafát. Asszonyok imádkoznak a Koránhoz. Fatma: „Csak egy okom volt, hogy annyi év után visszajöttem a palotába… hogy megvédjem, hogy segítsem, és mégsem tudtam tenni érte semmit sem! Mindegy mit tettem, semmi nem volt elég!” Gülfem: „Egyikőnknek sem maradt választása. Hürrem az tette, amit tett, végül sikerült neki. Elvette boldogságunk napsugarát… Mostantól számunkra nem nyílnak virágok, nem halljuk a madarak csicsergését, a gyermekek önfeledt kacaját… Mostantól nekünk ez egy sötét hely. Hercegünk lelke itt fog kóborolni a palotában és senkit nem hagy magára…”
Sümbül óvatosan körbenéz a piacon. Yakub: „Elég rossz a helyzet.” Sümbül: „Mi történt?” Yakub: „Nehéz lesz megállítani az embereket! Rüstem fejét akarják! Hürrem Szultánát a vízbe akarják dobni! Konstantinápoly lángba borul! Mit tegyünk?” Sümbül: „Zárjunk be, és maradjunk is így egy darabig, míg a dolgok le nem csillapodnak! Emberek! Záróra!” Férfi: „Miért? Még meg sem ittuk a kávénkat!” Sümbül: „Gyerünk! A kávé nálunk marad, amúgy sem fizettél még érte!” Janicsár: „Te! Te nem Sümbül Aga vagy?! Hürrem Szultána jobb keze?! Te hazug! Felismertelek! Most boldog az orosz boszorka és Rüstem? Ez a két gyilkos életükkel fog megfizetni!” A többi ember is elkezd kiabálni… A piacon a janicsár: „Kezdjük vele! Ő Hürrem Szultána kutyája!” Sümbül: „Térjetek észhez! Én már nem tartozom a palotába!” Sümbülnek ekkor a janicsár lekever egyet, majd elkezdik felforgatni áruját. Szümbül nagyon megijed.
Beyazit Lalájának: „Nem akarok visszamenni a fővárosba. Csak itt akarok maradni és imádkozni a testvérem sírjánál.” Lala: „Régens vagy. Kötelezettségeid vannak. Már az is helytelen volt, hogy ide jöttél egyáltalán.” Beyazit: „Sokat gondolkodtam azon, hogy a Szultán miért engem jelölt ki. Meg is találtam rá a választ. Nem akarta, hogy a táborba menjek. Tudta, hogy megakadályoznám Mustafa kivégzését. Ezért jelölt ki, hogy itt tartson.” Lala: „Mostantól magadra kell, gondolj, Hercegem. A háború folytatódik, csak a szereplők változnak. Mostantól te állsz az egyik oldalon, és Selim a másikon.” Beyazit: „Még nincs itt ennek az ideje… Engedj gyászolni.” Lala: „A gyász negyven napig tart, de után az élet megy tovább.”
Fidan bejelenti, hogy Hadim Ibrahim Pasa érkezett hozzájuk. Mihrünnissa: „Miért?” Fidan: „Nem tudom.”
Hadim Ibrahim Pasa üdvözli a Szultánákat: „Hercegünk elvesztése mindannyiunk számára nagy veszteség. Allah kegyelmezzen lelkének!” Mahidevran: „Azért tettél meg ekkora utat, hogy részvétet mondj?” Hadim: „A Szultán parancsát teljesítem… A Gemlik Palotát jelölte ki számotokra. Odakísérlek benneteket.” Mihrünnissa: „Ennek meg mi értelme?” Hadim: „Gemlik biztonságosabb és kényelmesebb… és közelebb van a fővároshoz is. Szultánunk békét és nyugalmat szeretne nektek.” Mahidevran: „Akkor menj, és mondd meg a királyodnak, hogy ha a saját palotába is vitetne bennünket, akkor sem lenne másképp! Nekünk már nem lesz békénk és boldogságunk ezen a világon, mint ahogy neki sem volt!” Hadim: „Parancsot teljesítek, Szultánám… Muszáj teljesítenem… Készülődjetek. Holnap ismét eljövök.” Mihrünnissa: „Ez nem hangzik valami jól, Szultánám… Mit jelentsen ez az egész?” Mahidevran: „Rajtunk akarják tartani szemüket… amíg minden lecsillapodik.”
Fidan: „Hadim Ibrahim Pasa holnap visszajön. Mit tegyünk?” Mihrünnissa: „Félek… Mi van, ha Mehmet kell nekik?” Mahidevran: „Ha őt akarnák, már elvették volna. Sőt! Akár még a szemünk előtt meg is ölték volna!” Mihrünnissa: „Én már senkiben sem bízom…” Mahidevran: „Ez nyilvánvaló.” Fidan: „Nincs más választásunk. Át kell költöznünk a Gemlik Palotába. Máskülönben, erőszakkal visznek minket oda.”
Rüstem Sokulluval és Sinannal beszélget. Sinan: „Ahogy feltételezted, Pasám, a nép lázad.” Rüstem: „És a janicsárok?” Sokullu: „Számuk itt a fővárosban igen csekély, mivel a többség háborúban van. Azonban ők az első sorokban vannak, és mindenkit lázadásra bíztatnak.” Rüstem: „Tedd meg az előkészületeket, Sokullu!” Sokullu: „Minden tőlem telhetőt megteszek. De neked most nem ajánlatos kint tartózkodnod. Talán még a fővárost is el kellene hagynod egy kis időre.” Rüstem: „Csak tedd azt, amit mondtam! Az elég lesz!” Miután Sokullu távozik Rüstem a fivérének: „Nem bízom Sokulluban. Talán meg akar szabadulni tőlem. Te maradj itt a palotában, és nem engedj senkit se közel.” Sinan: „Ne aggódj, testvérem.”
