Az ember, mint társas lény (beszélgetős fórum)
Szóval, tegnap láttam az Elizabeth című filmet. 40 évig uralkodott úgy, hogy nem volt párja. Példaképem lett!! :)
Akkor én " ritka" vagyok:))))
Az ember társas lény,ezért él társ_adalomban.
Persze a társ_adalmon belül akad sok magányos farkas,azok megelégednek a saját társaságukkal,mert habár egyedül élnek,nem magányosak. :)
Ez ökörség... mármint hogy csak házas/élettárssal lehet valaki igazán ember.
Emberek kozt elni fontos, es a legtobb embernek jo, ha van egy partnere. Ritka aki tenyleg masra vagyik.
Ez így van. De nem feltétlenül a társra kell, lehet csak gondolni. Sokkal inkább a család, barátok, munkatársak szükségessége a lényeg. A fórum indító kérdés azért merült fel bennem, mert valaki azt próbálta nekem megmagyarázni, hogy az ember csak társal maga mellett lehet igazán ember. És itt az élet, házas társra gondolt. Kíváncsi voltam mások hogy gondolják.
Az tényleg probléma, ha azt hiszi valaki, hogy azáltal lesz teljes, vagy boldog, ha lesz "párja".
Egyébként én pl. megijedtem, mikor először az jutott az szembe, hogy ha nem lenne a férjem, akkor nem is kellene senki. Aztán rájöttem, hogy ez nem ellene szól, hanem az mellett, hogy magamban is teljesnek érzem az életet. Persze vele is, és szeretnék minél többet és tovább vele lenni.
én ezt a dolgot szigorúan a faji jellegzetességek szemszögéből, zoológiai antropológiai vagy nevezzük bárhogy jellemzők alapján írtam és nem érzelmi, szociális és társadalmi szemszögből. az előbbiek biológiai, ösztönös késztetések a többi tanult, mesterséges.
lehet kivételes eset, kivételes példányok de a nagy számok törvénye szerint a teljes magányos életmód nem való az emberi fajnak, egyszerűen nem így lett kitalálva,ennyi. :)
Erre az eshetőségre is be kell rendezkedni, ami nem lehetetlen szerintem.
Ha egyedül maradna, megőrülne. Ezért társas lény, gondolatait, véleményét meg kell ossza mással.
Csak hát nem mindenki talál igazi társra.
Miért gondolod, hogy egyedül nem maradhat életben?
ezt írtam? szerintem olvasd el újra....
Szerintem ez nem igaz. Különösen, hogy az emberi kapcsolatoknak nem egyetlen és kizárólagos formája a párkapcsolat...
a társas lényről az jut eszembe hogy az ember egy olyan állat ami csapatban él, egységben erősebb. egyedül képtelen az életben maradásra hosszútávon. Tehát nem olyan mint pl a puma hogy csak a párzás idejére keresi fajtársai társaságát. bár ha ebbe belegondolok akad szép számmal ilyen embertársaink közt is :)
Na mindegy, számomra ezt jelenti.
Kb. 30-31 éves koromig ugyanígy gondoltam és így is éltem. Aztán találkoztam a mostani férjemmel, de továbbra is azt gondolom, lehet teljes és jó életet élni párkapcsolat nélkül is. Sokkal inkább mint egy rossz kapcsolatban. Ha nem találkoztam volna olyannal akivel igazán jó élni, valószínűleg én is inkább egyedül éltem volna, mint kompromisszumot kössek...
A társfüggőséget úgy értelmezem, hogy valaki úgy érzi csak úgy lehet boldog ha van társa. És itt nem azt értem, hogy már a meglévő párja melett érzi teljesnek magát.
nehallgass masok velemenyere ,ha te igy jol erzed magad.......jol esik egy kis magany is:)
De sokan azt képzelik, hogy társ nélkül nem lehet boldogan élni. Pedig dehogynem. Csak azt nem értem ha pár mellett nem boldog az ember miért nem lép? Egy életünk van, nem lehet várni karba tett kézzel a jobb életre.
Attól, hogy van társa valakinek, attól még nem társfüggő.
Az, hogy nem akarsz társat, az normális. De legalábbis nem kóros, ha nem olyan miatt van, mert csalódtál és félted magad. Ha minden társaságot elutasítanál, az viszont már szerintem beteg dolog lenne.
Ilyen értelemben közhely. Szerintem ne úgy élj ahogyan mások elvárják, hanem ahogyan neked jó!
Szerintem sokaknak jobb lenne ha egyedül élnének mint a rossz párkapcsolatukban, csak nem mernek lépni.
Mostanában sokat hallom ezt, hogy társas lény az ember, hogy lehet az, hogy én régóta egyedül élek?
Egyedül, de nem egy elszigetelt helyen. Emberek között dolgozom, járok társaságba. De nem akarok társat magam mellé. Ez sokaknak fura. Én azt vallom, társas lény vagyok, de nem társfüggő.
hihihiii ez jo volt cherry....:)
Szerintem a második: együtt élni valakivel.
Ha azt hallom, hogy "Az ember társas lény" , akkor elsősorban az jut eszembe, hogy szüksége van egy társra akivel a mindennapjait megoszthatja. Tehát nekem inkább az utóbbi.
Mindkettő. Bár sokan párkapcsolat, házasság nélkül sem magányosak, másoknak meg hiába van házas-/élettársuk, mégis azok.
Nekem azt, hogy társsal él az ember. Én legalábbis azóta érzem teljesnek a lényem mióta férjhez mentem.
Társaságban. Persze a parkapcsolati társ is ide tartozik.
További ajánlott fórumok: