Szeretőként élni (beszélgetős fórum)
A barátod volt és a felesége nem tudom kid...Ehhez neked semmi közöd, ahhoz sem, hogy a pasinak mit kellett volna tennie, csak annyit kellett volna, hogy nem bújsz az ágyába.
Nem vagyunk egyformák. Én azt sem tudom elképzelni, hogy egy olyannal lefeküdjek, aki évek óta a haverom vagy barátom, hát még ha van valakije és még ismerem is...
Személyesen ismertem a feleségét, nem a pasi leírásaiból tudtam ezeket.
Nem, nem mentettem meg a pasit, mint mondtam, nem izgatott,hogy ő ezt hogy rendezi le magában, mert ez az ő dolga volt, nem az enyém. Ha nem velem csalta meg őt, megcsalta volna mással, ez szinte sohasem a szerető felelőssége, hanem azé, aki elköveti a megcsalást.
A pasi barátom is volt, pontosan tudtam már akkorra,hogy rosszul csinálja ezt, mert inkább a házasságát kellett volna megpróbálni rendbehozni,semmint engem k...ogatni. De mint mondtam, nekem ehhez semmi közöm nem volt, nem az én feladatom lett volna.
Nem,nem mentegetem magam.
Az,hogy a beszélgetés a megoldás, az adott pasinak kell mondani, nem nekem, én pontosan tudom, hogyan kell megoldani egy párkapcsolati krízist, nem az én dolgom volt.
És milyen rendes vagy, mert te nem dőltél hátra, mert lett egy gyereked, nem hanyagoltad el magad, stb., hanem odatetted magadat és megmentetted a pasit.
Gratulálok!
Érdekes, hogy az összes szerető azt meséli a feleségről, hogy elhanyagolt, elhanyagol és így megérdemli a sorsát. Arra nem is gondoltok, hogy lehet a pasi valóban megérdemli, hogy ne foglalkozzanak vele? Lehet neked játsza a macsót, közben meg egy mamlasz. Bár aki hozzá megy egy ilyenhez az valóban megérdemli.
Te meg akartad mutatni az érem másik oldalát, de nem sikerült, mert ugyan azt mutogatod, amit mindenki ismer...
már bocs, de egy töketlen pöcs lehet az a pasi, aki a félrekefélésben találja meg a megoldást a párkapcsolata/ házassága megmentéséhez....
Hallottál már arról, h beszélgetés, mint probléma megoldás? Fájdalommentesebb (gyakran), és bizony probléma mentesebb forma.
Miért érzem úgy, h magadat is mentegeted azzal, h te voltál a katalizátoruk????
Én elmondom az én történetemet ilyen téren, csak azért,hogy nem minden sztori fehér vagy fekete.
Én énekesként dolgoztam egy zenekarban, ahol a zenekarvezető elkezdett udvarolgatni. Tudni kell,hogy a könnyűzenészek nem épp a hűségükről híresek. Nagy dumás pasi volt, bejött, de nem voltam belé szerelmes. A felesége 26 éves volt, mint akkor én, és olyan kisugárzása volt, mint egy kiégett vénasszonynak. Szült egy gyereket húszévesen a pasinak, és ezek után hátradőlt, kvázi elérte, amit életében el kellett (tipikusan olyan nő, aki azt hiszi, amint megszül egy gyereket, már letett valamit az asztalra és többet nem kell semmit tennie), én pedig - jogosan - azt hittem, a pasi ezt a nőt fűvel-fával csalja. Jó barátok lettünk, és elmesélte, hogy amióta megvan a gyerek, azóta a feleségével kb. héthavonta szexelnek, nem működik azóta a dolog (persze, mert a nő utána már nem érezte fontosnak ezt, hiszen ugye megvan a gyerek.) Én belementem a viszonyba, mert úgy gondoltam, ez a pasi ügye, nem az enyém, úgyis halomra csalja, nem az én lelkemen szárad, majd ő elintézi magában ezt. Azért nem érdekelt a nő oldala, mert én úgy voltam vele - és most is úgy vagyok! - ,hogy az a nő, aki azt gondolja, hogy ha ő nem tesz szexuális értelemben semmit a negyvenéves, életerős, jóképű férjéért, és azt hiszi,hogy ez az állapot örökre fenntartható úgy,hogy a férje nem fogja megcsalni, az magára vessen.