Rüstem Mihrimaht és Humashaht épp készülődés közben találja. Rüstem: „Hová készültök?” Mihrimah: „Az anyámhoz készülünk.” Rüstem: „Nem mentek sehova. Lázadás tört ki. Meg akarnak minket ölni.”
Lokman Selimhez: „Hercegem, a Szultán vár rád. De… figyelmeztetlek… Vigyázz, mit mondasz, mert az Uralkodó nagyon érzékeny állapotban van!” Selim: „Nagyuram! Nem akarlak zavarni ezzel, de fontos… Cihangir nincs jól. Megpróbáltam vele beszélni, mint a bátyja, azonban meg sem hallgat.” Süleyman: „Mi van vele?” Selim: „Már napok óta nem eszik semmit, és folyadékot sem fogyaszt. Egyre gyengébb lesz. Ez így nem mehet tovább.”
Rüstem és Mihrimah lányukkal együtt lemenekülnek a palota pincéjébe. Mihrimah: „El kellett volna menekülnünk, mikor még lehetett! Most már be vagyunk ide zárva! De a lázadók sem ezt akarják!” Rüstem: „Ne aggódj. Sinan itt van és megerősített őrség vigyáz ránk.” Mihrimah: „Mi lesz, ha sikerül betörniük?” Rüstem: „Ne aggódj. Itt vagyok. Nem engedem, hogy bántsanak se téged, se a lányunkat!”
Sinan a hallban van, mikor Hürrem érkezik: „Mindenki biztonságban van, Szultánám. Odakint egyre többen gyülekeznek. Megerősített őrséget rendeltünk el a palota köré, hamarosan meg is kell érkezniük. Habár, nem biztos, hogy hasznukat tudjuk venni.” Hürrem: „Láttam. Gyalog kellet bejönnöm a főbejárattól. El akarom őket vinni a palotába.” Sinan: „Talán az lenne a legjobb, ha valahová máshova mehetnének el. Hiszen talán a Topkapi is hasonló sorsra juthat.” Megérkezik a pincébe. Rüstem: „Szultánám, miért hagytad el ilyen időben a palotát? Mi lett volna, ha történik veled valami?” Hürrem: „Nem tudtam ott várakozni ilyen helyzetben!” Mihrimah: „Látod, anya, hogy mi történik velünk? Meg akarnak ölni bennünket! Mind megőrült!” Hürrem: „Nyugodj meg. Megmenekülünk.” Rüstem: „Mi a terved?” Hürrem: „Sinan Pasa előkészítette az Üsküdari Palotát. Ott fogjuk meghúzni magunkat!” Sinan: „Senki sem fog gyanakodni, hogy oda rejtőztök el.” Rüstem: „A fő gond, hogy hogy hagyjuk el a palotát, miután körbekerítettek minket és már az ajtóban vannak?” Hürrem: „Éjszaka a tömeg szétszóródik… de ha teljesen nem is szóródik szét, akkor is apadni fog… és akkor a hátsó kertkapun elmenekülhetünk.” Sinan: „Egy hajó fog várni benneteket Sarayburnunál, és együtt megyünk át Üsküdarba.”
Szulejmán Dzsihangirhoz megy de nem találja a sátorba.Azzonal keresni kezdik meg is találják egy fa tövébe.
Cihangir: „Ne közelíts! Hazudtál nekem! Engem is bűnrészessé tettél! Azon a napon nem csak a bátyámat, hanem engem is megöltél! És az apám is meghalt!” Süleyman: „Hideg van. Lebetegszel. Gyere, a táborban beszélünk.” Cihangir: „A bátyámnak is pont ezt mondtad! Hogy beszélni fogtok! Magadhoz hívattad! Azt mondtad, beszélni fogsz vele! Hogy meghallgatod! De ez hazugság volt! Már rég meghoztad döntésedet! Azért jöttél a táborba, hogy végezz vele! Könyörögtem neked! Könyörögtem! Kérdeztem, hogy ugye nem ölöd meg a bátyámat? Azt felelted, hogy nem fogod!!!” Süleyman: „Elég legyen! Kellj fel!” Cihangir: „Miért? Mit fogsz csinálni, ha?! Engem is megölsz?! Akkor gyerünk! Rajta! Ölj meg! Nem félek a haláltól! Ölj meg!!! Te már nem vagy többé az apám, már nem!!!!”
Mahidevran és kísérete útra készen áll. Hadim: „Mehmet Hercegnek az én kocsimban kell utaznia…ez a hagyomány…”
Mahidevran: „Sírkövet készíttetek a Hercegemnek… ha kell, minden engedélyt megadok. Hadd legyen egy hely, ahol azok, akik szerették imádkozhatnak lelki üdvéért.” Mihrünnissa: „Nem elég imádkozni, revansot kell vennünk. Ez az egyetlen kérésem.” Kocsijuk azonban megáll. Nem értik, mi történhetett. A kocsi vezetője: „Eltörött a kerék.” Mihrünnissa: „Mondjátok meg nekik, hogy álljanak meg!” De senki nem válaszol, így a kocsi után fut. Mehmet: „Hol van az anyám kocsija?” Mester: „Ne aggódj, Hercegem! Majd jönnek.” Mehmet: „Akkor várjuk meg őket!” Mester: „Kérlek, ülj le, Hercegem.” Mehmet: „Hadim Ibrahim Pasa! Megparancsolom neked, hogy állítsd meg a kocsit!” Hadim: „Bocsáss meg Hercegem, de parancsot kaptam a Szultántól. Nem látod többé az édesanyádat.”
