Minek nevezzelek.... (beszélgetős fórum)
Köszönöm a véleményed és a jókívánságaid!
...mint az 53. hozzászólásomban írtam, én is gondolok erre, hogy ez áll a háttérben...
És csak remélni tudom, hogy valamennyire kölcsönösen megfelelően konszolidálódik a helyzet...a kislányunk érdekében...
Köszönöm.
Magam is azt gondolom, hogy még ha nem is kapcsoaltban, de emberileg a szülőknek is szükségük van egymásra "szerepük" gyakorlásában és a gyermeknek is mindkettőjükre. És biztosan lehet ezt teljesen megbeszélés alapon, együttműködve is csinálni...
Hidd el, hogy nincs ilyen az anyakönyvünkön.
Amikor megszületett, a kórházban megkérdezték, mi lesz a neve, és úgy kapta a személyijét.
Nagy kérdés nem merült fel: én felvettem a férjem vezetéknevét, nem kellett agyalni, hogy hívják a gyereket...
Köszönöm :)
Kb tíz nap múlva a volt férjjel együtt megyek a gyámügyre / a papírformai válás óta nem telt el 300 nap a szülésig, így a magyar jog szerint ő a vélelmezett apa jelenleg /. Az anyuka vagy aláírja az apasági nyilatkozatom vagy sem... ez utóbbi maga után vonja, hogy perben kérem az apaság megállapítását. ( De remélem, nem bonyolódik ennyire az ügy...és az anyuka együttműködő lesz. )
Ebben az időpontban van lehetőség a névváltoztatás indítványozására....ezért dilemmázom most ezen a kérdésen...
Most azt mondja, hogy annyival járulok hozzá a költségekhez amennyivel akarok.... ( hogy később mi lesz, azt nem tudom ), mondhatja ezt abban a biztos tudatban, hogy ismer... Tudom, hogy abból amit ilyenkor kap egy kismama, abból nem lehet megélni, és tisztességesen fogom támogatni a kislányom, ahogyan nem gondolkoztam abban sem, hogy az őssejt-levétel költségeit álljam, vagy a kórházi napok alatt szinte túlzottan mindent megvegyek amire csak szüksége lehet a homeopátiás fogkrémtől kezdve ... nem csak a babát az anyukát is nézem...( Mindezzel együtt az volt már napirenden, hogy mondjak le a felügyeleti jogomról... ami ugye ne mondjam, nem volt kedvemre, mígnem az is kiderült, hogy erre jogilag nincs is lehetőség csak örökbeadás esetén... )
Valószínű a múltbeli sikertelen kísérletei miatt túl intenzíven viszonyult a várandóssághoz és most a babához... ezt valahol érti is az ember....csak... mégis... szóval nem én vagyok a közellenség :(
Túl személyes? Ez azt jelenti, hogy felszólított arra is, hogy ne fizess gyerektartást? :/
Vagy a pénzed azért jól jön, csak a neved nem kell?
Ez is egy vélemény :)
Ha nincs más, akkor köszönöm a hozzászólásaid :D
Mindenki úgy gondolja, ahogy akarja. Erről nem nyitok vitát, a fórum témája is más...
Csak csendes kérdés.... az anyukának az nem az egojának kell-ene ha önkényesen a saját nevét akarja adni a babának?
És nem mellesleg én nem szeretném megfosztani az anyai nevének viselésétől...
Olyan nem létezik, hogy az egyik fél részéről komoly kapcsolat, max. komoly tévedés az egyik fél részéről, aki nem létezö dolgokat odaképzel.
A gyereknek semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogymegkapja a neved, nagyszerűen fel tud nőni anélkül, ez csak a te egod legyezgetéséhez kell(ene).
Szíved joga, hogy mi visszatetsző számodra....és az is hogy ennek ha szükségét érzed, hangot adj....
Azzal együtt, hogy olyanról nem kellene ítélned amiről nem tudsz....
Számomra nem egy csip-csup kaland volt --- egyrészt, másrészt pedig a gyerek nem tehet semmiről így körülötte igeins fel kell nőni ahhoz, hogy különélve is együttműködő szülők lehessünk... legalábbis ez lenne az érdeke...
Te önérzeteskedésnek /le/minősíted, nekem meg a felelősségről és a gyermekem iránti cselekvő törődnivágyásról, szeretetről szól....
Melléfogalmaztam, de igazából mindegy...
Számomra visszatetsző ez az önérzeteskedés meg azok a nagy szavak, hogy "fel kell nőni..." miközben egy csip-csup kalandban sikerült egy gyereket összehozni.
az eredendő hozzászólásomban, amiben úgymond " marhaságot" véltél felfedezni, azt soroltam fel miképp kaphat egy gyermek családi nevet....
És valóban kissé pontatlanul fogalmaztam....
kérdezz, ha valamit nem értesz és ne ítélj, kérlek.
Köszönöm.
Már nem éltek együtt és zajlott a válóper mikor a mi kapcsolatunk kialakult....és fogant a baba...
Tulajdonképp tudható is meg nem is....
( miért ez lenne egyszerű? :) /
Volt házassságában több sikertelen lombik-programon voltak túl.
Működő, szép kapcsolatunk volt...amiben szinte csoda volt a teherbeesése.
Akkor nekem szegezte a kérdést és én boldogan vállaltam volna a nőt és a babát is ---a családi fészken gondolkodtam stb...
De attól a pillanattól pokollá tette az életem, hirtelen semmi nem volt jó... persze a hormonokra, a hirtelen nagy anyai örömre fogtam... hónapokig.
Míg én megbeszélésre, dolgaink rendezésére stb törekedtem ő kialakította az egyedülálló anya életét, és kizárt mindenből, később már azt kaptam, hogy ő csak jól érezte magát velem, a terhesség meg túl személyes ügy számára. És senki nem tudja megértetni vele, hogy ha nem is kapcsolatban, de egy gyermek körül mégiscsak az a jó ha mindkét szülő jelen van....
Feszültséget sem akarok, de mindent nem is hagyhatok rá, úgy érzem.... mert ez a tendencia akkor ki tudja hova vezet....