Szeretőként élni (beszélgetős fórum)
:)
Én egyszer kíváncsiságból rákerestem a neten egy gyerekkori szerelmemre,jobb lett volna nem is tudni, egy lepusztult alkoholista lett belőle:(
Nagyon meg tudnak az emberek változni...
42 év története dióhéjban: 16 évesen megismertem anyukám berátnôjének a fiát. Kétszer voltunk moziban, ôt közben behívták sorkatonának. Mikorra leszerelt, egy tsz-elnök megvette a lányának emeletes házzal, autóval, hasonló pozícióval. Három gyermekük született. Férjhez mentem, gyermekem született, elváltam, viszont évente egyszer akaratlanul mindig összefutottunk. Így teltek az évek, pontosabban 40 múlt el, amikor megkeresett, mondván, ô "még reménykedik!"
Azt válaszoltam, ha nem kellettem 16-18 évesen szépen, egészségesen, fiatalon, akkor most mit vár tôlem??
Késôbb kiderült, súlyos beteg, dialízisre jár, veseültetésre elôjegyezve. Nem múlt el hét, hogy ne keresett volna. Kénytelen voltam távolságot tartani vele, mert felzaklatott. Néha megkérdeztem tôle, hogy "hol van a feleséged?" Lenn a földszinten - válaszolta. Néhány hete már nem keresett... Egy hónapja láttam utoljára, de nagyon gyorsan dolgom akadt... Másfél hete láttam viszont az újságban a nevét: a fiam születésnapján meghalt 64 évesen.
Na, nem hiszem el, hogy nincs már szerelem.
Szerintem van, persze nem az a tinikori valami amit annak hisznek az embrek.
És igen, az utolsó mondatoddal teljesen egyetértek:)
Mintha én írtam volna...
Mert már írtad egyszer egy másik fórumban is.
Nem, nem veszem magamra, mert én tényleg úgy élek a férjemmel 25 éve, ahogy kell. Jól érzem vele magam és ő is velem és még szeretjük is egymást, sőt a mi szerelmünk nem alakult át semmivé. És ha gond van, akkor is szeretjük egymást és akkor is jól érezzük magunkat egymás társaságában, csak akkor nem biztos, hogy a d.gás lesz az első, bár lazításnak épp a legjobb.:)
A szerelem elmúlik, [link] . Már jól túl voltunk ezen a rózsaszín ködös 30 hónapon mikor megházasodtunk.Hány olyan párt ismertem akik majd megették egymást , gyors házasság gyerek aztán gyors válás mikor oszlott a köd az agyukról meg a szaporító szerveikről.
Fontos hogy egy házasság ne épüljön légvárra, hasonló társadalmi háttér hasonló értékrend.És bizony erős fizikai vonzalom, és szerelem is... De az átalakul, aki azt mondja hogy nem az hazudik.AMÚGY IGEN JÓL ÉREZTEM MAGAM VELE, VÉGIG HA BAJOK VOLTAK AKKOR IS MERT SZÉDÍTŐ HUMORA VAN, ÉS JÓ VELE A SZEX MA IS:))))))))
Ajajj, itt nagy a baj...
Először is, azért mert valaki nem tapsol a szeretőknek, de elhatározása, hogy nem lesz az, és elmondja, hogy miért, még nem szidja őket. El tudom képzelni, hogy valaki megelékszik a szeretői státusszal, de hadd ne kelljen már az miatt szégyellnem magam, mert én nem lennék az soha.
Miért keresném magamban a hibát, ha netán a férjemet azért kihajítanám, mert kiderülne, hogy viszonya van, vagy akár "megbotlott". Egyszerűen az én értékrendebe ez nem fér bele, amiről ő is tud. Ettől még nem verem a mellem, hogy erkölcsös feleség vagyok, és nem szidom a szeretőket.
Nem lehet, hogy te szégyelled magad, amikor valaki rávilágít, hogy lehet másképp is, miközben nem látszat, hanem valódi szerelemben él a férjével kölcsönös hűségben? Miért elképzelhetetlen ez számodra? Miközben azt hangoztatod, hogy te szerelemben élsz.
Az egeszrol az a velemenyem,hogy szidhatjak itt a szeretoket az erkolcsos felesegek,minden eset mas es mas,van ahol az asszony is hibas hogy eltavolodtak egymastol a ferjevel,van ahol a ferj egy f@ckalap es a vilag minden nojet felprobalna,akkor is a megcsalo ferj a hibas minden esetben..Ha nem kujtorogna mas no utan,hanem szepen maradna otthon a felesegevel,es becsulne meg azt akit valasztott maganak egy eletre,nem lennenek szeretok sem..Ilyen egyszeru.