Hürrem először sír Mustafa miatt. Visszaemlékezik utolsó beszélgetésükre: „Ez az egész, ami köztünk történt, nem akartam… sosem volt választásom. A sors játszik velünk, még ha akarnánk, akkor sem állhatunk azonos oldalra. Te az egyik oldalon vagy, én a másikon. Sajnos, ami egyikőnknek a biztonság, a másiknak szerencsétlenség. Milyen szomorú, nem? Te meg én, Mustafa… csak egy esetben nem harcolnánk egymás ellen… Bárcsak az én fiam lennél! Akkor nem kellene harcolnunk ebben a véres háborúban!” Kezébe harap a dühtől, hogy mit tett.
Szulejmás a sátrában szomorkodik mind Musztafa mind Dzsihangir miatt amikor hirtelen ismét a kis Musztafát látja mosolyogva,majd rájönn megint beképzelte.

1698. lipe2014-02-24 14:13
Nem írom ki tükör fordìtásban mert az durva lenne.A lényege ad magad az ágyban mert te vagy a minden.
(válasz mia.e 1697. hozzászólására)

1697. mia.e2014-02-23 21:38
Sziasztok tud segitei valaki ez pontosan mit jelent?"kendine deger ver ve gönlünü olgunlaştır Cünkü sen bedeninle değil,ruhunla insansin"köszönöm


1696. lipe2014-02-23 16:05
Pici türelem,van még fordítás a 124-eshez.Sajna a kis Mehmet is ki lesz majd végezve és igen most menteni akarják.
(válasz Helena855 1694. hozzászólására)

1695. Cippora2014-02-23 14:07
Az életben őt is megölették,gondolom a filmben is megfogják...
(válasz Helena855 1694. hozzászólására)

1694. Helena8552014-02-23 13:28
Lipe, köszönöm a gyors fordítást.
A 124.rész nagyon megrázó volt. Vajon a kicsi Mehmetet kik rabolták el. Ha jól láttam a saját öreg nevelő tanára volt vele a kocsiban. Mit tesznek vele? Remélem menteni akarják.

1693. lipe2014-02-22 20:31
4-dik évad 124-dik török rész:

Musztafa mellkasán a szultán talál egy elrejtett levelett.A hóhérok kiviszik Musztafa testét a janicsárok ellé és leteszik majd távoznak.A sátorba senki semm mehet be.
Muszafa levele Szulejmánnak: "Oh Nagyuram.. Ha olvasod ezt a levelet, szívedet kitépted helyéről és elhajítottad! És én semmivé lettem és eltűntem ebből az álnok világból. Itthagylak ebben a kegyetlen világban, ahol az apa megölheti a fiát...mert inkább halok meg elnyomottként, mintsem a hatalomért megöljem az apám.."
Dzsihangir futt a janicsárok között,Szelim nem tudja vissza tartani.Meglátja Musztafa testét majd apja sátra felé kiállt:"Apa! Hazudtál nekem! Elvetted az életét! Ő nagyon szeretett téged apa!!!"
*Kicsi Mehmet a tanárával: „Kétségtelen, hogy a Szultánt Allah jelölte ki, hogy a világ ura legyen. Éppen ezért, minden egyes szó, amit a Szultán kiejt száján, parancs egy Hercegnek. És ami a legfontosabb, hogy egy herceg sosem mondtat ellent a Szultán döntésének.” Mehmet: „És ha a Szultán a Herceg halálát akarja, akkor sem lehet ellent mondani?” Mester: „Nem számít, mi a Szultán parancsa. Nincs más választásunk, csak az, hogy elfogadjuk azt.” Mehmet: „Apának is be kell tartania a szabályokat?” A mester bólint: „Senki sem mondhat ellent a Szultán parancsának. Ő dönt egyedül életről és halálról. *
Musztafa levelének folytatása:" *Oh, Nagyuram! Oh, drága apám! Miután ezt a sort olvasod, kitépted szívedet. Elhagytam e hazugságok bolygóját. Tudd meg, hogy ezzel a tetteddel, vérrel mocskoltad be kezedet. Mert egy ártatlan életet vettél el. Ígéretet tettünk egymásnak. Én azt ígértem, hogy soha nem árullak el. Te azt ígérted, nem fogsz kivégeztetni. Én álltam a szavam, apám. Nem szítottam lázadást ellened. Megesküdtem fiam, Mehmet életére, megesküdtem a lányom, Nergisshah életére, hogy soha nem árullak el! Soha! Sajnos, te visszaléptél a nekem tett szavadtól. Olyat tettél, amire azt mondtad, soha nem teszed meg! Elhagyom azt a kegyetlen világot, ahol egy apa feláldozza saját fiát. Ahelyett, hogy zsarnokként éljek, aki a saját maga szerencséje és a hatalomvágya kedvéért az apja életét veszi célba, inkább úgy halok meg, mint aki tévedett, és akit elnyomtak. Talán nevemet nem írják be a történelem arany oldalaira, és talán senki sem fog győzelmeimről beszélni, és nem lesz trónom, amin uralkodhatnék. Ráadásul, inkább arról fognak írni rólam, hogy én egy olyan herceg voltam, aki áruló lett. Akkor legyen. Írják ezt. Hagyjuk, rejtsék el az igazságot, melyet egyedül Allah ismer. Egy nap, felfedik az elnyomott igaz történetét. Talán néhány év múlva, talán több száz év múlva, de lesz valaki, aki hall rólam, és megírja igaz történetem. És ezen a napon mindenki megismerheti az elnyomott igazságát.”