És akkor jött a sokk meg a lefagyás, amikor először összejöttünk! Ugyanis kiderült,hogy szó nincs arról,hogy a pasi csalja a nőt, én voltam az első, akivel ezt megtette, és teljesen összeomlott a lelkiismeretfurdalástól és a bűntudattól. Én meg ott álltam lefaorrázva,hogy na erről nem volt szó, én azt hittem, egy vagyok a sok közül, de egyáltalán nem ez történt, hanem az,hogy most, hat év után jutott el odáig, hogy fizikailag is megcsalja a feleségét. Én ezen teljesen kiakadtam akkor, mert inntentől ténylegesen felelősnek éreztem magam én is a dologért. Ha ezt tudom, nem megyek bele. A nő rájött, jelekből, mert a pasi - rutin híján - nem tudta elkendőzni a dolgokat. Fél évig tartott a viszony, kb. öt találkozással, ami nagyon rossz irányba vezetett, számomra azért, mert megtapasztaltam a szerető-státusz minden hátulütőjét, a megalázott érzést, mindent, miközben érzelmeim is lettek iránta, ő pedig majd'belehalt a lelkifurdalásba. (ha tudtam volna,hogy ez a helyzet vele, nem mentem volna bele a viszonyba!!!! megvezetve éreztem magam.)
Na és most az epilógus.
Miután a nő rájött és a viszonyunknak is vége lett, összeszedte magát, fodrászhoz-kozmetikushoz kezdett járni, öltözködni kezdett, rájött,hogy elveszítheti a férjét, mérlegelt, azóta eltelt hat év, visszataláltak egymáshoz, a férj újra belészeretett, és született még két gyerekük!
Én voltam a katalizátor a kapcsolatuk megjavulásában, állítom,hogy ha ez a viszony nincs, ők már nincsenek együtt.
Néha erre is jó lehet egy félrelépés....
nem mentem fel azokat a nőket, akik ezt választják. De nem minden olyan egyszerű, mint az elsőre látszik!
Lehet volt mar azota neki nehany hozzad hasonlo :)
Bocs, de szerintem nem kell az ilyen pasikat felteni.
Ilyen nem letezik.
Ez moge elbujni szeretnek, hogy a gyerek miatt vannak az asszonnyal.
Igy kenyelmes neki, egy eteti, ruhazza, egy pedig van hancurozasra.
Te dontsd el, ennyi eleg-e neked. Van, akinek ez is tobb, mint a semmi, szoval ezt te tudod.
Hű...te sérültél nagyot???Komolyan elmegy az eszem...azért beszarás,hogy ezekbe a sztorikba szinte mindig a feleséget teszik hibássá,és szegény férfi meg sajnáltatja magát mert "már nem szerelmes" Hát nem gondolkodott mikor házasodott,gyerekeket csinált???
Ha valóban nem szerelmes és boldogtalan nem megy vissza a feleségéhez,mert senki nem akkora hülye,hogy feláldozza magát a "látszat miatt",miközben egy gyereknek nem az a boldogság,ha a két szülője boldogtalanul együtt él.Akkor már inkább külön.
Komolyan mennyi esze van az ilyen pasiknak.Néha beújít egy szeretőt,elszórakozik,de mellette ott az otthon,a család,mindkettőt hülyíti,mellette meg jól érzi magát.Briliáns!
"nincs rózsaszín köd, nincs ész vesztés csak született primitivitás." Egyetértek. Erre nincs mentség. Van egy mondás, aminek a lényege, hogy az ember csak olyat tegyen mással, amit önmagával is tenne, vagy amit önmagának is kívánna. Itt a feleségre gondolok ugye.
Ez undorító. Persze, persze, mindig a pasin múlik. Ok. De akkor is gusztustalan. Gyomrom nem lenne nős pasival kefélni, mert az minden, csak nem szeretkezés.
És igen, indulatból beszélek, mert csaltak már meg és nagyon - nagyon megviselt.
Nézd... olyan nálam nincs, hogy soha nem tudhatom, mert ezt tudom. Volt egy nős pasi, akinek nagyon tetszettem, sőt vagy két évig ostromolt, már a válást emlegette, és nekem is nagyon tetszett, bevallom, gondoltam is néha Rá, de nem mentem bele a dologba. Megszakítottam Vele mindenféle kommunikációt, mert így volt korrekt.
Számomra a szerelem a legszebb, legtisztább érzés, amibe nem fér bele egy harmadik, főleg ha akár kihűlt, akármilyen kapcsolatban is, de a harmadik a feleség szerepben van a férfi mellett.
Remélem, én is leszek egyszer feleség és egy kis empátiával el tudom képzelni, mit élnék át, ha a férjem félrekefélne. Mert ez csak az. Félreszex. Ennyi.
És ahogy kicsinálsz egy feleséget, hogy te jól érezd magad, ismét nőnek érzed magad, bezzeg a feleség esetében nem számít, hogy emiatt nem érzi majd nőnek magát.
Röhejes kimosakodás az erkölcstelenségből..
Mint már írtam: nincs rózsaszín köd, nincs ész vesztés csak született primitivitás.
Van aki nem....
Nekem egy férfi sem tud olyat mondani, amitől el tudnám veszíteni a fejem. Önuralom kérdése az egész. Könnyű Katát táncba vinni...... Gondolom, ismered a mondást.