Folosleges a szeretoket hibaztatni,ok csak elveszik azt amit a ferj 'talcan' kinal nekik..Nekem volt olyan ismerosom aki valogatas nelkul lefekudt barkivel,belement egy jatekos kapcsolatba ha szimpatikus volt neki az uriember,annyira nem erdekelte hogy van vagy nincs felesege,es csak figyeltem..Egyszer megkerdeztem tole nincs az ilyen kapcsolataival szemben egy kis szegyen benne mire azt valaszolta hogy O nem akar egyikhez sem felesegul menni,csak jol erezni magat,mossa a sz@ros gatyajukat a feleseguk,o egyik utan sem futott soha ot cserkesztek be:)
Az tuti hogy mikor kezdett volna komolyabbra fordulni a dolog,O kereket oldott..A bonyodalmak nem hianyoztak az eletebol:)Es a mai napig ilyen,ma mar kozel 40 eves sikeres gyonyoru no:)
Ferj nelkul,egyedul neveli a gyereket..
Még igazán szeretőnek sem mondhattam magam, amikor az exem elismerte a feleségének, hogy van valakije. Pontosan 10. napja ismert, a beszélgetéseken az arcra puszin kívül semmi nem történt. Éppen velem beszélgetett amikor felhívta a felesége, beszéltek a gyerekekről a munkáról, majd megérzésből vagy pletykából rákérdezett a férjére, hogy van valakid. Ő rávágta, hogy igen (nem hezitált), most is ott ül melletted, kérdezte a felesége, minden hezitálás nélkül ment a válasz, hogy igen. Abban maradtak, hogy a hétvégén mindent megbeszélnek és addig senki nem szól a gyerekeknek. Nem telt el 15 perc, a középső gyermek telefonált, hogy apu azonnal gyere haza, mert anyu teljesen kibukott. Amikor megkérdeztem miért mondta, hogy van valakije, amikor ez lehet, hogy csak egy barátság kezdete, akkor annyit válaszolt, hogy mert olyan nincs, hogy Te nem vagy.
Innentől még évekig húztuk, hogy válnak, nem válnak. Hol a gyerekek, hol a feleség egészségi állapota, hol a mi összezördülésünk volt a kifogás, de nem lett belőle semmi. Amikor én többszöri figyelmeztetés és átbeszélés után közöltem, hogy befejezem és nem várok tovább, mert elegem lett, hónapokig tartó telefonálás vette kezdetét.
Hívott az exem, hogy beadták a válópert, kinézte a közös lakásunkat, megrendelte az autómat, lefoglalt egy két személyes szilvesztert, kiröhögtem, hogy nem kell a kamu. Megkaptam e-mailben a bescennelt dokumentumokat, hogy de igaz. Felhívott többször a felesége (!), hogy gondoljam meg magam. Telefonált az édesanyja, hogy ha eddig kitartottam, most miért hagyom cserben a fiát. Felhívott a lánya (aki egyébként ez eltelt idő alatt többször csinált velünk közös programot és soha nem köpködött rám), hogy már annyi mindent kibírtunk, most végre minden jó lenne, gondoljam meg.
Amikor ezek sem hatottak meg, jött a zsarolás, hogy ő öngyilkos lesz. Jöttek az újabb telefonok a feleségtől, hogy ha valami baja lesz a gyermekei apjának, akkor megöl. Amikor már annyira elegem lett, hogy nem vettem fel a telefont, akkor kiküldték a rendőröket, hogy öngyilkos akarok lenni a szakítás miatt.
Amikor egy rendőr ismerős segítségével elértem, hogy ne foglalkozzanak a bejelentéseivel, akkor elkezdte bombázni két barátnőmet, hogy segítsenek észhez téríteni. Mind a kettőnek akkor volt frissen induló párkapcsolata, kishíján rámentek a hülyeségére, mert mindegy volt neki, hogy hány óra van, addig csörgette őket, munka közben is amig nem vették fel a telefont. Mindegyik elmondta neki szépen is és csúnyán is, hogy hagyjon békén, mintha a falnak beszéltek volna.
Amikor rájött, hogy ennek ellenére sem csinálom vissza, akkor lefújták a válást. Azóta is együtt élnek.
A ferjemhez szerelembol mentem hozza nem azert mert jol erzem magamat vele:)
Hm ez most nem világos...ha szeretem akkor jól érzem magam vele.Hu ez kitekert nekem!
Csupa hazugságra épül ez az élet így.
Tiszta vizet kéne önteni abba a pohárba, hogy kiderülhessen az igazság!
Ez így senkinek sem lehet jó szerintem.
Most kéne rendbe tenni a dolgokat, mielőtt a gyerekek még rájönnek, hogy nem is tudják milyen ember az anyjuk, apjuk.
Jól is elsülhet még ez a dolog!
Előbb-utóbb úgyis minden kiderül és akkor már késő magyarázkodni.
A gyerekek bizalmát könnyű elveszíteni.
Be... Gúnyolódni lehet ezen...
De nem csupán a nônek kell mindent megtennie a férjért. Nekem úgy tûnk, te nem voltál házas, nem szültél, nem tudod, hogy változik meg a nô élete.
Itt bizony a férfi finom közeledése, türelme sokat jelent. A feleség-anya teszi a megsokasodott kötelezettségeit, a férj meg várja a sültcsirkét. Ez nem így mûködik. Keveseknek adatik meg, hogy hamarosan már minden hancúrozás a régi... Sosem lesz már régi :D