*Először Yahya érkezik meg a táborba. Odarohan Mustafa élettelen testéhez. Ráborul, és úgy bőg, mint egy kisgyermek. Nem sokkal később Cihangir is megérkezik: „Bátyám!!!! Megígérted, hogy nem ölöd meg!!!!!! Bátyám!!!!!” Selim is teljesen ledöbben, de ő inkább elfut, ne lássák rajta, mennyire megviseli az egész.A szultám miùtán elolvasta a levelet. *Még utoljára kisírja magát, majd szépen összehajtogatja a papírt, és kabátja belsejébe helyezi. Az apa „távozott”, és a Szultán „tért vissza”. Mérgesebb, mint valaha.
Máhidevránék a kicsi Mehmettel eltemetik az elpusztult madarat,de Máhidevrán már érzi tudja mi történt.
Dzsihangir *az apja sátra felé rohan: „Apaaaa!!!!” Lokman és Zal állják útját és fogják le, nehogy bemenjen. „Hazudtál nekem!!!! Elvettél egy ártatlan életet!!!! Apa!!!
Hürrem látja hogy Bajazid gond terhelten áll apja teraszán.
Hürrem: *„Mustafára gondolsz?” Beyazit: „Persze. Mi másra gondolhatnék?” Hürrem: „Cihangirra és Selimre is gondolsz annyit, mint Mustafára? Ha valami történne a táborban, elsősorban velük történne… Mert, ha a janicsároknak lehetőségük akad, egy percet sem várnak…felhúzzák a lázadás zászlaját. Emlékezz vissza, mi történt Selimmel a janicsárok laktanyájában! Cihangir nagyon érzékeny és hajlamos arra, hogy szenvedjen, mikor lelkileg és érzelmileg gondterhelt. Gondoltál ezekre?” Beyazit: „Szóval, ezt jelenti az anyaság… mást, mint gyermekeidért aggódni, hogy egyikünk legyen vak a többiek katasztrófája és gondjai iránt. És te tudod, mi az a testvérség? Azt jelenti, hogy szeretetet érzek, mikor a testvérem szemébe nézek! Még akkor is, ha nem ugyanattól az anyától származunk! Félek, anya… hogy valami történik vele… és sosem tudom meg… Félek!”
*Búcsú imát tartanak Mustafától a táborban. Az egész janicsár hadsereg jelen van. Rüstem: „Hogy lehetséges ez itt a táborban?” (Ha valakit árulás miatt végeznek ki, akkor a táboron kívül, katonaság nélkül, csak a személyes ismerősei jelenlétében temetik el.) Zal: „A janicsárok sejkje parancs nélkül búcsúztatja. Senki sem tudta megakadályozni.” Rüstem: „A Szultán még mindig a sátrában van?” Zal: „Igen. Senkit sem enged be. Még a fiait is elküldi.” 
*Elviszik a koporsót. Yahya: „Részvétem, Hercegem. Sajnos, nem tudtuk megmenteni bátyádat.” Cihangir szótlan. Ahmet: „Hercegem, vissza kéne vonulnod a sátradba.” Azonban Cihangir ezt meg sem hallja. Cihangir: „Hová viszik a bátyámat?” Kara: „Bursába, ahol őse Murad Szultán is fekszik.” Egy őr érkezik: „Yaya Bey, Rüstem Pasa látni óhajt.”
*Rüstem: „Visszamész Amasyába és tájékoztatod Mahidevran Szultánát és a Herceg háremét a történtekről.” Yahya: „Nem megyek. Elkísérem a Herceget Bursába.” Rüstem: „A Szultánnak az a parancsa, hogy a Herceg családját Amasyából át kell költöztetni Bursába. Mustafa Herceg teste megvárja anyja érkezését, hogy jelen legyen fia temetésén.” Yahya: „Rüstem! Nem kényszeríthetsz senki sem, hogy engedelmeskedjen neked! Te fertőzted meg a Szultánt a hazugságaiddal! Te koholtad a vádakat ellene! Egy nap megfizetsz ezért! És az a nap már nagyon közel van!” Rüstem: „Szultánunk akarata mindannyiunk felett áll, Taslicali. Mint, aki a Herceghez a legközelebb állt, egy feladatod van… tartsd fenn a békét… ne hagyd, hogy lázadás legyen.” Taslicali: „A félelem nem hasznos annak, akinek a napjai meg vannak számlálva!”
*Yahya: „El kell mennem Amasyába megvinni a hírt.” Kara: „Van híred Atmacáról?” Yahya: „Nincs. Biztos megölték. Mi van azzal a két agával, akit megbíztunk a lázadással?” Kara: „Őket is bizonyára megölték. Figyelmeztettelek benneteket, Taslicali! Miért jöttetek mégis?” Yahya: „Szóval, te lőtted a nyilat!” Kara: „Bárcsak többet tehettem volna! Hikmeth Aga az áruló közöttünk. Ő dobta az agákat és Atmacát a farkasok közé.” Hussain Cavush ezt meghallja, és haragra gerjed.*
Hikmeth agát a többiek megölik az árulásáért.
*Cihangir a sátrában sír, mikor Selim bemegy hozzá vigasztalni. Cihangir: „Hagyjál békén! Menj ki!” Selim: „Mit tettem? Mi az én bűnöm?” Cihangir: „Te tudtad! És eltitkoltad előlem! Megállítottál, nehogy közbeavatkozzak! Kifelé! Ki innen!"
"Rüstem: „El kéne hagynunk a tábort.” Zal: „Engedelmeddel, itt a sátorban, biztonságban vagy.”
Kara végignézte ezt, és a Szultánhoz siet informálni a történtekről. Husssain Rüstem fejét akarja!
*Süleyman hallja a zűrzavart: „Mi folyik odakint?” Kara: „A janicsárok nagyon mérgesek. Megölték Hikhmeth Agát. Azt mondják, hogy összedolgozott Rüstem Pasával, és együtt csapdába csalták a Hercegünket!” Süleyman: „Miféle csapdáról beszélnek?! Nem tudják, hogy én adtam a parancsot?!” Kara: „Hikhmet maga mondta, hogy Rüstem Pasa parancsára kivégezték Korkut és Beshir Agát. Nem tudjuk, mi ebben az igaz. De a katonák mérgesek. Lázadás küszöbén állnak. Hiszik, hogy Hercegünk ártatlan volt.” Süleyman: „Ártatlan?! Ez igaz?!” Kara: „Mindenki azt mondja, hogy Rüstem Pasa és … Allah bocsássa meg, Hürrem Szultána mérgezett hazugságokkal és ezért akarják Rüstem Pasa fejét. Nagyuram! Ha azonnal nem avatkozunk be, az ügy még nagyobb lesz, és nem tudjuk őket megállítani!”
*A janicsárok Rüstem sátránál vannak. Kara megpróbál beszélni velük. Hussain: „Rüstem Pasa feje nélkül nem megyünk sehova!” Kara: „Továbbítottam a Szultánnak, amit az imént mondtál. Hívatja a Pasát és személyesen kérdezi ki, majd bünteti meg, ha kell.” Hussain: „Fogadjuk ezt el?!” Kara minden janicsárhoz: „Agák! Hallgassatok meg! Nem akarom, hogy még valaki megsérüljön! Esküszöm nektek, hogy Rüstem Pasa megfizet ezért!” Hussain: „Rendben van, félre állunk. De ha ez csak egy trükk, megfizettek érte!” Kara bemegy Rüstem sátrába: „Gyere velem, Pasám.” Rüstem: „Megőrültél? Ha kilépek innen, darabokra szednek!” Kara: „Szembeszállnál a Szultán parancsával?” Erre nem tehet mást, elindulnak. A birodalmi őrség próbálj pajzsként védeni, miközben a janicsárok egy emberként fújolják.*
A *Szultán tombol. Rüstemet térdre kényszeríti. Süleyman előrántja kardját: „Hallottam mit mondott Hikhmeth Aga, hogy két agát is megölettél!” Rüstem: „Ez igaz, Nagyuram, de rá voltam kényszerülve! Ez a két ember lázadást készült indítani ellened, hogy eltávolítsanak a trónról.” Süleyman: „Ezzel bevallottad hibádat. Emeld fel a fejed.” Rüstem: „Csak téged akartalak megvédeni, Nagyuram! Elkaptam Hikhmeth Agát, mielőtt megölték. Beismert nekem mindent! Támadásra készültek! Arra készültek, hogy támadnak, mielőtt a Herceg belép a sátradba! Ezt akadályoztam meg!” Süleyman kiküldi őreit. Megragadja Rüstemet: „Mindenki utál téged, a halálodat akarja! Azt mondják, miattad egy ártatlan Hercegnek kellett meghalnia!” Rüstem: „Megértem fájdalmadat… de te vagy az uralkodó… te adtad ki a parancsot… jogos parancs volt, ne kételkedj benne… Mustafa Herceg nem volt ártatlan… kénytelen voltál ezt tenni… te vagy a világ ura… erősnek és hatalmasnak kell lenned mindenki előtt… mert ez kell, hogy a békét fenntartsd… különben a Dinasztia jövője kerülne veszélybe.” Elengedi Rüstemet: „Elveszem tőled a Nagy Vezíri pozíciót. Hagyd el a sátrat. Menj vissza a fővárosba. A háború után majd foglalkozom ügyeddel. Most tűnj a szemem elől!”*
*Egy janicsár aga jön ki a Szultán sátrából, és bejelenti, hogy a Szultán elvette Rüstemtől nagy vezíri tisztségét és elküldte a táborból. Ennek mindenki nagyon megörül. Ekkor lép ki Rüstem a sátorból. Csak nehezen jut el a sajátjáig. Kara: „Megtörtént, amit akartatok! Most pedig tartsuk fenn a békét!” Hussain: „Miután Rüstem Pasa már nem Nagy Vezír többé, nem tudom megállítani embereimet, hogy azt tegyék vele, amit csak akarnak!” Lokman: „Ahmet Pasa! A Szultán látni óhajt.”
*Süleyman: „Rüstemtől elvettem pozícióját. Ezennel téged nevezlek ki erre a posztra. Így lesz a legjobb.” Kara megnémult, Süleyman mérges: „Az imént neveztelek ki Nagy Vezírnek, Pasa! Ahelyett, hogy letérdelnél elém, és kezet csókolnál, mit ácsorogsz még mindig?! Kara letérdel, de nem csókol kezet: „Nagyuram, megtisztelsz. Büszkeséggel szeretném viselni ezt a tisztséget, de …” Süleyman egyre mérgesebb: „Mit akarsz, Pasa?! Feltételeket akarsz kötni?!” Kara: „Nem merészelném, Nagyuram. Csak szeretném életemet a te oltalmad alá helyezni… Amíg Nagy Vezíred vagyok, addig ne parancsold meg kivégzésem. Különben, nem tudom ellátni kötelességem.”* Így lett Fatma férje a Nagy vezír.
*Rüstem visszajutott a sátrába: „Legalább azért hálás lehetek, hogy életben maradtam!” Zal: „A Szultán nincs valami jó állapotban, hogyha mindenkit tönkre tesz, aki a szeme elé kerül.” Rüstem: „Hogy fogom elhagyni a tábort?” Zal: „Már mindent előkészítettem. Hajnalban indulunk.” Lokman csatlakozik hozzájuk: „A Szultán az imént nevezte ki Kara Ahmet Pasát Nagy Vezírnek.” Rüstem: „Hogy enyhítse a vihart, előbb megszabadult tőlem, majd kinevezte Karát…”
*Amasyában Yusuf: „Akarsz játszani, Hercegem?” A kicsi megrázza a fejét, majd lovasokra lesznek figyelmesek. Mehmet: „Apa megjött!” A két gyerek nem érti a helyzetet. Nergisshah: „Megjöttek! Apa megjött!” Mahidevran áldja Allahot, hogy megvédte fiát… Mehmet: „Apa Isztambulba ment?” Yusuf: „Hol van Atmaca?” Mehmet: „Taslicali, válaszolj a kérdésemre!” Közben a Szultánák is megérkeznek. Üdvözlik egymást. Mahidevran: „Hol van Mustafa?” Mihrünnissa: „Isten szerelmére, mondd már meg, hol van!” Yahya: „Hercegünk más világra költözött.” Mihrünnissa a hír hallatán összeomlik, gyermeke odasiet hozzá vigasztalni. Mahidevran: „Mit tettek a fiammal? Hol van?” Yahya: „A Szultán sátrában… kivégeztette.” Mahidevran lassan megfordul és bemegy a házba. Közben eszébe jut búcsújuk. Mahidevran: „Vigyázz magadra! Te vagy a legfontosabb számomra. Ha valami történik veled, nem élem túl.” Mustafa: „Feleslegesen aggódsz. Meglátod!” Egyenesen a szobájába megy. Előveszi mérgét, nem gondolkodik, már majdnem megissza, mikor unokája lepi meg. Így félreteszi. Átöleli, majd azt kérdi: „Apa most a Mennyországba ment? Ugye megvár minket? Miért ölték meg? Mi volt a hibája?” Mahidevran: „Nem tett semmit… csak egy hibája volt… saját lelkiismeretének lett az áldozata.”*
*Rüstem megérkezik a Topkapiba, ahol Sinan fogadja. Rüstem: „A Szultán eltávolított a pozíciómból.” Sinan: „Hogy lehetséges ez? Kiderült minden?” Rüstem: „Nem, a kételkedés elég. Nagy nehézségek árán sikerült megmenekülnöm. Éjjel jöttem el a táborból. Azok, akik a Herceget szerették, nem hagyják annyiban. Talán még a fővárosba is eljönnek! Fel kell készülnünk rájuk!” Sinan: „Bízz bennem! Megteszek mindent, hogy megvédjelek téged és Hürrem Szultánát. Amíg én itt vagyok, a hajad szála sem görbülhet meg!” Rüstem: „Légy óvatos, nehogy neked essen bajod!”*
*Hürrem és Mihrimah sietnek Rüstemhez. Közben Hürrem Fahriyétől: „Miért jött vissza Rüstem ilyen hamar? Nem mondta?” Fahriye: „Nem, Szultánám. Csak azt, hogy beszélni szeretne veled.” Belépnek a szobába. Hürrem: „Úgy tűnik, rossz hírt hoztál. Mustafa Herceg fellázadt?” Mihrimah: „Mi van az apámmal és a testvéreimmel?”Rüstem: „Ne aggódj, jó híreket hoztam. Mustafa Herceget… kivégezték… a Szultán parancsára.” Mindkettőt sokkolja a hír. Mihrimah nem bír maradni, távozik. Hürrem: „Annyi éven keresztül harcoltunk ezért! Annyi éven keresztül vártunk erre!” Muszáj leülnie, majd folytatja: „Nem volt egy boldog éjszakám se! És most azt mondod, hogy mindennek vége? Hogy nyertünk? Tényleg befejeztük?” Rüstem: „Kétségtelen, nagy győzelmet arattál. De még nincs vége. Ez az egész csak felkorbácsolta az indulatokat. Engem meg a Szultán odadobott a farkasoknak, habár nem volt más választása. A janicsárok a fejemet követelik.” Hürrem: „Mégis mire számítottál? Mustafa volt az egyetlen reményük! Mi meg elvettük tőlük! Mi vagyunk halálának okozója! A vak gyűlölet lángja lobbant most lángra szívükben, így természetes, hogy meg akarnak támadni minket! Le akarnak rombolni engem, téged és a hercegeimet! Most kell erősnek lennünk! Erős kősziklaként kell állnunk előttük!” *Mihrimah pont a Hárem bejárata előtt esik össze. Így az összes háremhölgy, Fatma és Gülfem is észreveszi. Mind odarohannak hozzá, hogy mi történt. Ekkor jelenik meg a folyosón Beyazit is: „Mihrimah! Mi történt?” Megfogja Beyazit kezét: „Mustafa…” Beyazit: „Mondd… mondd, mi történt Mustafa bátyámmal?” Mihrimah: „Kivégezték a Szultán utasítására.”
*Mahidevran: „Hol a fiam?” Yahya: „Úton van Bursába. Ott fogják eltemetni. A Szultán parancsára családjának és az összes szolgájának át kell költöznie Bursába.” Mahidevran: „Légy átkozott, Süleyman! Oh, Allah! Ne hagyd ezt büntetlenül!” Nergisshah: „Én nem megyek sehova! Nekem ez az otthonom!” Mahidevran: „Elmegyünk. Mert ahol a fiam van, ott kell nekünk is lenni.” 
*Hürrem és Rüstem épp kijönnek a szobából, mikor Beyazit megállítja őket a folyosón: „Rüstem Pasa! Igaz, amit hallok?! Mustafa bátyámat tényleg kivégezték?!” Rüstem: „Igaz, Hercegem… Részvétem.” Fatma: „Te szégyentelen kutya! Csöppnyi szégyenérzés nélkül részvétet nyilvánítasz?! Kit nézel bolondnak?! Te ölted meg Mustafát! Te ölted meg!!! Te kegyetlen!!!” Hürrem: „Megértem dühödet, de mi nem tehetünk róla… A Szultán parancsára tették! Ki tudta volna megakadályozni?” Gülfem: „Te tetted!!! Te tömted tele hazugságokkal és vádakkal! Miféle ember vagy?! Egy apát a saját fia gyilkosává tettél!!!” Beyazit: „Mit hallok, anyám?! Ne érj hozzám!!! Bátyám vérével mocskoltad be kezed!!!” Rüstem: „Hercegem… Hogy vádolhatod meg édesanyádat ilyen szörnyűséggel?” Beyazit: „Tulajdonképpen téged kellene vádolnom! Te voltál ott! Te személyesen ástad a sírját, nem igaz?!!!” Gülfem: „Most boldog vagy? Boldog vagy?! A győzelem immár a tiéd. Légy boldog ezzel a piszkos győzelmeddel!” Hürrem: „Én sem vagyok boldog. Engem is lesújt ez az incidens.” Fatma: „Milyen könnyen hazudsz és fogadod el Mustafa halálát! És milyen könnyedén végeztél vele! Gyilkosok!!! Ártatlan embert öltetek meg!!! Gyilkosok!!!” Hürrem: „Könnyű engem és Rüstemet hibáztatni. De ne feledd: nem én parancsoltam, hogy öljék meg! A Szultán hozta meg a döntést! Hogy ha már ennyire dühösek vagytok, és mindenféleképpen hibáztatni akartok valakit, akkor tessék! Ha jön a Szultán, zúdítsátok rá dühötöket!”
*A piacon mindenki a gyilkosságról beszél: „Megölték Mustafa Herceget! A Dinasztia jövője is vele távozott! Vajon a Herceg vére megtorlatlan marad? Akkor menjünk! Fizettessük meg velük! Rüstem Pasa a hibás!” Sümbül alkalmazottja panaszkodik: „Nem bírok egyedül ennyi mindent!” Sümbül: „Én most nem érek rá. Be kell mennem a palotába! Szólnom kell Hürrem Szultánának, miket beszélnek itt az emberek!” Janicsárok: „Revansot kell vennünk. Szemet szemért! Hürrem boszorkát és Rüstem fejét át kell, adják nekünk!” Másik: „Először, a bűnös lakol meg ezért, aztán Mustafa fiát, Mehmetet kell a trónra segítenünk!” Harmadik: „Mindannyian hibásak! Fizessenek érte!”*
A palotába síratást tartanak,a koránt olvassák hangossan.
*Mahidevran Mihrünnissát vígasztalja. Mihrünnissa: „Megígérte nekem… hogy visszajön, hogy nem hagy magunkra! Megígérte! Én mondtam neki, hogy ne menjen! Az egész világ szeret téged… a hegyek, a fák, a madarak! Mondtam, hogy ne menj! De elment… magával vitte a szívemet is. Annyira fáj a szívem, anyám! Levegőt sem kapok! Hogy tudok így élni?” Mahidevran: „Tudom, tudom, Nisa. Egyszer azt mondtad, nem akarod Amasyát elhagyni.” Mihrünnissa. „Nem tudok, nem tudok elmenni!” Eszébe jut, mikor Mustafa azt mondta, hogy Amasya szerelmük helyszíne. Mihrünnissa: „Nem tudom ezt a helyet elhagyni. Ha megtenném, az olyan lenne, mintha magát Mustafát hagynám el. Egyáltalán nem érdekel a Szultán parancsa.” Mahidevran: „Én sem engedelmeskedem ennek a kegyetlen embernek, de ahhoz, hogy a gyerekemmel legyek, ezt az utolsó kötelességünket meg kell tennünk.”*
*Mihrimah. „Az apám jelen volt, mikor kivégezték a bátyámat?” Rüstem: „A sátrában volt… a hóhérok titokban jöttek… Senkinek sem volt róla fogalma… Valószínűleg a Szultán már előre kigondolt mindent. Sajnálod?” Mihrimah: „Még mindig nem hiszem el… Nem is gondoltam erre az eshetőségre! Mert ismerem az apámat! Még azt is megakadályozta volna, ha egy hangyát bántanak! Azt mondom magamnak, hogy nem tehette, nem tette volna meg! De megtette… Megölte a saját fiát!!!” Rüstem: „ Ezt a parancsot egy ország királya hozta meg, nem az apa.” Mihrimah: „Cihangir most biztos összeomlott. Így is egy nagy teherrel nőtt fel, és most ez, nehéz lehet neki.” Rüstem: „Mindannyiunknak nehéz, Mihrimah… A fejünket akarják… Minket hibáztatnak ezért!” Mihrimah: „Ez hazugság… Ha nem vettem volna el a pecsétet, ha te nem írtad volna meg azt a levelet, mindez nem történik meg!!!” Elsírja magát.*
*Sümbül: „Szultánám, nyugtalanság van az utcákon.” Hürrem: „A legfontosabb az, hogy kontrolláljunk mindenkit, hogy nyugton maradjon.” Sümbül: „Azt mondják, el kellene vennünk Rüstem Pasa és Hürrem Szultána életét, és Mustafa fiát, Mehmetet kell a trónra ültetnünk! Szultánám, nem lenne szabad figyelmen kívül hagynod e szavakat!” Hürrem: „Erősnek kell lennünk és nem szabad annyiban hagynunk ezt a beszédet, nehogy fejfájást kapjunk később! Fahriye! Hozz papírt! Informálnunk kell a Szultánt a kialakult helyzetről! Megkérem, tartsa fenn a békét… mert ki tudja, mikor tér vissza a háborúból?” *
Máhidevránél ùton Bursába. *Ahogy Mahidevran, Mihrünnissa, Nergishah és Mehmet kocsijukon utaznak, egyszer csak zajt hallanak. Kinéznek, és emberek állnak sorfalat az út mentén és azt kiáltozzák „Hosszú életet Mehmet Hercegnek!”*
*Yahya utolsó verse: „Segítség! Segítség! A világ egy részét lerombolták! Az élet hóhérai elvitték magukkal Mustafa Hant! A szerelem édes ízét megmérgezték! Éles fájdalmat ékelt be a nagyság és az Ottomán Család közé! Egy nagyszerű embert távolítottak el erről a világról! A sors megváltoztatta az életet ezen a területen. Egy hazug hamis vádjai és titkos suttogásai okozták, hogy könnyekbe borultunk és a különválás tüzében égünk! Testvérünk nem ölt meg senkit, inkább őt fojtották meg és titkolták el az igazságot! Annyira szeretném, ha a szemem nem látta volna mindezt! Bárcsak ne láttam volna elszállni ezt az életet!” (Rüstem ezért a versért Taslicalit tömlöcbe verette, és ki is akarta végeztetni. A Szultán végül megkegyelmezett neki.)*
Bajazid? *Hürrem: „Sokullu! Hogy van a fiam? Meg kívánom látogatni” Sokullu: „Nagyon mérges. Mustafa Herceg halála mély gyászt hozott szívére. Fejébe vette, hogy Bursába utazik és részt vesz a temetésen. Kérlek, akadályozd meg, Szultánám! Nagyon veszélyes!”*
*Nurbanu Selim levelét olvassa: „Amitől tartottunk, bekövetkezett, Nurbanu. Szultánunk parancsot adott Mustafa Herceg kivégzésére. Most egy lépéssel közelebb érzem magam a trónhoz… legfőbb riválisom nem létezik többé. Megnyugtató ezt tudni. De mondhatom-e azt magamról, hogy boldog vagyok? Fogalmam sincs. Nem találom erre a választ, mert ezekben a napokban lelkiismeretem elnyom minden mást, nem hallok semmit, csak ezt.”
Canfeda jön be a szobába: „Hoztam egy kis tejet. Ihatsz egy keveset, majd pihenj le. Az majd segít álmatlanságodnak.” Nurbanu „Semmi nem segít.” Canfeda: „Miért vagy ilyen állapotban? Miért nem vagy boldog?” Nurbanu „Nem rólam van szó… Mustafa Herceget megölték. Arra gondoltam, ahogy megölték. Allah óvjon minket! Senki nem érdemel ilyen halált!”
Hürrem próbálja lebeszélni Bajazidot hogy Bursába menyen.
*Lokman átadja Hürrem levelét a Szultánnak: „Boldogságom napsugara! Nagyuram! Nincs szó, mivel kifejezhetném fájdalmadat. Én tudom, hogy a leghelyesebben cselekedtél. Egy herceg, aki felkelést akart indítani, nem számíthat bocsánatodra. Ő egy romlott mag volt, akit kiraktál és messzire elhajítottál. Senki sem hibáztathat érte. Szultánom! Életem értelme! Nem akarlak ezzel terhelni, de feltétlen tájékoztatnom kell téged néhány incidensről… felkelés szélén állunk itt a fővárosban! Azok, akik szítják a viszályt, a fővárosban vannak. Attól tartok, lázadássá fajul! Olyan szóbeszédet is hallottam, hogy Mustafa fiát, Mehmet Herceget akarják a trónra ültetni! Bűnös szándékok vezérlik az árulókat, hogy felhasználják a Herceget céljaik eléréséhez. Ha nem cselekedsz azonnal, a dolgok kicsúsznak a kezünkből! Azon a napon leszek ismét boldog, mikor itt üdvözölhetlek ismét körünkben! Hű szolgád, Hürrem”*
A *Szultánák megérkeznek arra a területre, ahová Mustafát eltemetik. Először Mahidevran nézi meg. Megérinti az arcát: „Mustafa, oroszlánom…ártatlan, bűntelen kedvesem… Hogy ölhettek meg téged? Hogy vehették el életed? Fiam… kelj fel… állj fel… nem itt van a helyed! Mihez kezdjek nélküled? Ki más van nekem rajtad kívül?” Beyazit megérkezik. Mahidevran: „Gyere, nyisd ki a szemed, Mustafa! Nyisd ki a szemed!” Most szakad ki belőle a fájdalom…
*Mahidevran nekiesik Beyazitnak: „Te meg mit keresel itt?! Milyen jogon jöttél ide?! Te meg az anyád… Mit akartok még?!” Beyazit: „Szultánám… Az én lelkem is tele van fájdalommal, Szultánám… Vele halt az én lelkem is… Ha tudtam volna, nem engedtem volna odamenni!” Mahidevran: „Te is hibás vagy! Rád bízta a féltve őrzött titkát! Most meg idejössz és azt mondod, hogy nem a te bűnöd!” Beyazit: „Esküszöm Allah előtt, nem az én hibám! Fájdalmam olyan igaz, mint a tied!” Mahidevran: „Végül is, te Hürrem fia vagy. Életed végéig cipelni fogod válladon az ő hibáit is.”
*Kara megpróbál bemenni Cihangirhoz. Az őr: „Nem lehet, Pasa. A Herceg nem akar látni senkit. Nincs jó állapotban. Egy falatot sem eszik, nem alszik. Ha így folytatja, lebetegszik.”
Cihangir a sátrában a Mustafától kapott gyűrűt nézegeti. „Ez a tied. Egy kis emlék tőlem.”
*Mustafát behelyezik végső nyughelyére. Beyazit lapátolja rá a földet.*